[Grem] a svd multikulti / a svdek naivitsa s kvetkezmnyei

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. Aug. 3., H, 11:55:30 CEST 

László Imre, k.Lttagtól egy másik listáról:
http://m.mandiner.hu/cikk/20150721_santha_hanga_interju_bevandorlas_migracio_svedorszag

2015. július 21. 08:52 | *Írta: Szilvay Gergely
<http://m.mandiner.hu/szerzo/szilvay_gergely>*

A déli határzár nem a leghatékonyabb módszer, de a legsúlyosabb probléma
rövid távú, azonnali kiküszöbölésére talán alkalmasnak bizonyulhat – mondja
a Mandinernek Sántha Hanga, a svéd kormány volt biztonságpolitikai
tanácsadója. Családja a nyolcvanas évek végén menekült el a kommunista
Romániából Svédországba, de ő maga nemrég Budapestre költözött. Sántha
Hanga szerint a bevándorlást korlátozni kell, a svédek pedig
identitásválságban szenvednek. Úgy látja: az iszlamista terrorizmusnak nem
csak a szegénység lehet az oka, és érdemes volna számon tartani a
bűnelkövetők etnikai hovatartozását. Hihetetlen mesék következnek a svéd
naivitásról.

*Kolozsváriként hogyan került ki Svédországba?*

1989 december közepén mentünk ki Svédországba a szüleimmel, az anyai
nagyszüleim már a nyolcvanas évek közepétől kint laktak Stockholmban. Egyik
első svédországi gyermekkori emlékem, hogy ülünk a tévé előtt és nézzük,
ahogy lelőnek egy nénit és egy bácsit, a család pedig ujjong. Ez volt a
Ceaușescu-házaspár kivégzése. Édesapám még visszament 1990 januárjában,
hogy megtapasztalja, változott-e a helyzet, de úgy ítélte meg, hogy még
nincs értelme visszamenni.

*Milyenek az első emlékei Svédországról?*

*Az óvodai emlékeim még élénken élnek bennem.* Akkor még nem tudtam
kommunikálni, kézzel-lábbal próbáltam magam megértetni. *Úgy éreztem, hogy
a svéd óvodában nincsenek határok.* Ez nyilván nem így volt, de számomra
óriási különbség volt az otthon tapasztalt szigor és a svéd lazaság között,
hogy állítólag én voltam a legrosszabb gyerek az óvodában; a szüleim pedig
csodálkoztak, hogy ha otthon olyan jó kislány vagyok, akkor az óvodában
miért panaszkodnak rám állandóan az óvónénik és óvóbácsik.

*Később, felnőttként hogyan lett biztonságpolitikai szakértő a svéd
kormánynál?*

Egy véletlen folytán. Jogásznak tanultam, ezt politológiával egészítettem
ki, az utóbbin belül pedig biztonságpolitikára szakosodtam. Miután
lediplomáztam, még egy évet tanultam a kinti honvédelmi főiskolán, főként
aszimmetrikus fenyegetések és terrorelhárítás témakörben. Az akkori volt az
első évfolyam, ahová már beengedtek civileket. Így én voltam az egyetlen
civil – és az egyetlen nő  Ezután megpályáztam egy friss diplomásoknak
hirdetett gyakornoki állást az Igazságügyi Minisztériumnál. A pályázatot
névtelenül kellett leadni. Behívtak interjúra, nagyon izgultam, de amikor
kinyílt az ajtó, a főnök elnézett fölöttem. Próbáltam félénken
bemutatkozni, de közölte, hogy egy srácot vár beszélgetésre, úgyhogy nincs
ideje rám. Mondtam, hogy nekem időpontom van, és kiderült, hogy én voltam a
„srác”. Így kerültem oda, összesen három és fél évig dolgoztam ott. Ezalatt
áthelyeztek fél évre a miniszterelnöki hivatalba biztonságpolitikai
elemzőként a válságkezelési koordinációs központba, ami 24 órás
megfigyelést végez a svéd érdekeket veszélyeztető, potenciális
veszélyforrások korai felfedezése érdekében.

*Gondolom, aláírt pár titoktartási szerződést.*

Igen, viszont ez egy nyilvános egység. A 2004 karácsonyán Thaiföldön
végigsöprő cúnami után hozták létre, ugyanis a szökőárban rengeteg svéd
vesztette el életét. Mindez pont karácsony környékén történt, amikor – mint
kiderült - semmilyen illetékes nem volt elérhető, és nem tudták a kint
tartózkodó svédek, hogy hova forduljanak. Elsőként az egyik legnagyobb
utazási iroda vezetője lépett, ő próbálta megszervezni a svéd állampolgárok
hazautazását. Az illetékesek vélt és valós elérhetetlensége miatt keményen
bírálták a kormányt, s ezután hozták létre ezt a központot, ami figyelemmel
kíséri a világ eseményeit. Én a szélsőséges iszlamista radikalizálódással
és a terrorizmus témakörével foglalkoztam. Visszatérvén az Igazságügyhöz
maradtam a témánál, ezen belül foglalkoztam a bevándorlás kérdésével és a
svédországi muzulmán közösségekkel.

*Kissé meglepő, hogy a svéd kormánynak dolgozó magyar biztonságpolitikai
szakértő egyszer csak fogja magát és hazajön. Miért szánta rá magát erre a
lépésre?*

*Mert „a haza minden el**őtt”.* Erre neveltek a szüleim. Mindvégig ott
motoszkált bennem a gondolat, hogy haza kellene jönni. Soha nem éreztem
igazán jól magam Svédországban. Minden kisebbségi lét természetellenes
állapot, akár önkéntes, akár önkéntelen; de van, amit véleményem szerint
nehezebb és keservesebb megszokni.

*Amikor hazajött, nem kapott kultúrsokkot és indult vissza azonnal?*

Ami a bürokráciát és az adminisztrációt illeti, kaptam némi kultúrsokkot...
de nem fogok belerokkanni. *Azzal a szándékkal jöttem haza, hogy ott
segítsek, ahol tudok.*Úgyhogy talán jó, hogy van, amin lehet javítani és
nem tökéletes minden.

*Arra nem gondolt, hogy Erdélybe megy haza?*

*De igen. Kolozsvár lett volna a célom, próbálkoztam is**, de Stockholmból
kapásból Kolozsvárra költözni **igen nehézkesnek bizonyult.* Elsősorban
azért, mert jelenlegi képzettségemmel nem tudnék elhelyezkedni. Szívesen
foglalkoznék kisebbségvédelemmel is, ami úgyszintén a szakterületem; de ez
Romániában, mint tudjuk, érzékeny téma, amiről nem szívesen vesz tudomást a
többségi társadalom. A kisebbségvédelem a svédeknél is olykor érzékeny
téma, főleg ami az őshonos lappok státuszát és az ebből fakadó jogaikat
illeti. *Amennyire nagyvonalúak a svédek a bevándorlókkal, annyira bántak
mostohán a lappokkal: sokáig nem akarták elismerni a lappok **őshonos
kisebbségi státuszát, illetve még mindig nem ratifikálta Svédország az
őslakos és törzsi népekről szóló 169. számú, 1989. évi ILO-egyezményt.
Ezekre való tekintettel nehezen tudnák megérteni például a kárpát-medencei
magyar kisebbségi helyzetet és az ebből fakadó nemzeti összetartozásra való
törekvéseket… A „nemzeti összetartozás” fogalma idegen tőlük. Tudják, mit
jelent, de érzelmileg nem tudnak vele azonosulni.*

*„Heves érzelmeket kiváltó közvita tárgya, hogy valójában mi a »svédség«”*

*Nincs svéd nemzet?*

A szó szoros értelemben természetesen létezik svéd nemzet. De heves
érzelmeket kiváltó* közvita tárgya, hogy valójában mi a „svédség”; melyek
azok közös jellemzők, amelyek mentén meghatároznák magukat; és melyek azok
az értékek és hagyományok, amik szerves részesei a svéd identitásnak.
Emiatt is bizonyult nehézkesnek a bevándorlók integrálása, noha a svéd egy
igen nyitott és befogadó társadalom – egy bizonyos szintig.*

*Ennek mi áll a hátterében?*

Erről a kérdésről számos érdekes tanulmány született, többek között egy,
ami szociálantropológiai szemszögből megvizsgálja harminc-negyven évre
visszavezetve, hogy miként érvényesítették a svéd politikusok és közéleti
személyek a multikulturalizmus ideológiáját, és hogy ezek miként
befolyásolták mind a mai napig például a bevándorlókról és bevándorlásról
szóló közvitát. A tanulmány rávilágított: többek között az *a tény, hogy a
sokszínűség jelenlétét (beleértve az iszlámot) a svéd kultúra egyértelmű
részeként állították be, valójában megakadályozta a kölcsönös el- és
befogadásra alapuló, valójában multikulturális társadalom kialakulását.*
Ezek a kijelentések annyira összhangban voltak egymással, hogy *sok svéd
ténylegesen a kultúra és társadalom szerves részeként tekint az iszlámra.
Pedig ez nyilvánvalóan nem így van, hiszen az iszlám ötven-hatvan éve van
jelen látható módon Svédországban. *Úgy élem meg* a svédek*et, mint *egy
jelen pillanatban identitásválságban szenvedő nép*et,* akiknek kiforrott
identitásuk része volt a mássággal szembeni tolerancia és feltétlen
befogadás. Ennek ellenére sok svéd sohasem szembesült a bevándorlókkal,
főként a szegregálódás miatt. De most egyre több helyen szembesülnek ezzel
az általuk eddig ismeretlen jelenléttel – legyen szó sokgyermekes szomáliai
családról, romániai kéregetőkről (akiket a svédek „EU-migránsoknak”
neveznek) vagy egy környékükön épülő mecsetről.*

*Messziről szeretik őket?*

Lehet így is fogalmazni. Viszont itt érdemes pár szót mondani a bevándorlással
foglalkozó közigazgatási háttérről. Az állami bevándorlási hivatal
(Migrationsverket) ad menekültstátuszt és letelepedési engedélyt, viszont a
gyakorlati befogadásért és az ezzel járó feladatokkal (elszállásolás,
egészségügyi ellátás biztosítása, nyelvoktatás, munkába helyezés) az
önkormányzatok felelnek. Az önkormányzatoknak viszont nagy mértékű
önállóságot élveznek, amit maga a svéd alkotmány garantál. Az állam tehát
nem kényszerítheti az önkormányzatokat, hogy fogadjanak be menekülteket,
illetve nem oszthatja el őket egy bizonyos kvóta-rendszer szerint az
önkormányzatok közt. Ezért *van egy aránytalan eloszlás, ami jelentős
feszültséget eredményez az önkormányzatok között. Így alakult ki a
bevándorlók egyfajta önkéntes szegregálódása is. Az emellé társuló, híresen
bőkezű szociális rendszer megerősítette ezt a szegregálódást és az ezzel
járó dezintegrációt, miszerint lehetséges úgy leélni egy életet
Svédországban, hogy nem beszéled a nyelvet, nem dolgozol, nem vagy szerves
része a társadalomnak.*

*Önmagában a közösség együttlakása miért probléma?*

Nem probléma, ha az állami intézkedések képesek egy egészséges egyensúlyt
biztosítani a társadalmi integrálódás és a saját kultúra megőrzése közt.
Jelen pillanatban a svéd rendszer sajnos nem képes ezt az egyensúlyt
megvalósítani, számos helyen kialakultak etnikai enklávék. *Az integráció
részleges vagy teljes hiánya pedig komoly gondokat okoz, nem utolsó sorban
a másodgenerációs bevándorlók körében. De amúgy a svédekben is megvan az
elkülönülésre való hajlam: az általuk igen kedvelt déli spanyol
tengerparton van néhány teljesen svéd falu, ahol berendezték a maguk svéd
világát a konyhától elkezdve a svéd rádióig és svéd iskoláig.*

*Mikor jöttek elő az első bevándorlással kapcsolatos gondok?*

Egyes negatívumok már a kilencvenes évek elején is érzékelhetőek voltak.
Például az akkori bevándorlási hivatal felmérése igen magas
munkanélküliségi arányt mutatott ki a menedékkérők körében. A külvárosi
rongálások és gyújtogatások viszont az utóbbi években szaporodtak el.

*Mit kezdenek mindezzel a svédek?*

*Értetlenül nézik, hogy mi történik*. Az ő értelmezésükben ők mindenkivel
messzemenően előzékenyek és befogadóak voltak, megadtak minden lehetőséget
és támogatást. Ezért csodálkoznak, hogy miért nem elégedettek a fiatalok.

*És miért nem elégedettek?*

*A szegregált külvárosi negyedekből számos helyen elköltözött a svédek
többsége,* kivonultak az állami hatóságok és önkormányzati szervek,* a
párhuzamos társadalom viszont maradt. Számos esetben az édesanya marad
otthon a gyerekekkel, emellett nem tud megtanulni svédül; ráadásul az
esetlegesen munkanélküli apa sokszor nem tud (a muzulmánok a miénkénél
patriarchálisabb kultúrájában) családfenntartóként működni. Sok esetben
tehát a gyermekek az elveszett szülői tekintély árnyékában nőnek fel. A
gyermeknevelés ilyenkor a legnagyobb testvérre hárul, és a gyermekek válnak
szüleik szüleivé: ők kísérik őket orvoshoz, fordítanak nekik a hivatalban,
ők tartanak kapcsolatot a hatóságokkal. Ezeknek a gyerekeknek, fiataloknak
az életében ritka a felnőtt példakép, és akarva-akaratlanul érzékelik, hogy
elkülönülten élnek a társadalomtól.*

*A gyerekek be akarnak illeszkedni?*

*Általában nincs kiforrott, szilárd identitásuk: tudatában vannak a vallási
és nyelvi hovatartozásnak, de anyanyelvüket már talán nem uralják,
származási országukban talán még sosem jártak.* Sok esetben a család
„otthonmaradt” része sem tartja már őket „igazi” szomáliainak,
muzulmánnak. *Ugyanakkor
egyáltalán nem érzik magukat svédnek sem. *Két identitás közt a vákuumban
vannak.* A szélsőséges mozgalmak viszont éppenséggel ebbe a vákuumba tudnak
behatolni, ezért is toboroznak előszeretettel az ilyen identitásválságban
lévő fiatalok köreiből.* Egy karizmatikus vezető ugyanis egy teljes
identitáscsomagot tud felkínálni a követői számára, akik általa új
családot, új hovatartozást, új nyelvezetet és esetleg még új ruhát is
kapnak, meg persze egy végtelenül leegyszerűsített világmagyarázatot a
társadalom – és jelenlegi helyzetük – bonyolult kérdéseire.

*Önnek kapcsolatot kellett tartania muzulmán közösségekkel. Mit tapasztalt?*

Az Igazságügyi Minisztérium alkalmazottjaként kellett kapcsolatban lennem
(többek között) a muzulmán közösségekkel és szervezetekkel. Mivel a
szélsőséges mozgalmak térhódításának a megelőzésével foglalkoztam, fontos
volt egy kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolat kiépítése, melynek egyik
fontos része egyfajta tolmácsolás volt, hogy ilyen területen mit és miért
csinál a svéd állam, és hogy a szélsőséges iszlamizmus elleni fellépés nem
kollektív stigma. *Sok helyen jól fogadtak*, *egy helyen volt rossz
tapasztalatom, egy fiatalokból álló szervezetnél. Ők voltak a
legradikálisabbak és ők hajlottak a legkevésbé bármiféle párbeszédre. Nem
akartak velem kezet se fogni, mert nő vagyok. Ez a szervezet például arra
kapott komoly állami támogatást, hogy „a svéd társadalomban elharapózó,
súlyos iszlamofóbia” ellen felléphessen.*

*Súlyos iszlamofóbia a svéd társadalomban, ez komoly? És erre kaptak pénzt?*

*Igen. Sok pénzt kaptak, több hatóságtól is. Később pedig kiderült, hogy a
pénz egy részéből radikális imámokat hívtak meg Szaúd-Arábiából vagy
Tunéziából, hogy „nemileg szegregált” közösségnek előadásokat tartsanak az
„elfajzott Nyugatról”. Előfordult olyan is, hogy az al-Shabaab egy
stockholmi, külvárosi fiatalok számára fenntartott közösségi házban
toborzást végzett. Ez a példa sajnos arra mutat, hogy esetenként elég
megtanulni a megfelelő nyelvet, kifejezéseket, amelyeket előszeretettel
használnak a politikusok és  a hatóságok – emberi jogok,
antidiszkrimináció, antirasszizmus, iszlamofóbia, fiatalokkal való
foglalkozás, stb. – és máris érkezik a pályázati pénz.*

*A másod- és harmadgenerációs bevándorlók valóban a szegénység miatt
fogékonyak a szélsőséges eszmékre?*

A szegénységből fakadó terrorizmus elmélete elsősorban a közel-keleti
merénylőkre a jellemző. Szerintem nem lehet egyértelműen alkalmazni ezt a
képletet az eddig ismert nyugati merénylőkre, akik az esetek túlnyomó
részében itt, Európában nőttek fel, beszélik az illető ország nyelvét,
családosak, van munkájuk. A 2005-ös londoni merénylők többsége egyetemet
végzett ember volt, a 2007-es glasgow-i meghiúsított merénylet tettesei
orvosok voltak, a magát Stockholmban felrobbantó öngyilkos merénylő szintén
kertvárosban felnőtt, egyetemet végzett, háromgyermekes családapa volt. A
probléma mélyebb megértéséhez szükséges az iszlámot jobban górcső alá
vonni, például a vallásban meghatározó erővel bíró vallási, erkölcsi és
tekintélyi alapelveket. *Az iszlamista terrorizmus nem pusztán politikai
probléma **– noha -izmusról beszélünk, nem lehet tehát csupán politikai
eszközökkel fellépni ellene. A magát Iszlám Államnak nevező szélsőséges
iszlamista mozgalom vallási értelmezése szerint például minden egyes
muzulmánnak kötelessége részt venni a dzsihádban, egyénileg, akárhol él, a
megadott ellenség pedig „a nyugat”. Ennek az egyéni dzsihád doktrínájának a
vallási megalapozásá*ra már az al-Kaida is törekedett,* ezzel globális
szintre emelvén a harcteret, ami állandó készenlétet igényel a nyugati
nemzetvédelmi szakszolgálatoktól.*

*Állandó témája a bevándorlással kapcsolatos közbeszédnek a svédországi
nemi erőszakok elkövetőinek kiléte: a bevándorlásellenesek szerint a
bevándorlók közül kerül ki az elkövetők többsége, a multikulti védelmezői
szerint ez nem igaz. Nemrég a Heti Válasz írta, hogy a svéd nők feketére
festett hajjal mennek ki az utcára, a szerzőről viszont azonnal levették a
keresztvizet. Tényleg a bevándorlókhoz köthető a svédországi nemi erőszakok
többsége, és nem mernek kimenni a svéd nők az utcára?*

*Nem lehet tudni, milyen nemzetiségűek az elkövetők, mert a svéd bűnügyi
statisztikák nem tartalmaz etnikumra vonatkozó adatokat jó pár éve, így
hivatalosan sajnos nem tudjuk.*

*Sajnos? Ön számon tartana etnikai adatokat is a bűnügyi statisztikákban?*

*Igen, mivel releváns: ha be tudjuk azonosítani, hol a probléma, sokkal
hatékonyabb preventív módszerekkel tudnánk megelőzni a bűneseteket. A
tények közlése talán egy árnyaltabb közvitát is eredményezhetne.* *De a
politikai korrektség és a bevándorlókkal szembeni előzékenység ezt is
megakadályozza. Attól tartok, hogy nem lesz soha olyan svéd kormány, ami
ezt (újból) meg merné lépni, mivel ez a jelenlegi politikai légkörben
elképzelhetetlen lenne.*

*Ott vannak a Svéd Demokraták.*

Igen, ők a bevándorlás erős korlátozására próbálják alapozni ideológiájukat
és a szavazótáborukat. Ők lehet, hogy felvetnének egy ilyen javaslatot, de
a svédek többsége elzárkózik a párttól. Amikor 2010-ben bekerültek a
parlamentbe, a többi képviselő kivonult a parlamentből, mondván, nem fognak
a Svéd Demokraták képviselői mellé ülni. Óvodás módszerek alkalmazásával
nehéz példát mutatni, ami a tényekre és kölcsönös tiszteletre alapuló
politikai vitát illeti. *Godwin „törvénye” jól illusztrálja ezt a
jelenséget: *eszerint aki *érzelmileg túlfűtött vita közben először rásüti
a másikra a rasszista bélyeget (vagy Godwin szerint vitapartnerét
megpróbálja a Harmadik Birodalommal vagy nemzetiszocializmussal
összefüggésbe hozni), az a látszat ellenére menthetetlenül elvesztette azt
a vitát. Svédországban nincs konstruktív, árnyalt közvita anélkül, hogy ne
sütnének előre egymásra mindenféle bélyegeket az ellenfelek.*

*„Az iszlám egy idő után akár a nyugatiak számára is csábítóvá válhat.”*

*Ön szerint fennáll a veszélye Európa eliszlamizálódásának, amit például
Michel Houellebecq Behódolás című könyve is vizionál?*

*Ha a születési statisztikák továbbra is úgy alakulnak, ahogy, magyarán a
muzulmánok sokkal több gyermeket vállalnak, akkor jelentősen meg fog nőni
Európa muzulmán lakossága. A Pew Research Institute számításai szerint
2030-ra eléri az európai muzulmánok száma az 58 milliót. *A Behódolást
véleményem szerint tévesen kiáltották ki iszlamofóbnak - elsősorban nem az
iszlámot kritizálja, hanem a nyugati liberális demokrácia rendszerét,
amiben megszűnt sok létfontosságú társadalmi érték. Nem értékes a család,
nincsenek szociális kötelékek, nincs jelentősége a hitnek, a
kereszténységnek. Ezt az űrt Houllebecq szerint jól tudja pótolni az erős
családi struktúrákkal és szilárd vallási gyakorlatokkal rendelkező iszlám,
ami egy idő után akár a nyugatiak számára is csábítóvá válhat – mint
például a regény főszereplőjének is.

*A bevándorlás pártolói szerint az ellenzők túldimenzionálják a problémát.
Mennyi a sok bevándorló?*

Ez attól függ, mekkora kapacitása van egy államnak ténylegesen integrálni a
bevándorlókat, azaz megtanítani nekik a nyelvet, munkaerőpiac-képessé tenni
őket, illetve megfelelő egészségügyi ellátást biztosítani, ami például a
súlyos háborús traumákat illeti. Magyarán annyi bevándorlót kellene
befogadnia egy országnak, ahánynak tud egy emberhez és társadalomhoz méltó
életet biztosítani. Az is kérdés, milyen bevándorlóról van szó. Képzett
munkaerőre, elitmigrációra szüksége van Európának. Csakhogy a mostani
áradattal első sorban nem ebbe a kategóriába sorolandó emberek érkeznek.

*Ráadásul az elitmigránsok általában legális úton érkeznek.*

Így van. Egy szíriai, szomáliai, afganisztáni vagy eritreai – hogy a
legjelentősebb kibocsátó országokat felsoroljam – általában ugyanazokkal a
problémákkal rendelkezik: súlyos háborús trauma, a működő társadalom és
államigazgatás ismeretének teljes hiánya, sok esetben írástudatlanság. Nagy
kihívásokkal kell megküzdeni velük kapcsolatban, ennek tükrében kell
eldönteni, hogy sok vagy kevés a bevándorló.

*És az emberiességi szempont?*

*Nyilván nagyon fontos. Mi is a saját bőrünkön tapasztaltuk egy kommunista
diktatúrából elmenekülvén, hogy milyen az, amikor valaki nem csak az
etnikuma, hanem a vallása miatt is egy rendszer ellenségének minősül.
Egyértelműen hálásak vagyunk Svédországnak, hogy ott lelhettünk menedékre,
és egy olyan társadalomban élhettünk, ahol nem volt éhezés, üldöztetés,
háború. Viszont kell, hogy működjön egy repatriáló, visszaintegráló
rendszer is, ami felkínálja a visszaköltözés lehetőségét.*

*Mit gondol a déli határzárról? Embertelen vagy nem az, használ vagy nem
használ, esetleg megkerülik?*

Szerintem az embercsempészek előbb-utóbb úgyis találnak új utakat és új
megoldásokat, hihetetlenül kreatívak. Valamelyik határ menti falunál
kaszát, kapát is adtak a menekültek kezébe, hogy ne legyenek annyira
feltűnőek. Az embercsempészek stafétabotként adják tovább egymásnak a
menekülteket a migráns-útvonalakon, és még itt is velük vannak. Nagyon
cinikus, ahogy sok esetben könyörtelenül kizsákmányolják a ténylegesen
rászorulókat. A kerítés nem a leghatékonyabb módszer, de a legsúlyosabb
probléma rövid távú, azonnali kiküszöbölésére talán alkalmasnak bizonyulhat.

*Akik hozzánk érkeznek, azok a módosabb középosztályból kerülnek ki?*

Így egyértelműen nem jelenthető ez ki, de lehet benne igazság. Ha jól
emlékszem, az Europol legutóbbi, embercsempészetről szóló jelentése szerint
egy pakisztáninak például negyvenezer eurót kell kifizetnie egy
embercsempésznek, hogy az Európába hozza. Hajóval átkelni a
Földközi-tengeren 800-2000 euró fejében lehetséges egyes embercsempészetet
tanulmányozó olasz kutatók szerint. Ezek olyan összegek, amiket nemhogy egy
átlag magyar, de egy átlag svéd sem tudna előhúzni a zsebéből.

*Ki lehet szűrni a bevándorlók közül a terroristákat?*

Szerintem ki, de ez hatékonyabban a bevándorlás erőteljes korlátozásával
valósulhatna meg, hiszen a nemzetvédelmi szakszolgálatok egyszerre csak egy
adott mennyiségű emberrel tudnak dolgozni. A feladatkörüknek ezen fontos
részének teljesítése a költségvetésükben is tükröződnie kellene.

*Tulajdonképpen minden egyes menekültet le kellene nyomozni?*

Nem nevezném nyomozásnak, hanem kockázati felmérésnek. A szűrésnek ott
kellene kezdődnie, ahol még működik konzuli szolgálat, mielőtt még a
határhoz érnek a potenciális veszélyforrások, de ez nagyon utópisztikus
elgondolás. De egyébként igen, amennyiben lehet, minden harmadik országból
érkező menedékkérő esetében fel kell mérni az esetleges kockázatot. A
svédek eleinte nem ezt a hozzáállást választották: 2013 szeptemberétől a
svéd bevándorlási hivatal egy kormányrendelet alapján minden egyes szíriai
érkezőnek automatikusan letelepedési engedélyt adott ki. A szíriai
fegyveres iszlamista erők persze tudomást szereztek erről, és nyíltan, a
Twitteren, a Facebookon arra buzdítják a híveiket, hogy Svédországban
kérjenek menedékjogot. Azóta szigorúbb szűrési intézkedéseket vezetett be a
hivatal, és az idén eddig hivatalos számaik szerint kétszer annyi
potenciális veszélyforrást fogtak el (potenciális terroristát vagy olyan
személyt, akit a származási országában háborús bűnök vádjával köröznek vagy
ítéltek el), mint a tavalyi év alatt.

*Ha el is fogadnak egy ilyen elvet, miért hirdetik ki, amikor nyilvánvaló,
hogy kihasználják a szélsőséges iszlamisták? Miért nem elég, ha csendben
cselekszik a bevándorlási hivatal és nem veri nagydobra?*

A nyilvánosság elve fontos alapelv a svédeknél, a tolerancia és befogadás
mellett. Számos svéd világképe szerint a nemzetbiztonság és a humanitárius
bevándorlási politika összeegyeztethetlenek, ezért inkább az utóbbit
pártolják. Sokan nincsenek tisztában a nemzetvédelmi szakszolgálat
törvényileg megszabott (és korlátozott) feladatkörével, illetve az ezekből
fakadó adatgyűjtési igényeivel. Ezért – és az esetleges tévhitek elkerülése
végett – igyekezett a svéd szakszolgálat az elmúlt években több mindent
átláthatóbbá tenni és nyilvánosságra hozni.

*„Egy kicsit meg tudom érteni az identitásválságban szenvedő
másodgenerációs bevándorlókat.”*

*A svédek megvédenék a hazájukat, ha arra kerülne a sor?*

A honvédelem parancsnoka két éve jelentette ki, amikor már nem először
„tévedt” orosz tengeralattjáró svéd vizekre, hogy Svédországnak jelen
pillanatban, ha tudná, hogy ki a támadó, honnan és mivel támad, egy hétig
volna kapacitása megvédeni magát. A svédek nem NATO-tagok és nem is akarnak
azok lenni, habár kelet felől az utóbbi években – ahogy Cseh Tamás énekelte
– a *„rusz medve mancsa”* arrafelé is letette lábnyomát. De nem történik
semmi konkrét esemény. A svédek arra alapoznak, hogy a NATO majd megvédi
őket támadás esetén; noha ezt az előző NATO-főtitkár, Anders Fogh Rasmussen
konkrétan megcáfolta egy svéd biztonságpolitikai konferencián, kijelentve,
hogy a NATO nem fogja megvédeni Svédországot, mivel nem tag, és kész.

*És lelkileg felkészültek a svédek a honvédelemre?*

Szerintem nem. 2010-ben törölték el a kötelező katonaságot. *„Megvédeni a
hazát”*, ez a svédek számára diffúz fogalom, hiszen több mint kétszáz éve
nem tapasztaltak háborút. Az élő generációk egyike sem tud arról mesélni,
milyen az, amikor a bombázás elől a pincébe kell bújni; vagy milyen az,
amikor be kell rukkolni, s a családtól elszakadva egy távoli harcmezőn
szolgálni a hazát. A második világháborúban Svédország*„semleges”* volt,
pedig együttműködött mindkét oldallal, egyes történelmi források szerint az
akkori svéd király Hitler-rajongó volt. A svédekben van egy nagy adag
jóhiszeműség, ami egyrészt kedves és szimpatikus dolog, másrészt viszont
nagyon komoly hátulütőkkel járhat. A honvédelemmel kapcsolatos felfogás is
ezt a kettősséget tükrözi: ha ők betartják a rájuk vonatkozó szabályokat,
akkor mások is minden bizonnyal betartják a rájuk vonatkozóakat, mert
szerintük így működik a világ.

*A semlegesség nevében végrehajtott nyelvtanreform, a semleges vécék és az
Egália-óvoda csak a zöldek mániái, vagy ezek az svedikumok széleskörű
támogatottságot élveznek a svéd társadalomban?*

A nemek közti egyenjogúság a hatvanas-hetvenes évek óta szerves része a
svéd tudatnak. Persze az egyenlő fizetés elvével mindenki egyetért
Svédországon kívül is, de az elmúlt években több olyan kezdeményezés látott
napvilágot a svédeknél, ami a heteronormativitás megbontására törekedett,
és már túlhaladta pusztán a nemek közti egyenjogúság és egyenlőség
kérdését. A kormány részét alkotó zöld párt tervezete szerint kötelező
lenne minden óvodában egy gender-pedagógus, akinek az lenne a feladata,
hogy már a korai években eltántorítsa a gyerekeket a nemileg „sztereotip”
viselkedéstől, leegyszerűsítve: a kislányok ne játsszanak babákkal, a
kisfiúk meg katonásdit, és legyen nevelésük jelentős része a normakritika.
Ennek a hosszú távú negatív hatásait nehéz kimutatni, és valószínűleg akkor
is nehéz tudományosan bebizonyítani, hogy miért természetellenes ez a lépés
– hiába mondja a józan ész, hogy a nők maradjanak nők, a férfiak pedig
férfiak. A svédek részéről mindez befogadásra talál, mert a társadalom már
elért egyfajta ideológiai és gazdasági jóléti szintet, amikor már nincsenek
nagyobb vélt vagy valós megoldásra váró kérdések, hanem ezek a mi
valóságunktól egyelőre idegen kérdések is napirendre kerülhetnek.

*Mindez az ön számára is furcsa, annak ellenére, hogy ott nőtt fel?*

Számomra is; én egy hagyományőrző kálvinista családban nőttem fel, így az
értékrendem elég távol áll az említettektől. Emiatt aztán egy kicsit meg
tudom érteni az identitásválságban szenvedő másodgenerációs bevándorlókat.

*Milyennek látja az uniós menekültügyi rendszert?*

Valamilyen kvótarendszerre szükség van, ma is létezik ilyen, ennek
keretében az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága osztja el a menekülteket. Ez a
kvóta viszont Svédországra például ezer fő, de közben évente körülbelül 80
ezer bevándorló érkezik az országba. Uniós szinten is folynak a tárgyalások
egy ehhez hasonló rendszer bevezetéséről, de egyelőre igen eltér a
tagállamok véleménye. Én híve lennék egy kvótarendszernek, amely figyelembe
veszi az illető tagállam kapacitását, beleértve a gazdasági helyzetét és az
egyéb belügyeket (például munkanélküliségi arányt) anélkül, hogy az
emberiességi szempont kicsorbulna.

*Egyébként szabad mozgás van az EU-ban, nem lehet „röghöz kötni” senkit.
Így is van értelme a kvótának?*

Amíg meg nem kapják a letelepedési engedélyt a bevándorlók, addig van
értelme, hiszen ez elsősorban az adminisztratív terheket és költségeket
osztja el, de hosszú távon nem feltétlenül megoldás. Szerintem jelen
pillanatban korlátozni kellene a bevándorlást: egyszerűen mert nincs elég
kapacitása az EU-s tagállamoknak ennyi embernek biztosítani mindazt, ami
egy elégséges társadalmi és szociális beilleszkedést elősegítene, beleértve
az elszállásolást, nyelvoktatást, egészségügyi ellátást és a későbbiekben a
munkaerőpiacra való felkészítést. Ráadásul számos európai ország küzd most
még egyelőre megoldásra váró, szintén égetően fontos társadalmi
problémákkal.

*150 katonával csatlakozott Magyarország az Iszlám Állam elleni
küzdelemhez. Az ellenzők szerint ez növeli a terrorkockázatot. Megérte
csatlakozni?*

*Az Iszlám Állam elleni koalícióhoz való csatlakozás tényleg fokozza a
hazai terrorveszélyt, ezt valószínűleg nem csupán a beavatkozás ellenzői
állapították meg, hanem az illetékes szakszolgálatok is. Véleményem szerint
részt kell venni a koalícióban,* hiszen közös érdeket szolgál ez a
fellépés, s ez olyan fellépés, aminek az eredményét sokáig érezni fogja
Európa. Hogy elegendő lesz-e a mostani beavatkozás az Iszlám Állam
tényleges visszaszorítására és legyőzésére, azt majd csak a jövő tudja
megmondani; de nagy *a gyanúm, hogy nem csupán az ottani harctéren fog
eldőlni a végkimenetel.*

***

Fotók: Földházi Árpád
<http://www.arpadfoldhazi.com/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201507>
.
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150803/81f37d0b/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl