[Grem] Time díjazottak: Hitler, Sztálin, Adenauer, .., Angela Merkel,

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. Dec. 12., Szo, 14:26:49 CET


Királynő a ködben
A döbbenettől leesett az álla a bennfenteseknek, a világsajtónak és persze
a németeknek.
2015. december 10. 10:18
http://gondola.hu/cikkek/99203-Kiralyno_a_kodben.html
Az idei évben a nagy múltú amerikai Time Magazin Angela Merkelt választotta
az év emberének, pontosabban az Év Emberének. Máris gratulálhatunk a
díjazott Angelának, nem kevésbé az amerikai sajtóorgánumnak. Azt azért nem
árt tudni, hogy Merkel már a harmadik német, akit a Time ilyen előkelő
címmel és ranggal tüntetett ki. A második Conrad Adenauer kancellár volt
1953-ban, aki valóban sokat tett a háború utáni romos Németország erkölcsi,
politikai és gazdasági megújításáért. No de ki volt az első? Na, nincs
olyan mai gimnazista, aki ezt kitalálná. 1938-ban Adolf Hitler kapta ezt a
rangot. A háború csak 1939-ben kezdődött, de a Time szerkesztői valahogy
megelőlegezték ezt a bizalmat, hogy az országépítő nagy Adolfot
kitüntessék. Más kérdés, hogy egy év múlva, 1939-ben egy másik géniusz,
Joszif Visszarionovics Sztalin kapta a Time kitüntetését.

Valami ilyen furcsa kompenzáció történt húsz év múlva is. 1956-ban, érthető
módon a Magyar szabadságharcos kapta a díjat, értékelve a magyar forradalom
világraszóló bátorságát és eredményeit. Aztán jött a következő esztendő és
a Time derék szerkesztői 1957-ben annak a Nyikita Szergejevics Hruscsovnak
adták a díjat, aki éppen az előző évben kitűntetett forradalmat verte le,
mint az SZKP első titkára.

Hát ilyen a világ, ilyen a Time, ilyenek a szerkesztőségek.
A mostani jelölés mégis meglepő. November végén a világsajtó borítékolta,
hogy az idei Nobel-békedíj egyetlen esélyese és várományosa a német
kancellár. Valóban, meg is érdemelte volna, hiszen az elmúlt négy-öt
esztendőben a német hölgy fáradozott a legtöbbet a világbékéért, az unió
egységéért és fejlődéséért, mindenért. Mindenki tudta, hogy hiába Brüsszel,
hiába a sejtelmes és érthetetlen Jean-Claude Juncker, a vadóc Schulz, (hol
van már Jacques Delors), az egész konglomerátumot egyetlen férfi irányítja:
egy nő. Sokáig küzdött az ukrán helyzet javulásáért, ott volt, mi több,
megszervezte a minszki csúcsot, figyelemmel kísérte a fejleményeket.

Igen ám, de 2015 radikális és döbbenetes változásokat hozott. Kiderült,
hogy a hirtelen jött menekültválság, az illegális bevándorlók millióinak
ellenőrizhetetlen tömege az unió történetének legnagyobb és egyelőre meg
nem oldott válsága lett.

És ebben Angela Merkel döntő és negatív szerepet játszott, amikor minden
szírt meghívott, amikor három napig fényképeztette magát az őt ölelő
ismeretlen és őrjöngő tömegekkel. Ezzel zöld utat nyitott az újabb és újabb
áradatoknak, és heteken át Merkel fényképével, az őt ábrázoló táblákkal és
transzparensekkel vándoroltak a tömegek a Balkánon, a déli magyar, horvát
és szlovén határokon Európa felé.

Gondolom, a hölgy már akkor megijedt, esti magányában borzongva nézhette a
híradók felvételeit, hogy ismeretlen tömegek rá hivatkoznak és őt éltetik.
És azóta belső ereje megingott, zavarban van. Igyekszik tartani magát
eredetei elképzeléseihez, például a kvótákhoz, ami már azért is nevetséges,
hogy még mindig 160 ezer ember elosztásáról szól, amikor már csak
Németországban a milliót érte el az idei bevándorlók, köztük több százezer
regisztrálatlan, azaz ismeretlen menekült száma. És akkor még nem
beszéltünk a német belpolitika, köztük a koalíciós partner reagálásairól és
arról sem, hogy naponta százával történnek incidensek a különböző német
menekülttáborokban.

Szóval a világsajtó borítékolta Angela Merkel Nobel-békedíját, és akkor
valami hihetetlen történt. A svéd bizottság az utolsó pillanatban, nagy
bátortalanságát bátorsággal bizonyítva egy tunéziai társulatnak, a
világszerte ismert Tunéziai Nemzeti Párbeszéd Kvartett (Tunisian National
Dialogue Quartet) adta a békedíjat.

A döbbenettől leesett az álla a bennfenteseknek, a világsajtónak és persze
a németeknek. Pedig bölcs és bátor döntés volt, az év vége felé az európai
migránshelyzet nem csupán megoldhatatlannak tűnik, hanem jószerivel remény
sincs egy jó megoldásra. Magyarán senki sem tudja, mi lesz ebből, hová
eszkalálódik a helyzet.

Persze a magyar ellenzéki pártok és a baloldali sajtó megnyilvánulásai
miatt a döbbenettől nekünk is leeshetne az állunk, de már nem esik le.
Megszoktuk.

A Népszava nagy publicistája például valami olyasmit írt a minap, hogy
Magyarország nem oldotta meg a menekültválságot, a kerítéssel csupán
áttolta a tömegeket Horvátország és Szlovénia felé. Fantasztikus meglátás,
fantasztikus bölcsesség. Arra már nem gondolt a boldogtalan, hogy mi a
magyar kormány feladata, nem gondolt arra, hogy gyakorlatilag megszűnt az
illegális határátlépés, nem gondolt arra, hogy felszabadult a Keleti
pályaudvar, azaz a főváros lakossága a rémálomtól. Csak arra gondolt, hogy
áttoltuk a tömegeket.

Persze, ha jobban belemegyĂĽnk, ez a nagy Time se gondol bele mindenbe.
(szék)
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20151212/7e0470de/attachment.html 


További információk a(z) Grem levelezőlistáról