[Grem] Miért szereti a média, ha egyházi vezetők a szegénységről beszélnek?

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. Feb. 4., Sze, 18:31:54 CET 

 Miért szereti a média, ha egyházi vezetők a szegénységről beszélnek?
2015. 01. 28.
http://ermehalo.hu/miert-szereti-a-media,-ha-egyhazi-vezetok-a-szegenysegrol-beszelnek.html?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201502


<http://ermehalo.hu/miert-szereti-a-media,-ha-egyhazi-vezetok-a-szegenysegrol-beszelnek.html>

Jézus Krisztus nem társadalmi problémákat akart megoldani.




*Az utóbbi időkben a katolikus egyház számos vezetője – élükön Ferenc
pápával – a korábbiaknál gyakrabban hangsúlyozza a szegények iránti
felelősségünket.* Ezeket a megnyilvánulásokat* a baloldali média látható
lelkesedéssel idézi.* Miközben örvendetes, hogy keresztény gondolatok ebben
a közegben kedvező színben megjelenhetnek, helye lehet a gyanakvásnak is:
vajon nem ért félre valamit alapvetően az egyház üzenetéből a
szekuláris-baloldali közvélemény? Avagy n*em arról van-e szó, hogy saját
doktrínáját látja igazolva, mely szerint az egyház egyetlen igazolható
funkciója, hogy valami „társadalmilag hasznosat" csináljon? No persze, így
érthető, ha üdvözlik: az egyház rátalált arra a feladatra, melyen a
baloldal is régóta fáradozni látszik, a „szegénység problémájának"
megoldására...*

Azaz – úgy tűnik – legalábbis fenntartásokkal érdemes csak örülnünk az
egyház újkeletű népszerűségének ezen a téren. Arra mindenesetre jó alkalom,
hogy magunk is eltűnődjünk: *ténylegesen milyen felelősségünk, milyen
feladatunk van a szegénység problémáját illetően?*




*Az egyháznak nem feladata, hogy „megoldja a szegénység problémáját"*



Ha röviden szeretnénk megfogalmazni, hogy *mi is az egyház feladata, valami
ilyesmit mondhatunk: Jézus Krisztus örömhírének hirdetése, valamint magának
Jézus Krisztusnak képviselete, megjelenítése ezen a világon*. S ha a
Bibliát olvassuk, azt fogjuk találni, hogy maga Jézus sem „a szegénység
problémájának megoldásán" fáradozott. Segített azoknak, akik betegek vagy
éhesek voltak, ha *„megesett rajtuk a szíve" vagy ha csodajelekkel valami
fontos dologra irányíthatta a figyelmet, de intézményes megoldást
ilyenfajta társadalmi problémákra nem keresett, nem szorgalmazott.*


Sőt, amikor valamiféle társadalmi igazságosságot kérnek számon rajta, *rövid
úton helyreteszi a demagógokat:* *„Amikor Jézus Betániában a leprás Simon
házában tartózkodott, odament hozzá egy asszony. Alabástrom edényben drága
illatos olajat hozott, s ahogy ott ült az asztalnál, a fejére öntötte.
Ennek láttára a tanítványok bosszankodtak: „Mire való ez a pazarlás? Hisz
jó pénzért el lehetett volna adni, s az árát a szegények közt szétosztani."
Jézus észrevette, s így szólt hozzájuk: „Miért bántjátok ezt az asszonyt?
Hisz jót tett velem. Szegények mindig lesznek veletek, de én nem maradok
mindig veletek. Amikor az illatos olajat testemre öntötte, a temetésemre
tette."* Az evangélista szerint az eset leginkább Júdást bosszantotta fel,
aki azonmód el is ment a főpapokhoz, hogy elárulja Mesterét. (Mt26,6-16)


*Kétségtelen, az egyház régi hagyománya a szegények segítése. Ennek célja
egyfelől az, hogy a szegények körében is hirdesse az örömhírt, másfelől az,
hogy a nélkülözőkben a szenvedő Krisztust szolgálja. *Alapvetően nem azzal
függ össze tehát a keresztény karitász, hogy az egyház valamiféle
strukturális bajt, igazságtalanságot látna, melyet feladatának érezne
orvosolni.

  *A keresztény embernek sem feltétlenül dolga, hogy „megoldja a szegénység
problémáját"*

 A fentiekkel nem azt akarjuk állítani, hogy a szegénység problémája
egyáltalán nem létezne, illetve hogy ne lenne szükség a gondok enyhítése
céljából létrehozott intézményekre, szeretetszolgálatokra, szociális
ellátórendszerre. *Az egyház, a keresztény közösség nagy becsben tartja
azokat az embereket, akik ilyen jellegű munkában találják meg
élethivatásukat, s azokat is, akik a szabadidejükben végzett önkéntes
munkával és/vagy pénzzel támogatják ezt a szolgálatot.*

De el kell fogadnunk azt is, hogy nem minden embert, s nem minden
keresztény embert szólít ilyen területre a hivatása. *Egyesek az elesett,
rászoruló embertársaik segítéséhez kapnak talentumokat, mások pedig más
feladatokra, melyek ugyanolyan értékesek lehetnek: az ifjúság oktatására és
nevelésére, tudományos kutatásra, kétkezi munkára, üzleti tevékenységre
vagy egyebekre.*

Nem kötelező tehát minden keresztény embernek a szegénység problémáinak
megoldására összpontosítania az energiáit. Viszont igenis kötelező minden
keresztény embernek szembesítenie önmagát azzal a kérdéssel: életével,
munkájával a közjót szolgálja-e? Ha semmi olyat nem tudunk felmutatni,
amivel megpróbáljuk* jobbá tenni a világot és Isten országát építeni, *az
bizony baj... De ennek* nem az az egyetlen lehetséges módja, hogy a
szegényeken segítünk.*

 *A szeretet parancsa nem arra kötelez, hogy „megoldjuk a szegénység
problémáját"*

 A szeretet – lényegénél fogva, s ahogy azt Jézus értette – sosem elvont
struktúrákra, problémák megoldására irányul, hanem konkrét személyekre.
Azaz nyilvánvalóan olyan emberekre, akiket személyesen ismerünk. Vagyis* a
szegények sorsáért úgy általában nem vagyunk felelősek (legalábbis akkor
nem, ha hivatásunk, illetve valamely társadalmi szerepvállalásunk nem az ő
szolgálatukra szólít).** Azokért az emberekért viszont kétségtelenül
felelősek vagyunk, akiket ránk bízott az Úr: családtagjainkért,
rokonainkért, munkatársainkért, s valamilyen módon mindazokért, akikkel
legalább egy „mi van veled?" szintű kapcsolat összeköt minket.*

Ha ennek tudatában figyelnénk egymásra, s információkkal, tanácsokkal,
gondoskodással – mikor mivel – segítenénk egymáson, és *ha minden ember a
maga személyes hatókörében jó lélekkel törekedne erre; nos, akkor talán nem
is létezne olyasmi, amit „a szegénység problémájának" nevezünk.*

 *Bethlenfalvy Gábor*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150204/12788620/attachment.html

További információk a(z) Grem levelezőlistáról