[Grem] Horthy, Koszors Ferenc, trtnelmi httr

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. Aug. 30., V, 19:42:28 CEST


A Koszorús-akció és az aktualitása

http://gondola.hu/cikkek/97826-A_Koszorus-akcio_es_az_aktualitasa.html

*1944. július 6-án előbb Óbudán, majd a főváros többi részében is arra
ébredtek az emberek, hogy páncélosok lepik el az utcákat. *

2015. augusztus 29. 17:35

Ez alkalommal nem német lánctalpasok, hanem *magyar Turán és Toldi
harckocsik valamint egyéb páncélozott harci járművek nyomultak Budapestre.*

Nem csak a magyar lakosság, hanem a megszálló német hatóságok is ekkor
szembesültek azzal, hogy létezik egy nagyobb magyar páncélos egység a
Honvédség keretein belül. A *Páncélosokkal az életért* kötet egyik
szerkesztője, Hantó Zsuzsa szerint *e hadtestet Budapest környékén elszórva
csoportosították. *Nem csak Esztergomon és Aszódon, hanem más, a főváros
közelében lévő településeken is voltak alakulatai, *pont* *azért, hogy ne
szúrja a Magyarországot megszállva tartó németek szemét.*

A kormányzó testőrparancsnoka, Lázár Károly altábornagy „jeladását”
követően az I. Páncélos Hadtest vezérkari főnöke*, Koszorús Ferenc ezredes
parancsára jelentek meg a Honvédség gépesített egységei a főváros területén*,
ugyanis *Horthy* arra hivatkozott, hogy *jelzéseket kapott*, miszerint *Baky
László, a Belügyminisztérium politikai államtitkára a csendőrséget
felhasználva puccsot kísérel meg ellene.*
*Az akció másik célja lett volna, hogy – a németek segítségével – Budapest
zsidóságának a deportálásával az egész ország területén befejezze a május
15-én megkezdett „zsidótlanítást”. *A feladathoz zászlószentelésre a Hősök
terére vezényeltek csendőr zászlóaljakat és a kormányzó azért is adott
hitelt ezeknek a híreszteléseknek, mivel kabinetirodájának vezetője, Bárczy
István ellen június 28-án Bakyék merényletet kíséreltek meg.

Az ügy további előzménye, hogy* legkésőbben június 8-án vagy 10-én
Magyarországon is hozzáférhetővé váltak* *az Auschwitz-jegyzőkönyvek,
amelyekből egyértelműen kiderült, hogy a  felső-sziléziai település
határában nemcsak munkatábor *– ilyenből volt bőven a Német Birodalom
területén –* hanem halálgyár is működik.*

Máig kérdés, hogy az április legvégén szlovák nyelven készült és azonnal
németre fordított dokumentumon miért kotlottak olyan hosszan Pozsonyban,
illetve Budapesten. A kormányzó menye, özv. Horthy Istvánné emlékirataiban
azt állítja, hogy apósának 1944 július elején juttatta el a jegyzőkönyv
magyarra fordított változatát és ő ennek hatására döntött a Koszorús-akció
mellett. Ám Ilona asszony utóbb elismerte, hogy valószínűleg az epizódra
korábban, még júniusban került sor, és a történészek jelentős része is úgy
látja, hogy *Horthy Miklós már a Koszorús-akciót megelőzően legalább három
héttel értesült az auschwitz-birkenaui megsemmisítő tábor dokumentumokkal
alátámasztott létéről.*

*A budapesti Központi Zsidó Tanács egyébként kezdetben maga is kételkedett
– annak brutális tartalma miatt – a jegyzőkönyvek valódiságában, és ennek
is lehetett némi szerepe a késlekedésben.* (És ekkor nemcsak a heteknek,
hanem a magyar államigazgatás és csendőrség olajozott működésének
köszönhetően –* a napoknak is jelentőségük volt,* *hiszen május közepe óta
folyt a vidéki zsidóság – a többi európai országhoz képest – kivételesen
gyors ütemű deportálása!)* Abban, hogy nálunk ilyen viharos gyorsasággal
zajlott a zsidóság ellehetetlenítése, Diószegi István diplomáciatörténész
szerint szerepe lehetett *Adolf Hitler *fiatalkori bécsi éveinek is, aki –
az első világháború előtt beleívódott előítéleteinek köszönhetően *(„Judapest”)
**– a magyarországi zsidóságot még a németországinál is jobban gyűlölte.*

Kádár Gábor és Vági Zoltán: *A végső döntés. Berlin, Budapest, Birkenau* című,
három éve megjelent könyve is részletesen ismerteti, hogy* Magyarország
március 19-i megszállását követően központi jelentősége lett az országban
nemcsak a Gestaponak, hanem az SS Adolf Eichmann vezette különítményének. **A
csoport valamennyi tagja már széleskörű nemzetközi tapasztalatokra tett
szert a háborús évek népirtásában. De semmire sem mentek volna – állapítja
meg a szerzőpáros –, ha a magyar közigazgatás nem segíti kreatívan
elképzeléseiket. Közülük is kiemelkedik Endre László közigazgatási
államtitkár, aki Adolf Eichmannal együttműködve lelkesen, új ötleteket adva
segítette, hogy a németek által megszállt Európa eddigre legjelentősebb
zsidó közösségét hetek alatt vagonokba, majd főként Auschwitz-Birkenau
táborába kényszerítsék.* Hozzá képest mind Baky László politikai
államtitkár, mind pedig Jaross Andor belügyminiszter üres
frázispuffogtatónak számítottak.

Kétségtelen, hogy a náci propagandagépezet kiválóan működött, vagyis* a
megsemmisítő táborok létét a németeknek meglepően jól sikerült titkolniuk.*
Az is vitathatatlan, hogy bár a deportálásokkal kapcsolatban Endre László –
jóllehet pontosan tisztában volt azok mikéntjével – feletteseinek – így
Horthynak is minden alkalommal azt jelentette, hogy azok a legnagyobb
rendben zajlanak. Ő nem hányt az internálótáborokban a túlzsúfoltságtól és
bűztől és nem is itta le magát, mint Adolf Eichmann.

Nem könnyű eldönteni, hogy igaza van-e azoknak, akik azt állítják, hogy
Horthynak legkésőbb 1943. április 16-17-én, Adolf Hitlerrel és Joachim von
Ribbentrop külügyminiszterrel való (első) klessheimi találkozóját követően
immár nem lehettek illúziói a nemzetiszocialisták elképzeléseivel
kapcsolatban, hiszen *Ribbentrop közölte „a zsidókat vagy meg kell
semmisíteni vagy koncentrációs táborokba (kell) szállítani”.*

A történészek másik része, mint például *Szakály Sándor és Újváry Gábor
ezzel szemben úgy látja, hogy Horthy számára ezek a kijelentések
hihetetlenek voltak. Mindezt 1944-ben az is alátámasztani látszott, hogy az
év tavaszán a Német Birodalom hátországában óriási volt a
munkaerőhiány. *Viszont
hogy a deportálásokkal nincs minden rendben – mint azt Thomas
Sakmyster az *Admirális
fehér lovon* című – eredetileg az Amerikai Egyesült Államokban megjelent
monográfiájában is megírja –, *a kormányzónak már 1944. május 15-ét
megelőzően, tehát még a deportálások megindulása előtt gyanús volt mindaz,
ami vidéken történt. Ennek hangot is adott.*

*Kérdés, persze, hogy a magyar államfőnek ekkor mekkora volt a valódi
befolyása.* *Horthy *visszaemlékezéseiben megemlíti, hogy az ország
megszállását követően* fő törekvése volt, hogy a német csapatok kivonását
elérje, *amit a rendelkezésünkre álló dokumentumok is alátámasztanak,
hiszen ezt a kívánságát miniszterelnöke, Sztójay Döme révén 1944. június
7-én, egy nappal a szövetségesek normandiai partraszállása után Hitlernek
is a tudomására hozta. Az is biztos, hogy – és a történészek egy része
(Szakály és Újváry) ezzel érvel – *Horthynak, mint államfőnek ekkor
jelentéktelen mértékűre zsugorodott a mozgástere.* Az államélet
irányításában eredetileg főként a hadsereggel való rendelkezés biztosított
számára jelentős hatáskört – de a honvédségben ekkor már csak részben
bízhatott meg. A német megszállás után a Szombathelyi Ferenc helyébe lépő
új vezérkari főnökről, Vörös János vezérezredesről júniusra kiderült, hogy
nem a kormányzó embere.

*Viszont a szövetségesek 1944. június 6-i partra szállása Magyarországon
jelentősen meggyengítette a németek helyzetét. **A pápától, a svéd
királytól és az amerikai elnöktől a kormányzóhoz érkező figyelmeztetés is
impulzust jelenthetett, hogy a hosszú idő után június 26-án összehívott
koronatanácson Horthy minden korábbinál határozottabban követelje a
belügyminisztérium két államtitkárának felfüggesztését,* *a deportálások *
*leállítását.* *Maga mögött tudva a németek támogatását viszont a magyar
apparátus nagyobbik része ekkor még elengedte a füle mellett **az államfő
kívánságát.* *Sztójay miniszterelnök* Edmund Veesenmayer német birodalmi
megbízottnak *elmondta, hogy a deportálásokat* *Horthy ellenére* *is
végrehajtja.*

A magyar hivatalnokréteg és – ami ekkor még nem volt nyilvánvaló – *a
tisztikar jelentős része ugyanis úgy gondolta, hogy a magyar nemzeti
érdekeket csak a németekkel közösen lehet a szovjetekkel szemben hatékonyan
megvédeni.* Kevesen voltak közöttük olyanok, mint Koszorús Ferenc, aki
Horthy testőrparancsnokának, Lázár altábornagynak régi jó barátjaként
ezekben a napokban fel is ajánlotta, hogy a kormányzó akár a csendőrséggel
szemben is számíthat rá. Mivel *Horthy* a vezérkar főnökére nem
támaszkodhatott, ezért *Koszorús Ferencnek üzent, aki – ellenállás esetén –
lövetni is hajlandó volt a kormányzó parancsára és így áttételesen a
budapesti zsidóság* *deportálásának** a megállítása érdekében*. Vannak a
történészek között, akik vitatják, hogy Baky a csendőrséget az államfő
ellen képes lett volna felhasználni.

Az ún. „csendőrpuccs” elkövetésének a lehetetlenségében egymással
ellentétes állásponton lévő történészek, mint például Szakály Sándor és
Karsai László is egyetérteni látszanak, bár a korszakkal foglalkozó kutatók
többsége azt nem kérdőjelezi meg. Sőt, az összes kritikai észrevétellel
kapcsolatban Haraszti György egyetemi tanár, a Páva utcai Holokauszt
Emlékközpont Kuratóriumának elnöke az intézményben tartott könyvbemutatón
június 30-án megjegyezte, hogy *mind Horthy, mind Koszorús szerepe
–„szubjektív szándékuktól függetlenül” – ebben az esetben „objektíve
pozitív”, hiszen mindketten hozzájárultak a budapesti zsidó közösség
életben maradásához. Koszorús,* mint ahogy nagyon sokan mások, *meg is
tagadhatta volna *a *parancs végrehajtását *– hangsúlyozta Haraszti –,*
ellenben ő teljesítette azt. *Nagyon kevesen voltak Magyarországon, akik
ekkor így döntöttek volna – állapította meg a történész.

Mind Hantó Zsuzsa, mind Haraszti György szerin*t Koszorús erőit a
németekkel való ellenállásra, egy esetleges „kiugrásra” tartogatták*, *ám e
fegyveres erő júliusi felhasználása **a továbbiakban lehetetlenné
tette *a *páncélosok
ilyen célokra való további bevethetőségét,* hiszen a *Koszorús-akció után
kiderült, hogy léteznek, aminek következményeként a németek követelték a
szovjet csapatok elleni azonnali bevetésüket.*

Ez meg is történt: *Koszorús Ferenc páncélosai* *kikerültek a frontra *és
1944 szeptember közepén bevették Aradot. Az ezredesnek főként jól
kidolgozott hadműveleti tervének köszönhetően összesen 23 T-34-es tankot
sikerült kilőni, majd a szovjet-román ellentámadás után betegen katonáival
a Dunántúlra húzódott vissza.

*Hamarosan a Gestapo is keresni kezdte *– főként ezzel magyarázható, hogy
haldokló édesanyjával Budapesten nem csak találkozni nem tudott, de még a
temetésére sem tudott elmenni. Katonáival utóvédharcokat folytatva*, néhány
hónap múlva Németországban adta meg magát az amerikai csapatoknak, 1951-ben
pedig az Amerikai Egyesült Államokban kért és kapott letelepedési engedélyt
és ott is halt meg 1974-ben.*

***

* Horthy Miklós kormányzó*, bár 1944. október 15-én bejelentette a
fegyverszünetet, ám a kormányzó törekvései mellett kiálló magyar fegyveres
erő hiányában* a Gestapo **fogságába került, amit a németek „védőőrizetnek”
neveztek.*

*Nürnbergben nem háborús bűnösként, hanem tanúként hallgatták ki. *Ha
Magyarországra visszatért volna, akkor nagyon rosszul járt volna, hiszen *a
kommunisták számára ő „lett” a főgonosz.*

Koszorús akciója ezért is volt hosszú ideig pikáns, hiszen *a magyarországi
népi demokrácia történetében nemcsak Horthy, hanem Koszorús is ugyanúgy
fasisztának számított, mint mindenki, aki nem illett Rákosiék
elképzeléseibe.* Így* Koszorús valamennyi ellenállásban küzdő társát*, mint
Beleznay Istvánt, Mikó Zoltánt, Dudás Józsefet, Szent-Iványi Domokost,
Jaczkó Pált *koholt vádak alapján* Magyarországon rövid időn belül
letartóztatták és *koncepciós perekben elítélték.* Horthy Miklós neve pedig
annak ellenére vált szitokszóvá, hogy Sztálin sem javasolta háborús
bűnösként való elítélését, sőt kiadatását sem.

Az 1980-as években a történészek már árnyaltabban kezdték elemezni a két
világháború közötti korszakot, de a rendszerváltást követően ez a munka
mintha megtorpant volna. Horthy alakjának és rendszerének elhelyezésével
így nemcsak a politika, hanem a történettudomány is adós. *A nem
Magyarországon, de a Kárpát-medencében élő magyarság számára a kormányzó
továbbra is ikon, hiszen rövid idő alatt stabilizált egy lerongyolódott és
kivérzett országot, majd 1938 és 1941 között többnyire puskalövés nélkül, a
helyi lakosság üdvrivalgása közepette békésen szerzett vissza döntő
mértékben magyarlakta területeket. **Politikusi tevékenységének
legvitatottabb éve, alighanem mélypontja az 1944-es esztendő, mivel ekkor ő
volt az államfő,* *és főként Auschwitz-Birkenauba 437 000 magyar zsidót
deportáltak*, *akiknek mintegy 80%-át azonnal megölték, amit újabb keletű
szóval etnikai tisztogatásnak lehet nevezni*. *Ez akkor is súlyos örökség,*
*ha* a *népirtásnak – *a főváros esetében – v*égül mégiscsak éppen neki
sikerült júliusban megálljt parancsolnia.*

Horthy náciellenes beosztottjainak, így* Koszorús Ferencnek a helyzete
ennél sokkal egyszerűbb.*

Nem véletlen, hogy páncélos akciója évfordulóján, 2015. július 7-én Varga
Imre róla mintázott szobrát a budai várban rangos politikusok és egyházi
személyiségek jelenlétében avatták fel, mint ahogy az sem, hogy az életéről
szóló kötet márciusi bemutatóján ott volt Hende Csaba honvédelmi
miniszteren kívül Colleen Bell, az Amerikai Egyesült Államok nagykövete is.

*A cikk megjelenésének eredeti helyén a Mandinerben több képpel:*
http://mandiner.hu/cikk/20150828_gecse_geza_a_koszorus_akcio_es_aktualitasa
Gecse Géza
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150830/0411e883/attachment.html 


Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl