<div dir="ltr"><div>
<h2>
Nyílt kérdések menekültügyben Beer Miklós püspök atyához
</h2>
<div>
2015. augusztus 13. csütörtök, 17:00 | Írta: Kölnei Lívia<br><a href="http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2332:nyilt-kerdesek-menekueltuegyben-beer-miklos-puespoek-atyahoz&catid=34:ittesmost&Itemid=58" target="_blank">http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2332:nyilt-kerdesek-menekueltuegyben-beer-miklos-puespoek-atyahoz&catid=34:ittesmost&Itemid=58</a></div>
</div>
<p><b><img style="float:left" src="http://talita.hu/images/afgan_menekultek.jpeg" alt="afgan menekultek" height="237" width="245"><br>Kedves
Püspök atya! Kérdésemmel azért fordulok Önhöz, mert Ön az „én
püspököm", és mert olyan embernek ismertem meg, aki szívesen
meghallgatja a másikat, és érzékenyen reagál mind az egyéni, mind a
társadalmi problémákra.</b></p>
<p> </p>
<p> </p>
<p>Az elmúlt vasárnapi szentbeszédében – a Regnum Marianum Közösség
újpesti nagytáborában, Gödöllőn – kitért a menekültkérdésre, ami ma
nagyon foglalkoztatja a magyar (és európai) közvéleményt. Szembesített
minket azzal, hogy<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b> míg 1950-ben 2,5 milliárd volt a Föld lakossága,
2015-re meghaladta a 7,3 milliárdot. Az emberek kétharmada a
gazdaságilag elmaradott Ázsiában és Afrikában él – szükségszerű, hogy ez
az irdatlan tömeg a jóléti területek felé mozdul, ez a népvándorlás
elkerülhetetlen</b></span>, jó, ha felkészülünk rá. Azt kötötte a lelkünkre, hogy
nekünk a menekültek felé segítségnyújtási kötelezettségünk van – és
ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy milyen okból menekülnek,
szervezetten-e vagy spontán, gazdasági vagy politikai menekültek-e, hogy
milyen a vallásuk, bőrszínük –, <span style="background-color:rgb(255,255,255)">nekünk az a dolgunk, hogy befogadjuk
őket és segítsük itteni életüket. Csodálkozásának adott hangot, amiért
még egyik, fogyó lakosságú vidéki település sem jelentkezett, hogy
letelepítenék falujukban a menekülteket.</span></p>
<p>A szentbeszéd után megilletődötten, ugyanakkor kínzó kérdésekkel
maradtunk magunkra. Azt hiszem, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>minden hívő keresztény úgy gondolja,
hogy kötelessége gyakorolni az irgalmasság testi cselekedeteit,
legalábbis azokat, amelyek közvetlen életveszély elhárításához
szükségesek:</b></span> enni-inni és ruhát adni, betegeket gyógyítani. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A vándorok
befogadása sem okozott kétséget </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az elmúlt évig</b></span> – igaz, eddig alapvetően a
katolikus vagy más segélyszervezetek, civil szervezetek által
zajlottak, tehát az átlag hívő ritkán került testközelségbe a
menekültekkel. Ma már Budapest közterein, a déli határnál vagy a vidéki
menekülttáborok környékén is szembe találjuk magunkat velük. Óhatatlanul
is kérdések merülnek fel, mérlegelünk: hány embert kell az otthonomba
befogadnom? <span style="background-color:rgb(255,255,255)">Hány embert fogadhatok be, hogy a családom testi és lelki
jólétét ne veszélyeztessem? Vagy mennyi veszélynek tehetem ki a hozzám
tartozókat?</span></p>
<p>Ugyanezek a kérdések felmerülnek szélesebb körben is: hány menekültet
kell befogadnia és letelepítenie a falumnak vagy a hazámnak?
<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Veszélyeztethetem-e ezzel a már korábban itt lakókat? Ha igen, mennyire?
Az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlásakor felülkerekedhet-e az ész a
szíven?</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Az irgalmasság testi cselekedetei:<br>1. az éhezőknek ételt adni,<br>2. a szomjazóknak italt adni,<br>3. a szegényeket ruházni,<br>4. az utasoknak szállást adni,<br>5. a betegeket és<br>6. a börtönben levőket látogatni,<br>7. a halottakat eltemetni.</b></span> (Mt 25,35-36 alapján)</p>
<p><b><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><span></span></span><br>Mit vár el tőlem az egyházam?</b> <br><br>Milyen útmutatást ad <a href="http://vs.hu/kozelet/osszes/ferenc-papa-ujra-a-menekultek-befogadasert-szolalt-fel-0621#%21s0" target="_blank">Ferenc pápa</a>, <a href="http://mno.hu/belfold/erdo-peter-sokarcu-problema-a-menekultkerdes-1287411" target="_blank">Erdő Péter bíboros úr</a>
vagy Beer Miklós püspök atya? Nyilatkozataikat olvasva úgy tűnik,
kizárólag a menekültek támogatására buzdítanak, nem mérlegelve, kik ők
és milyen okból vagy céllal érkeztek. Mindegy tehát, hogy önként
indulnak-e útnak vagy kényszerítve szervezik-e deportálásukat, mert
hiszen akkor is nagy traumákon mennek át, amíg ideérnek. Nem számít,
hogy esetleg az Egyesült Államok gerjesztette a közel-keleti
destabilizáló folyamatokat, tudatosan meggyengítve ezzel azt a térséget,
amely eddig feltartóztatta az Afrikából kizúdulni akaró százezreket –
és esetleg tudatosan meggyengítve ezzel Európát. Azzal sem kell
foglalkoznunk, ki keresztény, hiszen lehetetlen kiválasztani közülük a
félelemből eltitkolt keresztény vallásúakat. Az sem zavarhat minket,
hogy e menekültek egy része feltűnően jól szituált, <a href="https://www.youtube.com/watch?v=2T_y3dIX7_8" target="_blank">kommunikációs eszközökkel jól felszerelt fiatal férfi</a>.</p>
<p><b>A híveknek azonban nem adnak választ több kínzó kérdésre.</b></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Mi lesz akkor, ha alul maradunk a „szülési versenyben" (a kérdés
költői, ezt a „versenyt" már rég elvesztettük)</b></span>, és egy-két generáció
múlva – mondjuk unokáim idején – már többségbe kerül a muszlim lakosság
Európában és Magyarországon? Milyen következményekkel jár ez majd az
akkori gyakorló keresztények számára? A választ megkeresni nem nehéz,
hiszen rendelkezésünkre állnak azoknak <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/henri-boulad-az-iszlam-europai-terhoditasarol" target="_blank">a katolikusoknak a beszámolói</a>,
akik életüket muszlim környezetben töltötték (közöttük szerzetes papok,
misszionáriusok). Láthatjuk a keresztény népcsoportok történetét több
száz évre visszamenőleg ezekben a térségekben: hogyan imbolyogtak a <a href="http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1545:egyiptomban-senki-nem-mondja-azt-hogy-ateista&catid=34:ittesmost&Itemid=58" target="_blank">„megtűrt" (adófizető) kategóriától</a>
az üldözöttig, majd újra békeévek következtek, amikor esetleg „csak"
azt tiltották meg nekik, hogy lányaikat keresztény férfihoz adják. Mára
pedig <a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/szentszek-kozel-keleti-kereszteny-kozossegek-megszunese-fenyeget" target="_blank">kétezer éves közösségek tűntek el</a> – véletlenül vagy jó ürügyet találva? – a muszlim polgárháborúban.</b></span></p>
<p>A kép tehát nem rózsás és nem békés, ami előttünk kirajzolódik. A
multikultihoz még mindig ragaszkodó Nyugat városi gettói, ahová egy
nem-muszlim fél belépni, szintén nem töltenek el bennünket bizakodással.
<br><br><img style="display:block;margin-left:auto;margin-right:auto" src="http://talita.hu/images/a_menekultek.jpg" alt="a menekultek" height="261" width="345"><br><br><b>H<span style="background-color:rgb(182,215,168)">ogyan kerüljük el ezt a folyamatot, Püspök atya?</span></b></p><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b><i>„Integrálni kell a kisebbségeket"</i></b></span> – hallom innen-onnan, bizakodó csoportoktól a választ. Akik azonban <a href="http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2314:igy-integral-a-reformatus-menekueltmisszio&catid=34:ittesmost&Itemid=58" target="_blank"><b>integráci</b>óval foglalkoznak </a>–
hiteles, önfeláldozó emberek –, arról tesznek tanúságot, hogy<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b> ez csak
akkor valósul meg nagy százalékban, ha az integrálók népes képzett
csapata dolgozik az integrálandókkal, nem beszélve a megfelelő anyagi
háttérről. Az integrációhoz ugyanis két fél kell: aki tanít, segít – és
aki elfogadja és akarja.</b></span> Lesz-e elég képzett ember, aki intézményi
háttérrel integrál? És mi történik akkor, ha a betelepülők többsége azt
mondja: „Nekem nem kell a ti viselkedéskultúrátok, sem a politikai
elveitek, legkevésbé a vallásotok! Van sajátom, ahhoz ragaszkodom,
alkalmazkodjatok ti!" A kérdés ismét költői: a nyugati, több évtizedes
példák nyilvánvalóvá teszik, hogy a bevándorlók jelentős része így
gondolkozik, miután szembesül azzal is, hogy lehet, befogadták az
országba, de nem fogadják el mégsem úgy, mint a helyieket. Különösen is
hajlamosak erre a gondolatra a másod- és harmadgenerációs bevándorlók,
pláne, ha egy-egy területen – alapvetően valamelyik nagyváros lepattant
külvárosában – többségbe kerülnek. Miért is gondolnák másképp?<br><br><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Ön
hogyan képzeli el ötven év múlva egy négyezer lelkes – mondjuk
felerészt katolikus, felerészt református hagyományú – falu életét, akik
idén letelepítenek mondjuk 300 afgán menekültet?</b></span></p>
<p><i>„<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A Nyugatnak pénzt kell áldoznia, fejlesztenie kell a gazdaságilag elmaradt térségeket</b></span></i><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> – hallom innen-onnan a társadalmi javaslatot.</b></span> – <i>Ha a kontinensek életszínvonala közeledik egymáshoz, majd nem lesz kedvük otthonról elvándorolni!"</i>
Ez <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>jól hangzik, de</b></span> <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>naivitás. Amire Afrika és Európa életszínvonala
azonos lesz, addigra talán már nem is lesz Európa. A növekvő jólét pedig
– hiszen tény, hogy sok afrikai ország gazdasága jelentősen fellendült
az utóbbi években – éppen hogy generálja a kivándorlást. A tévék
adásaiból, az internetről szereznek tudomást a nyugati, sokkal nagyobb
jólétről, és pénzük gyarapodása teszi lehetővé, hogy a középréteg (nem a
legszegényebbek!) elinduljanak a vágyott jólét felé. Ahogy
Magyarországról is rajzanak ki manapság a munkavállalók a magasabb
életszínvonal reményében.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(246,178,107)"><b>Maradnak tehát az egyházi oldalról megválaszolatlan kérdések: Nem érzik-e veszélyben a püspök atyák <a href="http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2283:henri-boulad-a-nyugat-floertoel-az-iszlamizmussal&catid=34:ittesmost&Itemid=58" target="_blank">azt a keresztény hitet, egyházat</a>, amelyből épp az irgalmasság cselekedetei fakadnak? </b></span><br><br>Nem
érzik-e veszélyben a menekültek támogatásával, befogadásával azt a
viszonylag demokratikus, viszonylag jóléti társadalmat, ami a történelem
során most először, a második világháború romjait eltakarítva valósult
meg Európában (és Észak-Amerikában) – és kizárólag azért, mert
keresztény gyökerekre épülhetett? Nem sajnálnák-e ezt a társadalmat,
amelyből a legkevesebben akarnak kivándorolni, mert a lehető legtöbben
érzik élhetőnek? Hogyan egyeztessük össze a (maradék) kereszténység
védelmével a nem-keresztény, integrálódni nem akaró, sőt, a
keresztényeket időnként nyíltan lenéző menekültek letelepítését?<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b> Vagy
semmi jelentősége, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">negyven év múlva<span style="background-color:rgb(255,229,153)"> Jézust </span>már csak <a href="http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1011:isza-az-iszlam-jezusa-3-resz-kereszteny-iszlam-parbeszed&catid=49:kultura&Itemid=72" target="_blank">Íszának nevezik majd</a> Európában</span>? Azt kapjuk csak, amit megérdemlünk?</b></span></p>
<p>De addig is – kaphatnánk útmutatást erről is? Feladatainkat az irgalmasság terén már ismerjük.</p>
Szeretettel: egy magát kereszténynek, katolikusnak valló, Jézus példáját követni igyekvő, kérdező ember.<br><br></div>