<div dir="ltr"><h1 class="">Ferenc pápa: „A gyermek ajándék a család, a társadalom számára” </h1>
<div class="">2015. február 11. szerda 20:17<br><a href="http://magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-gyermek-ajandek-csalad-tarsadalom-szamara">http://magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-gyermek-ajandek-csalad-tarsadalom-szamara</a><br></div>
<h3 class="">A február 11-i általános kihallgatást a Szent Péter
téren tartotta meg Ferenc pápa, ahol Olaszországból és számos más
országból érkezett zarándokokkal és hívőkkel találkozott. Olaszul
elmondott beszédében folytatta a családról szól katekézisét, és most<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u> a
gyermekekről, a gyermekvállalásról beszélt.</u></span></h3><p><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=58901&img=o_112.jpg"><br></a></p>
<p style="text-align:center"><em></em></p>
<p>Miután több nyelven is elhangzott katekézisének rövid változata,
külön köszöntött egyes csoportokat, utána pedig felhívást tett közzé a
bevándorlók melletti összefogásért, és imádságot kért a bíborosok pár
nap múlva esedékes konzisztóriumáért.</p>
<p><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=58901&img=o_katek5.jpg"><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=58901&p=1&img=c_katek5.jpg" alt="" border="0"></a><br><strong>Ferenc pápa katekézise</strong><br><br>Kedves Fivéreim és Nővéreim, jó napot kívánok!<br><br>Miután
már elgondolkodtunk az anya és az apa alakjáról, a család témájának
szentelt katekézis mai alkalmával a gyermekről, vagy jobban mondva, a
gyermekekről szeretnék beszélni. Kiindulási pontunk egy gyönyörű kép
lesz, amelyet Izajásnál találunk. Ezt írja a próféta:<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><u><b> „Emeld fel
tekinteted, és nézz körül: mind egybegyűlnek és idejönnek hozzád. Fiaid
messze távolból érkeznek, leányaidat ölben hozzák. Ennek láttára
felderülsz, örömtől dobog és kitágul a szíved” </b></u></span>(60,4–5a). Ragyogó ez a
kép, azt a boldogságot árasztja, amely a szülők és gyermekek egymásra
találásából fakad, akik ettől fogva, az egymás nélkülözése és az
egymástól való elszakítottság hosszú időszaka után,<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> együtt haladnak a
szabadságot és békét ígérő jövő felé.</b></u></span><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b> A zsidó nép ugyanis ekkor még
távol volt hazájától.</b></u></span><br><br>Szorosan összefügg ugyanis egy nép
reménysége és a nemzedékek közötti harmónia. Ezt jól meg kell
jegyeznünk! <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Szorosan összefügg egy nép reménysége és a nemzedékek
közötti harmónia. A gyermekek öröme megdobogtatja a szülők szívét és
megnyitja a jövőt</b></span>. A gyermekek jelentik a család és a társadalom örömét.
A gyermek nem a fajfenntartásra beprogramozott biológia problémája, de
nem is az ember önmegvalósításának valamely módozata. Még kevésbé a
szülők tulajdona… Nem! <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A gyermek adomány, a gyermek ajándék! Értitek? A
gyermekek ajándékot jelentenek! </b></u></span><br><br><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Mindegyik egyedüli és
megismételhetetlen, ugyanakkor összetéveszthetetlenül kapcsolódik saját
gyökereihez.</b></u></span> Fiú- vagy leánygyermeknek lenni ugyanis – Isten terve
szerint – azt jelenti, hogy magunkban hordozzuk egy olyan szeretet
emlékét és reményét, amely éppen úgy valósította meg önmagát, hogy egy
másik, eredeti és új emberi lénynek adott életet. A szülők számára
minden gyermek egyedülálló, másoktól különböző, másoktól eltérő.
Engedjétek meg, hogy felidézzek egy személyes családi emléket.
Emlékszem, amikor megkérdezték édesanyámat, hogy melyik a kedvenc
gyermeke, ezt válaszolta: <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><u><b>„Öt gyermekem van, mint az öt ujjam. <em>[Mutatja az öt ujját.]</em>
Ha ezt bántják, az fáj nekem. Ha ezt a másikat bántják, az is fáj
nekem. Ha bármelyiket bántanák az öt közül, az fájna nekem. Mindegyik
gyermek az enyém, de mindegyik különbözik a másiktól, min<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><span style></span></span>t az ember
ujjai.”</b></u></span> Ilyen a család! A gyermekek különbözőek, de mind az ember saját
gyermeke.<br><br><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b><u>A gyermekünket azért szeretjük, mert a gyermekünk. Nem
azért, mert szép, vagy mert ilyen vagy amolyan, hanem azért mert a
gyermekünk! </u></b></span>Nem azért, mert ugyanúgy gondolkodik, mint én, vagy mert
megvalósítja a vágyaimat. A gyermekünk a gyermekünk: mi adtunk neki
életet, de ezt az életet neki szántuk, az ő javát, a család, a
társadalom, az egész emberiség javát szolgálja. Innen ered a gyermeklét
emberi megtapasztalásának mélysége is, amely lehetővé teszi, hogy
felfedezzük a szeretet legingyenesebb oldalát, és ez újra meg újra
lenyűgöz bennünket. Ez annak a szépsége, hogy <em>előbb</em> szeretnek bennünket: <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a gyermekek már megérkezésük előtt szeretve vannak.<br></b></u></span><br>Sokszor
találkozom itt, a téren kismamákkal, akik mutatják a nagy pocakjukat,
és áldást kérnek… Ezek a kisbabák már szeretve vannak, mielőtt a világra
jönnének. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Ez az ingyenesség, ez a szeretet! Születésük előtt már
szeretik őket, és ez olyan, mint Isten szeretete, aki mindig előbb
szeret minket.</b></u></span> Szeretve vannak, mielőtt bármit is tettek volna e
szeretet kiérdemlésére, mielőtt beszélni vagy gondolkodni tudnának, sőt
mielőtt világra jönnének! A gyermeklét az alapvető feltétele annak, hogy
megismerjük Isten szeretetét, amely ennek az igazi csodának a végső
forrása. Minden gyermek lelkébe – bármennyire sérülékeny legyen is –
Isten belenyomja ennek a szeretetnek a pecsétjét, és ez az alapja az ő
emberi méltóságának. Olyan méltóság ez, amelyet semmi és senki nem
pusztíthat el.<br>Manapság nehezebbnek tűnik gyermekeinknek, hogy
jövőjüket elképzeljék. Az apák – erre utaltam az előző katekézisekben –
talán a háttérbe húzódtak, a gyermekek pedig bizonytalanabbá váltak,
miként haladjanak előre.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> A nemzedékek közötti jó kapcsolatot
megtanulhatjuk mennyei Atyánktól, aki mindnyájunkat szabadon hagy, de
sohasem hagy egyedül. Ha hibázunk, ő továbbra is türelemmel mellettünk
marad, anélkül, hogy kevésbé szeretne minket.</b></u></span> A mennyei Atya soha nem
húzódik háttérbe irántunk való szeretetében. Soha! Mindig előttünk
halad, ha pedig nem tudna előttünk járni, akkor vár reánk, de sohasem
húzódik vissza tőlünk. Azt akarja, hogy gyermekei bátrak legyenek, és
előre haladjanak.<br><br>A gyermekeknek nem kell félniük attól, hogy egy
új világ építésén munkálkodjanak: jogosan vágynak arra, hogy a világ
jobb legyen annál, mint amelyet kaptak! De ezt pökhendiség és
beképzeltség nélkül tegyék! <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A szülőknek mindig el kell ismerniük
gyermekeik értékét, a gyermekeknek pedig mindig meg kell adniuk a
tiszteletet szüleiknek.</b></u></span><br><br>A negyedik parancsolat azt kéri a
gyermekektől – és mind azok vagyunk! –, hogy: <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>tiszteld apádat és anyádat
(vö. Kiv 20,12). Ez a parancsolat közvetlenül a magára Istenre
vonatkozó parancsolatuk után következik</b></u></span>. Van benne ugyanis valami szent,
valami isteni, olyasmi, ami az emberek közötti minden más
tiszteletforma gyökerét jelenti. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A negyedik parancsolat
megfogalmazásakor a Szentírás még hozzáteszi: „hogy hosszú életű légy az
országban, amelyet az Úr ad majd neked.” A nemzedékek közötti erős
kötelék a jövő, </b></u></span>és egy valóban emberséges jövő biztosítéka.<br><br><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>A
szüleiket nem tisztelő gyermekek társadalma tisztességtelen társadalom</b></u></span>.
Ha nem tiszteljük szüleinket, saját tiszteletünket veszítjük el. Az
ilyen társadalomnak az a sorsa, hogy kiégett és sóvárgó fiatalokkal lesz
teli. De <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>egy olyan társadalom, amely fukarkodik azzal, hogy
gyermekeknek adjon életet, amely nem szereti gyermekekkel körülvenni
magát, amely főként csak gondnak, tehernek véli, kockázatnak tekinti a
gyermekeket, az depressziós társadalom.</b></u></span> Gondoljunk csak több ország
társadalmára, amelyeket itt, Európában ismerünk: depressziós
társadalmak, mert nem akarnak gyermekeket, nincsenek gyermekeik, a
születések aránya nem éri el az egy százalékot. Miért? Mindenki gondolja
át, és válaszoljon! <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ha egy nagycsaládot tehernek tekintenek, ott valami
nincs rendjén!</b></span><br><br><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A gyermekvállalásnak felelősnek kell lennie, ahogyan azt Boldog VI. Pál pápa <em>Humanae vitae</em>
kezdetű enciklikája is tanítja<span style="background-color:rgb(234,209,220)">,</span></b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> ugyanakkor nem lehet azonnal felelőtlen
döntésnek nevezni, ha valaki több gyermeket vállal. </b></u></span>Önző dolog, ha
valaki úgy dönt, hogy nem vállal gyermeket. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A szaporodással az élet
megfiatalodik és új erőre kap: gazdagodik,</b></u></span> és nem elszegényedik! A
gyermekek megtanulják, hogyan kell gondoskodni a családról, érettebbé
válnak az áldozatvállalással, növekednek képességeik megbecsülésében. A
testvéri lelkület örömteli tapasztalata táplálja a szülők iránti
tiszteletet és a róluk való gondoskodást, akiket meg kell becsülniük.
Közületek, akik itt jelen vagytok, sokaknak van gyermeke, és mindannyian
gyermekek vagyunk. Most tartsunk egy perc csendet. Mindnyájan
gondoljunk szívünkben gyermekeinkre – ha vannak –, csendben gondoljunk
rájuk. Azután mindnyájan gondoljunk szüleinkre, és köszönjük meg az
Istennek az élet ajándékát. Elcsendesedve, akiknek vannak gyermekeik,
gondoljanak rájuk, és mindnyájan gondoljuk a szüleinkre! <em>[Csendben imádkoznak.]</em><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Az Úr áldja meg szüleinket és áldja meg gyermekeiteket!</b></u></span><br><br><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Jézus,
az örök Fiú, aki gyermekké lett az időben, segítsen bennünket, hogy
megtaláljuk annak módját, hogy a gyermeklétnek ez az annyira egyszerű és
mégis nagyszerű emberi tapasztalata ismét sugározzon</b></u></span>. A szaporodás
általi gyermekvállalással titokzatosan mindenkinek az élete gazdagodik,
ez az élet pedig magától Istentől származik. Ezt a titkot fel kell
fedeznünk, legyőzve minden előítéletet, és hitünk által meg kell élnünk
teljes örvendezéssel. És mondom nektek: tudjátok, milyen gyönyörű, hogy
amikor elhaladok közöttetek, látom az apákat és anyákat, akik áldásra
nyújtják gyermekeiket?! Ez szinte isteni mozdulat! Köszönöm, hogy ezt
teszitek!</p>
<p><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=58901&img=o_6.jpg"><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=58901&p=1&img=c_6.jpg" alt="" border="0"></a><br><br><strong>Ferenc pápa felhívása</strong><br><br>Aggodalommal
követem a Lampedusából érkező híreket, melyek szerint megint sokan
meghaltak a hidegben, miközben a Földközi tengeren akartak átkelni.
Imádkozom az áldozatokért, és ismételten bátorítok mindenkit a
szolidaritásra, hogy senki se nélkülözze szükséges segítséget<br><br>Végezetül
kérlek benneteket, hogy imádkozzatok a konzisztóriumért, amelyet a
következő napokban tartunk. A Szentlélek segítse a bíborosi testület
munkáját, világosítsa meg az új bíborosokat, és segítse egyháznak
nyújtott szolgálatukat!<br><br>Fordította: Tőzsér Endre SP<br><br>Forrás: Vatikáni Sajtóosztály (Napi sajtóközlemény)</p>
<p>Fotó: Famigliacristiana.it; Vatikáni Rádió</p>
<p>Magyar Kurír</p></div>