[Grem] F.ppa nagybjti zenete

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. Feb. 18., Sze, 06:33:10 CET 

Ferenc pápa nagyböjti üzenete
2015. február 13. péntek 13:30
http://magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-nagybojti-uzenete
Ferenc pápa hagyományos nagyböjti üzenetét idén az „Erősítsétek meg
szíveteket” (Jak 5,8) felszólításból kiindulva fogalmazta meg.

Kedves Testvéreim!

A nagyböjt a megújulás ideje az egyház, a közösségek és minden egyes hívő
számára. Legfőképpen azonban a kegyelem ideje (vö. 2Kor 6,2). Isten nem kér
tőlünk semmi olyat, amit előtte már meg ne adott volna nekünk: *„Azért
szeretjük (az Istent), mert ő előbb szeretett minket” (1Jn 4,19*). Nem
közömbös velünk szemben. Mindannyiunk életét szívén viseli, név szerint
ismer minket, gondoskodik rólunk és * keres minket, akkor is ha elhagyjuk
Őt. Mindannyiunk élete külön-külön érdekli Őt.* Szeretete az, amely
megakadályozza, hogy közömbös legyen az iránt, ami történik velünk.
Csakhogy *előfordul, hogy amikor jól vagyunk, jól érezzük magunkat,
bizonnyal elfelejtkezünk másokról *(*amit az Atyaisten soha sem tesz), *nem
érdekelnek a problémáik, szenvedéseik, az igazságtalanságok, amiket
elszenvednek…, ilyenkor szívünk közömbössé válik: amíg én viszonylag jól
vagyok és jól érzem magam,* elfelejtkezem azokról, akik nincsenek jól. Ez
az önző, közömbös magatartás mára világméreteket öltött *olyannyira, hogy *a
közömbösség globalizációjá*ról beszélhetünk. Olyan visszás helyzetről van
szó, amivel keresztényként szembe kell néznünk.

Amikor Isten népe megtér az ő szeretetéhez, megtalálja a választ azokra a
kérdésekre, melyeket a történelem folytonosan elé állít. Az egyik
legsürgetőbb kihívás, amiről szeretnék beszélni ebben az üzenetben, az a
közömbösség globalizációja.

*A felebarát és Isten** iránti **közömbösség valós kísértés *nekünk,
keresztényeknek is. Minden nagyböjtben szükségünk van arra, hogy újra
meghalljuk a próféták kiáltását, akik felemelik hangjukat és felráznak
minket.

I*sten nem közömbös a világ iránt, hanem annyira szereti, hogy Fiát adja
oda minden ember üdvösségéért. *Isten Fiának megtestesülésében, földi
életében, halálában és feltámadásában végérvényesen megnyílik a kapu Isten
és az ember között, az ég és a föld között.* Az egyház pedig olyan, mint
egy kéz, mely nyitva tartja ezt a kaput az ige hirdetése, a szentségek
kiszolgáltatása által, a hitről való tanúságtételen keresztül, amely a
szeretetben válik hatékonnyá *(vö. Gal 5,6). A világ mégis az önmagába
zárkózás és afelé hajlik, hogy becsukja azt a kaput, amelyen keresztül
Isten belép a világba és a világ Istenbe. Így a kéznek, vagyis az egyháznak
sosem kell meglepődnie, ha elutasítják, elnyomják és megsebzik.

*Isten népének tehát meg kell újulnia, hogy ne váljon **közömbössé*
*és ne **zárkózzon
önmagáb*a. Három szentírási szakaszt szeretnék elmélkedésül ajánlani ehhez
a megújuláshoz.


*1. „Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele” (1 Kor 12,26)
– az egyház *
Isten szeretetét, amely megtöri a közömbösségnek ezt a halálos magába
zárkózását, az egyház kínálja fel tanításával és legfőképpen
tanúságtételével. Azonban csak arról lehet tanúságot tenni, amit előtte
megtapasztaltunk. A keresztény az az ember, aki megengedi Istennek, hogy
betöltse őt jóságával és irgalmával, hogy magára öltve Krisztust hozzá
hasonlóan Isten és az emberek szolgájává legyen. Jól emlékeztet erre a
nagycsütörtöki liturgiában a lábmosás szertartása. Péter nem akarta, hogy
Jézus megmossa a lábát, de aztán megértette, hogy *Jézus nem pusztán példa
akar lenni arra, hogyan mossuk meg egymás lábát. Ezt a szolgálatot csak az
tudja megtenni, aki előtte hagyta, hogy Krisztus megmossa a lábát.* Csak az
lehet „közösségben vele” (Jn 13,8) és ezáltal tudja szolgálni az embert.

*A nagyböjt megfelelő idő arra, hogy hagyjuk, hogy Krisztus szolgáljon
minket, és így olyanokká váljunk, mint Ő.* Ez akkor valósul meg, amikor
hallgatjuk Isten igéjét, és amikor a szentségekben részesülünk, különösen
az Eucharisztiában. Ebben azzá válunk, amit magunkhoz veszünk: Krisztus
testévé. Ebben* a testben a közömbösség, amely úgy tűnik, oly gyakran
hatalmába keríti szívünket*, nem talál helyet. Mert aki Krisztusé, az
egyetlen testhez tartozik, és Benne az emberek nem közömbösek egymás iránt.*
„Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben
van része az egyik tagnak, mindegyik örül vele” (1 Kor 12,26).*

Az egyház communio sanctorum (szentek közössége), mert a szentek is részét
képezik, és azért is, mert szent dolgok közössége: benne van Isten
szeretete, melyet Krisztusban és minden ajándékában kinyilatkoztatott
számunkra. Ezek között van mindazoknak a válasz is, akik hagyják, hogy
eljusson hozzájuk ez a szeretet. A szentek e közösségében és a szent
dolgokban való részesedésben *senki sem birtokol csak saját magának, hanem
amije van, az mindenkié. És mivel Istenben kapcsolatban vagyunk egymással,
a tőlünk távol lévőkért is tehetünk valamit, azokért, akikhez csupán saját
erőnkből soha sem tudnánk eljutni, mert velük és értük imádkozunk Istenhez*
azért, hogy mindannyian megnyíljunk üdvözítő művének.

2. „Hol van a testvéred?” (Ter 4,9) – a plébániák és a közösségek

Az egyetemes egyházról mondottakat meg kell valósítanunk a plébániák és
közösségek életében. Meg tudjuk-e tapasztalni az egyháznak ezeken a
színterein, hogy egyetlen testhez tartozunk? Ahhoz a testhez, amely együtt
kapja meg és osztja meg, amit Isten ajándékozni akar?* Ahhoz a testhez,
amely ismeri a leggyengébb, legszegényebb, legkisebb tagjait és gondjukat
viseli?* Vagy belemenekülünk egy egyetemes szeretetbe, mely elkötelezetten
munkálkodik a világ távoli részén, de elfelejtkezik a saját zárt ajtaja
előtt ülő Lázárról? (vö. Lk 16,19–31)

Ahhoz, hogy megkapjuk és teljességében gyümölcsöztessük mindazt, amit Isten
ad, két irányban kell túllépnünk a látható egyház határain.

Először is, az imádságban egyesülünk a megdicsőült egyházzal. Amikor a
zarándok egyház imádkozik, akkor létrejön a kölcsönös szolgálat és jó
közössége, amely elér egészen Isten színe elé. A szentekkel, akik Istenben
találták meg teljességüket, részét képezzük annak a közösségnek, amelyben a
szeretet legyőzi a közömbösséget. A megdicsőült egyház nem azért
győzedelmes, mert hátat fordított a világban lévő szenvedéseknek és
önmagában örvend. Sokkal inkább azért, mert a szentek már szemlélhetik azt
és örvendhetnek annak, hogy Jézus halála és feltámadása révén végérvényesen
legyőzték a közömbösséget, a keményszívűséget és a gyűlöletet. Amíg a
szeretetnek e győzelme nem járja át az egész világot, a szentek mellettünk,
földi zarándokok mellett maradnak.* Lisieux-i Szent Teréz egyházdoktor
meggyőződve írta, hogy a Mennyben a keresztre feszített (Jézus)
szeretetének győzelme miatt nem teljes az öröm addig, amíg akár csak
egyetlen ember is szenved és gyötrődik a földön:** „Nagyon bízom benne,
hogy a mennyországban nem leszek majd tétlen, mert az a vágyam, hogy tovább
dolgozzak az Egyházért és a lelkekért” *(vö. 254. levél, 1897. július 14.).

Mi is részesedünk a szentek érdemeiben és örömében, és ők is részesednek a
mi küzdelmünkben, a béke és kiengesztelődés iránti vágyunkban. A feltámadt
Krisztus győzelméből fakadó örömük nekünk erőforrás lehet ahhoz, hogy
legyőzzük a közömbösség és a keményszívűség sokféle formáját.

Másrészről, minden keresztény közösség arra hivatott, hogy átlépje azt a
küszöböt, amely az őt körülvevő társadalommal, szegényekkel, távollevőkkel
összeköti.
*Az egyház természeténél fogva missziós és nem befelé forduló, hanem minden
emberhez szóló küldetése van.*
Ez a küldetés türelmes tanúságtételt jelent Arról, aki az Atyához akarja
vinni a teljes valóságot és minden embert. A küldetés abban áll, hogy a
szeretet nem hallgathat. *Az egyház követi Jézus Krisztust azon az úton,
amely minden emberhez elvezeti a föld legvégső határáig (vö. ApCsel 1,8).
Így felebarátunkban azt a testvért láthatjuk, akiért Krisztus meghalt és
feltámadt.* Mindazt, amit kaptunk, értük is kaptuk. És ugyanúgy, amivel
ezek a testvérek rendelkeznek, ajándék az egyháznak és az egész
emberiségnek.

Kedves Testvéreim! Mennyire szeretném, hogy mindazok a helyek, ahol az
egyház valamilyen formában megnyilvánul – különösképpen plébániáink és
közösségeink –, az irgalom szigeteivé váljanak a közömbösség tengerében!

3. *„Erősítsétek meg szíveteket”* (Jak 5,8) – az egyes hívő ember

*Egyénileg is érint minket a közöny kísértése. Telis-tele vagyunk felkavaró
hírekkel és képekkel, amelyek emberek szenvedését tárják elénk, ugyanakkor
tejesen tehetetlennek érezzük magunkat, hogy segítsünk nekik. Mit tegyünk,
hogy az ijedtség és a tehetetlenség spirálja* ne nyeljen el minket?

Mindenekelőtt imádkozhatunk a földi és mennyei egyház közösségében. Ne
becsüljük le az olyan sok ember imájának erejét! Szeretném, hogy a 24 óra
az Úrért elnevezésű kezdeményezést az egész egyházban, egyházmegyei szinten
is megtartsák március 13-án és 14-én: ez az alkalom éppen az imádság
szükségességét hivatott kifejezni.

Másodsorban, segíthetünk a szeretet különféle megnyilvánulásaival, a
hozzánk közel vagy tőlünk távol lévő embereknek az egyház számos karitatív
szervezetének köszönhetően. *A nagyböjt megfelelő idő arra, hogy kimutassuk
érdeklődésünket a másik iránt, akár egy kicsi, de konkrét jellel, mely
egyben kifejezi a közös emberségben való részesedésünket. *

Harmadsorban pedig,* a másik szenvedése** a megtérésre hív, mert a testvér
szükséglete életem törékenységére emlékeztet, illetve az Istentől és a
testvérektől való függőségemre.* Ha alázattal kérjük Isten kegyelmét, és
elfogadjuk lehetőségeink korlátait, akkor bízni fogunk azokban a végtelen
lehetőségekben, amelyeket Isten szeretete tartogat számunkra. És ellen
tudunk majd állni az ördögi kísértésnek, mely el akarja hitetni velünk,
hogy egyedül meg tudjuk váltani magunkat és a világot.

Azért, hogy legyőzzük a közömbösséget és a mindenhatóságra való
igényeinket, azt szeretném kérni mindenkitől, hogy ezt a nagyböjtöt
„szívünk képzésének” útjaként éljük meg, ahogy XVI. Benedek mondta (vö. *Deus
caritas est* enciklika, 31). *Az irgalmas szív nem jelent gyenge szívet.
Aki irgalmas akar lenni, annak erős, megingathatatlan szívre van szüksége,
mely bezárja kapuit *a *kísértő előtt*, *de nyitott Isten felé. *Az ilyen
szív hagyja, hogy átjárja a Lélek és vigye a szeretet útjain, melyek a
testvéreinkhez vezetnek. Alapjában véve szegény szív ez, vagyis ismeri
saját szegénységét, és *a másik emberért éli életét.*

Ezért, kedves testvéreim, szeretném veletek kérni Krisztust ebben a
nagyböjtben: *„Fac cor nostrum secundum cor tuum” – „Alakítsd szívünket a
te szent Szíved szerint!”* (könyörgés a Jézus Szíve litániából). *Akkor
erős és irgalmas szívünk lesz, éber és nagylelkű, amely nem hagyja,* *hogy
bezárkózzon, és nem esik bele a közömbösség globalizációjának szédületébe*.

Ezzel a jókívánsággal biztosítok mindenkit imáimról, hogy
*minden hívő, minden egyházi közösség gyümölcsözően járja végig a nagyböjti
utat, és kérlek titeket, imádkozzatok értem. Az Úr áldjon meg és a Szűzanya
őrizzen meg Benneteket.*
Vatikán, 2014. október 4.

Assisi Szent Ferenc ünnepén

Ferenc pápa
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150218/92f22243/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl