[Grem] slyos krdsek npvndorls gyben keresztnyektl

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. Aug. 13., Cs, 20:22:07 CEST 

 Nyílt kérdések menekültügyben Beer Miklós püspök atyához
2015. augusztus 13. csütörtök, 17:00 | Írta: Kölnei Lívia
http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2332:nyilt-kerdesek-menekueltuegyben-beer-miklos-puespoek-atyahoz&catid=34:ittesmost&Itemid=58


*[image: afgan menekultek]Kedves Püspök atya! Kérdésemmel azért fordulok
Önhöz, mert Ön az „én püspököm", és mert olyan embernek ismertem meg, aki
szívesen meghallgatja a másikat, és érzékenyen reagál mind az egyéni, mind
a társadalmi problémákra.*





Az elmúlt vasárnapi szentbeszédében – a Regnum Marianum Közösség újpesti
nagytáborában, Gödöllőn – kitért a menekültkérdésre, ami ma nagyon
foglalkoztatja a magyar (és európai) közvéleményt. Szembesített minket
azzal, hogy* míg 1950-ben 2,5 milliárd volt a Föld lakossága, 2015-re
meghaladta a 7,3 milliárdot. Az emberek kétharmada a gazdaságilag
elmaradott Ázsiában és Afrikában él – szükségszerű, hogy ez az irdatlan
tömeg a jóléti területek felé mozdul, ez a népvándorlás elkerülhetetlen*,
jó, ha felkészülünk rá. Azt kötötte a lelkünkre, hogy nekünk a menekültek
felé segítségnyújtási kötelezettségünk van – és ebből a szempontból
teljesen mindegy, hogy milyen okból menekülnek, szervezetten-e vagy
spontán, gazdasági vagy politikai menekültek-e, hogy milyen a vallásuk,
bőrszínük –, nekünk az a dolgunk, hogy befogadjuk őket és segítsük itteni
életüket. Csodálkozásának adott hangot, amiért még egyik, fogyó lakosságú
vidéki település sem jelentkezett, hogy letelepítenék falujukban a
menekülteket.

A szentbeszéd után megilletődötten, ugyanakkor kínzó kérdésekkel maradtunk
magunkra. Azt hiszem, *minden hívő keresztény úgy gondolja, hogy
kötelessége gyakorolni az irgalmasság testi cselekedeteit, legalábbis
azokat, amelyek közvetlen életveszély elhárításához szükségesek:* enni-inni
és ruhát adni, betegeket gyógyítani. *A vándorok befogadása sem okozott
kétséget **az elmúlt évig* – igaz, eddig alapvetően a katolikus vagy más
segélyszervezetek, civil szervezetek által zajlottak, tehát az átlag hívő
ritkán került testközelségbe a menekültekkel. Ma már Budapest közterein, a
déli határnál vagy a vidéki menekülttáborok környékén is szembe találjuk
magunkat velük. Óhatatlanul is kérdések merülnek fel, mérlegelünk: hány
embert kell az otthonomba befogadnom? Hány embert fogadhatok be, hogy a
családom testi és lelki jólétét ne veszélyeztessem? Vagy mennyi veszélynek
tehetem ki a hozzám tartozókat?

Ugyanezek a kérdések felmerülnek szélesebb körben is: hány menekültet kell
befogadnia és letelepítenie a falumnak vagy a hazámnak? *Veszélyeztethetem-e
ezzel a már korábban itt lakókat? Ha igen, mennyire? Az irgalmasság
cselekedeteinek gyakorlásakor felülkerekedhet-e az ész a szíven?*








*Az irgalmasság testi cselekedetei:1. az éhezőknek ételt adni,2. a
szomjazóknak italt adni,3. a szegényeket ruházni,4. az utasoknak szállást
adni,5. a betegeket és6. a börtönben levőket látogatni,7. a halottakat
eltemetni.* (Mt 25,35-36 alapján)


*Mit vár el tőlem az egyházam?*

Milyen útmutatást ad Ferenc pápa
<http://vs.hu/kozelet/osszes/ferenc-papa-ujra-a-menekultek-befogadasert-szolalt-fel-0621#%21s0>,
Erdő Péter bíboros úr
<http://mno.hu/belfold/erdo-peter-sokarcu-problema-a-menekultkerdes-1287411>
vagy Beer Miklós püspök atya? Nyilatkozataikat olvasva úgy tűnik, kizárólag
a menekültek támogatására buzdítanak, nem mérlegelve, kik ők és milyen
okból vagy céllal érkeztek. Mindegy tehát, hogy önként indulnak-e útnak
vagy kényszerítve szervezik-e deportálásukat, mert hiszen akkor is nagy
traumákon mennek át, amíg ideérnek. Nem számít, hogy esetleg az Egyesült
Államok gerjesztette a közel-keleti destabilizáló folyamatokat, tudatosan
meggyengítve ezzel azt a térséget, amely eddig feltartóztatta az Afrikából
kizúdulni akaró százezreket – és esetleg tudatosan meggyengítve ezzel
Európát. Azzal sem kell foglalkoznunk, ki keresztény, hiszen lehetetlen
kiválasztani közülük a félelemből eltitkolt keresztény vallásúakat. Az sem
zavarhat minket, hogy e menekültek egy része feltűnően jól szituált,
kommunikációs
eszközökkel jól felszerelt fiatal férfi
<https://www.youtube.com/watch?v=2T_y3dIX7_8>.

*A híveknek azonban nem adnak választ több kínzó kérdésre.*

*Mi lesz akkor, ha alul maradunk a „szülési versenyben" (a kérdés költői,
ezt a „versenyt" már rég elvesztettük)*, és egy-két generáció múlva –
mondjuk unokáim idején – már többségbe kerül a muszlim lakosság Európában
és Magyarországon? Milyen következményekkel jár ez majd az akkori gyakorló
keresztények számára? A választ megkeresni nem nehéz, hiszen
rendelkezésünkre állnak azoknak *a katolikusoknak a beszámolói
<http://www.magyarkurir.hu/hirek/henri-boulad-az-iszlam-europai-terhoditasarol>,
akik életüket muszlim környezetben töltötték (közöttük szerzetes papok,
misszionáriusok). Láthatjuk a keresztény népcsoportok történetét több száz
évre visszamenőleg ezekben a térségekben: hogyan imbolyogtak a „megtűrt"
(adófizető) kategóriától
<http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1545:egyiptomban-senki-nem-mondja-azt-hogy-ateista&catid=34:ittesmost&Itemid=58>
az üldözöttig, majd újra békeévek következtek, amikor esetleg „csak" azt
tiltották meg nekik, hogy lányaikat keresztény férfihoz adják. Mára pedig
kétezer éves közösségek tűntek el
<http://www.magyarkurir.hu/hirek/szentszek-kozel-keleti-kereszteny-kozossegek-megszunese-fenyeget>
– véletlenül vagy jó ürügyet találva? – a muszlim polgárháborúban.*

A kép tehát nem rózsás és nem békés, ami előttünk kirajzolódik. A
multikultihoz még mindig ragaszkodó Nyugat városi gettói, ahová egy
nem-muszlim fél belépni, szintén nem töltenek el bennünket bizakodással.

[image: a menekultek]

*Hogyan kerüljük el ezt a folyamatot, Püspök atya?*

*„Integrálni kell a kisebbségeket"* – hallom innen-onnan, bizakodó
csoportoktól a választ. Akik azonban *integráci*óval foglalkoznak
<http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2314:igy-integral-a-reformatus-menekueltmisszio&catid=34:ittesmost&Itemid=58>–
hiteles, önfeláldozó emberek –, arról tesznek tanúságot, hogy* ez csak
akkor valósul meg nagy százalékban, ha az integrálók népes képzett csapata
dolgozik az integrálandókkal, nem beszélve a megfelelő anyagi háttérről. Az
integrációhoz ugyanis két fél kell: aki tanít, segít – és aki elfogadja és
akarja.* Lesz-e elég képzett ember, aki intézményi háttérrel integrál? És
mi történik akkor, ha a betelepülők többsége azt mondja: „Nekem nem kell a
ti viselkedéskultúrátok, sem a politikai elveitek, legkevésbé a vallásotok!
Van sajátom, ahhoz ragaszkodom, alkalmazkodjatok ti!" A kérdés ismét
költői: a nyugati, több évtizedes példák nyilvánvalóvá teszik, hogy a
bevándorlók jelentős része így gondolkozik, miután szembesül azzal is, hogy
lehet, befogadták az országba, de nem fogadják el mégsem úgy, mint a
helyieket. Különösen is hajlamosak erre a gondolatra a másod- és
harmadgenerációs bevándorlók, pláne, ha egy-egy területen – alapvetően
valamelyik nagyváros lepattant külvárosában – többségbe kerülnek. Miért is
gondolnák másképp?

*Ön hogyan képzeli el ötven év múlva egy négyezer lelkes – mondjuk
felerészt katolikus, felerészt református hagyományú – falu életét, akik
idén letelepítenek mondjuk 300 afgán menekültet?*

*„A Nyugatnak pénzt kell áldoznia, fejlesztenie kell a gazdaságilag
elmaradt térségeket** – hallom innen-onnan a társadalmi javaslatot.* – *Ha
a kontinensek életszínvonala közeledik egymáshoz, majd nem lesz kedvük
otthonról elvándorolni!"* Ez *jól hangzik, de* *naivitás. Amire Afrika és
Európa életszínvonala azonos lesz, addigra talán már nem is lesz Európa. A
növekvő jólét pedig – hiszen tény, hogy sok afrikai ország gazdasága
jelentősen fellendült az utóbbi években – éppen hogy generálja a
kivándorlást. A tévék adásaiból, az internetről szereznek tudomást a
nyugati, sokkal nagyobb jólétről, és pénzük gyarapodása teszi lehetővé,
hogy a középréteg (nem a legszegényebbek!) elinduljanak a vágyott jólét
felé. Ahogy Magyarországról is rajzanak ki manapság a munkavállalók a
magasabb életszínvonal reményében.*

*Maradnak tehát az egyházi oldalról megválaszolatlan kérdések: Nem érzik-e
veszélyben a püspök atyák azt a keresztény hitet, egyházat
<http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2283:henri-boulad-a-nyugat-floertoel-az-iszlamizmussal&catid=34:ittesmost&Itemid=58>,
amelyből épp az irgalmasság cselekedetei fakadnak? *

Nem érzik-e veszélyben a menekültek támogatásával, befogadásával azt a
viszonylag demokratikus, viszonylag jóléti társadalmat, ami a történelem
során most először, a második világháború romjait eltakarítva valósult meg
Európában (és Észak-Amerikában) – és kizárólag azért, mert keresztény
gyökerekre épülhetett? Nem sajnálnák-e ezt a társadalmat, amelyből a
legkevesebben akarnak kivándorolni, mert a lehető legtöbben érzik
élhetőnek? Hogyan egyeztessük össze a (maradék) kereszténység védelmével a
nem-keresztény, integrálódni nem akaró, sőt, a keresztényeket időnként
nyíltan lenéző menekültek letelepítését?* Vagy semmi jelentősége, hogy
negyven év múlva Jézust már csak Íszának nevezik majd
<http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1011:isza-az-iszlam-jezusa-3-resz-kereszteny-iszlam-parbeszed&catid=49:kultura&Itemid=72>
Európában? Azt kapjuk csak, amit megérdemlünk?*

De addig is – kaphatnánk útmutatást erről is? Feladatainkat az irgalmasság
terén már ismerjük.
Szeretettel: egy magát kereszténynek, katolikusnak valló, Jézus példáját
követni igyekvő, kérdező ember.
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150813/e2ba6cc6/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl