[Grem] Kiss U: pnz, irigysg, fbnk, blvnyok

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. Feb. 7., Szo, 11:50:17 CET 

Kiss Ulrich SJ előadása Gyergyószentmiklóson
2015. január 25. vasárnap 17:59
http://magyarkurir.hu/hirek/ra-lehet-szokni-az-igazmondasra-kiss-ulrich-sj-eloadasa-gyergyoszentmik
*„Egyház és pénz: Isten fizesse!*” címmel tartott előadást Kiss Ulrich
jezsuita szerzetes a gyergyószentmiklósi Szent István-plébánián január
17-18-án – adta hírül a Gyulafehérvári Római Katolikus Egyházmegye.

<http://magyarkurir.hu/img.php?id=58410&img=o_ulrich2.jpg>

Sok kérdés, néhány állítás, kevés útmutatás – ez jellemezte az előadást.
Mert az előadó jezsuita úgy tartja: *„Ha tudnám, akkor sem mondanám meg a
tutit, mert az rossz pedagógia. A jó tanár azt mutatja meg diákjának,
hogyan fedezzék fel az igazságot.”*

„Én *Jézustól azt tanultam, hogy egy vezetőnek fel kell tudni tenni a
kérdéseket*, és erre kell megtanítania beosztottjait is. Akárcsak arra,
hogy *ne vegyenek készpénznek első hallásra semmit. Kérdezzék meg: miért
mondja ezt, s engem hogyan érint? *És tulajdonképpen *akkor van valóságos
döntés, ha én valamit változtatok a magatartásomon.* Ha én úgy csinálom a
dolgom továbbra is, mint addig, akkor nem történt semmi” – fogalmazott a
jezsuita szerzetes.

*Szegénység és gazdagság*

„Ismerik a mondást, hogy boldogok a szegények. Én mindig fölkapom a
fejemet, hogy akik ezt mondják, tényleg komolyan gondolják? Mert általában
nem a szegények mondják ezt. És akik mondják, eszük ágában nincs osztozni a
szegények sorsában. Gazdagnak lenni önmagában nem rossz, de nagyanyám nekem
mindig azt mondogatta, hogy a *koporsóban nincs zseb*. Nem viheted magaddal
se a diplomáidat, se a pénztárcádat” – hangzott el, majd az előadó
hozzátette: „Osztozni a szegények sorsában nem azt jelenti, hogy nem
fizetem a számláimat, mert lekapcsolják a villanyt, hanem hogy* elkezdek
gondolkodni: amim van, abból mi a fölösleges?”*

Kiss Ulrich felidézte: egyik legszebb utazása Ladakhba volt, mely* Tibet*nek
az indiai fennhatóság alatt álló része. A hegyre indultak, és jött velük
szembe lefelé egy pásztor. Közben gyapjút font és énekelt. „Elbeszélgettem
vele, majd este lelkiismeret-vizsgálatkor elgondolkodtam, hogy ez az ember
és a hozzá hasonlók *boldogok és szegények*. Mert *az ottani egyszerű ember
naponta egyszer eszik lepényszerűséget, és ezt egész életén át így teszi.*
Nagy ünnepekkor a kolostorok rendeznek nagy lakomákat, ilyenkor eszik
bárányhúst. Egyébként *bőségesen van zöldség és gyümölcs, és a jakktehén
vajával sűrített teát isszák.** Nincs semmiféle biztosításuk, egyetlenegy
szemüvegest sem láttam, nem mennek fogorvoshoz, sőt semmiféle kozmetikai
cikket, még szappant sem használnak.** Tehát szegénységben is lehet az
ember egészséges, hosszú életű és boldog. *Azt nem állítom, hogy nekünk így
kell élni. Nem is tudnánk. De ez egy működő modell, és *működik elvileg a
szerzetesrendben is.”*

*Hazugság az irigység szolgálatában*

A gazdasági világban is elismert *Kiss Ulrichnak volt alkalma átértékelni a
szegénység-gazdagság kérdését*, és erre irányítja a rendtársai figyelmét
is: „Amikor elmélkedünk, meg szoktam kérdezni: emberek, mi az, hogy
szegénység. Egy átlag magyar család nem él olyan jól, mint mi. *Miben áll a
szegénység? Nem arról szól, hogy éhezek, hanem hogy nem mindenről döntök
autonóm módon*, beleértve a fogyasztást is. A nyugati modern ember
mindenről maga dönt. Ez akár 150 évvel ezelőtt nem így volt. *A hagyományos
társadalmakban óriási volt az egymástól való függés*. Mindig volt egy
nagyon vékonyka réteg kivétel, az elit, de egyébként a többség osztozott
egymás sorsában. Mondanom sem kell, hogy* ennek következtében az irigység
nem volt ismeretes. A parasztnak meg sem fordult a gondolat a fejében, hogy
ő főúr lehetne.*”

Az előadó szerint* akkor változott nagyot a világ, amikor jött a francia
forradalom, és Napóleon azt mondta, hogy nála minden közkatona a
tarisznyájában hordja a marsallbotot.* A napóleoni korszak alapította meg
azt az európai gondolkodást, hogy én bármi lehetek. És *azóta van
problémánk azzal, hogy szabadság, testvériség, egyenlőség* – fűzte hozzá. –
E hármas szókapcsolat mondandója elvileg nagyon keresztény. Van azonban két
bökkenő: a* hármat egyszerre megvalósítani nagyon nehéz, és mégis a három
összefügg annyira, hogy ha az egyik csorbát szenved, akkor a másik kettő
sem marad meg épen. Mivel például az egyenlőség nem valósulhat meg, ebben
gyökerezik az európai ember irigységkultúrája.*

A jezsuita szerzetes rávilágított, hogy *a hét fő bűn egyike, az irigység
mellett jól ismert a gőg is.* *„Mindig találsz magadnál alábbvalót, és ha
nem, gyártasz magadnak*. Kitalálod, hogy a cigány csak félig ember,
mindegy, csak legyen valaki, akit lenézhess. Ezelőtt még 150 évvel is a
motiváció az volt, hogy én jobb legyek. Ez váltotta ki a törekvést, hogy
mindent megtegyek. Ma az irigység uralkodik, hogy miért jobb neki.”

*Az irigység mint motívum és a hazugság, mint technika* – ezen alapszik az
egész kései kapitalizmus – állapította meg az előadó, és a kilábalás módját
sem hallgatta el: „Itt *magatartás-változásra van szükség*. Arra
panaszkodunk, hogy a svájciaknak jobb dolguk van. Na és? *Mért rossz az
neked, ha ők jól vannak?* Azt mondom, hogy *az egész emberiség legnagyobb
problémája az irigység*, és* ha ettől megszabadulunk, akkor már csak
egyvalami hiányzik, egy bűvös szék.*”

*A bűvös szék és a bálványok*

„Karinthy Frigyes története, *A bűvös szék,* arról szól, hogy a géniusz
feltalál egy olyan széket, amelyre ha ráülsz, nem tudsz többet hazudni.
Milyen jó volna ez! Vagy nem? Eléggé megromlanának a társadalmi
kapcsolatok. *Mi reggeltől estig hazudunk. Nemcsak a sajtó, hanem mi is.
Mindenekelőtt önmagunknak hazudunk. Egy-egy komédiát játszunk a családban,
a munkahelyünkön, az egyházközségben.... és jó emlékezőtehetség kell, hogy
számon tartsd, mikor mit is hazudtál.* *Mennyire egyszerűbb lenne mindig az
igazságot mondani*!” – hangsúlyozta Kiss Ulrich, majd a bálványok kérdésére
tért. Mint mondta, *sokan nem tudják, hogy tulajdonképpen bálványimádók*: *„A
gazdagság* nem azt jelenti, hogy vannak anyagi eszközeink, és esetleg jóval
több, mint másoknak, hanem azt, hogy én azok*ba vetem a bizalmamat. Vagyis
bálványimádó vagyok.*”

*A tízparancsolat*tal kapcsolatban kedvenc történetét osztotta meg a
jezsuita szerzetes: „Van egy nagyon jó brazil barátom. Őt a cége elküldte
New Yorkba fejtágítóra. *Az előadó felkérte a jelen lévő 250 topmenedzsert,
hogy mindenki vegyen elő egy papirost, és írja fel rá a tízparancsolatot.
Kétszázötven ember közül senki sem ismerte mind a tíz parancsolatot.**
Három parancsot viszont mindenki: ne lopj, ne ölj, ne paráználkodj.* *Pedig
az a legfontosabb a parancsolatokból, hogy csak egy urat imádjunk. *Ehhez
képest van nekünk jó pár: a párt, a tőke, a bank, a devizahitel, a
médiaszabadság. Soroljam fel az összes bálványunkat?”

*Nincs biztonság, és ez jó hír*

Szabadság és függőség fogalmairól szintén a gazdagság kapcsán osztotta meg
gondolatait Kiss Ulrich:* „A gazdagsággal az a baj, hogy bízunk benne,
minden reményünket abba vetjük. A biztosítótársaságok a tőkepiacon a
legnagyobb szereplők. Betegesen be akarjuk biztosítani magunkat.* Számolják
ki, mennyit költ egy ember biztosításra! Csak azért, mert biztonságot akar.*
Nincs biztonság, és ez nem rossz hír, ez jó hír.* Mert ha elismerem a
függőségemet valakitől, akit mi Istennek hívunk, és szeret minket, akkor
szabad vagyok. És ennek nem lehet konkurenciája a vagyon. *Az összes
ragaszkodásunk a vagyonhoz irracionális és értelmetlen.”*

*A szívben van a bűnök fészke*

„Mi állandóan félünk. Mi lenne, ha ma nem üvöltenénk együtt a farkasokkal,
kimondanánk az igazságot? *Őszinteség, és a másik embernek jót akarni...
ennyi kell, és összeáll az új világ. Ez nem utópia! Ez az a magatartás,
amit az anya mutat a gyerekeivel szemben” *– mutatott rá az előadó.

Arról is beszélt, mivel szembesült, amikor *kalákagyóntatásra kérték fel*.
Bár sokkal többen mentek a gyóntatószékbe Marosvásárhelyen, mint korábbi
szolgálati helyén, Budán, ám a gyónások felületesek voltak, szinte *senki
nem említette a hét fő bűn egyikét sem. „A szívben van a bűnök fészke. Nem
abban, amit eszünk, hogy böjtölünk-e, adományozunk-e. Abban, hogy szívünk
belsejében hogyan állunk a másik emberhez. Elfogadjuk akkor is, ha egy
kellemetlen, undorító fráter? Mert könnyű szimpatizálni azzal, aki kedves,
figyelmes, és lesi a vágyainkat”* – figyelmeztetett a jezsuita szerzetes.

*Hol „vásárolható” a nyugalom?*

Ezt követően ezzel a kérdéssel szembesítette hallgatóságát: „Tényleg az az
életem célja, hogy gazdag legyek?” A siker hajszolása, *az állandó aggódás
és rohanás **helyett egy másik életformát ajánlott: „Minden délben és
minden este nézzek vissza az elmúlt fél napra, és értékeljem, mi is
történt. Mik azok az események, amelyek felém áramlottak*? És mi az, amit
én csináltam mindebből? Rá fogtok jönni, hogy tulajdonképpen a velünk
történő dolgoknak igen kis részét csináljuk mi, a többi történik velünk.
Aztán *adjunk hálát az Úrnak mindazért, ami történt velünk.* Azért is, amit
első pillanatban buta fejemmel rossznak tekintettünk.* Ez a napi feladat!
Mert napi szinten történnek az igazi dolgok. Egy hónap 28-31 napból áll,
egy év 12 hónapból, és az élet áll 70-80 évből. Ez a keret. Utólag nem
tudunk változtatni rajta, csak a kiértékelésén. Ezért jó a napi értékelés*.”

Persze sokan azt mondhatják, hogy erre nincs idejük. De akkor ez egy
elhalasztott beruházás.* Az életben is, mint a piacon, verseny van. Az a
fontos, hogy tudd a nap huszonnégy órájából a maximumot kihozni.* Nem
kizsákmányolva és nem kipréselve, hanem pánik nélkül. Mert *minél
nyugodtabban éled meg a napjaidat, annál többet hozol ki belőlük.* A
lehetőségeid ugyanazok akkor is, ha kapkodsz, és akkor is, ha nyugodt
vagy” – hangsúlyozta Kiss Ulrich.

Arra a kérdésre, pedig hogy* miként lehet megszerezni a nyugalmat, így
válaszolt: „Erre két kulcs van. Egyik, ha eleget alszol, a másik, ha eleget
imádkozol.”*

Fotó: Gyulafehérvári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150207/7504fc99/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl