[Grem] KONCERT ápr.30. MÜPA Prokofjev, Brahms / visszajelzést pénteg estig kérek

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. Ápr. 22., Sze, 20:41:07 CEST 

Visszajelzést péntek (ápr.24. ) estig kérek emailen a greschem at gmail.com
cĂ­mre

ár: 800 Ft

2015. április 30., 19:30

Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, Budapest

*Prokofjev*: Hamupipőke - szvit no. 1, op. 107
<http://www.filharmonikusok.hu/koncert?id=1064#m933>
*Brahms*: IV. szimfĂłnia e-moll, op. 98
<http://www.filharmonikusok.hu/koncert?id=1064#m512>

Vezényel: *Rossen Milanov
<http://www.filharmonikusok.hu/koncert?id=1064#sz971>*

Közreműködik: *Nemzeti Filharmonikus Zenekar*
<http://www.filharmonikusok.hu/zenekar>

Amiben Rossen Milanov más, mint a többi karmester: elismert balettdirigens
is, rendszeresen dolgozik együtt jó nevű koreográfusokkal, Zürich,
Stockholm, Genf, Philadelphia balett-társulataival. Több zenei kultúrában
él: másfél évtizede szülőhazája, Bulgária egyik vezető szimfonikus
zenekarának a zeneigazgatója, továbbá két amerikai zenekart vezet, valamint
az észak-nyugat spanyolországi Asztúria zenekarának első karmestere.
Tanulmányait a két legrangosabb amerikai zenei egyetemen, a Curtis
Intézetben és a Juilliard School of Music hallgatójaként folytatta.
Tizenegy évet töltött a Philadelphia Zenekarnál Wolfgang Sawallisch,
Christoph Eschenbach és Charles Dutoit asszisztenseként, illetve
másodkarnagyaként. Olyan világhírű szólistákkal lépett fel, mint Yo-Yo Ma,
Itzhak Perlman, Joshua Bell, Midori Ă©s Christian Tetzlaff. A szovjet-orosz
zeneszerzők kimagasló tolmácsolójaként is komoly érdemeket szerzett,
személyes ismeretség köti a Prokofjev családhoz: ő mutatta be a zeneszerző
unokájának egyik művét. A második világháború évei alatt írt, méltán
népszerű Hamupipőke balettet úgy tartja számon az irodalom, mint Szergej
Prokofjev legszebb zenéinek foglalatát.





<http://www.filharmonikusok.hu/koncert?id=1064#pagetop>Hamupipőke - szvit
no. 1, op. 107

A Hamupipőke című balettet Prokofjev 1940 és 1944 között komponálta;
bemutatójára azonban csak a háború befejezése után, 1945 novemberében
kerülhetett sor a moszkvai Nagy Színházban, a címszerepben Galina
Ulanovával. A siker olyan nagy volt, hogy a darabot 1946 áprilisában
másodszor is színre vitték, és a balett zenéjéből a zeneszerző még
ugyanebben az évben három különböző zenekari szvitet állított össze. Az 1.
szvithez a balett első két felvonásának részleteit használta fel. A legtöbb
esetben jelentősen átdolgozta, illetve kiegészítette az eredetit, nem
egyszer a balett több különböző számának zenei anyagát gyúrta össze
egyetlen tétellé, s a részletek sorrendje sem mindig követi a színpadi
történés időrendjét.
Az első két felvonás tartalma: I. Hamupipőke bálba készülődő mostohanővérei
egy vállkendőt varrnak, ám összevesznek azon, hogy ki viselje, s végül
kettétépik. Egy menedéket kérő koldusasszony lép be, akit a mostoha és
lányai ki akarnak dobni, Hamupipőke azonban felajánlja neki a saját helyét
a tűznél, és egy pár régi cipőt. Az asszony távozik, majd anya és lányai
egy rövid tánclecke után elindulnak a bálba. A koldusasszony, aki valójában
Tündér-nagymama, visszahozza az üvegcipőkké változott lábbeliket.
Összehívja a négy évszak tündéreit, s Hamupipőke szegényes öltözékét
gyönyörű báli ruhává, egy tököt hintóvá, az egereket lovakká, a szöcskéket
és szitakötőket lakájokká változtatják. De a tündér figyelmezteti
Hamupipőkét: a varázslat csak éjfélig tart, utána az üvegcipők kivételével
minden visszaváltozik azzá, ami eredetileg volt.Tizenkét törpét bíz meg
azzal, hogy éjfélkor emlékeztessék erre a lányt. II. A Herceg, aki ezen a
bálon szeretne menyasszonyt választani magának, nem táncol senkivel
mindaddig, amíg Hamupipőke meg nem jelenik. Együtt táncolnak, majd
frissítőként a Herceg három narancsot kínál a lánynak, aki kettőt a
mostohanővéreinek ad. Éjfélkor a törpék előugrálnak a kastély nagy
órájából. Hamupipőke hanyatt-homlok rohan ki az éjszakába, s közben
elveszíti a fél cipőjét. A Herceg elhatározza, hogy addig nem nyugszik,
amíg meg nem találja a cipőpárját.
A szvit tételei: 1./Bevezetés. A balett két fontos motívumát előlegezi: a
tétel elején és végén a szegény, szolgasorban tartott Hamupipőke dallamát,
középső részében pedig, a hárfa és a brácsák zsongó kíséretével a bálról
álmodozó lány témáját. 2./Pas de châle. A mostohatestvérek groteszk tánca a
kendő két felével, majd báli duettjük a narancsokkal. 3./Perpatvar. A
tánclecke bevezető futamai után akét nővér civakodása a kendő fölött. 4./A
Tündér-nagymama és a Tél tündére. A Tél tündérének táncát a Tündér-nagymama
két megjelenése szakítja meg.

5./ Mazurka. A színpadon a Herceg belépését megelőző tánc. A tétel első
felének zenei anyaga azonos a balettével, ám a Herceg megjelenése ezúttal
–a többször ismételt, figyelmet parancsoló fúvós-szignál ellenére –
elmarad. 6./Hamupipőke a bálba megy. A tétel két részre tagolódik: először
a bálba induló izgatott zenéje, majd a bálban előadott tánca
(klarinétszólóval bevezetett keringője) hangzik fel. 7./Hamupipőke
keringője. Valójában Hamupipőke és a Herceg táncának szenvedélyes
zárószakasza. 8./Éjfél. A nagy óra számlapja kivilágosodik: mindjárt éjfél!
Halljuk a másodpercek kopogását, s azután a tizenkét óraütést. A rövid
lezárás Hamupipőkének a bálról álmodozó témáját idézi vissza, diadalmas
tutti-hangzással: a színpadon ott áll a Herceg, kezében a fél pár
üvegcipővel…






<http://www.filharmonikusok.hu/koncert?id=1064#pagetop>IV. szimfĂłnia
e-moll, op. 98

A mélységesen zárkózott Brahms nem szívesen engedett bepillantást alkotói
műhelyébe. Jóllehet ő maga előszeretettel tanulmányozta a nagy elődöktől
fennmaradt vázlatokat, a maga hasonló munkájáról alig hagyott nyomokat maga
után, a kompozícióival kapcsolatos kérdésekre pedig előszeretettel adott
tréfás – utóbb nemritkán kifejezetten félrevezetőnek bizonyuló –
válaszokat. Közismert például, hogy egyik legderűsebb hangulatú
kompozícióját, a II. szimfóniát kiadója számára mint mélységesen
melankolikus művet harangozta be, amelynek címlapját gyászkeretbe kell majd
foglalni. De éppily keveset tudhatott meg tőle valódi munkájáról az a
barátja, aki 1885 őszén a Mürzzuschlagban töltött nyár terméséről
érdeklődött a zeneszerzőnél, s akinek szóló válaszában Brahms csupán néhány
„polkát és valcert” emlegetett. Ezekben a hónapokban ugyanis valójában a
IV. szimfónia utolsó két tételén dolgozott, miután az előző nyáron,
ugyanitt, az első kettőt vetette papírra.
A IV. szimfóniában polkát és valcert hiába keresnénk, s bár a meiningeni
bemutatón a mű sikert aratott, semmiképp sem sorolhatjuk a zeneszerző
legkönnyebben befogadható kompozíciói közé. Jellemző, hogy még a zeneszerző
bécsi környezete is értetlenül fogadta Brahms számos megoldását: Max
Kalbeck például a kompozíció egységét hiányolta, amit a két utolsó tétel
elhagyásával (s helyettük újak komponálásával) vélt orvosolhatni, míg
Eduard Hanslick éppenséggel a nyitótétel közben érezte úgy, „mintha két
borzasztóan szellemes ember alaposan helyben hagyott volna.” A Brahmsszal
amúgy is feszült viszonyban lévő Hugo Wolf pedig kritikájában maró
iróniával egyenesen úgy fogalmazott, hogy „akárcsak a Jóisten, Brahms úr is
érti a módját, hogy a semmiből csináljon valamit”, s ennyiben „az ötlet
nélküli komponálás művészete egyértelműen Brahmsban találta meg méltó
képviselőjét.”
Manapság számos elemző úgy sejti, az értetlenség részben egyfajta „titkos
program” számlájára is írható, amelyet a zeneszerző senkivel sem osztott
meg, jóllehet ennek ismeretében mindenki számára egyértelművé válhatott
volna egy-egy sajátos zeneszerzői megoldás indoka. Az első tétel főtémája
például végső soron valóban nem több ereszkedő tercek (illetve az ezekkel
zeneelméleti szempontból lényegében azonos, emelkedő szextek) láncolatánál,
s ennyiben mintha igazolná az „ötlet nélkül komponálás” vádját – csakhogy
ez a terclánc Brahms több más művében is visszaköszön, s utóbb a Négy
komoly énekben az „O Tod, o Tod” szöveggel jelenik meg, így a különös
szimfóniakezdet mögött is a halállal kapcsolatos programatikus gondolatokat
sejthetünk. Különösen annak fényében, hogy a finálén végigvonuló híres
basszusmenet Bach 150. kantátájának záró kórustételéből származik, ahol
éppen a „Napjaimnak a szenvedésben / Isten mégis örömben vet véget”
sorokhoz kapcsolódik. Felix Weingartner tehát alighanem jó nyomon járt,
amikor Brahms utolsó szimfóniájának zárótételében a Beethoven Kilencedikjét
lekerekítő finálé egyfajta ellenpárját vélte felismerni: míg utóbbiban az
Öröm mámora ragadja magával a hallgatót, Brahms zenéje bizonyos értelemben
„a pusztulás valóságos orgiáját” tárja elénk. Hogy mindez a zeneszerző
konzervatív baráti körének kevéssé lehetett ínyére, érthető – mai füllel
hallgatva azonban Brahms halálvíziója legalább annyira lenyűgöző, sőt
felemelő élmény, mint Beethoven klasszikusabb fohásza az örömhöz.







<http://www.filharmonikusok.hu/koncert?id=1064#pagetop>Rossen Milanov

Rossen Milanov az USA-ban a Juilliardon valamint a Curtis Intézetben
végzett karmesteri tanulmányokat. Korábban a Duquesne Egyetemen és a Bolgár
Nemzeti Zeneakadémián szerzett oboaművészi diplomát. Különleges egyéniség,
előadásmódját az éles zenei intellektus és az újra nyitott művészi felfogás
jellemzi. Olyan világhírű előadóművészekkel dolgozott együtt, mint Yo-Yo
Ma, Itzhak Perlman, Joshua Bell, Midori, Christian Tetzlaff és André Watts.
Tizenegy éven át irányította karmesterként a Philadelphiai Zenekart.
Jelenleg a Princetoni Szimfonikus Zenekar igazgatĂłja Ă©s az Orquesta
Sinfónica del Principado de Asturias (OSPA) első karmestere
Spanyolországban. Emellett jól ismert személyiség Észak Amerikában,
Európában sőt még a Távol Keleten is. A modern zene iránti
elkötelezettségből fakadóan számos világpremier, így Richard Danielpour,
Nicolas Maw és Gabriel Prokofjev műveinek bemutatója fűződik a nevéhez. Az
elismert gyakorló zenekar, a New Jersey-ben működő Symphony in C
zeneigazgatójaként gyakran dolgozik együtt fiatal tehetséges zeneszerzőkkel
az évente megrendezésre kerülő Fiatal Zeneszerzők Versenyén. A korábban a
Bolgár Nemzeti Rádió Zenekarának főzeneigazgatója, majd a Szófiai Új
Szimfonikus Zenekart vezető karmester volt. A bolgár kormány A Bolgár
Kultúráért díjjal tüntette ki és 2011-ben elnyerte az ASCAP díját a
Princetoni Szimfonikus Zenekar kreatív műsorának megalkotásáért.
Szabadidejében szívesen főz, és kulináris tehetségét jótékonysági
eseményeken kamatoztatja.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150422/80cff262/attachment.html

További információk a(z) Grem levelezőlistáról