<div dir="ltr"><div><div class="">A Koszorús-akció és az aktualitása<br><br><a href="http://gondola.hu/cikkek/97826-A_Koszorus-akcio_es_az_aktualitasa.html">http://gondola.hu/cikkek/97826-A_Koszorus-akcio_es_az_aktualitasa.html</a><br><br></div>
<div class=""><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b><span class="">1944. július 6-án előbb Óbudán, majd a főváros többi részében is arra ébredtek az emberek, hogy páncélosok lepik el az utcákat. </span></b></span></div><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>
</b></span><div class="">
</div><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>
</b></span><div class=""><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>
</b></span><br>2015. augusztus 29. 17:35</div><br><div class=""><img src="http://gondola.hu/kepek/nyito/95265.jpg" alt="" class=""></div>
<p>
Ez alkalommal nem német lánctalpasok, hanem <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>magyar Turán és Toldi
harckocsik valamint egyéb páncélozott harci járművek nyomultak
Budapestre.</b></span></p>
<p>
Nem csak a magyar lakosság, hanem a megszálló német hatóságok is ekkor
szembesültek azzal, hogy létezik egy nagyobb magyar páncélos egység a
Honvédség keretein belül. A <em>Páncélosokkal az életért</em> kötet
egyik szerkesztője, Hantó Zsuzsa szerint <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>e hadtestet Budapest környékén
elszórva csoportosították. </b>N<span style="background-color:rgb(255,255,255)">em csak Esztergomon és Aszódon, hanem más, a
főváros közelében lévő településeken is voltak alakulatai, </span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>pont</b></span></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> </b><b>azért,
hogy ne szúrja a Magyarországot<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> megszállva tartó németek</span> szemét.</b></span></p>
<p>
A kormányzó testőrparancsnoka, Lázár Károly altábornagy „jeladását”
követően az I. Páncélos Hadtest vezérkari főnöke<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>, Koszorús Ferenc
ezredes parancsára jelentek meg a Honvédség gépesített egységei a
főváros területén</b></span>, ugyanis <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Horthy</b></span> arra hivatkozott, hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>jelzéseket
kapott</b></span>, miszerint <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Baky László, a Belügyminisztérium politikai
államtitkára a csendőrséget felhasználva puccsot kísérel meg ellene.</b></span></p><div id="billboardbanner"><span class="">
<div id="beacon_286" style=""><img src="http://ad2.netriota.hu/adlog.php?bannerid=286&clientid=243&zoneid=14&source=&block=0&capping=0&cb=681f35a1ad842ee8952636df69944bab" alt="" style="width: 0px; height: 0px;" height="0" width="0"><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az akció másik célja lett volna, hogy – a németek segítségével –
Budapest zsidóságának a deportálásával az egész ország területén
befejezze a május 15-én megkezdett „zsidótlanítást”. </b></span>A feladathoz
zászlószentelésre a Hősök terére vezényeltek csendőr zászlóaljakat és a
kormányzó azért is adott hitelt ezeknek a híreszteléseknek, mivel
kabinetirodájának vezetője, Bárczy István ellen június 28-án Bakyék
merényletet kíséreltek meg.</div></span></div>
<p align="center">
</p>
<p>
Az ügy további előzménye, hogy<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> legkésőbben június 8-án vagy 10-én
Magyarországon is hozzáférhetővé váltak</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az Auschwitz-jegyzőkönyvek,
amelyekből egyértelműen kiderült, hogy a felső-sziléziai település
határában nemcsak munkatábor </b></span>– ilyenből volt bőven a Német Birodalom
területén –<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> hanem halálgyár is működik.</b></span></p>
<p>
Máig kérdés, hogy az április legvégén szlovák nyelven készült és
azonnal németre fordított dokumentumon miért kotlottak olyan hosszan
Pozsonyban, illetve Budapesten.<span style="background-color:rgb(255,255,255)"> A kormányzó menye, özv. Horthy Istvánné
emlékirataiban azt állítja, hogy apósának 1944 július elején juttatta el
a jegyzőkönyv magyarra fordított változatát és ő ennek hatására döntött
a Koszorús-akció mellett. Á</span>m Ilona asszony utóbb elismerte, hogy
valószínűleg az epizódra korábban, még júniusban került sor, és a
történészek jelentős része is úgy látja, hogy <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Horthy Miklós már a
Koszorús-akciót megelőzően legalább három héttel értesült az
auschwitz-birkenaui megsemmisítő tábor dokumentumokkal alátámasztott
létéről.</b></span></p>
<br>
</div><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>A budapesti Központi Zsidó Tanács egyébként kezdetben maga is
kételkedett – annak brutális tartalma miatt – a jegyzőkönyvek
valódiságában, és ennek is lehetett némi szerepe a késlekedésben.</b></span> (És
ekkor nemcsak a heteknek, hanem a magyar államigazgatás és csendőrség
olajozott működésének köszönhetően –<b><span style="background-color:rgb(182,215,168)"> a napoknak is jelentőségük volt,</span></b>
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>hiszen május közepe óta folyt a vidéki zsidóság – a többi európai
országhoz képest – kivételesen gyors ütemű deportálása!)</b></span> Abban, hogy
nálunk ilyen viharos gyorsasággal zajlott a zsidóság ellehetetlenítése,
Diószegi István diplomáciatörténész szerint szerepe lehetett <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Adolf
Hitler </b></span>fiatalkori bécsi éveinek is, aki – az első világháború előtt
beleívódott előítéleteinek köszönhetően <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>(„Judapest”) </b><b>– a magyarországi
zsidóságot még a németországinál is jobban gyűlölte.</b></span><br><div>
<p>
Kádár Gábor és Vági Zoltán: <em>A végső döntés. Berlin, Budapest, Birkenau</em> című,
három éve megjelent könyve is részletesen ismerteti, hogy<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Magyarország
március 19-i megszállását követően központi jelentősége lett az
országban nemcsak a Gestaponak, hanem az SS Adolf Eichmann vezette
különítményének. </b><b>A csoport valamennyi tagja már széleskörű nemzetközi
tapasztalatokra tett szert a háborús évek népirtásában. De semmire sem
mentek volna – állapítja meg a szerzőpáros –, ha a magyar közigazgatás
nem segíti kreatívan elképzeléseiket. Közülük is kiemelkedik Endre
László közigazgatási államtitkár, aki Adolf Eichmannal együttműködve
lelkesen, új ötleteket adva segítette, hogy a németek által megszállt
Európa eddigre legjelentősebb zsidó közösségét hetek alatt vagonokba,
majd főként Auschwitz-Birkenau táborába kényszerítsék.</b></span> Hozzá képest mind
Baky László politikai államtitkár, mind pedig Jaross Andor
belügyminiszter üres frázispuffogtatónak számítottak.</p>
<p>
Kétségtelen, hogy a náci propagandagépezet kiválóan működött, vagyis<u><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a
megsemmisítő táborok létét a németeknek meglepően jól sikerült
titkolniuk.</b></span></u> Az is vitathatatlan, hogy bár a deportálásokkal kapcsolatban
Endre László – jóllehet pontosan tisztában volt azok mikéntjével –
feletteseinek – így Horthynak is minden alkalommal azt jelentette, hogy
azok a legnagyobb rendben zajlanak. Ő nem hányt az internálótáborokban a
túlzsúfoltságtól és bűztől és nem is itta le magát, mint Adolf
Eichmann.</p>
<p>
Nem könnyű eldönteni, hogy igaza van-e azoknak, akik azt állítják, hogy
Horthynak legkésőbb 1943. április 16-17-én, Adolf Hitlerrel és Joachim
von Ribbentrop külügyminiszterrel való (első) klessheimi találkozóját
követően immár nem lehettek illúziói a nemzetiszocialisták
elképzeléseivel kapcsolatban, hiszen <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ribbentrop közölte <em>„a zsidókat vagy meg kell semmisíteni vagy koncentrációs táborokba (kell) szállítani”</em>.</b></span></p>
<p>
A történészek másik része, mint például <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Szakály Sándor és Újváry Gábor
ezzel szemben úgy látja, hogy Horthy számára ezek a kijelentések
hihetetlenek voltak. Mindezt 1944-ben az is alátámasztani látszott, hogy
az év tavaszán a Német Birodalom hátországában óriási volt a
munkaerőhiány. </b></span>Viszont hogy a deportálásokkal nincs minden rendben –
mint azt Thomas Sakmyster az <em>Admirális fehér lovon</em> című –
eredetileg az Amerikai Egyesült Államokban megjelent monográfiájában is
megírja –, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a kormányzónak már 1944. május 15-ét megelőzően, tehát még a
deportálások megindulása előtt gyanús volt mindaz, ami vidéken történt<u>.
Ennek hangot is adott.</u></b></span></p>
<p>
<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Kérdés, persze, hogy a magyar államfőnek ekkor mekkora volt a valódi
befolyása.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Horthy </b></span>visszaemlékezéseiben megemlíti, hogy az ország
megszállását követően<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> fő törekvése volt, hogy a német csapatok kivonását
elérje, </b></span>amit a rendelkezésünkre álló dokumentumok is alátámasztanak,
hiszen ezt a kívánságát miniszterelnöke, Sztójay Döme révén 1944. június
7-én, egy nappal a szövetségesek normandiai partraszállása után
Hitlernek is a tudomására hozta. Az is biztos, hogy – és a történészek
egy része (Szakály és Újváry) ezzel érvel – <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Horthynak, mint államfőnek
ekkor jelentéktelen mértékűre zsugorodott a mozgástere.</b></span> Az államélet
irányításában eredetileg főként a hadsereggel való rendelkezés
biztosított számára jelentős hatáskört – de a honvédségben ekkor már
csak részben bízhatott meg. A német megszállás után a Szombathelyi
Ferenc helyébe lépő új vezérkari főnökről, Vörös János vezérezredesről
júniusra kiderült, hogy nem a kormányzó embere.</p>
<p>
<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Viszont a szövetségesek 1944. június 6-i partra szállása Magyarországon
jelentősen meggyengítette a németek helyzetét. </b><b>A pápától, a svéd
királytól és az amerikai elnöktől a kormányzóhoz érkező figyelmeztetés
is impulzust jelenthetett, hogy a hosszú idő után június 26-án
összehívott koronatanácson Horthy minden korábbinál határozottabban
követelje a belügyminisztérium <span style="background-color:rgb(234,209,220)">két államtitkárának</span> felfüggesztését,</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a
deportálások </b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>leállítását.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Maga mögött tudva a németek támogatását
viszont a magyar apparátus nagyobbik része ekkor még elengedte a füle
mellett </b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>az államfő kívánságát.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Sztójay miniszterelnök</b></span> Edmund Veesenmayer
német birodalmi megbízottnak <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>elmondta, hogy a deportálásokat</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Horthy
ellenére</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>is végrehajtja.</b></span></p>
<p align="center">
</p>
<p>
A magyar hivatalnokréteg és – ami ekkor még nem volt nyilvánvaló – <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>a
tisztikar jelentős része ugyanis úgy gondolta, hogy a magyar nemzeti
érdekeket csak a németekkel közösen lehet a szovjetekkel szemben
hatékonyan megvédeni.</b></span> Kevesen voltak közöttük olyanok, mint Koszorús
Ferenc, aki Horthy testőrparancsnokának, Lázár altábornagynak régi jó
barátjaként ezekben a napokban fel is ajánlotta, hogy a kormányzó akár a
csendőrséggel szemben is számíthat rá. Mivel <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Horthy</b></span> a vezérkar főnökére
nem támaszkodhatott, ezért <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Koszorús Ferencnek üzent, aki – ellenállás
esetén – lövetni is hajlandó volt a kormányzó parancsára és így
áttételesen a budapesti zsidóság</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>deportálásának</b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> a megállítása érdekében</b></span>.
Vannak a történészek között, akik vitatják, hogy Baky a csendőrséget az
államfő ellen képes lett volna felhasználni.</p>
<p>
Az ún. „csendőrpuccs” elkövetésének a lehetetlenségében egymással
ellentétes állásponton lévő történészek, mint például Szakály Sándor és
Karsai László is egyetérteni látszanak, bár a korszakkal foglalkozó
kutatók többsége azt nem kérdőjelezi meg. Sőt, az összes kritikai
észrevétellel kapcsolatban Haraszti György egyetemi tanár, a Páva utcai
Holokauszt Emlékközpont Kuratóriumának elnöke az intézményben tartott
könyvbemutatón június 30-án megjegyezte, hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>mind Horthy, mind Koszorús
szerepe –<em>„szubjektív szándékuktól függetlenül”</em> – ebben az esetben <em>„objektíve pozitív”</em>,
hiszen mindketten hozzájárultak a budapesti zsidó közösség életben
maradásához. Koszorús,</b></span> mint ahogy nagyon sokan mások, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>meg is tagadhatta
volna </b></span>a <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>parancs végrehajtását </b></span>– hangsúlyozta Haraszti –,<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> ellenben ő
teljesítette azt. </b></span>Nagyon kevesen voltak Magyarországon, akik ekkor így
döntöttek volna – állapította meg a történész.</p>
<p>
Mind Hantó Zsuzsa, mind Haraszti György szerin<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>t Koszorús erőit a
németekkel való ellenállásra, egy esetleges „kiugrásra” tartogatták</b></span>, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>ám e
fegyveres erő júliusi felhasználása </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a továbbiakban lehetetlenné tette </b></span>a
<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>páncélosok ilyen célokra való további bevethetőségét,</b></span> hiszen a
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><span style="background-color:rgb(182,215,168)">Koszorús-akció után kiderült, hogy léteznek</span>, aminek következményeként a
németek követelték a szovjet csapatok elleni azonnali bevetésüket.</b></span></p>
<p>
Ez meg is történt: <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Koszorús Ferenc páncélosai</b></span> <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>kikerültek a frontra </b></span>és
1944 szeptember közepén bevették Aradot. Az ezredesnek főként jól
kidolgozott hadműveleti tervének köszönhetően összesen 23 T-34-es tankot
sikerült kilőni, majd a szovjet-román ellentámadás után betegen
katonáival a Dunántúlra húzódott vissza.</p>
<p>
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Hamarosan a Gestapo is keresni kezdte </b></span>– főként ezzel magyarázható, hogy
haldokló édesanyjával Budapesten nem csak találkozni nem tudott, de még
a temetésére sem tudott elmenni. Katonáival utóvédharcokat folytatva<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>,
néhány hónap múlva Németországban adta meg magát az amerikai
csapatoknak, 1951-ben pedig az Amerikai Egyesült Államokban kért és
kapott letelepedési engedélyt és ott is halt meg 1974-ben.</b></span></p>
<p align="center">
<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>*</b></span></p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>
Horthy Miklós kormányzó</b></span>, bár 1944. október 15-én bejelentette a
fegyverszünetet, ám a kormányzó törekvései mellett kiálló magyar
fegyveres erő hiányában<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a Gestapo </b><b>fogságába került, amit a németek
„védőőrizetnek” neveztek.</b></span></p>
<p>
<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Nürnbergben nem<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> háborús bűnösként,</span> hanem tanúként hallgatták ki. </b></span>Ha
Magyarországra visszatért volna, akkor nagyon rosszul járt volna, hiszen
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a kommunisták számára ő „lett” a főgonosz.</b></span></p>
<p>
Koszorús akciója ezért is volt hosszú ideig pikáns, hiszen <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a
magyarországi népi demokrácia történetében nemcsak <span style="background-color:rgb(255,229,153)">Horthy, hanem Koszorús</span> is
ugyanúgy fasisztának számított, mint mindenki, aki nem illett Rákosiék
elképzeléseibe.</b></span> Így<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Koszorús valamennyi ellenállásban küzdő társát</b></span>, mint
Beleznay Istvánt, Mikó Zoltánt, Dudás Józsefet, Szent-Iványi Domokost,
Jaczkó Pált <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>koholt vádak alapján</b></span> Magyarországon rövid időn belül
letartóztatták és <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>koncepciós perekben elítélték.</b></span> Horthy Miklós neve
pedig annak ellenére vált szitokszóvá, hogy Sztálin sem javasolta
háborús bűnösként való elítélését, sőt kiadatását sem.</p>
<p>
Az 1980-as években a történészek már árnyaltabban kezdték elemezni a
két világháború közötti korszakot, de a rendszerváltást követően ez a
munka mintha megtorpant volna. Horthy alakjának és rendszerének
elhelyezésével így nemcsak a politika, hanem a történettudomány is adós.
<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A nem Magyarországon, de a Kárpát-medencében élő magyarság számára a
kormányzó továbbra is ikon, hiszen rövid idő alatt stabilizált egy
lerongyolódott és kivérzett országot, majd 1938 és 1941 között többnyire
puskalövés nélkül, a helyi lakosság üdvrivalgása közepette békésen
szerzett vissza döntő mértékben magyarlakta területeket. </b></span><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Politikusi
tevékenységének legvitatottabb éve, alighanem mélypontja az 1944-es
esztendő, mivel ekkor ő volt az államfő,</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>és főként Auschwitz-Birkenauba
<span style="background-color:rgb(255,229,153)">437 000 magyar zsidót</span> deportáltak</b></span>, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>akiknek mintegy 80%-át azonnal
megölték, amit újabb keletű szóval etnikai tisztogatásnak lehet nevezni</b></span>.
<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Ez akkor is súlyos örökség,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>ha</b></span> a <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>népirtásnak – </b></span>a főváros esetében –
v<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>égül mégiscsak éppen neki sikerült júliusban megálljt parancsolnia.</b></span></p>
<p>
Horthy náciellenes beosztottjainak, így<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b> Koszorús Ferencnek a helyzete ennél sokkal egyszerűbb.</b></span></p>
<p>
Nem véletlen, hogy páncélos akciója évfordulóján, 2015. július 7-én
Varga Imre róla mintázott szobrát a budai várban rangos politikusok és
egyházi személyiségek jelenlétében avatták fel, mint ahogy az sem, hogy
az életéről szóló kötet márciusi bemutatóján ott volt Hende Csaba
honvédelmi miniszteren kívül Colleen Bell, az Amerikai Egyesült Államok
nagykövete is.</p>
<p>
<em><strong>A </strong>cikk megjelenésének eredeti helyén a Mandinerben több képpel:</em><br>
<a href="http://mandiner.hu/cikk/20150828_gecse_geza_a_koszorus_akcio_es_aktualitasa">http://mandiner.hu/cikk/20150828_gecse_geza_a_koszorus_akcio_es_aktualitasa</a></p>
<div class="">Gecse Géza</div></div></div>