[Grem] mai igk

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. Jan. 9., P, 06:33:43 CET 

Horváth István Sándor atya elmélkedése:
Elmélkedés:

  A vizenjárás eseményét Márk evangélista azzal a szándékkal jegyzi le, hogy
  Jézus istenségét igazolja. Aki  ilyenre képes, azaz  nem vonatkoznak rá  a
  természet törvényei, az valóban Isten.
  Mai elmélkedésünkben mégse kifejezetten ezzel foglalkozzunk, hanem  inkább
  figyeljünk az erre adott emberi  reakcióra, válaszra, vagyis az  apostolok
  viselkedésére. A  víz  tetején járó  és  el nem  süllyedő  Jézus  látványa
  rendkívül erős  érzelmeket váltott  ki  a bárkában  evező  tanítványokból,
  mégpedig nem csak néhányukból,  hanem mindannyiukból. Először  kísértetnek
  vélik a  különös alakot,  majd kiabálni  kezdenek félelmükben  és  rémület
  tölti el őket.  Miután Jézus  megszólítja őket, elcsendesíti  a szelet  és
  beszáll a bárkába, ők továbbra is „magukon kívül vannak a  csodálkozástól”
  (Mk 6,51), mert  szívük érzéketlen. Ezeket  az érzelmi  megnyilvánulásokat
  nem  nevezhetjük  pozitív  válasznak  arra,  hogy  Mesterük  éppen  isteni
  hatalmát mutatja  meg  előttük.  Pozitív reakciónak  azt  mondhatnánk,  ha
  megvallanák, hogy hisznek  az Úr  istenségében. Ugyanakkor  természetesnek
  kell tartanunk, hogy az Istennel való találkozás első pillanatban félelmet
  válthat  ki  az  emberből,  amely  később  alakulhat  át  tiszteletté   és
  szeretetté. A  kezdeti csodálkozást  a későbbiekben  a Jézusban  való  hit
  válthatja fel.
  Hogyan  válaszolok   arra,   amikor   megtapasztalom   Isten   közelségét,
  jelenlétét?
*Elindulok-e Jézus jobb megismerésének útján, a lelki  fejlődés   útján?*
  © Horváth István Sándor


2015-01-09 6:05 GMT+01:00 Emoke Greschik <greschem at gmail.com>:

> *2015. január 9. - Péntek*
> *Szeretteim! Ki győzi le* *a világot*, *ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus
> az Isten Fia? Ő az, aki víz és vér által jött: Jézus Krisztus. *Nem
> csupán víz által, hanem víz és vér által. És a Lélek tesz tanúságot róla,
> mert a Lélek igazság. *Tehát hárman tanúskodnak: a Lélek, a víz és a vér,
> és ez a három egy.* Az emberek tanúságát is elfogadjuk, de *az Isten
> tanúsága *többet jelent.* Az Isten tanúsága az, hogy tanúságot tett a Fia
> mellett. Aki hisz az Isten Fiában, Isten tanúbizonyságát fogadja el.* Aki
> viszont nem hisz Istennek, hazugságot tulajdonít neki, mert nem hisz Isten
> tanúságában, amelyet Fiáról tett. *Ez a tanúságtétel pedig abban áll,
> hogy az Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van. Aki
> tehát magáénak mondhatja a Fiút, annak van élete*.* Akiben nincs az Isten
> Fia, annak nincsen élete*. Ezt azért írtam nektek, *akik hisztek az Isten
> Fiában, hogy tudjátok: örök életetek van. *
> *1Jn 5,5-13*
> *Zsoltár*:
> Válasz: Dicsérd Uradat, Jeruzsálem, * magasztald, Sion, Istenedet. 12a.
> vers.
> Vagy: Alleluja. 7. szám.
> Előénekes: Dicsérd Uradat, Jeruzsálem, * magasztald, Sion Istenedet,
> mert erőssé tette kapuid zárát, * és megáldotta benned fiaidat.
> Hívek: Dicsérd Uradat, Jeruzsálem, * magasztald, Sion, Istenedet.
> Vagy: Alleluja.
> E: Határaidon ő ad békét, * és jóllakat kövér búzával.
> Elküldi szavát a földre, * az ő igéje gyorsan terjed.
> H: Dicsérd Uradat, Jeruzsálem, * magasztald, Sion, Istenedet.
> Vagy: Alleluja.
> E: Igéjét Jákobnak hirdeti, * törvényeit és végzéseit Izraelnek.
> Egyetlen néppel sem bánt így, * végzéseit nem fedte fel senki másnak.
> H:* Dicsérd Uradat, Jeruzsálem, * magasztald, Sion, Istenedet. *
> Vagy: Alleluja.
> *Zsolt 147,12-13.14-15.19-20*
> *Evangélium:*
> *Miután Jézus jóllakatott ötezer embert, nyomban felszólította
> tanítványait, hogy szálljanak a bárkába,* és keljenek át a túlsó partra,
> Betszaidába, amíg ő hazaküldi a tömeget. Miután elbúcsúzott tőlük,
> fölment egy hegyre, hogy imádkozzék. Közben beesteledett. *A bárka mélyen
> benn járt a tavon, ő pedig egyedül maradt a parton. **Amikor látta,
> mennyire küszködnek az evezéssel – ellenszelük volt ugyanis *–, az
> éjszaka negyedik őrváltása idején, *a vízen járva feléjük indult.* El
> akarta kerülni őket. *Amikor meglátták, hogy a vízen jár, azt hitték,
> hogy kísértet; elkezdtek kiabálni, mert mindnyájan látták őt, és
> megrémültek.* Ő azonban mindjárt odafordult hozzájuk, és* így szólt:
> „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek.” Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, mire
> a szél elállt.* *Azok egészen magukon kívül voltak a csodálkozástól, mert
> nem okultak a kenyérszaporításból, és szívük még érzéketlen volt.  *
> *Mk 6,45-52*
>
>
>
>
>
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150109/03cc433c/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl