[Grem] Egyre kevesebb a keresztel

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. Aug. 9., V, 15:47:16 CEST 

 Egyre kevesebb a keresztelő
http://mno.hu/magyar_nemzet_belfoldi_hirei/egyre-kevesebb-a-keresztelo-1299152
szerző: Velkei Tamás, forrás: Magyar Nemzet <http://mno.hu/magyar_nemzet/>,
2015. augusztus 8., szombat 15:55

A felekezettel, vallási közösséggel azonosulók között a vallásgyakorlás
intenzitásától függetlenül továbbra is fontos hagyománynak számít a
keresztelés. A lapunk körkérdésére adott válaszokból ugyanakkor
megállapítható, hogy* a keresztelések száma évtizedek óta stagnál vagy
csökken,* *elsősorban azért, mert a felekezeten kívüliek körében mind
kisebb jelentőséggel bír **a keresztelés szentsége.* Riportunkból az is
kiderül, hogy a felnőttkeresztség inkább városi jellegzetesség, ugyanakkor
akit nem gyermekkorában keresztelnek meg, nagyobb valószínűséggel marad meg
a keresztény közösségekben.

A katolikus egyház Magyarországon 2007 című kiadvány szerint *a katolikus
keresztelések száma országosan a 2004-es 46 883-ról 2007-re nagyjából
1500-zal csökkent.* A katolikus egyház hét évvel későbbi statisztikai
kiadványa szerint ez a szám 2010-re 39 694-re esett vissza. A 2011-ben mért
adatok szerint ugyan enyhe emelkedés volt tapasztalható (41 766), ám
2012-ben már csak alig több mint 39 ezer keresztelést regisztráltak.

Hámori Ádám szociológus, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója
elmondta: statisztikák hiányában csak sejteni lehet, hogy *a 90-es évek
elején a keresztségek számának és születésekhez viszonyított arányának
átmeneti emelkedése* inkább *a felnőttkeresztelések nagyobb számához volt
köthető.* Ezekben az esetekben többnyire a korábbi egyházellenes időszak
miatt elmaradt keresztelések pótlása történhetett, tehát nem valamilyen
átfogó kulturális változás vagy a keresztelkedés intézményének átalakulása
állt a háttérben. – A rendszerváltáskor emelkedett a keresztelések száma,
még a felnőtteké is. Ám azóta stagnál, évente 2400–2600 között mozog,
amelyből a felnőttkeresztelések száma évente 500–600 közötti – erősítette
meg a statisztikákat Kovács József, a katolikus Szeged–csanádi Egyházmegye
általános helynöke.
Csökkenő népesség

A rendszerváltás óta a keresztelések száma apad, ugyanakkor a népesség is
csökkent az említett időszakban – hangsúlyozta Huszár Nándor, a
Kalocsa–kecskeméti Főegyházmegye hivatalának irodavezetője. A* katolikus
főegyházmegyében tavaly összesen valamivel kevesebb mint 2800 személy
részesült a keresztség szentségében, ebből 7 éves kor felett majdnem 300-an
keresztelkedtek meg, azaz kicsivel több mint egytizedük.* – Pontos
statisztikai adatunk nincs – sem országosan, sem egyházmegyei szinten –, de
véleményem szerint a 90-es évek elején volt egy kis emelkedés, ám hamar
beállt az a gyakorlat, hogy é*vről évre egyre kevesebben kérik gyermekük
megkeresztelését *– *válaszolta lapunknak Beer Miklós váci katolikus
püspök.* Szerinte egyre kevesebb az olyan nagyszülő, akinek hatása van az
unokákra. Szavait alátámasztják a Központi Statisztikai Hivatal adatai: míg
1930-ban lényegében értelmezhetetlen volt az, ha valaki nem tartozott
vallási felekezethez, vagy nem akart e kérdésre válaszolni, addig 2011-ben
előbbi kategóriába 1,8 millióan, míg a választ nem adók táborába 2,7
millióan tartoztak.

–* Az általános iskolában néhányan pótlólag kérik a keresztelést, hogy
elsőáldozó lehessen a gyerek *– tette hozzá Beer Miklós püspök –,* ha már
az osztálytársai arra készülnek.* Természetesen nagyon nagy a különbség
városi, nagyvárosi és falusi környezet között. Falun még mindig nagyobb az
arány. *A cigányság körében szinte minden gyereket megkereszteltetnek.* *Ezzel
együtt sajnálatosan folyamatosan csökken a keresztelések száma.*
Mindenki Isten gyermeke

Korábban és napjainkban is a csecsemőkorban történő keresztelés a
leggyakoribb. A keresztség szentségének hagyománytisztelete tehát
jellemzően megmaradt. A megkereszteltek ráadásul jellemzően később is a
plébániai közösségek tagjai lesznek – közölte Huszár Nándor. Kovács József
tapasztalata alapján vannak, akik hagyományból kereszteltetik meg
gyermekeiket, s vannak, akik hitből fakadóan. A felnőttek számára az
előkészület kétéves; ők tudatosan vállalják a felkészülést, és nagy részük
meg is marad a közösségben, hiszen nemcsak a hittant tanulják, hanem a
keresztény életbe is bevezetést kapnak.

A Váci Egyházmegyében a rendszerváltás előtt szinte csak a
gyermekkeresztelés volt gyakorlatban, a felnőttkeresztelkedés az utóbbi
évtizedben növekszik fokozatosan. – Amióta újra megjelent az ősegyház
életének gyakorlata, a hitjelöltek felkészítő intézménye, a katekumenátus,
szinte minden egyházközségben rendszeresen készülnek felnőttkorúak a
keresztségre – és ez a szám egyre emelkedik. Az ünnepélyes
felnőttkeresztelés a húsvét éjszakai szertartás fontos része – magyarázta
Beer Miklós. A püspök szerint is megmaradt a keresztség szentségének
hagyománya, de átalakulóban van a kiszolgáltatásának időpontjára vonatkozó
szemlélet. Régebben az a felfogás uralkodott, hogy a gyermeket minél
hamarabb meg kell keresztelni, hogy Isten gyermekévé váljon, és ezáltal
biztosítva legyen az üdvössége. A jelenkori szemléletben sokkal fontosabb a
személyes hit (gyerekkeresztelés esetén a szülők vallásgyakorló,
meggyőződéses hitvalló élete). – Mi inkább úgy gondoljuk, hogy mindenki
Isten gyermeke, aki emberként megszületik, de az egyház közösségének a
tagja csak a keresztségben lesz. Vagyis a hitben vállalt, Krisztus-követő
életre, a keresztény életre való elköteleződés a keresztség értelme –
magyarázta a Váci Egyházmegye vezetője.
Boom a rendszerváltáskor

A Magyarországi Református Egyház (többek között az éves jelentéseikben
közzétett népmozgalmi adatok alapján) 1991-ben majdnem 25 ezer keresztelést
végzett, 2000-ben már alig 17 ezret, 2004 óta egészen napjainkig évi 13-14
ezer körül ingadozik ez a szám – tájékoztatta lapunkat Hámori Ádám. A
Dunántúli Református Egyházkerület hivatalvezetője ugyancsak azt közölte:
az 1990-es évek elején jelentősen érezhető volt a keresztelések számának
növekedése. Farkas Gergely szerint a csúcspont az évtized közepén volt,
ezután kicsi, de évről évre nyomon követhető csökkenés tapasztalható
egészen az ezredfordulóig, amikortól stagnálni látszik a megkeresztelt
gyermekek száma. A felnőttkori keresztelések a 2000-es évektől növekedtek
meg, az összes megkereszteltnek körülbelül 10 százaléka felnőttkorú.

A Magyarországi Evangélikus Egyház zsinata statisztikai munkacsoportjának
2010-es jelentése megállapította, hogy a keresztelések 1980-as évek elejére
jellemző, 3000–3200 közötti száma a rendszerváltás körül rövid időre még az
ötezret is megközelítette. Az ezredfordulóig azonban ugyanúgy visszaesett a
80-as évek szintjére, mint a többi felekezetnél, és azóta is ekörül mozog.
Az adatsorok tehát első ránézésre határozott csökkenést mutatnak.
Közelebbről megvizsgálva látható, hogy a rendszerváltó évek kiugróan magas
keresztelési boomja, majd egy tízéves csökkenő trend után az elmúlt
évtizedekre inkább a stagnálás a jellemző.

Ennél izgalmasabb, ha a keresztelési számadatokat az évenkénti születési
számokkal hasonlítjuk össze. Fontos azonban megjegyezni, hogy az
összesített statisztikákban nem minden esetben van lehetőség a gyermek- és
felnőttkeresztelés megkülönböztetésére, valamint hogy az összevetésben némi
pontatlanságot eredményez, hogy a keresztelésre általában nem a
születéskor, hanem néhány hónapos korban kerül sor.

A Magyar Katolikus Egyházban – Révay Edit megállapítása szerint – a
keresztelések száma 1990 és 2004 között láthatóan jelentősen és nagyobb
arányban csökkent, mint az élveszületések száma. A katolikus keresztelések
élveszületésekhez viszonyított arányának csökkenése ezután is folytatódott,
a 2004-es 49 százalékról 2012-re 44 százalékra apadt.

A Magyarországi Református Egyházban az ismert statisztikák szerint az
1990-es 19,5 százalékos arány 17-18-ra csökkent az ezredfordulóig, majd
újabb visszaeséssel 2010 után kevéssel 15 százalék fölött stabilizálódott.
A Magyarországi Evangélikus Egyházban a 80-as évek elején az országban
megszületett gyermekek 2–2,5 százalékát keresztelték meg, a rendszerváltás
éveiben (1989–1992 körül) ez az arány majdnem elérte, olykor meg is haladta
a 3,5 százalékot. Az azóta eltelt években az evangélikus keresztségben
részesülők aránya a születések számához képest valamivel három százalék
felett mozog, de csak a felnőttkeresztségben részesülőkkel együtt; nélkülük
az arány valószínűleg a három évtizeddel ezelőtti értékre tehető.

Összességében tehát megállapítható, hogy a katolikusok esetében továbbra is
a lassú csökkenés a meghatározó mind a nyers számokat, mind a népességhez
viszonyított arányokat tekintve, míg a nagy protestáns felekezeteknél lassú
csökkenésről különösen a rendszerváltás utáni évtizedben beszélhetünk, majd
az ezredforduló utáni évtized második felére a stagnálás jellemző.
Városi szokás

Bár megbízható statisztikai kimutatásaink nincsenek, a református
gyülekezeti tapasztalatok azt mutatják, hogy a felnőttkeresztség inkább
városi jellegzetesség, de a jelenség tömeges elterjedéséről, a
gyermekkeresztség háttérbe szorulásáról egyelőre nincs szó. Csak az
evangélikus egyházból ismerünk az ezredforduló utáni évekből részletes
összegző statisztikákat. Ezek a gyermekkeresztségek arányát az összes
keresztelésen belül csekély ingadozással 77-80 százalék körülire teszik, a
vizsgált időszak végén (2008–2009 körül) kismértékű emelkedést
megállapítva. Bár hosszú távú trendekről nem beszélhetünk, lehetséges, hogy
a felnőttkeresztség terjedésének átmeneti lassulását mutatják az adatok.

Az európai értékvizsgálat (EVS) magyarországi adatfelvételei révén a 90-es
évek elejétől nyomon követhetjük a vallási és kulturális értékek alakulását
a társadalomban. A kutatás során azt is vizsgálták, hogy a válaszadó
fontosnak tartja-e a vallási szertartást a különböző életfordulókhoz,
köztük a születéshez kapcsolódóan. Hámori Ádám szerint a felnőtt népességet
reprezentáló válaszadókra nézve elmondható, hogy a keresztelést fontosnak
tartók aránya kismértékben folyamatosan csökkent: míg 1991-ben közel 79
százalék vélte úgy, hogy a keresztelés fontos, 1999-ben 75, 2008–2009-ben
pedig csupán 73 tartotta ezt fontosnak.

Ha külön vizsgáljuk a magukat valamilyen felekezet tagjának vallók és a
felekezeten kívüliek válaszait, láthatóvá válik, hogy különösen az utóbbiak
révén következett be a változás: az első adatfelvételkor közülük még közel
60 százalék, az ezredfordulón három százalékkal kevesebb, hat évvel ezelőtt
pedig már csak alig több mint felük mondta, hogy fontos számára a
keresztelés. A felekezethez tartozók között – ők a társadalom 55-58
százalékát adták különben az EVS szerint – mindvégig 90 százalék körül volt
a keresztelést fontosnak tartók aránya. Vagyis aki gyakorolja hitét, nagy
valószínűséggel meg is keresztelteti gyermekét.
Keresztény migránsok

Érdekes, de a Dunántúlon figyelembe kell venni a lakóhely-változási
folyamatokat is: akik egy kistelepülési református gyülekezetben lettek
megkeresztelve, könnyen lehet, hogy már máshol konfirmálnak, kötnek egyházi
esküvőt. Míg a kistelepülésekről az elvándorlást tapasztaljuk, a városi
gyülekezetekben pedig azt a jelenséget, hogy olyanok jelennek meg és
épülnek be közösségeinkbe, akik kistelepüléseinkről, de adott esetben az
ország másik feléről települtek át – mutatott rá Farkas Gergely.

Megbízható statisztikák és kutatási eredmények híján csak óvatosan lehet
feltételezni, hogy akik megkeresztelkednek vagy gyermeküket
megkereszteltetik, a későbbiek során is a gyülekezet tagjai maradnak –
vélekedett Hámori Ádám. A gyermekek esetében nyilván a családi háttér
vallásossága és gyülekezeti kötődése döntő abból a szempontból, hogy ők
később részt vesznek-e hitoktatáson, istentiszteleteken vagy más közösségi,
hitéleti alkalmakon. Önmagában a keresztelés tehát szociológiai szempontból
nem annyira oka vagy előzménye a későbbi tagságnak, mint inkább
következménye vagy lehetséges mutatója a család meglévő gyülekezeti,
felekezeti kötődésének.

A protestáns egyházak gyakorlatában közvetett mutatója lehet a későbbi
gyülekezeti tagságnak a konfirmálók száma, illetve aránya. Ha a 13-14 éves
kor körül sorra kerülő, a gyülekezeti tagság előfeltételének számító
szertartásban részt vevők számát a református egyházban megkereszteltek
számához viszonyítjuk, a 90-es évek elején református keresztségben
részesültek 40-43 százaléka, az évtized második felében megkeresztelteknek
már körülbelül a fele konfirmált 13-14 évvel később. Az egyházhoz kötődés
kismértékű erősödéséről van tehát szó. A korábbi évek adatai alapján a
megkeresztelt gyermekek kétharmada konfirmál, és a konfirmáltak fele kér
egyházi esküvőt – informál Farkas Gergely is. Az evangélikus egyház
esetében a konfirmációk száma az ezredforduló utáni években gyorsabban
csökkent, így itt inkább gyengülő kötődés látható. A református és
evangélikus gyermekek egy nehezen meghatározható aránya pedig
„kikonfirmál”, vagyis a konfirmációs oktatás és fogadalomtétel után
évekig-évtizedekig vagy talán soha többé nem megy el templomba.

A Dunántúli Református Egyházkerület hivatalvezetőjétől azt is megtudtuk: a
mindennapi gyülekezeti élet mellett a következő lépcső, ahol megjelennek a
megkereszteltek, a hitoktatás. A kötelezően választható hit- és
erkölcstanoktatás révén jobban előkerülnek, akik esetleg addig nem voltak
részesei a gyülekezeti közösségnek – erről ugyanakkor még statisztikailag
mérhető adataik nincsenek, hiszen a rendszer egy éve működik, így hosszú
távú tendenciákat még nem tudtak megállapítani.
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150809/0fc9fccd/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl