<div dir="ltr"><table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="590"><tbody><tr><td height="5" width="590"><br></td></tr> <tr> <td align="left" valign="top" width="590"> <h1>Miért szereti a média, ha egyházi vezetők a szegénységről beszélnek?</h1> </td> </tr> <tr> <td align="left" valign="top" width="590"> <span class="">2015. 01. 28.<br><a href="http://ermehalo.hu/miert-szereti-a-media,-ha-egyhazi-vezetok-a-szegenysegrol-beszelnek.html?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201502">http://ermehalo.hu/miert-szereti-a-media,-ha-egyhazi-vezetok-a-szegenysegrol-beszelnek.html?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201502</a><br></span> </td> </tr> <tr><td height="5" width="590"><br></td></tr> <tr> <td align="left" valign="top" width="590"> <table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="590"> <tbody><tr> <td align="left" valign="top" width="90"> <a href="http://ermehalo.hu/miert-szereti-a-media,-ha-egyhazi-vezetok-a-szegenysegrol-beszelnek.html" title="Miért szereti a média, ha egyházi vezetők a szegénységről beszélnek?"><img src="http://ermehalo.hu/getdata.php?id=169_bethlenfalvygabor.jpg&width=80&height=80&resize=1&enlarge=1" style="border-color: rgb(119, 107, 99);" alt="" border="0"></a> </td> <td align="left" valign="top" width="*"> <div id="aloldal_lead_id" class=""><p>Jézus Krisztus nem társadalmi problémákat akart megoldani.</p></div> </td> </tr> </tbody></table> </td> </tr> <tr><td height="5" width="590"><br></td></tr><tr><td align="right" valign="top" width="590"><br></td> </tr> <tr><td height="5" width="590"><br></td></tr><tr><td height="5" width="590"><br></td></tr><tr><td align="left" valign="top" width="590"><div id="page_content" class=""><p></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Az utóbbi időkben a katolikus egyház számos vezetője – élükön Ferenc
pápával – a korábbiaknál gyakrabban hangsúlyozza a szegények iránti
felelősségünket.</b></u></span> Ezeket a megnyilvánulásokat<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b> a baloldali média látható
lelkesedéssel idézi.</b></u></span> Miközben örvendetes, hogy keresztény gondolatok
ebben a közegben kedvező színben megjelenhetnek, helye lehet a
gyanakvásnak is: vajon nem ért félre valamit alapvetően az egyház
üzenetéből a szekuláris-baloldali közvélemény? Avagy n<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>em arról van-e
szó, hogy saját doktrínáját látja igazolva, mely szerint az egyház
egyetlen igazolható funkciója, hogy valami „társadalmilag hasznosat"
csináljon? No persze, így érthető, ha üdvözlik: az egyház rátalált arra a
feladatra, melyen a baloldal is régóta fáradozni látszik, a „szegénység
problémájának" megoldására...</b></u></span></p><p>Azaz – úgy tűnik – legalábbis fenntartásokkal érdemes csak örülnünk
az egyház újkeletű népszerűségének ezen a téren. Arra mindenesetre jó
alkalom, hogy magunk is eltűnődjünk: <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>ténylegesen milyen felelősségünk,
milyen feladatunk van a szegénység problémáját illetően?</b></u></span></p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
</b></u></span><p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> </b></u></span></p>
<p><br></p>
<p><strong>Az egyháznak nem feladata, hogy „megoldja a szegénység problémáját"</strong></p>
<p> </p>
<p>Ha röviden szeretnénk megfogalmazni, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>mi is az egyház feladata,
valami ilyesmit mondhatunk: Jézus Krisztus örömhírének hirdetése,
valamint magának Jézus Krisztusnak képviselete, megjelenítése ezen a
világon</b></u></span>. S ha a Bibliát olvassuk, azt fogjuk találni, hogy maga Jézus
sem „a szegénység problémájának megoldásán" fáradozott. Segített
azoknak, akik betegek vagy éhesek voltak, ha <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>„megesett rajtuk a szíve"
vagy ha csodajelekkel valami fontos dologra irányíthatta a figyelmet, de
intézményes megoldást ilyenfajta társadalmi problémákra nem keresett,
nem szorgalmazott.</b></u></span></p>
<p><br>Sőt, amikor valamiféle társadalmi igazságosságot kérnek számon rajta, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>rövid úton helyreteszi a demagógokat:</b></u></span> <em>„<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Amikor
Jézus Betániában a leprás Simon házában tartózkodott, odament hozzá egy
asszony. Alabástrom edényben drága illatos olajat hozott,</b></span> s ahogy ott
ült az asztalnál, a fejére öntötte. Ennek láttára a tanítványok
bosszankodtak: „Mire való ez a pazarlás? Hisz jó pénzért el lehetett
volna adni, s az árát a szegények közt szétosztani." Jézus észrevette, s
így szólt hozzájuk: „Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hisz jót tett
velem. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><u><b>Szegények mindig lesznek veletek, de én nem maradok mindig
veletek. Amikor az illatos olajat testemre öntötte, a temetésemre
tette."</b></u></span></em><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><u><b> </b></u></span>Az evangélista szerint az eset leginkább Júdást
bosszantotta fel, aki azonmód el is ment a főpapokhoz, hogy elárulja
Mesterét. (Mt26,6-16)</p>
<p><br><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Kétségtelen, az egyház régi hagyománya a szegények segítése.
Ennek célja egyfelől az, hogy a szegények körében is hirdesse az
örömhírt, másfelől az, hogy a nélkülözőkben a szenvedő Krisztust
szolgálja. </b></u></span>Alapvetően nem azzal függ össze tehát a keresztény karitász,
hogy az egyház valamiféle strukturális bajt, igazságtalanságot látna,
melyet feladatának érezne orvosolni.</p>
<p> <strong>A keresztény embernek sem feltétlenül dolga, hogy „megoldja a szegénység problémáját"</strong></p>
<p> A fentiekkel nem azt akarjuk állítani, hogy a szegénység problémája
egyáltalán nem létezne, illetve hogy ne lenne szükség a gondok enyhítése
céljából létrehozott intézményekre, szeretetszolgálatokra, szociális
ellátórendszerre. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Az egyház, a keresztény közösség nagy becsben tartja
azokat az embereket, akik ilyen jellegű munkában találják meg
élethivatásukat, s azokat is, akik a szabadidejükben végzett önkéntes
munkával és/vagy pénzzel támogatják ezt a szolgálatot.</b></u></span></p>
<p></p><p></p>
<p>De el kell fogadnunk azt is, hogy nem minden embert, s nem minden
keresztény embert szólít ilyen területre a hivatása. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Egyesek az elesett,
rászoruló embertársaik segítéséhez kapnak talentumokat, mások pedig más
feladatokra, melyek ugyanolyan értékesek lehetnek: az ifjúság
oktatására és nevelésére, tudományos kutatásra, kétkezi munkára, üzleti
tevékenységre vagy egyebekre.</b></u></span></p>
<p>Nem kötelező tehát minden keresztény embernek a szegénység
problémáinak megoldására összpontosítania az energiáit. Viszont igenis
kötelező minden keresztény embernek szembesítenie önmagát azzal a
kérdéssel: életével, munkájával a közjót szolgálja-e? Ha semmi olyat nem
tudunk felmutatni, amivel megpróbáljuk<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> jobbá tenni a világot és Isten
országát építeni, </b></u></span>az bizony baj... De ennek<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> nem az az egyetlen
lehetséges módja, hogy a szegényeken segítünk.</b></span></p>
<p> <strong>A szeretet parancsa nem arra kötelez, hogy „megoldjuk a szegénység problémáját"</strong></p>
<p> A szeretet – lényegénél fogva, s ahogy azt Jézus értette – sosem
elvont struktúrákra, problémák megoldására irányul, hanem konkrét
személyekre. Azaz nyilvánvalóan olyan emberekre, akiket személyesen
ismerünk. Vagyis<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b> a szegények sorsáért úgy általában nem vagyunk
felelősek (legalábbis akkor nem, ha hivatásunk, illetve valamely
társadalmi szerepvállalásunk nem az ő szolgálatukra szólít).</b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Azokért az
emberekért viszont kétségtelenül felelősek vagyunk, akiket ránk bízott
az Úr: családtagjainkért, rokonainkért, munkatársainkért, s valamilyen
módon mindazokért, akikkel legalább egy „mi van veled?" szintű kapcsolat
összeköt minket.</b></u></span></p>
<p>Ha ennek tudatában figyelnénk egymásra, s információkkal,
tanácsokkal, gondoskodással – mikor mivel – segítenénk egymáson, és <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>ha
minden ember a maga személyes hatókörében jó lélekkel törekedne erre;
nos, akkor <span style="background-color:rgb(0,255,0)">talán nem is létezne olyasmi, amit „a szegénység
problémájának" nevezünk.</span></b></u></span></p>
<p> <em><strong>Bethlenfalvy Gábor</strong></em></p>
<p> </p></div></td></tr></tbody></table></div>