<div dir="ltr"><div>
<div><b><font size="4">A harmónia nem öntermő</font></b><br><br>Family/Sz. Kiss<br><a href="http://www.csaladhalo.hu/interju/harmonia-nem-ontermo-fan-no" target="_blank">http://www.csaladhalo.hu/interju/harmonia-nem-ontermo-fan-no</a><br></div>
<div></div>
</div>
<div>Pécsi Rita és Uzsaly Zoltán portréja </div>
<div>
<table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr>
<td>
<div>
</div>
<br></td>
<td>
<div>
</div>
<br></td>
</tr></tbody></table>
</div>
<div>
<div>
<a href="http://csaladhalo.hu/system/files/imagecache/nagy-kep/hir/2015/01/uid-13/kez2free.jpg" rel="lightbox[2]" title="" target="_blank"><img src="http://csaladhalo.hu/system/files/imagecache/ij-kep/hir/2015/01/uid-13/kez2free.jpg" alt="" title=""></a>
</div>
</div>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Pécsi Rita</b></span> neve olvasóink számára is ismerősen csenghet, hiszen
Gyerekszobarovatunk egyik állandó szakértőjeként jó pár cikket írt már
lapunkba. Néhány éve szélesebb körben is megismerhették őt, hiszen
fáradhatatlanul járja az országot, és rangos konferenciákon vagy
eldugott kis iskolák tantestületeiben, kisebb vagy nagyobb egyházi
alkalmakon tart <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>pedagógiai, pszichológiai, párkapcsolati témájú
előadások</b></u></span>at.</p>
<p> </p>
<hr>
<p><i>Őt hallgatva az ember rövid időn belül elfelejti, hogy hol is ül,
olyan magával ragadóan képes mindenről beszélni. Mindeközben <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a férje, </b></u></span></i><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Uzsaly Zoltán</b></u></span><i><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
a háttérben segédkezik hűségesen: árulja Rita könyveit</b></u></span>, az előadásokról
készített CD-it, nem mellesleg a taxis szerepét is betölti… Kíváncsiak
voltunk erre a harmóniát sugárzó, nem mindennapi kapcsolatra, a mögöttük
lévő évtizedek tapasztalataira.</i></p>
<p><i>Hogyan alakult ki ez a nem szokványos munkamegosztás Önök között?</i></p>
<p><i>Zoltán: </i>Ennek egyrészt gyakorlati oka van: egy komoly
előadás, majd az azt követő jó pár személyes beszélgetés után autóba
ülni és levezetni több száz kilométert, aztán másnap reggel hatkor újra
talpon lenni nem egyemberes feladat. Másrészt nagy igazság van abban,
amit <i>Tilmann Beller</i> atya mond: <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a női lélek sokkal könnyebben kiég, így kell mögé egy oszlop, aki nem más, mint a férj.</b></span></p>
<p><i>Ez nagyszerűen hangzik, de ha a férj is dolgozik, fennáll a veszélye a közös kiégésnek.</i></p>
<p>Z.: Természetesen. Bölcsességre van szükség ahhoz, hogy az ember
meglássa a határait. De a Ritával közös szolgálat félig-meddig az én
munkám része is, hiszen <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a Kolping Nevelési Alapítványnak</b></u></span>, amelynek
lassan negyedszázada az ügyvezetője vagyok, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>egyik alaptevékenysége a
pedagógiai szemléletmód formálása,</b></u><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> a különféle előadások tartása.</span></span></p>
<p><i>Ezt is értem, de a reflektorfényben mégis Rita van. Nem volt ezt nehéz elfogadni?</i></p>
<p>Z.: Mi szolgálatnak tekintjük ezt a munkát, ez a mi <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>közös missziónk</b></u></span>.
Ez pedig azt jelenti, hogy rendelkezésére állok azzal, amivel tudok,
illetve amire éppen szükség van.</p>
<p><i>Rita:</i> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Zoli nemcsak a háttérszolgálatban segít, hanem a
tartalmi rész kidolgozásában, a visszacsatolásban, a továbbfejlesztésben
is. Az összes előadást közösen beszéljük át.</b></u></span></p>
<p>Egyébként én hasonló miliőben nőttem fel. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Pedagóguscsaládba
születtem, és mi otthon is minden feladatot közösen csináltunk</b></u></span>: ha
valamelyikünknek tanárköszöntőt kellett készítenie, az egész család
rigmusokat írt, ha nyulakat kellett etetni, mert volt ötszáz nyulunk,
akkor együtt etettük őket. <span style="background-color:rgb(255,255,0)">Amikor édesapám egy szakmunkásképzőben
tanított magyart, és kimondhatatlan mennyiségű dolgozatot hozott haza,
segítettünk neki javítani.</span> Megmutatta, hogyan csináljuk, és mindenki
beszállt a munkába, még mi, gyerekek is édesanyámmal együtt, aki
matematika–technika szakos tanár volt. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Így működünk most a férjemmel is.</b></u></span></p>
<p><b>A nevelés az élet szolgálata</b></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b><i>Rita édesapja, </i>Pécsi Géza</b></u></span><i><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> igazi kultúrmissziót végzett.
Országos hírű kórust vezetett, könyveket írt, ifjúsági hangversenyeket
szervezett.</b></u></span>.. Ezek szerint Rita az anyatejjel szívta magába a pedagógiai
elhivatottságot és a missziós lelkületet?</i></p>
<p>R.: Édesanyám is igazi népművelő alkat, és szelíd határozottságával
mindig édesapám mellett állt. Én<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> először a Zeneakadémián végeztem</b></u></span>
ének–karvezetés szakon, de már <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>akkor is az érdekelt elsősorban, hogyan
hat a zene a személyiség egészére</b></u></span>.</p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Amikor édesapámat a <span style="background-color:rgb(255,255,0)">meggyőződése </span>miatt eltanácsolták a pályáról, és
szívproblémái lettek,</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>összevontam két évet a Zeneakadémián, hogy
hamarabb befejezzem a tanulmányaimat, és átvehessem a munkáját a
szakmunkásképzőben</b></u></span>. (Még egy szakmát is el kellett sajátítanom azért,
hogy szakmunkásokat oktathassak, így női szabó is lettem.) <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Együtt írtuk a
<i>Kulcs a muzsikához</i> köteteit, és együtt szerkesztettük a többi
taneszközt is</b></u></span>: CD-ket, CD-ROM-ot, példatárat, kronológiai táblát.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Később
művészeti nevelésből doktoráltam, és Pécsett, az egyetemen tanítottam
leendő tanároknak általános módszertant.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Azt tapasztaltam, hogy
szakmailag magas szinten állnak, tudják, hogy mit is kell átadniuk a
katedráról, de hogy ez pontosan miként fog beépülni egy gyermek
személyiségébe, arról nem sok ismeretük volt.</b></u></span> Pedig szomjaztak erre a
tudásra! Közben folyamatosan kutattam, és ekkor<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> találtam rá a Schönstatt
Családmozgalom által képviselt szemléletmódra, <i>Josef</i> <i>Kentenich</i>
nevelési rendszerére, amely nagy segítséget ad abban, hogy úgy
tanítsunk-neveljünk, hogy ne csupán ismereteket, hanem életet alakító
tudást és tapasztalatot is átadjunk.</b></u></span> Azóta Kentenich atyával együtt azt
vallom, hogy<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> „a nevelés az élet szolgálata”.</b></u></span></p>
<p><i>A missziós szemlélet <span style="background-color:rgb(0,255,255)"><u><b>Zoltánt</b></u></span>ól sem idegen, hiszen a munkája révén
nagycsaládosokkal, hátrányos helyzetű emberekkel és fiatalokkal is
foglalkozik. És ha jól tudom, teológiát is végzett.</i></p>
<p>Z.: Eredetileg építész <span style="background-color:rgb(0,255,255)"><u><b>üzemmérnök végzettséget szereztem, és utána
iratkoztam be a katolikus teológiára. </b></u></span>Majd négy és fél év után, 1980-ban
kiléptem a papi szemináriumból, és<span style="background-color:rgb(0,255,255)"><u><b> civilként fejeztem be a
tanulmányaimat</b></u></span>. Elhivatottságból mentem a teológiára, de az
egyházikeretek szűkössége miatt jobbnak láttam, ha civilként fejezem be
tanulmányaimat. A hitem azonban nem ingott meg, a személyes
istenkapcsolatom megmaradt, mivel jóval mélyebben gyökerezett.
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Tizenhárom évesen ébredtem rá először, hogy Isten mennyire szeret engem</b></u></span>.
És én beletettem a kezemet az ő hívó kezébe, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>szövetségi kapcsolatba
léptem vele, és ez máig is tart.</b></u></span></p>
<p><b>A házasság: két szabad ember szövetsége</b></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b><i>A másik szövetségi kapcsolata, a házassága mikor köttetett?</i></b></u></span></p>
<p>Z.: Idén harminc éve, és előtte négy évig udvaroltam Ritának.</p>
<p>R.: Először egy jó kétszáz kilométeres zarándoklaton találkoztunk,
ahova Zoli még szeminaristaként jött el. Jókat beszélgettünk, reggelit
készítettünk, imádkoztunk együtt. Bennem megfordult, hogy el tudnám
képzelni az életemet vele, de tiszteletben tartottam a hivatást, amelyre
készült, így elhessegettem a gondolatot.</p>
<p>Z.: <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Fél év múlva, amikor kiléptem a szemináriumból, felkerestem Ritát a „nagy kérdéssel”</b></u></span>. Ekkor kezdte a Zeneakadémiát.</p>
<p>R.: Albérletben, egy cselédszobában laktam, Zoli is akkor kereste az
új egzisztenciáját. Nagyon mozgalmas életet éltünk, és úgy gondoltam,<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
időt kell hagynom neki arra, hogy megbizonyosodjon, tényleg ezt
akarja-e</b></u></span>, <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>nem menekülés-e számára, hiszen ő addig egy egészen más
életcélt tűzött ki maga elé</b></u></span>.<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b> Nem volt könnyű négy évünk, és a
gyerekeimnek nem is tanácsolnám, hogy ilyen sokáig járjanak jegyben, de
mi kényszerhelyzetben voltunk akkor.</b></u></span> Úgy gondolom, egy év kevés egymás
igazi megismeréséhez, mert még a rózsaszín köd uralkodik akkor a páron,
három éven túl pedig jó esély van rá, hogy megfeneklik a kapcsolat.
Néhány esztendő után ugyanis, ha nem laknak is egy fedél alatt, már-már
közös életet élnek. Mi újat tud mondani egy házasság ebben a helyzetben?</p>
<p><i>Manapság elég jellemző, hogy <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>a szülőkről való leválás</b></u></span> sem megy könnyedén. Önöknél hogyan alakult ez? </i></p>
<p>Z.: Nálam a tanulmányaim magukkal hozták az elszakadást, hiszen győri
vagyok, és Pécsre jártam főiskolára. Aztán amikor a szemináriumba
mentem, a szüleim nem örültek neki, így ez is elősegítette azt, hogy
hamar önállósultam.</p>
<p>R.: Az én esetemben Zoli jelentette az első határozott lépést, mert
mélyen hívő katolikus szüleim – megjegyzem: érthető módon – sokáig
aggódtak, mondván, hogy ha ki mert lépni a papi hivatásából, ugyanúgy
kiléphet a házasságából is. Idővel persze, látva az elhatározásunk
komolyságát és kapcsolatunk tartalmasságát, áldásukat adták ránk.</p>
<p><i>Rita gyakran hangsúlyozza előadásaiban, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a házasság is szövetségi kapcsolat.</b></u></span></i></p>
<p>R.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>: A házasság két szabad ember találkozása, amely lehet, hogy nem
olyan lesz, mint ahogy elképzeltük, de ez nem feltétlenül baj. Ahogyan
az Istennel való kapcsolatunkban, itt is azt tanuljuk, hogy mindig van
megbocsátás. Ha tévedünk, hibázunk is, újra meg újra visszafogadjuk
egymást. </b></u></span>A legszebb ebben a műfajban az<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> önkéntes függés és az ezzel járó
„szinergia”</b></u></span>. Ezt jelenti a szövetség:<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> egymásban, egymásért élni<span style="background-color:rgb(255,255,0)">,</span></b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b><span style="background-color:rgb(255,255,0)"> nem</span>
csupán egymás mellett.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Egy test, egy lélek</b></u></span> leszünk. És ez egy óriási
kaland!</p>
<p>Z.: Két szabad ember kapcsolatában a másik a jobbik énemet hívja elő
belőlem, vagyis azt, aki valójában lehetnék. Úgy kellene nevelnünk a
gyerekeinket, hogy vágyódjanak az ilyen minőségű kapcsolatra. A legtöbb,
amit a szülők adhatnak a gyerekeiknek, hogy szeretik egymást. A
legerősebb minta ugyanis a gyermek számára az, hogy az édesapja hogyan
szereti az édesanyját.</p>
<p><i><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Ön is jó mintákat kapott</b></u></span> ezen a téren?</i></p>
<p>Z.: Egyértelműen. Édesapám sokszor jelét adta <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>gyengéd szeretet</b></span>ének és
figyelmességének. Gyakran „angyalomnak” szólította édesanyámat, és mi,
gyerekek is éreztük, hogy valóban így látja őt.</p>
<p><b>„Jólesik csendben egymás mellett lenni”</b></p>
<p><i><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Négy gyermeket nevelnek, folyamatosan szolgálnak, Rita jelenleg
egy kétezer diákot számláló mamutiskolát vezet, kétszáz fős tantestület
élén áll. </b></u></span>Mennyi idejük marad a családra? </i></p>
<p>R.: A mi gyerekeink már félig kirepültek, de ebben az új
életszakaszunkban is nagyon fontosnak tartjuk, hogy figyeljünk rájuk. Az
országjárást is csak akkor kezdtük, amikor túljutottak a kamaszkoron.
Hét közben csak „röptében” tudunk egymással lenni, a vasárnap azonban
mindig az övék. Zolival viszont talán soha nem töltöttünk ennyi időt
együtt, mint most… Másrészt <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a szüleim is rengeteget segítettek.
Szomszédok vagyunk velük és a testvéremékkel, egy ideig közösen főztünk,
mindenben számíthatunk egymásra. Anyósom is szívesen van nálunk akár
több hónapig is. Minden felszabaduló időnk a családé, még ha ez most
erősen korlátozott is.</b></u></span></p>
<p>Z.: Én azt vallom, hogy a kötődés kialakulásában nagyon <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>fontos a
férfiminta,</b></u></span> de csak ahhoz lehet kötődni, aki jelen van. Ezért amíg
kicsik voltak, gyakran hancúroztunk együtt, én vittem őket korcsolyázni,
úszni. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A három fiúval kifejezetten férfias játékokat játszottam,
például megtanítottam őket falra mászni, lovagolni. A lányunkat pedig
igyekeztem sokat dicsérni, bátorítani, hogy megerősödjön a nőiességében</b></u></span>.</p>
<p><i>Az elmúlt három évtized alatt volt-e nagyobb konfliktus, válság az életükben?</i></p>
<p>Z.: Azt már átéltük, hogy ha nem változtatunk egy úton, amelyen
elindultunk, akkor nem biztos, hogy a kapcsolatunk tovább épül. Például
amikor az ikreink nyolcévesek voltak, vettünk egy lovat. A vele való
foglalkozás meg a lovasoktatás lassan szerelem lett az életemben, és ez
idővel számos feszültség forrása lett a családunkban. Rengeteg időt vett
el. Amikor azután fölvetődött bennünk Ritával, hogy egy nevelési
missziót indítanánk együtt, inkább a közös ügyünket választottam. Végül
tehát ebből nem alakult ki komolyabb konfliktus közöttünk, de tudjuk,
hogy ilyen szituációk miatt akár szét is mehet egy kapcsolat.</p>
<p>R.: <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Egy házasság folyamatos munkát jelent. Ha például sokat dolgozunk
együtt, jólesik csak úgy, csendben egymás mellett lenni. És fontosnak
tartom, hogy mindkettőnknek megmaradjon a külön világa, ahol
feltöltődhet.</b></u></span> Zolinak ilyen a Huszár Hagyományőrző Egyesület és a
Tizedes kör, ahol a férfi barátaival találkozhat, számomra pedig ilyen a
kórusvezetés, az olvasás vagy a zene.</p>
<p>Sokan szokták egyébként kérdezni tőlünk, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>mi a köztünk lévő
harmónia titka. Alapvetően hisszük, hogy a jó választás ajándék is, és a
kapcsolat megőrzésében az égieknek nagy-nagy szerepük van. Ezenkívül az
előttünk járók példája, megküzdött harmóniája</b></u></span> segített talán a
legtöbbet. Szüleink házasságának légkörét valósággal magunkba szívhattuk
– így nem is volt kérdés, hogy találunk-e párt, és képesek leszünk-e mi
is felépíteni egy ilyen szövetséget.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Édesapám sokszor mondta: „Tudod,
mi azért vagyunk, hogy ti a vállunkra állva indulhassatok.</b></u></span>” Nos, ezt
sok-sok területen valóban megélhettük, igen hálásak vagyunk érte. Aztán
rajtuk kívül több baráti családban is hasonlókat tapasztalhattunk, ez is
nagyon sokat számít. Gyakran látjuk, hogy sok fiatalban már itt
megtorpan a növekedés, a lendület. Miután pedig ezzel az eszménnyel a
szívünkben közös életútra indultunk, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a Schönstatt Családmozgalom </b></u></span>–
amelynek huszonkét éve tagjai vagyunk –<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> szellemisége és különösen az ezt
képviselő hiteles családok és a magyarországi apostoli munkát vezető
Tilmann Beller hatott ránk. Ők tudatosították bennünk, hogy <i>a házasság munka.</i>
</b></u></span>A harmónia nem öntermő fán nő, sokat lehet és kell tenni érte. És
nemcsak elméletileg beszéltek erről, hanem a megvalósítás számos apró
útját is megmutatták, elénk élték, méghozzá úgy, hogy kedvet is
csináltak hozzá.</p>
<p><i>A cikk megjelent a Family magazin 2014/4. számában.</i></p></div>