[Grem] F.pápa / a gyermek ajándék, öröm

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. Feb. 11., Sze, 21:40:00 CET


Ferenc pápa: „A gyermek ajándék a család, a társadalom számára”
2015. február 11. szerda 20:17
http://magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-gyermek-ajandek-csalad-tarsadalom-szamara
A február 11-i általános kihallgatást a Szent Péter téren tartotta meg
Ferenc pápa, ahol Olaszországból és számos más országból érkezett
zarándokokkal és hívőkkel találkozott. Olaszul elmondott beszédében
folytatta a családról szól katekézisét, és most* a gyermekekről, a
gyermekvállalásról beszélt.*


<http://magyarkurir.hu/img.php?id=58901&img=o_112.jpg>

 Miután több nyelven is elhangzott katekézisének rövid változata, külön
köszöntött egyes csoportokat, utána pedig felhívást tett közzé a
bevándorlók melletti összefogásért, és imádságot kért a bíborosok pár nap
múlva esedékes konzisztóriumáért.

<http://magyarkurir.hu/img.php?id=58901&img=o_katek5.jpg>
*Ferenc pápa katekézise*

Kedves Fivéreim és Nővéreim, jó napot kívánok!

Miután már elgondolkodtunk az anya és az apa alakjáról, a család témájának
szentelt katekézis mai alkalmával a gyermekről, vagy jobban mondva, a
gyermekekről szeretnék beszélni. Kiindulási pontunk egy gyönyörű kép lesz,
amelyet Izajásnál találunk. Ezt írja a próféta:* „Emeld fel tekinteted, és
nézz körül: mind egybegyűlnek és idejönnek hozzád. Fiaid messze távolból
érkeznek, leányaidat ölben hozzák. Ennek láttára felderülsz, örömtől dobog
és kitágul a szíved” *(60,4–5a). Ragyogó ez a kép, azt a boldogságot
árasztja, amely a szülők és gyermekek egymásra találásából fakad, akik
ettől fogva, az egymás nélkülözése és az egymástól való elszakítottság
hosszú időszaka után,* együtt haladnak a szabadságot és békét ígérő jövő
felé.** A zsidó nép ugyanis ekkor még távol volt hazájától.*

Szorosan összefügg ugyanis egy nép reménysége és a nemzedékek közötti
harmónia. Ezt jól meg kell jegyeznünk! *Szorosan összefügg egy nép
reménysége és a nemzedékek közötti harmónia. A gyermekek öröme
megdobogtatja a szülők szívét és megnyitja a jövőt*. A gyermekek jelentik a
család és a társadalom örömét. A gyermek nem a fajfenntartásra
beprogramozott biológia problémája, de nem is az ember önmegvalósításának
valamely módozata. Még kevésbé a szülők tulajdona… Nem! *A gyermek adomány,
a gyermek ajándék! Értitek? A gyermekek ajándékot jelentenek! *

*Mindegyik egyedüli és megismételhetetlen, ugyanakkor
összetéveszthetetlenül kapcsolódik saját gyökereihez.* Fiú- vagy
leánygyermeknek lenni ugyanis – Isten terve szerint – azt jelenti, hogy
magunkban hordozzuk egy olyan szeretet emlékét és reményét, amely éppen úgy
valósította meg önmagát, hogy egy másik, eredeti és új emberi lénynek adott
életet. A szülők számára minden gyermek egyedülálló, másoktól különböző,
másoktól eltérő. Engedjétek meg, hogy felidézzek egy személyes családi
emléket. Emlékszem, amikor megkérdezték édesanyámat, hogy melyik a kedvenc
gyermeke, ezt válaszolta: *„Öt gyermekem van, mint az öt ujjam. [Mutatja az
öt ujját.] Ha ezt bántják, az fáj nekem. Ha ezt a másikat bántják, az is
fáj nekem. Ha bármelyiket bántanák az öt közül, az fájna nekem. Mindegyik
gyermek az enyém, de mindegyik különbözik a másiktól, mint az ember ujjai.”*
Ilyen a család! A gyermekek különbözőek, de mind az ember saját gyermeke.

*A gyermekünket azért szeretjük, mert a gyermekünk. Nem azért, mert szép,
vagy mert ilyen vagy amolyan, hanem azért mert a gyermekünk! *Nem azért,
mert ugyanúgy gondolkodik, mint én, vagy mert megvalósítja a vágyaimat. A
gyermekünk a gyermekünk: mi adtunk neki életet, de ezt az életet neki
szántuk, az ő javát, a család, a társadalom, az egész emberiség javát
szolgálja. Innen ered a gyermeklét emberi megtapasztalásának mélysége is,
amely lehetővé teszi, hogy felfedezzük a szeretet legingyenesebb oldalát,
és ez újra meg újra lenyűgöz bennünket. Ez annak a szépsége, hogy *előbb*
szeretnek bennĂĽnket:
*a gyermekek már megérkezésük előtt szeretve vannak.*
Sokszor találkozom itt, a téren kismamákkal, akik mutatják a nagy
pocakjukat, és áldást kérnek… Ezek a kisbabák már szeretve vannak, mielőtt
a világra jönnének. *Ez az ingyenesség, ez a szeretet! Születésük előtt már
szeretik őket, és ez olyan, mint Isten szeretete, aki mindig előbb szeret
minket.* Szeretve vannak, mielőtt bármit is tettek volna e szeretet
kiérdemlésére, mielőtt beszélni vagy gondolkodni tudnának, sőt mielőtt
világra jönnének! A gyermeklét az alapvető feltétele annak, hogy
megismerjük Isten szeretetét, amely ennek az igazi csodának a végső
forrása. Minden gyermek lelkébe – bármennyire sérülékeny legyen is – Isten
belenyomja ennek a szeretetnek a pecsétjét, és ez az alapja az ő emberi
méltóságának. Olyan méltóság ez, amelyet semmi és senki nem pusztíthat el.
Manapság nehezebbnek tűnik gyermekeinknek, hogy jövőjüket elképzeljék. Az
apák – erre utaltam az előző katekézisekben – talán a háttérbe húzódtak, a
gyermekek pedig bizonytalanabbá váltak, miként haladjanak előre.* A
nemzedékek közötti jó kapcsolatot megtanulhatjuk mennyei Atyánktól, aki
mindnyájunkat szabadon hagy, de sohasem hagy egyedül. Ha hibázunk, ő
továbbra is türelemmel mellettünk marad, anélkül, hogy kevésbé szeretne
minket.* A mennyei Atya soha nem húzódik háttérbe irántunk való
szeretetében. Soha! Mindig előttünk halad, ha pedig nem tudna előttünk
járni, akkor vár reánk, de sohasem húzódik vissza tőlünk. Azt akarja, hogy
gyermekei bátrak legyenek, és előre haladjanak.

A gyermekeknek nem kell félniük attól, hogy egy új világ építésén
munkálkodjanak: jogosan vágynak arra, hogy a világ jobb legyen annál, mint
amelyet kaptak! De ezt pökhendiség és beképzeltség nélkül tegyék! *A
szülőknek mindig el kell ismerniük gyermekeik értékét, a gyermekeknek pedig
mindig meg kell adniuk a tiszteletet szĂĽleiknek.*

A negyedik parancsolat azt kéri a gyermekektől – és mind azok vagyunk! –,
hogy: *tiszteld apádat és anyádat (vö. Kiv 20,12). Ez a parancsolat
közvetlenül a magára Istenre vonatkozó parancsolatuk után következik*. Van
benne ugyanis valami szent, valami isteni, olyasmi, ami az emberek közötti
minden más tiszteletforma gyökerét jelenti. *A negyedik parancsolat
megfogalmazásakor a Szentírás még hozzáteszi: „hogy hosszú életű légy az
országban, amelyet az Úr ad majd neked.” A nemzedékek közötti erős kötelék
a jövő, *és egy valóban emberséges jövő biztosítéka.

*A szüleiket nem tisztelő gyermekek társadalma tisztességtelen társadalom*.
Ha nem tiszteljük szüleinket, saját tiszteletünket veszítjük el. Az ilyen
társadalomnak az a sorsa, hogy kiégett és sóvárgó fiatalokkal lesz
teli. De *egy
olyan társadalom, amely fukarkodik azzal, hogy gyermekeknek adjon életet,
amely nem szereti gyermekekkel körülvenni magát, amely főként csak gondnak,
tehernek véli, kockázatnak tekinti a gyermekeket, az depressziós
társadalom.* Gondoljunk csak több ország társadalmára, amelyeket itt,
Európában ismerünk: depressziós társadalmak, mert nem akarnak gyermekeket,
nincsenek gyermekeik, a születések aránya nem éri el az egy százalékot.
Miért? Mindenki gondolja át, és válaszoljon! *Ha egy nagycsaládot tehernek
tekintenek, ott valami nincs rendjén!*

*A gyermekvállalásnak felelősnek kell lennie, ahogyan azt Boldog VI. Pál
pápa Humanae vitae kezdetű enciklikája is tanítja,** ugyanakkor nem lehet
azonnal felelőtlen döntésnek nevezni, ha valaki több gyermeket vállal. *Önző
dolog, ha valaki úgy dönt, hogy nem vállal gyermeket. *A szaporodással az
élet megfiatalodik és új erőre kap: gazdagodik,* és nem elszegényedik! A
gyermekek megtanulják, hogyan kell gondoskodni a családról, érettebbé
válnak az áldozatvállalással, növekednek képességeik megbecsülésében. A
testvéri lelkület örömteli tapasztalata táplálja a szülők iránti
tiszteletet és a róluk való gondoskodást, akiket meg kell becsülniük.
Közületek, akik itt jelen vagytok, sokaknak van gyermeke, és mindannyian
gyermekek vagyunk. Most tartsunk egy perc csendet. Mindnyájan gondoljunk
szívünkben gyermekeinkre – ha vannak –, csendben gondoljunk rájuk. Azután
mindnyájan gondoljunk szüleinkre, és köszönjük meg az Istennek az élet
ajándékát. Elcsendesedve, akiknek vannak gyermekeik, gondoljanak rájuk, és
mindnyájan gondoljuk a szüleinkre! *[Csendben imádkoznak.]** Az Úr áldja
meg szüleinket és áldja meg gyermekeiteket!*

*Jézus, az örök Fiú, aki gyermekké lett az időben, segítsen bennünket, hogy
megtaláljuk annak módját, hogy a gyermeklétnek ez az annyira egyszerű és
mégis nagyszerű emberi tapasztalata ismét sugározzon*. A szaporodás általi
gyermekvállalással titokzatosan mindenkinek az élete gazdagodik, ez az élet
pedig magától Istentől származik. Ezt a titkot fel kell fedeznünk, legyőzve
minden előítéletet, és hitünk által meg kell élnünk teljes örvendezéssel.
És mondom nektek: tudjátok, milyen gyönyörű, hogy amikor elhaladok
közöttetek, látom az apákat és anyákat, akik áldásra nyújtják
gyermekeiket?! Ez szinte isteni mozdulat! Köszönöm, hogy ezt teszitek!

<http://magyarkurir.hu/img.php?id=58901&img=o_6.jpg>

*Ferenc pápa felhívása*

Aggodalommal követem a Lampedusából érkező híreket, melyek szerint megint
sokan meghaltak a hidegben, miközben a Földközi tengeren akartak átkelni.
Imádkozom az áldozatokért, és ismételten bátorítok mindenkit a
szolidaritásra, hogy senki se nélkülözze szükséges segítséget

Végezetül kérlek benneteket, hogy imádkozzatok a konzisztóriumért, amelyet
a következő napokban tartunk. A Szentlélek segítse a bíborosi testület
munkáját, világosítsa meg az új bíborosokat, és segítse egyháznak nyújtott
szolgálatukat!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Vatikáni Sajtóosztály (Napi sajtóközlemény)

Fotó: Famigliacristiana.it; Vatikáni Rádió

Magyar KurĂ­r
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150211/8a1a32e3/attachment.html 


További információk a(z) Grem levelezőlistáról