[Grem] dr.Eöry Ajándok a menekültek körében - tapasztalatok

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. Aug. 10., H, 12:57:18 CEST 

Naponta több tucat beteget lát el a Keletinél a máltai rendelő
2015. augusztus 10. hétfő 12:05
http://magyarkurir.hu/hirek/naponta-tobb-tucat-beteget-lat-el-a-keletinel-maltai-rendelo
Naponta többtucatnyi beteget látnak el a Magyar Máltai Szeretetszolgálat
orvosai a Keleti pályaudvar tranzitzónájában, amelyet a Fővárosi
Önkormányzat alakított ki a menekültek számára. Ide minden este hét órakor
érkezik a szeretetszolgálat mozgó orvosi rendelője – tudósít a Máltai.hu.

<http://magyarkurir.hu/img.php?id=63075&img=o_maltai_menekulrek1.jpg>

A máltai orvosok munkáját önkéntesek és szociális munkások segítik.

A *Máltai.hu *oldalon megjelent beszámolót teljes terjedelmében közöljük.

*„Van egy fülakupresszúrás masszázs, amellyel pillanatok alatt meg lehet
nyugtatni a legkétségbeesettebb, legstresszesebb embert is, eleinte azt
hittem, ezt majd gyakran kell alkalmaznom – mondja dr. Eőry Ajándok a
Máltai Szeretetszolgálat háziorvosa, aki általában csütörtök esténként
rendel a Keleti pályaudvar környékén összegyűlt menekültek körében a Máltai
Szeretetszolgálat Mozgó Orvosi Rendelőjével.* – *De még sosem kellett
használnom, mert ezek az emberek nyugodtak, higgadtak.*

Pedig az állomás környékén kisebb-nagyobb csoportokban ücsörgő embereket
látva *nehéz megérteni higgadtságuka*t. Amikor este hét óra körül Eőry
doktorral, Katival, az asszisztensével, Lászlóval, a Szeretetszolgálat
mozgó rendelőjének sofőrjével és a két aznapi szociális munkással,
Katicával és Andrással elindulunk az aluljáró felé, még nem tudjuk, mi vár
ránk. *Az első percekben csupán egy hajléktalan nő jön oda a doktorhoz*,
Algopyrint szeretne a fejfájására – Eőry doktor elbeszélget vele egy
kicsit, megkérdezi, nincs-e szüksége másra. Néha csendes az aluljáró,
máskor, volt, hogy egyetlen este százötven-százhetven férfit, nőt és
gyereket láttak el. Eleinte úgy tűnik, nyugodt lesz a szolgálat, alig
vannak az aluljáróban, odafönt is csak néhány férfi üldögél.
Gyógyszerekkel, két utazótáskányi gyerekruhával, ásványvízzel felpakolva
sétálgatunk odalent, *mígnem kiderül, hogy délután ellenőrizték a
menekültek papírjait, mire sokan pánikszerűen elhagyták a környéket*.

<http://magyarkurir.hu/img.php?id=63075&img=o_maltai_menekultek2.jpg>

*A II. János Pál pápa téren máris megértjük, hová lettek az emberek: amerre
csak ellátni, a fák alatt, a padokon egész családok ülnek plédeken,
hátizsákok között*. Az egyik férfi kislánya fut elénk apró, megviselt,
egykor vidám rózsaszín ruhás babával a kezében és integet, hogy menjünk oda
egy fához, ahol az édesanyja és a testvérei ülnek. Legalábbis biztosan ők
is köztük vannak, de hogy pontosan ki kihez tartozik, nehéz megállapítani,
egyszerre legalább 15-20 férfi, fiatal és idősebb nő, gyerek és kisbaba
vesz körül minket. Van, akinek a feje fáj, másnak a foga, többen küzdenek
megfázással, köhögéssel. *Egy-két, a környéken élő hajléktalan is érkezik,
ők már ismerősként kérnek segítséget a máltai autóval érkezőktől.* Eőry
doktor pillanatok alatt több levél fájdalomcsillapítót és vitamint,
torokfertőtlenítőt oszt szét, a lelkükre kötve, hogy erős tabletták, tehát
egy szem mára, egy szem holnapra. Hosszabb távon itt nem lehet gondolkodni.

<http://magyarkurir.hu/img.php?id=63075&img=o_maltai_menekultek3.jpg>

Mindig akad, aki az angolul elmondott utasításokat, meg persze a többnyire
arabul elhangzó panaszokat lefordítja, de ha épp nem, tökéletesen működik a
testbeszéd, bár persze komoly betegségeket itt nem lehet kivizsgálni. A
magunkkal hozott ivĂłvĂ­z pillanatok alatt elfogy, a gyerekruha nagyobbik
része is elkel. Pedig *nem látni az embereken, hogy akár hónapok óta úton
vannak, mindenki ápolt, rendezett: nemcsak a férfiak jól öltözöttek, nem
egyszer a kisfiúk is öltönyt viselnek, a kislányokon, a kisbabákon is szép
ruhácskák vannak. Mintha csak családi piknikre indultak volna, *aminek
megadják a módját. Persze családi piknikhez nem kell hálózsák és sátor,
amelyekből többet is látunk, és nincs szükség nagy tételben
fájdalomcsillapítóra, kötszerre, babakrémre. Egy fiatal lány hányingerrel
kĂĽzd, erre Ă©pp nincs semmilyen szer, Ă­gy * EĹ‘ry doktor elkezd masszĂ­rozni a
bal csuklójánál egy pontot, mutatva az édesanyjának, hogy ezzel tud
segíteni, ha később is szükség lesz rá. Amikor egy néhány hónapos kisbaba
kipirosodott bőrére kenőcsöt ad, szinte rögtön asszonyok állnak körül
minket, bébiétel, törlőkendő, cumi kellene, de ha épp nincs, akkor is
hálásan mosolyognak és megköszönik azt, ami van. Persze vannak, akik inkább
csak csendben meghúzódnak: nem messze egy padon egy édesanya öleli két
kisgyerekét egy vékony takaróba burkolózva *– lement a nap, és nem épp ezek
a legmelegebb nyári esték.

<http://magyarkurir.hu/img.php?id=63075&img=o_maltai_menekultek4.jpg>

De *ezek az emberek nyugodtak, szinte derűsek, a gyerekek játszanak,
félősen vagy éppen nagyon is bátran mosolyognak ránk, az anyák ugyanúgy
babusgatják a piciket, mintha a saját kertjükben ülnének, és mindannyian
valami számunkra érthetetlen, megdönthetetlen bizakodással ülnek a sötétedő
parkban arra várva, hogy majd valamikor, ha itt lesz a család többi tagja,
ha a már a célországban lévő ismerős telefonál, továbbinduljanak.*

Látva őket és a helyzetüket *nehéz megérteni, hogyan lehetnek higgadtak,
optimisták, amikor az úton született kisbabájukkal éjszakáznak az
aluljáróban. Amikor a magukkal hozott egyetlen hátizsákban nem fért el
szinte semmi, amire szükségük lenne. Amikor valahol, valamelyik országban a
sok közül, amelyeken átjöttek, valaki eltépte az összes hivatalos iratukat.
Amikor az iráni határ környékén lőttek rájuk. Elképzelni is nehéz, mit
érezhetett az a fiatal afganisztáni férfi, aki hét évig dolgozott
Norvégiában legálisan, majd egyszer csak közölték vele, hogy hazaküldik és
felültették egy repülőre. Semmiképpen sem akart otthon maradni, így
elindult vissza: az embercsempészek 500 euróért vitték át Iránba, újabb
ötszázért Törökországba és ezret kértek azért, hogy Görögországba
juttassák. Két hónapja van úton. Belgiumba szeretne eljutni, úgy gondolja,
ott nyugodtan élhetne. Egy másik, alig huszonéves férfi azt meséli, hogy
tanulni szeretett volna, építészmérnöknek készült, de a tálibok miatt nem
lehet Afganisztánban élni, nem biztonságos – azt mondja figyelmeztetés
nélkül megölhetnek bárkit az utcán.*

<http://magyarkurir.hu/img.php?id=63075&img=o_maltai_menekultek5.jpg>

Hosszú, mély beszélgetésekre azonban ritkán van lehetőség. Kevesen tudnak
közülük igazán jól angolul, esetleg németül, akik igen, azok többnyire a
sorban érkező betegeknek tüneteit, az orvos tanácsait fordítják.
Megismerkedni nincs idő, hiszen ők holnap, holnapután már nem lesznek
itt. *EĹ‘ry
doktor azt mondja, az első napon magával vitte az angol–magyar nyelvű
Koránját, gondolván, majd elbeszélgetnek arról, melyik a kedvenc részük a
szent könyvből és miért. De a menekültek nem igazán akartak vele vallásról
beszélgetni, arról nem is beszélve, hogy idejük sem lett volna erre, olyan
sokan voltak. *– Így aztán csak ellátjuk a külső sebeiket, adunk
fájdalomcsillapítót, krémet a babák bőrére. Abban segítünk, amiben tudunk.

Mert szükség van rá.”

Fotó: Máltai.hu

Magyar KurĂ­r
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150810/b69ec358/attachment.html

További információk a(z) Grem levelezőlistáról