<div dir="ltr"><span><div><br></div>
</span>
<div>
<div name="99203">
<div>Királynő a ködben</div>
<div><span>A döbbenettől leesett az álla a bennfenteseknek, a világsajtónak és persze a németeknek. </span></div>
<div>
</div>
<div>
2015. december 10. 10:18
</div>
<div><a href="http://gondola.hu/cikkek/99203-Kiralyno_a_kodben.html" target="_blank">http://gondola.hu/cikkek/99203-Kiralyno_a_kodben.html</a><br>Az idei évben a nagy múltú amerikai Time Magazin Angela Merkelt
választotta az év emberének, pontosabban az Év Emberének. Máris
gratulálhatunk a díjazott Angelának, nem kevésbé az amerikai
sajtóorgánumnak. Azt azért nem árt tudni, hogy Merkel már a harmadik
német, akit a Time ilyen előkelő címmel és ranggal tüntetett ki. A
második Conrad Adenauer kancellár volt 1953-ban, aki valóban sokat tett a
háború utáni romos Németország erkölcsi, politikai és gazdasági
megújításáért. No de ki volt az első? Na, nincs olyan mai gimnazista,
aki ezt kitalálná. 1938-ban Adolf Hitler kapta ezt a rangot. A háború
csak 1939-ben kezdődött, de a Time szerkesztői valahogy megelőlegezték
ezt a bizalmat, hogy az országépítő nagy Adolfot kitüntessék. Más
kérdés, hogy egy év múlva, 1939-ben egy másik géniusz, Joszif
Visszarionovics Sztalin kapta a Time kitüntetését.
<p>
Valami ilyen furcsa kompenzáció történt húsz év múlva is. 1956-ban,
érthető módon a Magyar szabadságharcos kapta a díjat, értékelve a magyar
forradalom világraszóló bátorságát és eredményeit. Aztán jött a
következő esztendő és a Time derék szerkesztői 1957-ben annak a Nyikita
Szergejevics Hruscsovnak adták a díjat, aki éppen az előző évben
kitűntetett forradalmat verte le, mint az SZKP első titkára.</p>
<p>
Hát ilyen a világ, ilyen a Time, ilyenek a szerkesztőségek.</p><div><span>
<div><img src="http://ad2.netriota.hu/adlog.php?bannerid=46&clientid=56&zoneid=14&source=&block=0&capping=0&cb=a84eba104d6f6adc157ff56f757e66a9" alt="" style="width:0px;min-height:0px" height="0" width="0">A mostani jelölés mégis meglepő. November végén a világsajtó
borítékolta, hogy az idei Nobel-békedíj egyetlen esélyese és várományosa
a német kancellár. Valóban, meg is érdemelte volna, hiszen az elmúlt
négy-öt esztendőben a német hölgy fáradozott a legtöbbet a világbékéért,
az unió egységéért és fejlődéséért, mindenért. Mindenki tudta, hogy
hiába Brüsszel, hiába a sejtelmes és érthetetlen Jean-Claude Juncker, a
vadóc Schulz, (hol van már Jacques Delors), az egész konglomerátumot
egyetlen férfi irányítja: egy nő. Sokáig küzdött az ukrán helyzet
javulásáért, ott volt, mi több, megszervezte a minszki csúcsot,
figyelemmel kísérte a fejleményeket.</div></span></div>
<p>
Igen ám, de 2015 radikális és döbbenetes változásokat hozott. Kiderült,
hogy a hirtelen jött menekültválság, az illegális bevándorlók
millióinak ellenőrizhetetlen tömege az unió történetének legnagyobb és
egyelőre meg nem oldott válsága lett.</p>
<p>
És ebben Angela Merkel döntő és negatív szerepet játszott, amikor
minden szírt meghívott, amikor három napig fényképeztette magát az őt
ölelő ismeretlen és őrjöngő tömegekkel. Ezzel zöld utat nyitott az újabb
és újabb áradatoknak, és heteken át Merkel fényképével, az őt ábrázoló
táblákkal és transzparensekkel vándoroltak a tömegek a Balkánon, a déli
magyar, horvát és szlovén határokon Európa felé.</p>
<p>
Gondolom, a hölgy már akkor megijedt, esti magányában borzongva
nézhette a híradók felvételeit, hogy ismeretlen tömegek rá hivatkoznak
és őt éltetik. És azóta belső ereje megingott, zavarban van. Igyekszik
tartani magát eredetei elképzeléseihez, például a kvótákhoz, ami már
azért is nevetséges, hogy még mindig 160 ezer ember elosztásáról szól,
amikor már csak Németországban a milliót érte el az idei bevándorlók,
köztük több százezer regisztrálatlan, azaz ismeretlen menekült száma. És
akkor még nem beszéltünk a német belpolitika, köztük a koalíciós
partner reagálásairól és arról sem, hogy naponta százával történnek
incidensek a különböző német menekülttáborokban.</p>
<p>
Szóval a világsajtó borítékolta Angela Merkel Nobel-békedíját, és akkor
valami hihetetlen történt. A svéd bizottság az utolsó pillanatban, nagy
bátortalanságát bátorsággal bizonyítva egy tunéziai társulatnak, a
világszerte ismert Tunéziai Nemzeti Párbeszéd Kvartett (Tunisian
National Dialogue Quartet) adta a békedíjat.</p>
<p>
A döbbenettől leesett az álla a bennfenteseknek, a világsajtónak és
persze a németeknek. Pedig bölcs és bátor döntés volt, az év vége felé
az európai migránshelyzet nem csupán megoldhatatlannak tűnik, hanem
jószerivel remény sincs egy jó megoldásra. Magyarán senki sem tudja, mi
lesz ebből, hová eszkalálódik a helyzet.</p>
<p>
Persze a magyar ellenzéki pártok és a baloldali sajtó megnyilvánulásai
miatt a döbbenettől nekünk is leeshetne az állunk, de már nem esik le.
Megszoktuk.</p>
<p>
A Népszava nagy publicistája például valami olyasmit írt a minap, hogy
Magyarország nem oldotta meg a menekültválságot, a kerítéssel csupán
áttolta a tömegeket Horvátország és Szlovénia felé. Fantasztikus
meglátás, fantasztikus bölcsesség. Arra már nem gondolt a boldogtalan,
hogy mi a magyar kormány feladata, nem gondolt arra, hogy gyakorlatilag
megszűnt az illegális határátlépés, nem gondolt arra, hogy felszabadult a
Keleti pályaudvar, azaz a főváros lakossága a rémálomtól. Csak arra
gondolt, hogy áttoltuk a tömegeket.</p>
<p>
Persze, ha jobban belemegyünk, ez a nagy Time se gondol bele mindenbe.</p>
<div>(szék)</div></div></div></div></div>