<div dir="ltr"><h1 class="cim">Naponta több tucat beteget lát el a Keletinél a máltai rendelő </h1>
<div class="datum">2015. augusztus 10. hétfő 12:05<br><a href="http://magyarkurir.hu/hirek/naponta-tobb-tucat-beteget-lat-el-a-keletinel-maltai-rendelo">http://magyarkurir.hu/hirek/naponta-tobb-tucat-beteget-lat-el-a-keletinel-maltai-rendelo</a><br></div>
<h3 class="lead"><span style="background-color:rgb(255,229,153)">Naponta többtucatnyi beteget látnak el a Magyar Máltai
Szeretetszolgálat orvosai a Keleti pályaudvar tranzitzónájában, </span>amelyet a
Fővárosi Önkormányzat alakított ki a menekültek számára. Ide minden
este hét órakor érkezik a szeretetszolgálat mozgó orvosi rendelője –
tudósít a Máltai.hu.</h3><p style="text-align:center"><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=63075&img=o_maltai_menekulrek1.jpg" rel="lightbox['g63075']"><img src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=63075&p=1&img=c_maltai_menekulrek1.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>A máltai orvosok munkáját önkéntesek és szociális munkások segítik.</p>
<p>A <em>Máltai.hu </em>oldalon megjelent beszámolót teljes terjedelmében közöljük.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>„Van egy fülakupresszúrás masszázs, amellyel pillanatok alatt meg
lehet nyugtatni a legkétségbeesettebb, legstresszesebb embert is,
eleinte azt hittem, ezt majd gyakran kell alkalmaznom – mondja dr. Eőry
Ajándok a Máltai Szeretetszolgálat háziorvosa, aki általában csütörtök
esténként rendel a Keleti pályaudvar környékén összegyűlt menekültek
körében a Máltai Szeretetszolgálat Mozgó Orvosi Rendelőjével.</b></span> – <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>De még
sosem kellett használnom, mert ezek az emberek nyugodtak, higgadtak.</b></span></p>
<p>Pedig az állomás környékén kisebb-nagyobb csoportokban ücsörgő
embereket látva <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>nehéz megérteni higgadtságuka</b></span>t. Amikor este hét óra
körül Eőry doktorral, Katival, az asszisztensével, Lászlóval, a
Szeretetszolgálat mozgó rendelőjének sofőrjével és a két aznapi
szociális munkással, Katicával és Andrással elindulunk az aluljáró felé,
még nem tudjuk, mi vár ránk. <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Az első percekben csupán egy hajléktalan
nő jön oda a doktorhoz</b></span>, Algopyrint szeretne a fejfájására – Eőry doktor
elbeszélget vele egy kicsit, megkérdezi, nincs-e szüksége másra. Néha
csendes az aluljáró, máskor, volt, hogy egyetlen este
százötven-százhetven férfit, nőt és gyereket láttak el. Eleinte úgy
tűnik, nyugodt lesz a szolgálat, alig vannak az aluljáróban, odafönt is
csak néhány férfi üldögél. Gyógyszerekkel, két utazótáskányi
gyerekruhával, ásványvízzel felpakolva sétálgatunk odalent, <b><span style="background-color:rgb(182,215,168)">mígnem
kiderül, hogy délután ellenőrizték a menekültek papírjait, mire sokan
pánikszerűen elhagyták a környéket</span></b>.</p>
<p style="text-align:center"><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=63075&img=o_maltai_menekultek2.jpg" rel="lightbox['g63075']"><img src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=63075&p=1&img=c_maltai_menekultek2.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>A II. János Pál pápa téren máris megértjük, hová lettek az emberek:
amerre csak ellátni, a fák alatt, a padokon egész családok ülnek
plédeken, hátizsákok között</b></span>. Az egyik férfi kislánya fut elénk apró,
megviselt, egykor vidám rózsaszín ruhás babával a kezében és integet,
hogy menjünk oda egy fához, ahol az édesanyja és a testvérei ülnek.
Legalábbis biztosan ők is köztük vannak, de hogy pontosan ki kihez
tartozik, nehéz megállapítani, egyszerre legalább 15-20 férfi, fiatal és
idősebb nő, gyerek és kisbaba vesz körül minket. Van, akinek a feje
fáj, másnak a foga, többen küzdenek megfázással, köhögéssel. <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Egy-két, a
környéken élő hajléktalan is érkezik, ők már ismerősként kérnek
segítséget a máltai autóval érkezőktől.</b></span> Eőry doktor pillanatok alatt
több levél fájdalomcsillapítót és vitamint, torokfertőtlenítőt oszt
szét, a lelkükre kötve, hogy erős tabletták, tehát egy szem mára, egy
szem holnapra. Hosszabb távon itt nem lehet gondolkodni.</p>
<p style="text-align:center"><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=63075&img=o_maltai_menekultek3.jpg" rel="lightbox['g63075']"><img src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=63075&p=1&img=c_maltai_menekultek3.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>Mindig akad, aki az angolul elmondott utasításokat, meg persze a
többnyire arabul elhangzó panaszokat lefordítja, de ha épp nem,
tökéletesen működik a testbeszéd, bár persze komoly betegségeket itt nem
lehet kivizsgálni. A magunkkal hozott ivóvíz pillanatok alatt elfogy, a
gyerekruha nagyobbik része is elkel. Pedig <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>nem látni az embereken, hogy
akár hónapok óta úton vannak, mindenki ápolt, rendezett: nemcsak a
férfiak jól öltözöttek, nem egyszer a kisfiúk is öltönyt viselnek, a
kislányokon, a kisbabákon is szép ruhácskák vannak. Mintha csak családi
piknikre indultak volna, </b></span>aminek megadják a módját. Persze családi
piknikhez nem kell hálózsák és sátor, amelyekből többet is látunk, és
nincs szükség nagy tételben fájdalomcsillapítóra, kötszerre, babakrémre.
Egy fiatal lány hányingerrel küzd, erre épp nincs semmilyen szer, így <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>
Eőry doktor elkezd masszírozni a bal csuklójánál egy pontot, mutatva az
édesanyjának, hogy ezzel tud segíteni, ha később is szükség lesz rá.
Amikor egy néhány hónapos kisbaba kipirosodott bőrére kenőcsöt ad,
szinte rögtön asszonyok állnak körül minket, bébiétel, törlőkendő, cumi
kellene, de ha épp nincs, akkor is hálásan mosolyognak és megköszönik
azt, ami van. Persze vannak, akik inkább csak csendben meghúzódnak: nem
messze egy padon egy édesanya öleli két kisgyerekét egy vékony takaróba
burkolózva </b></span>– lement a nap, és nem épp ezek a legmelegebb nyári esték.</p>
<p style="text-align:center"><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=63075&img=o_maltai_menekultek4.jpg" rel="lightbox['g63075']"><img src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=63075&p=1&img=c_maltai_menekultek4.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>De <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>ezek az emberek nyugodtak, szinte derűsek, a gyerekek játszanak,
félősen vagy éppen nagyon is bátran mosolyognak ránk, az anyák ugyanúgy
babusgatják a piciket, mintha a saját kertjükben ülnének, és mindannyian
valami számunkra érthetetlen, megdönthetetlen bizakodással ülnek a
sötétedő parkban arra várva, hogy majd valamikor, ha itt lesz a család
többi tagja, ha a már a célországban lévő ismerős telefonál,
továbbinduljanak.</b></span></p>
<p>Látva őket és a helyzetüket <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>nehéz megérteni, hogyan lehetnek
higgadtak, optimisták, amikor az úton született kisbabájukkal
éjszakáznak az aluljáróban. Amikor a magukkal hozott egyetlen
hátizsákban nem fért el szinte semmi, amire szükségük lenne. Amikor
valahol, valamelyik országban a sok közül, amelyeken átjöttek, valaki
eltépte az összes hivatalos iratukat. Amikor az iráni határ környékén
lőttek rájuk. Elképzelni is nehéz, mit érezhetett az a fiatal
afganisztáni férfi, aki hét évig dolgozott Norvégiában legálisan, majd
egyszer csak közölték vele, hogy hazaküldik és felültették egy repülőre.
Semmiképpen sem akart otthon maradni, így elindult vissza: az
embercsempészek 500 euróért vitték át Iránba, újabb ötszázért
Törökországba és ezret kértek azért, hogy Görögországba juttassák. Két
hónapja van úton. Belgiumba szeretne eljutni, úgy gondolja, ott
nyugodtan élhetne. Egy másik, alig huszonéves férfi azt meséli, hogy
tanulni szeretett volna, építészmérnöknek készült, de a tálibok miatt
nem lehet Afganisztánban élni, nem biztonságos – azt mondja
figyelmeztetés nélkül megölhetnek bárkit az utcán.</b></span></p>
<p style="text-align:center"><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=63075&img=o_maltai_menekultek5.jpg" rel="lightbox['g63075']"><img src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=63075&p=1&img=c_maltai_menekultek5.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>Hosszú, mély beszélgetésekre azonban ritkán van lehetőség. Kevesen
tudnak közülük igazán jól angolul, esetleg németül, akik igen, azok
többnyire a sorban érkező betegeknek tüneteit, az orvos tanácsait
fordítják. Megismerkedni nincs idő, hiszen ők holnap, holnapután már nem
lesznek itt. <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Eőry doktor azt mondja, az első napon magával vitte az
angol–magyar nyelvű Koránját, gondolván, majd elbeszélgetnek arról,
melyik a kedvenc részük a szent könyvből és miért. De a menekültek nem
igazán akartak vele vallásról beszélgetni, arról nem is beszélve, hogy
idejük sem lett volna erre, olyan sokan voltak. </b></span>– Így aztán csak
ellátjuk a külső sebeiket, adunk fájdalomcsillapítót, krémet a babák
bőrére. Abban segítünk, amiben tudunk.</p>
<p>Mert szükség van rá.”</p>
<p>Fotó: Máltai.hu</p>
<p>Magyar Kurír</p></div>