<div dir="ltr"><h1 class="cim">Horváth Sándor O.P.: Angyalok, démonok </h1>
<div class="datum">2015. augusztus 16. vasárnap 15:42<br><a href="http://magyarkurir.hu/hirek/horvath-sandor-o-p-angyalok-demonok">http://magyarkurir.hu/hirek/horvath-sandor-o-p-angyalok-demonok</a><br></div>
<h3 class="lead">Horváth Sándor (1884-1956) domonkosrendi szerzetes
1948-49-ben írta meg tanulmányát, melyben mind elméleti, mind pedig
gyakorlati megközelítésben mutatja be a címben jelzett teológiai
tárgykört. </h3><p style="text-align:center"><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=63143&img=o_angyalok_demonok.jpg" rel="lightbox['g63143']"><img src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=63143&p=1&img=c_angyalok_demonok.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>Ez <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a kötet a szerző utolsó magyarul megjelent műve,</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az akkor
hatalomra jutott ateista-kommunista diktatúra idején szóba sem jöhetett,
<span style="background-color:rgb(255,229,153)">hogy</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> bármilyen könyvét kiadják.</b></span></p>
<p>Horváth Sándor kiemeli:<span style="background-color:rgb(255,255,255)"> </span><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>a katolikus hit szerint az angyalok Isten
teremtményei.</b></span> <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Ez kizárja</b></span></span></span><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> az olyan elképzelést, hogy a sátán
természeténél fogva a „teremtetlen” legfőbb rossz lenne, tehát, hogy
lényege szerint Isten ellensége. Ugyanez áll a jó angyalokra is. <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Mindkét
angyali rend szabad akaratából lett Isten</b></span> „<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>megerősödött barátja, ügyeinek
védelmezője,</b></span> v<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>agy pedig bukott ellensége</b></span> és<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Isten országának</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>megrögzött
üldözője.</b></span>” <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>(L: TOVÁBB: )</b></span> A manicheizmus valamilyen formában mindig visszatérő
tévedéseivel szemben a szerző az angyalvilág alávetettségét
hangsúlyozza, a gnoszticizmussal szemben a teremtés tényét állítja. Az
angyalok tehát „nem az istenségből folyó, vele valamiképpen azonos
lények, hanem a semmiből létrehozott valóságok.” Önálló, Istentől
független hatáskört nem szabad nekik tulajdonítani. A jók Isten pozitív
terveit valósítják meg, a gonoszok pedig <span style=""></span>hiába törekszenek ezek
meghiúsítására. „Ideig-óráig sikereik vannak, de aztán az örök mozgató
erő visszaterel mindent Isten útjaira.”</span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">A jó angyalok közölnek velünk annyit Isten titkaiból, amennyi Isten
céljainak eléréséhez szükséges, vagy pedig az emberi élet szemléletéből
meríthető. A sátán és démonai viszont, bukásuk következményeként nem
tudnak annyit a kinyilatkoztatásról, mint amennyi megillette volna őket,
ha kitartanak. A démonokból teljesen hiányzik az érzelmi ismeret, amely
az akarat hajlandóságából, a szeretetből fakad. „Istent, mint a
természetfeletti rend alkotóját és ennek minden megnyilvánulását
gyűlölik és ellenségként üldözik.” Ebben az irányban tehát értelmük
teljesen elhomályosodott, elvakult. „Sátán és angyalai akaratuk szerint
megrögzöttek, azaz meg nem téríthetők, természetfeletti jóra nem
hajlíthatók, azaz örökre elkárhozottak.”</span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">A teológus szerző összehasonlítja az angyalok és a démonok
kommunikációját is. Az angyalok Istenhez csak megnyilatkozás formájában
szólhatnak, mert előtte semmi sem ismeretlen. Ez történik az imádásban,
amikor hódolatukat fejezik ki. Ez az angyali karok szüntelen éneke, „a
ránk nézve halhatatlan, de a világegyetem legtisztább harmonikus zenéje,
minden teremtett hódolatnak vezetője.” Ennél csak Jézus Krisztus
beszéde szebb és hatalmasabb, „mert ennek nemcsak vezérmotívumait adja,
hanem minden teremtett imádás értéke is ettől függ.” Az angyali beszéd
másik formája az imádság, a kérelem, Isten rendelkezésének megismerése
és átvétele végett. Az angyalok sokat tudnak, de Isten döntései csak
részben ismeretesek előttük. Ezért fordulnak hozzá kérelemmel, döntéseit
pedig közlik egymással, sőt a démonokkal is, Isten rendelkezése
szerint. A jó angyalok között szeretet uralkodik. A felsőbbrangú angyal
kinyilatkoztatás formájában szól a közlendőket nem ismerő kisebb
angyalokhoz, ők pedig kérés útján fordulnak hozzájuk felvilágosításért.</span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">A démonok éppúgy beszélnek, mint a jó angyalok, parancsokat adnak és
kapnak a sátántól és többi vezéreitől, egymást uszítják az Isten elleni
küzdelemre és az emberek félrevezetésére. Egymást azonban nem
világosítják fel. A felvilágosítás ugyanis „az igazság közlése, ami csak
Istenre való vonatkozás által ilyen, ha ettől elvezet, akkor tévelygés,
hazugság, sötétség. Gonoszságuk pedig abban nyilvánul meg, hogy nem
Isten, a természetfeletti rend Ura felé terelik egymást, hanem a vele
való ellenségeskedést szítják. Ez pedig nem felvilágosítás, hanem
elsötétítés.”</span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Az angyalok tökéletesen ismerik az anyag törvényeit. Így a benne
rejlő eszmei magvak szerint közreműködhetnek, a jók az emberek javára, a
démonok félrevezetésére. Tiszta fogalmakkal az angyal nem férkőzhet az
emberi értelemhez, érzéki érzelmei révén azonban igen. A jó angyal
csitítja, jó irányba tereli ezeket, a démon pedig ingerli és végsőkig
fokozza azokat, hogy rosszra csábítsa az embert. „Amit az alkohol, a
harag csírái, az érzékiség különböző hajlandósága és ezek ingerlői
okoznak, azt mind játszva elvégezheti a démon a vigyázatlan emberben.”
Az angyalok ugyanis nemcsak a természet törvényeit, hanem az emberi
lélek rejtélyeit is jól ismerik, s ezek révén befolyásolják az ember
sorsát. „A jók Isten rendelkezései szerint, a rosszak Isten elnéző
türelmét használják ki gonosz terveik megvalósítására.”</span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Horváth Sándor tényként szögezi le, hogy Jézus földi
megtestesülésének pillanatában elkezdődött a sátán újabb rohama Isten
országa ellen és a tudatos démonizmus megvalósítása. A Megváltó Krisztus
életében és egyházának történetében lépten-nyomon kimutatható a sátáni
hatalom „erőlködése. Krisztust keresztre feszíttette, hogy
megakadályozza a természetfölötti rend Urának a kinyilatkoztatását, az
egyház sohasem hirdette békében Krisztus igéjét, és sokszor állott a
megsemmisülés veszélye előtt.” Krisztus azonban feltámadt, az egyházon
pedig „nem vettek erőt a pokol kapuiból kitóduló seregek, vagy az onnan
ingerelt földi hatalmasságok. Sátán mindig veszített és bukik tovább is a
világ végéig”.</span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">(Szent István Társulat, 2015.)</span></p>
<p>Bodnár Dániel/Magyar Kurír <br></p></div>