<div dir="ltr"><div>
                                                                        <h1>Egyre kevesebb a keresztelő</h1><a href="http://mno.hu/magyar_nemzet_belfoldi_hirei/egyre-kevesebb-a-keresztelo-1299152" target="_blank">http://mno.hu/magyar_nemzet_belfoldi_hirei/egyre-kevesebb-a-keresztelo-1299152</a><br><span>szerző: Velkei Tamás, forrás: <a href="http://mno.hu/magyar_nemzet/" target="_blank">Magyar Nemzet</a>,                                                                                                                                                                         2015. augusztus 8., szombat 15:55                                                                                                                                                        </span>
                                                                </div>
                                                         

                                                        <div>
                                                                <p>A felekezettel, vallási közösséggel 
azonosulók között a vallásgyakorlás intenzitásától függetlenül továbbra 
is fontos hagyománynak számít a keresztelés. A lapunk körkérdésére adott
 válaszokból ugyanakkor megállapítható, hogy<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a keresztelések száma 
évtizedek óta stagnál vagy csökken,</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>elsősorban azért, mert a felekezeten
 kívüliek körében mind kisebb jelentőséggel bír </b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a keresztelés szentsége.</b></span>
 Riportunkból az is kiderül, hogy a felnőttkeresztség inkább városi 
jellegzetesség, ugyanakkor akit nem gyermekkorában keresztelnek meg, 
nagyobb valószínűséggel marad meg a keresztény közösségekben.</p>
                                                        </div>

                                                        <div>
                                 <p>A katolikus egyház Magyarországon 2007 című
 kiadvány szerint <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a katolikus keresztelések száma országosan a 2004-es 
46 883-ról 2007-re nagyjából 1500-zal csökkent.</b></span> A katolikus egyház hét 
évvel későbbi statisztikai kiadványa szerint ez a szám 2010-re 39 694-re
 esett vissza. A 2011-ben mért adatok szerint ugyan enyhe emelkedés volt
 tapasztalható (41 766), ám 2012-ben már csak alig több mint 39 ezer 
keresztelést regisztráltak.</p>
<p>Hámori Ádám szociológus, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója 
elmondta: statisztikák hiányában csak sejteni lehet, hogy <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>a 90-es évek 
elején a keresztségek számának és születésekhez viszonyított arányának 
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">átmeneti </span>emelkedése</b></span> inkább <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>a felnőttkeresztelések nagyobb számához volt 
köthető.</b></span> Ezekben az esetekben többnyire a korábbi egyházellenes időszak 
miatt elmaradt keresztelések pótlása történhetett, tehát nem valamilyen 
átfogó kulturális változás vagy a keresztelkedés intézményének 
átalakulása állt a háttérben. – A rendszerváltáskor emelkedett a 
keresztelések száma, még a felnőtteké is. Ám azóta stagnál, évente 
2400–2600 között mozog, amelyből a felnőttkeresztelések száma évente 
500–600 közötti – erősítette meg a statisztikákat Kovács József, a 
katolikus Szeged–csanádi Egyházmegye általános helynöke.</p>
<h3><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Csökkenő népesség</span></h3>
<p>A rendszerváltás óta a keresztelések száma apad, ugyanakkor a 
népesség is csökkent az említett időszakban – hangsúlyozta Huszár 
Nándor, a Kalocsa–kecskeméti Főegyházmegye hivatalának irodavezetője. A<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b> 
katolikus főegyházmegyében tavaly összesen valamivel kevesebb mint 2800 
személy részesült a keresztség szentségében, ebből 7 éves kor felett 
majdnem 300-an keresztelkedtek meg, azaz kicsivel több mint egytizedük.</b></span> –
 Pontos statisztikai adatunk nincs – sem országosan, sem egyházmegyei 
szinten –, de véleményem szerint a 90-es évek elején volt egy kis 
emelkedés, ám hamar beállt az a gyakorlat, hogy é<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>vről évre egyre 
kevesebben kérik gyermekük megkeresztelését </b></span>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>válaszolta lapunknak Beer 
Miklós váci katolikus püspök.</b></span> Szerinte egyre kevesebb az olyan 
nagyszülő, akinek hatása van az unokákra. Szavait alátámasztják a 
Központi Statisztikai Hivatal adatai: míg 1930-ban lényegében 
értelmezhetetlen volt az, ha valaki nem tartozott vallási felekezethez, 
vagy nem akart e kérdésre válaszolni, addig 2011-ben előbbi kategóriába 
1,8 millióan, míg a választ nem adók táborába 2,7 millióan tartoztak.</p>
<p>–<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b> Az általános iskolában néhányan pótlólag kérik a keresztelést, hogy
 elsőáldozó lehessen a gyerek </b></span>– tette hozzá Beer Miklós püspök –,<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b> ha már
 az osztálytársai arra készülnek.</b></span> Természetesen nagyon nagy a különbség 
városi, nagyvárosi és falusi környezet között. Falun még mindig nagyobb 
az arány. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A cigányság körében szinte minden gyereket megkereszteltetnek.</b></span>
 <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ezzel együtt sajnálatosan folyamatosan csökken a keresztelések száma.</b></span></p>
<h3>Mindenki Isten gyermeke</h3>
<p>Korábban és napjainkban is a csecsemőkorban történő keresztelés a 
leggyakoribb. A keresztség szentségének hagyománytisztelete tehát 
jellemzően megmaradt. A megkereszteltek ráadásul jellemzően később is a 
plébániai közösségek tagjai lesznek – közölte Huszár Nándor. Kovács 
József tapasztalata alapján vannak, akik hagyományból kereszteltetik meg
 gyermekeiket, s vannak, akik hitből fakadóan. A felnőttek számára az 
előkészület kétéves; ők tudatosan vállalják a felkészülést, és nagy 
részük meg is marad a közösségben, hiszen nemcsak a hittant tanulják, 
hanem a keresztény életbe is bevezetést kapnak.</p>
<p>A Váci Egyházmegyében a rendszerváltás előtt szinte csak a 
gyermekkeresztelés volt gyakorlatban, a felnőttkeresztelkedés az utóbbi 
évtizedben növekszik fokozatosan. – Amióta újra megjelent az ősegyház 
életének gyakorlata, a hitjelöltek felkészítő intézménye, a 
katekumenátus, szinte minden egyházközségben rendszeresen készülnek 
felnőttkorúak a keresztségre – és ez a szám egyre emelkedik. Az 
ünnepélyes felnőttkeresztelés a húsvét éjszakai szertartás fontos része –
 magyarázta Beer Miklós. A püspök szerint is megmaradt a keresztség 
szentségének hagyománya, de átalakulóban van a kiszolgáltatásának 
időpontjára vonatkozó szemlélet. Régebben az a felfogás uralkodott, hogy
 a gyermeket minél hamarabb meg kell keresztelni, hogy Isten gyermekévé 
váljon, és ezáltal biztosítva legyen az üdvössége. A jelenkori 
szemléletben sokkal fontosabb a személyes hit (gyerekkeresztelés esetén a
 szülők vallásgyakorló, meggyőződéses hitvalló élete). – Mi inkább úgy 
gondoljuk, hogy mindenki Isten gyermeke, aki emberként megszületik, de 
az egyház közösségének a tagja csak a keresztségben lesz. Vagyis a 
hitben vállalt, Krisztus-követő életre, a keresztény életre való 
elköteleződés a keresztség értelme – magyarázta a Váci Egyházmegye 
vezetője.</p>
<h3>Boom a rendszerváltáskor</h3>
<p>A Magyarországi Református Egyház (többek között az éves 
jelentéseikben közzétett népmozgalmi adatok alapján) 1991-ben majdnem 25
 ezer keresztelést végzett, 2000-ben már alig 17 ezret, 2004 óta egészen
 napjainkig évi 13-14 ezer körül ingadozik ez a szám – tájékoztatta 
lapunkat Hámori Ádám. A Dunántúli Református Egyházkerület 
hivatalvezetője ugyancsak azt közölte: az 1990-es évek elején jelentősen
 érezhető volt a keresztelések számának növekedése. Farkas Gergely 
szerint a csúcspont  az évtized közepén volt, ezután kicsi, de évről 
évre nyomon követhető csökkenés tapasztalható egészen az ezredfordulóig,
 amikortól stagnálni látszik a megkeresztelt gyermekek száma. A 
felnőttkori keresztelések a 2000-es évektől növekedtek meg, az összes 
megkereszteltnek körülbelül 10 százaléka felnőttkorú.</p>
<p>A Magyarországi Evangélikus Egyház zsinata statisztikai 
munkacsoportjának 2010-es jelentése megállapította, hogy a keresztelések
 1980-as évek elejére jellemző, 3000–3200 közötti száma a rendszerváltás
 körül rövid időre még az ötezret is megközelítette. Az ezredfordulóig 
azonban ugyanúgy visszaesett a 80-as évek szintjére, mint a többi 
felekezetnél, és azóta is ekörül mozog. Az adatsorok tehát első 
ránézésre határozott csökkenést mutatnak. Közelebbről megvizsgálva 
látható, hogy a rendszerváltó évek kiugróan magas keresztelési boomja, 
majd egy tízéves csökkenő trend után az elmúlt évtizedekre inkább a 
stagnálás a jellemző.</p>
<p>Ennél izgalmasabb, ha a keresztelési számadatokat az évenkénti 
születési számokkal hasonlítjuk össze. Fontos azonban megjegyezni, hogy 
az összesített statisztikákban nem minden esetben van lehetőség a 
gyermek- és felnőttkeresztelés megkülönböztetésére, valamint hogy az 
összevetésben némi pontatlanságot eredményez, hogy a keresztelésre 
általában nem a születéskor, hanem néhány hónapos korban kerül sor.</p>
<p>A Magyar Katolikus Egyházban – Révay Edit megállapítása szerint – a 
keresztelések száma 1990 és 2004 között láthatóan jelentősen és nagyobb 
arányban csökkent, mint az élveszületések száma. A katolikus 
keresztelések élveszületésekhez viszonyított arányának csökkenése ezután
 is folytatódott, a 2004-es 49 százalékról 2012-re 44 százalékra apadt.</p>
<p>A Magyarországi Református Egyházban az ismert statisztikák szerint 
az 1990-es 19,5 százalékos arány 17-18-ra csökkent az ezredfordulóig, 
majd újabb visszaeséssel 2010 után kevéssel 15 százalék fölött 
stabilizálódott. A Magyarországi Evangélikus Egyházban a 80-as évek 
elején az országban megszületett gyermekek 2–2,5 százalékát keresztelték
 meg, a rendszerváltás éveiben (1989–1992 körül) ez az arány majdnem 
elérte, olykor meg is haladta a 3,5 százalékot. Az azóta eltelt években 
az evangélikus keresztségben részesülők aránya a születések számához 
képest valamivel három százalék felett mozog, de csak a 
felnőttkeresztségben részesülőkkel együtt; nélkülük az arány 
valószínűleg a három évtizeddel ezelőtti értékre tehető.</p>
<p>Összességében tehát megállapítható, hogy a katolikusok esetében 
továbbra is a lassú csökkenés a meghatározó mind a nyers számokat, mind a
 népességhez viszonyított arányokat tekintve, míg a nagy protestáns 
felekezeteknél lassú csökkenésről különösen a rendszerváltás utáni 
évtizedben beszélhetünk, majd az ezredforduló utáni évtized második 
felére a stagnálás jellemző.</p>
<h3>Városi szokás</h3>
<p>Bár megbízható statisztikai kimutatásaink nincsenek, a református 
gyülekezeti tapasztalatok azt mutatják, hogy a felnőttkeresztség inkább 
városi jellegzetesség, de a jelenség tömeges elterjedéséről, a 
gyermekkeresztség háttérbe szorulásáról egyelőre nincs szó. Csak az 
evangélikus egyházból ismerünk az ezredforduló utáni évekből részletes 
összegző statisztikákat. Ezek a gyermekkeresztségek arányát az összes 
keresztelésen belül csekély ingadozással 77-80 százalék körülire teszik,
 a vizsgált időszak végén (2008–2009 körül) kismértékű emelkedést 
megállapítva. Bár hosszú távú trendekről nem beszélhetünk, lehetséges, 
hogy a felnőttkeresztség terjedésének átmeneti lassulását mutatják az 
adatok.</p>
<p>Az európai értékvizsgálat (EVS) magyarországi adatfelvételei révén a 
90-es évek elejétől nyomon követhetjük a vallási és kulturális értékek 
alakulását a társadalomban. A kutatás során azt is vizsgálták, hogy a 
válaszadó fontosnak tartja-e a vallási szertartást a különböző 
életfordulókhoz, köztük a születéshez kapcsolódóan. Hámori Ádám szerint a
 felnőtt népességet reprezentáló válaszadókra nézve elmondható, hogy a 
keresztelést fontosnak tartók aránya kismértékben folyamatosan csökkent:
 míg 1991-ben közel 79 százalék vélte úgy, hogy a keresztelés fontos, 
1999-ben 75, 2008–2009-ben pedig csupán 73 tartotta ezt fontosnak.</p>
<p>Ha külön vizsgáljuk a magukat valamilyen felekezet tagjának vallók és
 a felekezeten kívüliek válaszait, láthatóvá válik, hogy különösen az 
utóbbiak révén következett be a változás: az első adatfelvételkor 
közülük még közel 60 százalék, az ezredfordulón három százalékkal 
kevesebb, hat évvel ezelőtt pedig már csak alig több mint felük mondta, 
hogy fontos számára a keresztelés. A felekezethez tartozók között – ők a
 társadalom 55-58 százalékát adták különben az EVS szerint – mindvégig 
90 százalék körül volt a keresztelést fontosnak tartók aránya. Vagyis 
aki gyakorolja hitét, nagy valószínűséggel meg is keresztelteti 
gyermekét.</p>
<h3>Keresztény migránsok</h3>
<p>Érdekes, de a Dunántúlon figyelembe kell venni a lakóhely-változási 
folyamatokat is: akik egy kistelepülési református gyülekezetben lettek 
megkeresztelve, könnyen lehet, hogy már máshol konfirmálnak, kötnek 
egyházi esküvőt. Míg a kistelepülésekről az elvándorlást tapasztaljuk, a
 városi gyülekezetekben pedig azt a jelenséget, hogy olyanok jelennek 
meg és épülnek be közösségeinkbe, akik kistelepüléseinkről, de adott 
esetben az ország másik feléről települtek át – mutatott rá Farkas 
Gergely.</p>
<p>Megbízható statisztikák és kutatási eredmények híján csak óvatosan 
lehet feltételezni, hogy akik megkeresztelkednek vagy gyermeküket 
megkereszteltetik, a későbbiek során is a gyülekezet tagjai maradnak – 
vélekedett Hámori Ádám. A gyermekek esetében nyilván a családi háttér 
vallásossága és gyülekezeti kötődése döntő abból a szempontból, hogy ők 
később részt vesznek-e hitoktatáson, istentiszteleteken vagy más 
közösségi, hitéleti alkalmakon. Önmagában a keresztelés tehát 
szociológiai szempontból nem annyira oka vagy előzménye a későbbi 
tagságnak, mint inkább következménye vagy lehetséges mutatója a család 
meglévő gyülekezeti, felekezeti kötődésének.</p>
<p>A protestáns egyházak gyakorlatában közvetett mutatója lehet a 
későbbi gyülekezeti tagságnak a konfirmálók száma, illetve aránya. Ha a 
13-14 éves kor körül sorra kerülő, a gyülekezeti tagság előfeltételének 
számító szertartásban részt vevők számát a református egyházban 
megkereszteltek számához viszonyítjuk, a 90-es évek elején református 
keresztségben részesültek 40-43 százaléka, az évtized második felében 
megkeresztelteknek már körülbelül a fele konfirmált 13-14 évvel később. 
Az egyházhoz kötődés kismértékű erősödéséről van tehát szó. A korábbi 
évek adatai alapján a megkeresztelt gyermekek kétharmada konfirmál, és a
 konfirmáltak fele kér egyházi esküvőt – informál Farkas Gergely is. Az 
evangélikus egyház esetében a konfirmációk száma az ezredforduló utáni 
években gyorsabban csökkent, így itt inkább gyengülő kötődés látható. A 
református és evangélikus gyermekek egy nehezen meghatározható aránya 
pedig „kikonfirmál”, vagyis a konfirmációs oktatás és fogadalomtétel 
után évekig-évtizedekig vagy talán soha többé nem megy el templomba.</p>
<p>A Dunántúli Református Egyházkerület hivatalvezetőjétől azt is 
megtudtuk: a mindennapi gyülekezeti élet mellett a következő lépcső, 
ahol megjelennek a megkereszteltek, a hitoktatás. A kötelezően 
választható hit- és erkölcstanoktatás révén jobban előkerülnek, akik 
esetleg addig nem voltak részesei a gyülekezeti közösségnek – erről 
ugyanakkor még statisztikailag mérhető adataik nincsenek, hiszen a 
rendszer egy éve működik, így hosszú távú tendenciákat még nem tudtak 
megállapítani.</p>                                                        </div></div>