[Grem] megbocsts/nigazols/kritika /nrtkels szintje dr.Perczel-Forintos Dra
Emoke Greschik
greschem at gmail.com
2015. Aug. 29., Szo, 12:01:26 CEST
BOCSÁSSATOK MEG EGYMÁSNAK
Képmás/Gábos Katalin
http://csaladhalo.hu/cikk/egeszseg-es-lelek/bocsassatok-meg-egymasnak
2015. 08. 27. 09:40
Ez csak egy a Szentírás számtalan megbocsátásra hívó igéje közül, de
valóban ilyen* fontos dolog a megbocsátás* –, hogy akár a lelki egészségünk
is múlhat rajta? Képesek vagyunk-e beismerni a vétkeinket önmagunk és a
másik előtt, hogyan kérünk bocsánatot – tudunk-e egyáltalán bocsánatot
kérni, és mi ennek a hatása? Dr. Perczel-Forintos Dórával, a Semmelweis
Egyetem Klinikai Pszichológia Tanszékének vezetőjével beszélgettem.
------------------------------
– *A bűn kategóriáját egész kultúránk ismeri, ma mégis inkább csak a hívő
emberek használják*. A mindennapi szóhasználatban nagyon ritkán hangzik el,
hogy bűnt követtem el, inkább, hogy hibáztam – ha egyáltalán elhangzik
valami mulasztás vagy bántás után. *Sok vitának, kényszeredett
önigazolásnak lehetne elejét venni, ha hajlandóak lennénk elismerni, hogy –
szándékosan vagy akaratlanul – hibáztunk valamiben.** A beismerés
felszabadító erejű, az igazság szabaddá tesz*. *A feszültség feloldódik és
a megbántott fél megértve érzi magát.* Persze szükség van arra, hogy a
bocsánatkérő személy valóban úgy gondolja, hogy baj, amit tett és akarjon
változtatni. *Nem véletlenül tartalmazza a katolikus gyónás szövege,* *hogy
„erősen fogadom, többé nem vétkezem és a bűnre vezető alkalmakat
elkerülöm”.* *Ha viszont az illető úgy próbál kimenekülni a kínos
helyzetből, hogy a problémát tagadja, bagatellizálja vagy gyárt hozzá egy
racionális magyarázatot *– ezt szaknyelven* önigazolá*snak hívjuk – akkor *ez
a konfliktus mélyüléséhez és nem a feloldásához vezet*: ha szembesítik az
embert valamivel, védekezni kezd és eleinte jó menekülési lehetőségnek
tűnik a tagadás. Pedig* ki kell tudni mondani: az az igazság, hogy* *tényleg
hibáztam, elkéstem, elfelejtettem, elvesztettem, durva voltam.* Ezek nem
megbocsáthatatlan dolgok, nem történik katasztrófa, ha beismerjük. Az
*önigazolás
*ugyanakkor *gyakori és rendkívül káros énvédő mechanizmus, szorosan
összefügg az önértékeléssel.* Azok az emberek, akiknek magasabb az
önértékelésük, hajlamosabbak beismerni a hibáikat, *akinek viszont gyenge
lábakon áll az önbizalma, nehezen viseli a kritikát, nehezen szembesül a
gyengéivel, hiszen úgyis folyton hibáztatja magát*. Ilyenkor gyakoribb a
hiba letagadása, hárítása: nem tehetek róla, nem én tehetek róla. De persze
minden tipizálás sántít egy kicsit, hiszen *az ún. nárcisztikus személyek,
akiknek alaptalanul és indokolatlanul magas az egójuk, szintén nem képesek
elismerni a hibájukat, hiszen ők nem hibáznak soha.* Nagyon elronthat egy
kapcsolatot, ha az ember visszautasítja a kritikát vagy tagadja, hogy
hibázott. *Az önigazolás másik káros hatása a felelősség áthárítása.*
Például az iszákos azt állítja, hogy másképp nem bírja elviselni házastársa
hidegségét vagy veszekedését, a másik pedig azzal vág vissza, hogy nem
veszekedne, ha a párja nem inna. *A feszültség csökkenéséhez nem a
hibáztatáson keresztül vezet az út, hanem a saját cselekedetekért való
felelősség felvállalásán. Innen már csak egy lépés a bocsánatkérés.*
*– Mi okozza az embereknek a legerősebb lelkifurdalást?*
–* A legnagyobb és legnehezebben feloldható bűntudatot nőknél az abortusz
és a gyerekek elhanyagolása jelenti.*
*Folytatás a Képmás augusztusi számában! *
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150829/30b6e4df/attachment.html
Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl