[Grem] Angyalok, dmonok

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. Aug. 16., V, 18:13:40 CEST 

Horváth Sándor O.P.: Angyalok, démonok
2015. augusztus 16. vasárnap 15:42
http://magyarkurir.hu/hirek/horvath-sandor-o-p-angyalok-demonok
Horváth Sándor (1884-1956) domonkosrendi szerzetes 1948-49-ben írta meg
tanulmányát, melyben mind elméleti, mind pedig gyakorlati megközelítésben
mutatja be a címben jelzett teológiai tárgykört.

<http://magyarkurir.hu/img.php?id=63143&img=o_angyalok_demonok.jpg>

Ez *a kötet a szerző utolsó magyarul megjelent műve,* *az akkor hatalomra
jutott ateista-kommunista diktatúra idején szóba sem jöhetett, hogy**
bármilyen könyvét kiadják.*

Horváth Sándor kiemeli: *a katolikus hit szerint az angyalok Isten
teremtményei.* *Ez kizárja* az olyan elképzelést, hogy a sátán
természeténél fogva a „teremtetlen” legfőbb rossz lenne, tehát, hogy
lényege szerint Isten ellensége. Ugyanez áll a jó angyalokra is. *Mindkét
angyali  rend szabad akaratából lett Isten* „*megerősödött barátja,
ügyeinek védelmezője,* v*agy pedig bukott ellensége* és* Isten
országának* *megrögzött
üldözője.*” *(L: TOVÁBB: )* A manicheizmus valamilyen formában mindig
visszatérő tévedéseivel szemben a szerző az angyalvilág alávetettségét
hangsúlyozza, a gnoszticizmussal szemben a teremtés tényét állítja. Az
angyalok tehát „nem az istenségből folyó, vele valamiképpen azonos lények,
hanem a semmiből létrehozott valóságok.” Önálló, Istentől független
hatáskört nem szabad nekik tulajdonítani. A jók Isten pozitív terveit
valósítják meg, a gonoszok pedig hiába törekszenek ezek meghiúsítására.
„Ideig-óráig sikereik vannak, de aztán az örök mozgató erő visszaterel
mindent Isten útjaira.”

A jó angyalok közölnek velünk annyit Isten titkaiból, amennyi Isten
céljainak eléréséhez szükséges, vagy pedig az emberi élet szemléletéből
meríthető. A sátán és démonai viszont, bukásuk következményeként nem tudnak
annyit a kinyilatkoztatásról, mint amennyi megillette volna őket, ha
kitartanak. A démonokból teljesen hiányzik az érzelmi ismeret, amely az
akarat hajlandóságából, a szeretetből fakad. „Istent, mint a
természetfeletti rend alkotóját és ennek minden megnyilvánulását gyűlölik
és ellenségként üldözik.” Ebben az irányban tehát értelmük teljesen
elhomályosodott, elvakult. „Sátán és angyalai akaratuk szerint
megrögzöttek, azaz meg nem téríthetők, természetfeletti jóra nem
hajlíthatók, azaz örökre elkárhozottak.”

A teológus szerző összehasonlítja az angyalok és a démonok kommunikációját
is. Az angyalok Istenhez csak megnyilatkozás formájában szólhatnak, mert
előtte semmi sem ismeretlen. Ez történik az imádásban, amikor hódolatukat
fejezik ki. Ez az angyali karok szüntelen éneke, „a ránk nézve halhatatlan,
de a világegyetem legtisztább harmonikus zenéje, minden teremtett
hódolatnak vezetője.” Ennél csak Jézus Krisztus beszéde szebb és
hatalmasabb, „mert ennek nemcsak vezérmotívumait adja, hanem minden
teremtett imádás értéke is ettől függ.” Az angyali beszéd másik formája az
imádság, a kérelem, Isten rendelkezésének megismerése és átvétele végett.
Az angyalok sokat tudnak, de Isten döntései csak részben ismeretesek
előttük. Ezért fordulnak hozzá kérelemmel, döntéseit pedig közlik
egymással, sőt a démonokkal is, Isten rendelkezése szerint. A jó angyalok
között szeretet uralkodik. A felsőbbrangú angyal kinyilatkoztatás
formájában szól a közlendőket nem ismerő kisebb angyalokhoz, ők pedig kérés
útján fordulnak hozzájuk felvilágosításért.

A démonok éppúgy beszélnek, mint a jó angyalok, parancsokat adnak és kapnak
a sátántól és többi vezéreitől, egymást uszítják az Isten elleni küzdelemre
és az emberek félrevezetésére. Egymást azonban nem világosítják fel. A
felvilágosítás ugyanis „az igazság közlése, ami csak Istenre való
vonatkozás által ilyen, ha ettől elvezet, akkor tévelygés, hazugság,
sötétség. Gonoszságuk pedig abban nyilvánul meg, hogy nem Isten, a
természetfeletti rend Ura felé terelik egymást, hanem a vele való
ellenségeskedést szítják. Ez pedig nem felvilágosítás, hanem elsötétítés.”

Az angyalok tökéletesen ismerik az anyag törvényeit. Így a benne rejlő
eszmei magvak szerint közreműködhetnek, a jók az emberek javára, a démonok
félrevezetésére. Tiszta fogalmakkal az angyal nem férkőzhet az emberi
értelemhez, érzéki érzelmei révén azonban igen. A jó angyal csitítja, jó
irányba tereli ezeket, a démon pedig ingerli és végsőkig fokozza azokat,
hogy rosszra csábítsa az embert. „Amit az alkohol, a harag csírái, az
érzékiség különböző hajlandósága és ezek ingerlői okoznak, azt mind játszva
elvégezheti a démon a vigyázatlan emberben.” Az angyalok ugyanis nemcsak a
természet törvényeit, hanem az emberi lélek rejtélyeit is jól ismerik, s
ezek révén befolyásolják az ember sorsát. „A jók Isten rendelkezései
szerint, a rosszak Isten elnéző türelmét használják ki gonosz terveik
megvalósítására.”

Horváth Sándor tényként szögezi le, hogy Jézus földi megtestesülésének
pillanatában elkezdődött a sátán újabb rohama Isten országa ellen és a
tudatos démonizmus megvalósítása. A Megváltó Krisztus életében és
egyházának történetében lépten-nyomon kimutatható a sátáni hatalom
„erőlködése. Krisztust keresztre feszíttette, hogy megakadályozza a
természetfölötti rend Urának a kinyilatkoztatását, az egyház sohasem
hirdette békében Krisztus igéjét, és sokszor állott a megsemmisülés
veszélye előtt.” Krisztus azonban feltámadt, az egyházon pedig „nem vettek
erőt a pokol kapuiból kitóduló seregek, vagy az onnan ingerelt földi
hatalmasságok. Sátán mindig veszített és bukik tovább is a világ végéig”.

(Szent István Társulat, 2015.)

Bodnár Dániel/Magyar Kurír
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150816/3e5cd7ce/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl