<div dir="ltr"><div>
<br><div>BOCSÁSSATOK MEG EGYMÁSNAK<br><br>Képmás/Gábos Katalin<br><a href="http://csaladhalo.hu/cikk/egeszseg-es-lelek/bocsassatok-meg-egymasnak" target="_blank">http://csaladhalo.hu/cikk/egeszseg-es-lelek/bocsassatok-meg-egymasnak</a><br></div>
<div>2015. 08. 27. 09:40</div>
</div>




<div> </div>

<div>
<table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr>
<td>
<div>
</div> 
<br></td>
<td>


<div>



</div>
<br></td>
</tr></tbody></table>Ez csak egy a Szentírás számtalan megbocsátásra hívó igéje közül, de 
valóban ilyen<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> fontos dolog a megbocsátás</b></span> –, hogy akár a lelki 
egészségünk is múlhat rajta? Képesek vagyunk-e beismerni a vétkeinket 
önmagunk és a másik előtt, hogyan kérünk bocsánatot – tudunk-e 
egyáltalán bocsánatot kérni, és mi ennek a hatása? Dr. Perczel-Forintos 
Dórával, a Semmelweis Egyetem Klinikai Pszichológia Tanszékének 
vezetőjével beszélgettem.</div>

<hr>
<p>– <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>A bűn kategóriáját egész kultúránk ismeri, ma mégis inkább csak a 
hívő emberek használják</b></span>. A mindennapi szóhasználatban nagyon ritkán 
hangzik el, hogy bűnt követtem el, inkább, hogy hibáztam – ha egyáltalán
 elhangzik valami mulasztás vagy bántás után. <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Sok vitának, kényszeredett
 önigazolásnak lehetne elejét venni, ha hajlandóak lennénk elismerni, 
hogy – szándékosan vagy akaratlanul – hibáztunk valamiben.</b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> A beismerés 
felszabadító erejű, az igazság szabaddá tesz</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A feszültség feloldódik és
 a megbántott fél megértve érzi magát.</b></span> Persze szükség van arra, hogy a 
bocsánatkérő személy valóban úgy gondolja, hogy baj, amit tett és 
akarjon változtatni. <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Nem véletlenül tartalmazza a katolikus gyónás 
szövege,</b></span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>hogy „erősen fogadom, többé nem vétkezem és a bűnre vezető 
alkalmakat elkerülöm”.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ha viszont az illető úgy próbál kimenekülni a 
kínos helyzetből, hogy a problémát tagadja, bagatellizálja vagy gyárt 
hozzá egy racionális magyarázatot </b></span>– ezt szaknyelven<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> önigazolá</b></span>snak hívjuk
 – akkor <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ez a konfliktus mélyüléséhez és nem a feloldásához vezet</b></span>: ha 
szembesítik az embert valamivel, védekezni kezd és eleinte jó menekülési
 lehetőségnek tűnik a tagadás. Pedig<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> ki kell tudni mondani: az az 
igazság, hogy</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>tényleg hibáztam, elkéstem, elfelejtettem, elvesztettem, 
durva voltam.</b></span> Ezek nem megbocsáthatatlan dolgok, nem történik 
katasztrófa, ha beismerjük. Az <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>önigazolás </b></span>ugyanakkor <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>gyakori és 
rendkívül káros énvédő mechanizmus, szorosan összefügg az 
önértékeléssel.</b></span> Azok az emberek, akiknek magasabb az önértékelésük, hajlamosabbak 
beismerni a hibáikat, <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>akinek viszont gyenge lábakon áll az önbizalma, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">
nehezen viseli a kritikát, nehezen szembesül a gyengéivel,</span> hiszen úgyis 
folyton hibáztatja magát</b></span>. Ilyenkor gyakoribb a hiba letagadása, 
hárítása: nem tehetek róla, nem én tehetek róla. De persze minden 
tipizálás sántít egy kicsit, hiszen <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>az ún. nárcisztikus személyek, 
akiknek alaptalanul és indokolatlanul magas az egójuk,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> szintén nem 
képesek elismerni a hibájukat, hiszen ők nem hibáznak soha.</span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span>Nagyon 
elronthat egy kapcsolatot, ha az ember visszautasítja a kritikát vagy 
tagadja, hogy hibázott. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az önigazolás másik káros hatása a felelősség 
áthárítása.</b></span> Például az iszákos azt állítja, hogy másképp nem bírja 
elviselni házastársa hidegségét vagy veszekedését, a másik pedig azzal 
vág vissza, hogy nem veszekedne, ha a párja nem inna. <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>A feszültség 
csökkenéséhez nem a hibáztatáson keresztül vezet az út, hanem a saját 
cselekedetekért való<span style="background-color:rgb(255,229,153)"> felelősség felvállalásá</span>n. Innen már csak egy lépés<span style="background-color:rgb(255,229,153)"> a
 bocsánatkérés.</span></b></span></p>
<p><b>– Mi okozza az embereknek a legerősebb lelkifurdalást?</b></p>
<p>–<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b> A legnagyobb és legnehezebben feloldható bűntudatot nőknél az <span style="background-color:rgb(234,209,220)">abortusz és a gyerekek elhanyagolása </span>jelenti.</b></span></p>
<p><i><u>Folytatás a Képmás augusztusi számában! <br></u></i></p></div>