<div dir="ltr">Horváth István Sándor atya elmélkedése: Elmélkedés:    A vizenjárás eseményét Márk evangélista azzal a szándékkal jegyzi le, hogy    Jézus istenségét igazolja.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"> Aki  ilyenre képes, azaz  nem vonatkoznak rá  a    természet törvényei, az valóban Isten.    Mai elmélkedésünkben mégse kifejezetten ezzel foglalkozzunk, hanem  inkább    figyeljünk az erre adott emberi  reakcióra, válaszra, vagyis az  apostolok    viselkedésére.<span style="background-color:rgb(0,255,0)"> A  víz  tetején járó  és  el nem  süllyedő  Jézus  látványa    rendkívül erős  érzelmeket váltott  ki  a bárkában  evező  tanítványokból,    mégpedig nem csak néhányukból,  hanem mindannyiukból. Először  kísértetnek    vélik a  különös alakot,  majd kiabálni  kezdenek félelmükben  és  rémület    tölti el őket.  Miután Jézus  megszólítja őket, elcsendesíti  a szelet  és    beszáll a bárkába, ők <span style="background-color:rgb(0,255,0)">továbbra is „magukon kívül vannak a  csodálkozástól”    (Mk 6,51), mert  szívük érzéketlen. Ezeket  az érzelmi  megnyilvánulásokat    nem  nevezhetjük  pozitív  válasznak  arra,  hogy  Mesterük  éppen  isteni    hatalmát mutatja  meg  előttük. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"> Pozitív reakciónak  azt  mondhatnánk,  ha    megvallanák, hogy hisznek  az Úr  istenségében.<span style="background-color:rgb(0,255,0)"> Ugyanakkor  természetesnek    kell tartanunk, hogy az Istennel való találkozás első pillanatban félelmet    válthat  ki  az  emberből<span style="background-color:rgb(255,255,0)">, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"> amely  később  alakulhat  át  tiszteletté   és    szeretetté. A  kezdeti csodálkozást  a későbbiekben  a Jézusban  való  hit    válthatja fel.    Hogyan  válaszolok   arra,   amikor   megtapasztalom   Isten   közelségét,    jelenlétét? <span style="background-color:rgb(255,255,0)">Elindulok-e Jézus jobb megismerésének útján, a lelki  fejlődés    útján?    © Horváth István Sándor      </div><div class="gmail_extra"> <div class="gmail_quote">2015-01-09 6:05 GMT+01:00 Emoke Greschik <span dir="ltr">&lt;<a href="mailto:greschem@gmail.com" target="_blank">greschem@gmail.com</a>&gt;: <blockquote class="gmail_quote" style="margin:0 0 0 .8ex;border-left:1px #ccc solid;padding-left:1ex"><div dir="ltr"><div>2015. január 9. - Péntek <div style="text-align:start"><span style="color:rgb(255,0,0)">Szeretteim!

 Ki győzi le</b></span> <span style="color:rgb(102,0,0)"><b>a világot</b></span>, <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia? Ő

 az, aki víz és vér által jött: Jézus Krisztus. </b></span>Nem csupán víz által, 

hanem víz és vér által. És a Lélek tesz tanúságot róla, mert a Lélek 

igazság. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Tehát hárman tanúskodnak: a Lélek, a víz és a vér, és ez a 

három egy.</b></span> Az emberek tanúságát is elfogadjuk, de <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>az Isten tanúsága 

</b></span>többet jelent.<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Az Isten tanúsága az, hogy tanúságot tett a Fia mellett. 

Aki hisz az Isten Fiában, Isten tanúbizonyságát fogadja el.</b></span> Aki viszont 

nem hisz Istennek, hazugságot tulajdonít neki, mert nem hisz Isten 

tanúságában, amelyet Fiáról tett. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Ez a tanúságtétel pedig abban áll, 

hogy az Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van. 

Aki tehát magáénak mondhatja a Fiút, annak van élete</b></span>.<span style="color:rgb(102,0,0)"><b> Akiben nincs az<span style="color:rgb(255,0,0)"> 

Isten Fia</span>, annak nincsen élete</b></span>. Ezt azért írtam nektek, <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>akik hisztek az 

Isten Fiában, hogy tudjátok: örök életetek van. </b></span></span></div><b><div style="text-align:start"><b>1Jn 5,5-13</b></div></b><div style="text-align:start"><span><b>Zsoltár</b>:</span></div><div style="text-align:start"><span>Válasz: Dicsérd Uradat, Jeruzsálem, * magasztald, Sion, Istenedet. 12a. vers.</span></div><div style="text-align:start"><span>Vagy: Alleluja. 7. szám.</span></div><div style="text-align:start"><span>Előénekes: Dicsérd Uradat, Jeruzsálem, * magasztald, Sion Istenedet, </span></div><div style="text-align:start"><span>mert erőssé tette kapuid zárát, * és megáldotta benned fiaidat.</span></div><div style="text-align:start"><span>Hívek: Dicsérd Uradat, Jeruzsálem, * magasztald, Sion, Istenedet. </span></div><div style="text-align:start"><span>Vagy: Alleluja.</span></div><div style="text-align:start"><span>E: Határaidon ő ad békét, * és jóllakat kövér búzával.</span></div><div style="text-align:start"><span>Elküldi szavát a földre, * az ő igéje gyorsan terjed.</span></div><div style="text-align:start"><span>H: Dicsérd Uradat, Jeruzsálem, * magasztald, Sion, Istenedet. </span></div><div style="text-align:start"><span>Vagy: Alleluja.</span></div><div style="text-align:start"><span>E: Igéjét Jákobnak hirdeti, * törvényeit és végzéseit Izraelnek.</span></div><div style="text-align:start"><span>Egyetlen néppel sem bánt így, * végzéseit nem fedte fel senki másnak.</span></div><div style="text-align:start"><span>H:<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Dicsérd Uradat, Jeruzsálem, * magasztald, Sion, Istenedet. </b></span></span></div><div style="text-align:start"><span>Vagy: Alleluja. </span></div><b><div style="text-align:start"><b>Zsolt 147,12-13.14-15.19-20</b></div></b><div style="text-align:start"><b>Evangélium:</b></div><div style="text-align:start"><span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Miután

 Jézus jóllakatott ötezer embert, nyomban felszólította tanítványait, 

hogy szálljanak a bárkába,</b></span> és keljenek át a túlsó partra, Betszaidába,<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> </b><span style="color:rgb(0,0,0)">

amíg ő hazaküldi a tömeget. Miután elbúcsúzott tőlük, fölment egy 

hegyre, hogy imádkozzék.</span></span><span style="color:rgb(0,0,0)"> </span>Közben beesteledett. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>A bárka mélyen benn járt a

 tavon, ő pedig egyedül maradt a parton. </b><b>Amikor látta, mennyire 

küszködnek az evezéssel – ellenszelük volt ugyanis </b></span>–, az éjszaka 

negyedik őrváltása idején, <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>a vízen járva feléjük indult.</b></span> El akarta 

kerülni őket. <span style="color:rgb(39,78,19)"><b>Amikor meglátták, hogy a vízen jár, azt hitték, hogy 

kísértet; elkezdtek kiabálni, mert mindnyájan látták őt, és megrémültek.</b></span>

 Ő azonban mindjárt odafordult hozzájuk, és<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> így szólt: „Bátorság! Én 

vagyok, ne féljetek.” Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, mire a szél 

elállt.</b></span> <span style="color:rgb(39,78,19)"><b>Azok egészen magukon kívül voltak a csodálkozástól, mert nem 

okultak a kenyérszaporításból, és szívük még érzéketlen volt.  </b></span></span></div><b><div style="text-align:start"><b>Mk 6,45-52</b></div></b><p><span> <br></span></p></div><div><br></div><div><br></div></div>

</blockquote></div><br></div>