<div dir="ltr"><div><div><h1>Ferenc pápa nagyböjti üzenete </h1>
<div>2015. február 13. péntek 13:30<br><a href="http://magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-nagybojti-uzenete" target="_blank">http://magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-nagybojti-uzenete</a><br></div>
<h3>Ferenc pápa hagyományos nagyböjti üzenetét idén az
„Erősítsétek meg szíveteket” (Jak 5,8) felszólításból kiindulva
fogalmazta meg.</h3><p></p>
Kedves Testvéreim!<br><br>A nagyböjt a megújulás ideje az egyház, a
közösségek és minden egyes hívő számára. Legfőképpen azonban a kegyelem
ideje (vö. 2Kor 6,2). Isten nem kér tőlünk semmi olyat, amit előtte már
meg ne adott volna nekünk: <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><u><b>„Azért szeretjük (az Istent), mert ő előbb
szeretett minket” (1Jn 4,19</b></u></span>). Nem közömbös velünk szemben. Mindannyiunk
életét szívén viseli, név szerint ismer minket, gondoskodik rólunk és <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
keres minket, akkor is <span style="background-color:rgb(234,209,220)">ha elhagyjuk</span> Őt. Mindannyiunk élete külön-külön
érdekli Őt.</b></u></span> Szeretete az, amely megakadályozza, hogy közömbös legyen az
iránt, ami történik velünk. Csakhogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>előfordul, hogy amikor jól vagyunk,
jól érezzük magunkat, bizonnyal elfelejtkezünk másokról </b></u></span>(<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>amit az
Atyaisten soha sem tesz), </b></u></span>nem érdekelnek a problémáik, szenvedéseik, az
igazságtalanságok, amiket elszenvednek…, ilyenkor szívünk közömbössé
válik: amíg én viszonylag jól vagyok és jól érzem magam,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> elfelejtkezem
azokról, akik nincsenek jól. Ez az önző, közömbös magatartás mára
világméreteket öltött </b></u></span>olyannyira, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>a közömbösség globalizációjá</b></u></span>ról
beszélhetünk. Olyan visszás helyzetről van szó, amivel keresztényként
szembe kell néznünk.<br><br>Amikor Isten népe megtér az ő szeretetéhez,
megtalálja a választ azokra a kérdésekre, melyeket a történelem
folytonosan elé állít. Az egyik legsürgetőbb kihívás, amiről szeretnék
beszélni ebben az üzenetben, az a közömbösség globalizációja.<br><br><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A
felebarát és Isten</b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><u> iránti </u></b><u><b>közömbösség valós kísértés </b></u></span>nekünk,
keresztényeknek is. Minden nagyböjtben szükségünk van arra, hogy újra
meghalljuk a próféták kiáltását, akik felemelik hangjukat és felráznak
minket.<br><br>I<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>sten nem közömbös a világ iránt, hanem annyira szereti,
hogy Fiát adja oda minden ember üdvösségéért. </b></u></span>Isten Fiának
megtestesülésében, földi életében, halálában és feltámadásában
végérvényesen megnyílik a kapu Isten és az ember között, az ég és a föld
között.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Az egyház pedig olyan, mint egy kéz, mely nyitva tartja ezt a
kaput az ige hirdetése, a szentségek kiszolgáltatása által, a hitről
való tanúságtételen keresztül, amely a szeretetben válik hatékonnyá </b></u></span>(vö.
Gal 5,6). A világ mégis az önmagába zárkózás és afelé hajlik, hogy
becsukja azt a kaput, amelyen keresztül Isten belép a világba és a világ
Is<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><span></span></span>tenbe. Így a kéznek, vagyis az egyháznak sosem kell meglepődnie, ha
elutasítják, elnyomják és megsebzik.<br><br><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Isten népének tehát meg kell
újulnia, hogy ne váljon </b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>közömbössé</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>és ne </b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>zárkózzon önmagáb</b></u></span>a. Három
szentírási szakaszt szeretnék elmélkedésül ajánlani ehhez a
megújuláshoz. <br><br><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><u><b>1. „Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele” (1 Kor 12,26) – az egyház <br></b></u></span><br>Isten
szeretetét, amely megtöri a közömbösségnek ezt a halálos magába
zárkózását, az egyház kínálja fel tanításával és legfőképpen
tanúságtételével. Azonban csak arról lehet tanúságot tenni, amit előtte
megtapasztaltunk. A keresztény az az ember, aki megengedi Istennek, hogy
betöltse őt jóságával és irgalmával, hogy magára öltve Krisztust hozzá
hasonlóan Isten és az emberek szolgájává legyen. Jól emlékeztet erre a
nagycsütörtöki liturgiában a lábmosás szertartása. Péter nem akarta,
hogy Jézus megmossa a lábát, de aztán megértette, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Jézus nem pusztán
példa akar lenni arra, hogyan mossuk meg egymás lábát. Ezt a
szolgálatot csak az tudja megtenni, aki előtte hagyta, hogy Krisztus
megmossa a lábát.</b></u></span> Csak az lehet „közösségben vele” (Jn 13,8) és ezáltal
tudja szolgálni az embert.<br><br><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A nagyböjt megfelelő idő arra, hogy
hagyjuk, hogy Krisztus szolgáljon minket, és így olyanokká váljunk, mint
Ő.</b></u></span> Ez akkor valósul meg, amikor hallgatjuk Isten igéjét, és amikor a
szentségekben részesülünk, különösen az Eucharisztiában. Ebben azzá
válunk, amit magunkhoz veszünk: Krisztus testévé. Ebben<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> a testben a
közömbösség, amely úgy tűnik, oly gyakran hatalmába keríti szívünket</b></u></span>,
nem talál helyet. Mert aki Krisztusé, az egyetlen testhez tartozik, és
Benne az emberek nem közömbösek egymás iránt.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><u><b> „Ha szenved az egyik tag,
valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik
tagnak, mindegyik örül vele” (1 Kor 12,26).</b></u></span><br><br>Az egyház communio
sanctorum (szentek közössége), mert a szentek is részét képezik, és
azért is, mert szent dolgok közössége: benne van Isten szeretete, melyet
Krisztusban és minden ajándékában kinyilatkoztatott számunkra. Ezek
között van mindazoknak a válasz is, akik hagyják, hogy eljusson hozzájuk
ez a szeretet. A szentek e közösségében és a szent dolgokban való
részesedésben <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>senki sem birtokol csak saját magának, hanem amije van, az
mindenkié. És mivel Istenben kapcsolatban vagyunk egymással, a tőlünk
távol lévőkért is tehetünk valamit, azokért, akikhez csupán saját
erőnkből soha sem tudnánk eljutni, mert velük és értük imádkozunk
Istenhez</b></u></span> azért, hogy mindannyian megnyíljunk üdvözítő művének.<br><br>2. „Hol van a testvéred?” (Ter 4,9) – a plébániák és a közösségek<br><br>Az
egyetemes egyházról mondottakat meg kell valósítanunk a plébániák és
közösségek életében. Meg tudjuk-e tapasztalni az egyháznak ezeken a
színterein, hogy egyetlen testhez tartozunk? Ahhoz a testhez, amely
együtt kapja meg és osztja meg, amit Isten ajándékozni akar?<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Ahhoz a
testhez, amely ismeri a leggyengébb, legszegényebb, legkisebb tagjait és
gondjukat viseli?</b></u></span> Vagy belemenekülünk egy egyetemes szeretetbe, mely
elkötelezetten munkálkodik a világ távoli részén, de elfelejtkezik a
saját zárt ajtaja előtt ülő Lázárról? (vö. Lk 16,19–31)<br><br>Ahhoz,
hogy megkapjuk és teljességében gyümölcsöztessük mindazt, amit Isten ad,
két irányban kell túllépnünk a látható egyház határain.<br><br>Először
is, az imádságban egyesülünk a megdicsőült egyházzal. Amikor a zarándok
egyház imádkozik, akkor létrejön a kölcsönös szolgálat és jó közössége,
amely elér egészen Isten színe elé. A szentekkel, akik Istenben találták
meg teljességüket, részét képezzük annak a közösségnek, amelyben a
szeretet legyőzi a közömbösséget. A megdicsőült egyház nem azért
győzedelmes, mert hátat fordított a világban lévő szenvedéseknek és
önmagában örvend. Sokkal inkább azért, mert a szentek már szemlélhetik
azt és örvendhetnek annak, hogy Jézus halála és feltámadása révén
végérvényesen legyőzték a közömbösséget, a keményszívűséget és a
gyűlöletet. Amíg a szeretetnek e győzelme nem járja át az egész világot,
a szentek mellettünk, földi zarándokok mellett maradnak.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Lisieux-i
Szent Teréz egyházdoktor meggyőződve írta, hogy a Mennyben a keresztre
feszített (Jézus) szeretetének győzelme miatt nem teljes az öröm addig, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">
amíg akár csak egyetlen ember is szenved és gyötrődik a földön:</span></b></u></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><u><b> „Nagyon
bízom benne, hogy a mennyországban nem leszek majd tétlen, mert az a
vágyam, hogy tovább dolgozzak az Egyházért és a lelkekért” </b></u></span>(vö. 254.
levél, 1897. július 14.).<br><br>Mi is részesedünk a szentek érdemeiben
és örömében, és ők is részesednek a mi küzdelmünkben, a béke és
kiengesztelődés iránti vágyunkban. A feltámadt Krisztus győzelméből
fakadó örömük nekünk erőforrás lehet ahhoz, hogy legyőzzük a közömbösség
és a keményszívűség sokféle formáját.<br><br>Másrészről, minden
keresztény közösség arra hivatott, hogy átlépje azt a küszöböt, amely az
őt körülvevő társadalommal, szegényekkel, távollevőkkel összeköti. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Az
egyház természeténél fogva missziós és nem befelé forduló, hanem minden
emberhez szóló küldetése van.<br></b></u></span><br>Ez a küldetés türelmes
tanúságtételt jelent Arról, aki az Atyához akarja vinni a teljes
valóságot és minden embert. A küldetés abban áll, hogy a szeretet nem
hallgathat. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Az egyház követi Jézus Krisztust azon az úton, amely minden
emberhez elvezeti a föld legvégső határáig (vö. ApCsel 1,8). Így
felebarátunkban azt a testvért láthatjuk, akiért Krisztus meghalt és
feltámadt.</b></u></span> Mindazt, amit kaptunk, értük is kaptuk. És ugyanúgy, amivel
ezek a testvérek rendelkeznek, ajándék az egyháznak és az egész
emberiségnek.<br><br>Kedves Testvéreim! Mennyire szeretném, hogy
mindazok a helyek, ahol az egyház valamilyen formában megnyilvánul –
különösképpen plébániáink és közösségeink –, az irgalom szigeteivé
váljanak a közömbösség tengerében! <br><br>3. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><u><b>„Erősítsétek meg szíveteket”</b></u></span> (Jak 5,8) – az egyes hívő ember<br><br><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Egyénileg
is érint minket a közöny kísértése. Telis-tele vagyunk felkavaró
hírekkel és képekkel, amelyek emberek szenvedését tárják elénk,
ugyanakkor tejesen tehetetlennek érezzük magunkat, hogy<span style="background-color:rgb(255,255,0)"> segítsünk nekik.
Mit tegyünk</span>, hogy az ijedtség és a tehetetlenség spirálja</b></u></span> ne nyeljen el
minket?<br><br>Mindenekelőtt imádkozhatunk a földi és mennyei egyház
közösségében. Ne becsüljük le az olyan sok ember imájának erejét!
Szeretném, hogy a 24 óra az Úrért elnevezésű kezdeményezést az egész
egyházban, egyházmegyei szinten is megtartsák március 13-án és 14-én: ez
az alkalom éppen az imádság szükségességét hivatott kifejezni. <br><br>Másodsorban,
segíthetünk a szeretet különféle megnyilvánulásaival, a hozzánk közel
vagy tőlünk távol lévő embereknek az egyház számos karitatív
szervezetének köszönhetően. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A nagyböjt megfelelő idő arra, hogy
kimutassuk érdeklődésünket a másik iránt, akár egy kicsi, de konkrét
jellel, mely egyben kifejezi a közös emberségben való részesedésünket. </b></u></span><br><br>Harmadsorban
pedig,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> a másik szenvedése</b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> a megtérésre hív, mert a testvér szükséglete
életem törékenységére emlékeztet, illetve az Istentől és a testvérektől
való függőségemre.</b></u></span> Ha alázattal kérjük Isten kegyelmét, és elfogadjuk
lehetőségeink korlátait, akkor bízni fogunk azokban a végtelen
lehetőségekben, amelyeket Isten szeretete tartogat számunkra. És ellen
tudunk majd állni az ördögi kísértésnek, mely el akarja hitetni velünk,
hogy egyedül meg tudjuk váltani magunkat és a világot. <br><br>Azért,
hogy legyőzzük a közömbösséget és a mindenhatóságra való igényeinket,
azt szeretném kérni mindenkitől, hogy ezt a nagyböjtöt „szívünk
képzésének” útjaként éljük meg, ahogy XVI. Benedek mondta (vö. <i>Deus caritas est</i>
enciklika, 31). <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Az irgalmas szív nem jelent gyenge szívet. Aki irgalmas
akar lenni, annak erős, megingathatatlan szívre van szüksége, mely
bezárja kapuit </b></u></span>a <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>kísértő előtt</b></u></span>, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>de nyitott Isten felé. </b></u></span>Az ilyen szív
hagyja, hogy átjárja a Lélek és vigye a szeretet útjain, melyek a
testvéreinkhez vezetnek. Alapjában véve szegény szív ez, vagyis ismeri
saját szegénységét, és <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a másik emberért éli életét.</b></u></span><br><br>Ezért, kedves
testvéreim, szeretném veletek kérni Krisztust ebben a nagyböjtben: <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><u><b>„Fac
cor nostrum secundum cor tuum” – „Alakítsd szívünket a te szent Szíved
szerint!”</b></u></span> (könyörgés a Jézus Szíve litániából). <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Akkor erős és irgalmas
szívünk lesz, éber és nagylelkű, amely nem hagyja,</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>hogy bezárkózzon, és
nem esik bele a közömbösség globalizációjának szédületébe</b></u></span>.<br><br>Ezzel a
jókívánsággal biztosítok mindenkit imáimról, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>minden hívő, minden
egyházi közösség gyümölcsözően járja végig a nagyböjti utat, és kérlek
titeket, imádkozzatok értem. Az Úr áldjon meg és a Szűzanya őrizzen meg
Benneteket.<br></b></u></span><br>Vatikán, 2014. október 4.<br><br>Assisi Szent Ferenc ünnepén<br></div><br></div>Ferenc pápa<br></div>