[Grem] Hajléktalan pár - remélhetőleg, segítséggel, vissza tud térni a társadalomba
Emoke Greschik
greschem at gmail.com
2015. Ápr. 12., V, 07:56:55 CEST
Utolsó menedék
*Amikor az emberekben megmozdul a
lelkiismerethttp://mno.hu/magyar_nemzet_magazin/utolso-menedek-1281329
<http://mno.hu/magyar_nemzet_magazin/utolso-menedek-1281329>*
2015. április 11., szombat 13:55, frissĂtve: szombat 14:05 , forrás: Magyar
Nemzet Magazin <http://mno.hu/magyar_nemzet_magazin_ajanlo>, szerző: Varga
Attila
[image: Utolsó menedék]
Kocsis Sándor és párja, Mariann az ideiglenes lakhelyül szolgáló
garázsban. A festékek már kifizetve Végh László / Magyar Nemzet
*Lakossági összefogással próbálnak lelket önteni Kocsis Sándorba és
párjába, Mariannba a főváros tizenkettedik kerületében élők.* Pontosabban
329 lakos kérte Pokorni Zoltán hegyvidéki polgármestert, hogy önkormányzati
tulajdonĂş, átmeneti idĹ‘re kiutalt ingatlannal segĂtse az utcán Ă©lĹ‘,
tisztességes, munkát kereső hajléktalan párt.
Kocsisék Bermuda-háromszögének közepén, egy italkimérésben találkozom
Sándorral. KĂ©t tenyerĂ©vel szorĂtja a csĂ©szĂ©t, amelyben forrĂł kávĂ©
gőzölög. Tavaly
decemberben,* amikor Ă©jjelente mĂnusz tĂz fokot is mĂ©rtek*, a közelben, egy
Ă©lelmiszerbolt Ugocsa utcára nyĂlĂł raktárának meleg levegĹ‘t kieresztĹ‘
szellőzőrácsán húzta meg magát Kocsis Sándor az élettársával, Mariannal és
Rambóval, behemót kutyájukkal. Egyik este *meglátta őket egy közeli házban
lakó, otthonába tartó szociológus házaspár, s az asszony úgy érezte,
képtelen elmenni mellettük, valamit azonnal tenniük kell. Saját
felelősségükre becsempészték őket a lépcsőházuk lift melletti, szél- és
fagyvédett zugába, majd másnap körbekönyörögték a lakókat, hogy legalább az
ünnepek idején védjék meg a fagyhaláltól a két embert és a kutyát. A ház
lakóközössége január 11-éig adott lehetőséget a két embernek s kutyájuknak
az ott maradásra.*
Cirkusz, vasöntöde, lovas kocsi
*A lakĂłk megĂtĂ©lĂ©se egyĂ©bkĂ©nt felemás volt. NĂ©hányan nem akartak
hajléktalanokat látni a liftakna mellett, sőt valaki azt mondta, hogy a
kilincset sem meri megfogni utánuk,* *mások viszont rendszeresen kávét
fĹ‘ztek Ă©s sĂĽtemĂ©nnyel kĂnálták a kĂ©t embert, csemegĂ©t vittek kutyájuknak.*
Az is előfordult, hogy megkérdezték tőlük, mit főzzenek nekik. Mindenesetre
a pár a januári határidőre összecsomagolt, és sátort készült felhúzni
valahol a budai hegyekben,* amikor a közeli Budai Kuckó presszó tulajdonosa
szĂvessĂ©gi munkakĂ©nt „felkĂ©rte Ĺ‘ket” a fedett terasz Ĺ‘rzĂ©sĂ©re, bár Ă©jszakai
Ă©brenlĂ©t nem szerepelt a kĂvánalmai között… Mindennap felszolgált nekik
kávét, teát, pizzát és melegszendvicset. Csupán hetekig tartott ez a
túléléshez elegendő,* de idillinek korántsem nevezhető* állapot*, ugyanis a
szemben lévő házak lakosai úgy gondolták, hogy panorámájukat zavarja a
hajlĂ©ktalanok látványa, Ă©s feljelentĹ‘ hadjáratot indĂtottak ellenĂĽk. *VĂ©gĂĽl
Kocsis Sándorék egy közeli garázsban kaptak menedéket, itt élnek most is*.
Napok múlva innen is költözniük kell.
Kocsis Sándor a Budai Kuckóban édes-bús történetét meséli.* Most 47 éves.
Kisvárdán szĂĽletett, egy maszeknál cserĂ©pkályha-Ă©pĂtĹ‘i szakmát tanult.
Huszonévesen többször is Budapesten vállalt munkát, dolgozott egy
csőszerelő vállalatnál és a Magyar Cirkusz- és Varieté Vállalat utazó
cirkuszainál mindenesként, azaz a hazai előadások előtt, alatt és után
pakolta a dĂszleteket Ă©s a berendezĂ©st. VĂ©gĂĽl nem ment a társulattal
Svédországba, inkább visszautazott szülőföldjére, és egy kisvárdai
vasöntödében dolgozott formázóként. Egy orgonaillatú május elsején
ismerkedett meg későbbi feleségével, 1988-ban született egy lányuk.
Sándornak volt lovas kocsija, azzal vállalt fuvart, de a billencses ZIL-ek
a kilencvenes évek közepére megölték a vállalkozását. 2002-ben elvált, és
újra Budapesten próbált boldogulni.*
Főznek és mosnak rájuk
*Raktárosként, targoncásként, kőművesek mellett hidegburkolóként dolgozott.
Munkásszállásokon lakott, amikor nem volt jobb munkája, napszámot vállalt.
De megváltozott a gazdasági környezet, kifogytak alóla a szállások.* Kocsis
Sándor *már nem emlékszik* arra,* hogy mikor kényszerült először az utcán,
a szabad ég alatt aludni.* Többször* sátrazott a Hűvösvölgy erdőiben*, de
sohasem tartott a sátras kolóniákkal. Ha az ötven méterre lakó viselkedése
nem tetszett neki, vagy szemetelt, azonnal máshol vert tanyát. Előfordult,
hogy *kihasználták a hajléktalanságát, hiába dolgozott, nem fizették ki.*
Ha ez történt, *szó nélkül továbbállt*. Egy ismerője szerint egyetlen
hibája, hogy az önĂ©rvĂ©nyesĂtĹ‘ kĂ©pessĂ©g hiányzik belĹ‘le. E*gy biztos ember
mindig is volt az Ă©letĂ©ben, bizonyos JĂłzsi, akinek korábban Ă©pĂtkezĂ©seken,
mostanában pedig kútfúrásokon segédkezik.*
„Akármikor bajban voltam, segĂtett rajtam. IdĂ©n már három temetĂ©sen voltam
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, s ő megelőlegezte az útiköltségemet” –
mondja a halk szavú Kocsis Sándor. Mariannt tizennyolc évvel ezelőtt
ismerte meg. Akkoriban ő éttermekben mosogatott, majd gondnok volt. Három
évig éltek együtt, aztán szétváltak útjaik. Két évvel ezelőtt a Fény utcai
piacon – már mindketten hajléktalanként – összetalálkoztak, azóta újra
egyĂĽtt vannak.
Kocsis *életében kétszer aludt hajléktalanszállón, mindkét alkalommal
meglopták.* Öt éve a kukában talált egy kidobott, félholt kölyökkutyát. Két
hétig hordta a kabátja alatt, cseppenként szuszakolta bele cumisüvegből a
tejet, amĂg tĂşl nem volt az Ă©letveszĂ©lyen. Bár azĂłta a kölyökkutya
borjúnyivá cseperedett, egy napra sem váltak meg egymástól. Rambo az életét
adná a gazdájáért és párjáért, a pár pedig úgy tűnik, inkább kockáztatja a
fagyhalált, mint hogy elhagyja. Kocsisékat a tizenkettedik kerületben hamar
megkedvelte a környék. *Szerények, amennyire lehet, ápolják magukat, nem
koldulnak, ha adományt kapnak, hálásan fogadják. *Sándor születésnapjára
egy hölgy tortát sütött, hetente kétszer főznek rájuk, időnként kimossák a
ruháikat. *A hajléktalan pár a Déli pályaudvarnál az illemhely tusolójában
alkalmanként 300 forintért le tud zuhanyozni. Egyik nap Sándor, másik nap
Mariann tisztálkodik, hiszen az 53 kilós Rambo kutya nehezményezi, ha a
gazdák eltávolodnak tőle.* A napokban elszakadt az a bőr nyakörve is,
amelyet egy idős úr ajándékozott nekik.
Visszatérhetnének a társadalomba
*A hajléktalanok mellé állók március közepén bejutottak Pokorni Zoltán
polgármesterhez, s letettĂ©k az aláĂrásgyűjtĹ‘ ĂvĂĽket, amellyel arra kĂ©rik az
önkormányzatot, nyĂşjtson segĂtsĂ©get, hogy KocsisĂ©k szerĂ©ny fedĂ©l alá
juthassanak*, mert alkalmasnak tartják őket arra, hogy kis hátszéllel
visszatĂ©rhessenek a társadalomba. BebizonyĂtották, hogy akarnak Ă©s tudnának
is dolgozni. Valamennyien hiszik, hogy amint Kocsisék egy viszonylag biztos
fedél alatt testileg, lelkileg megerősödnek, és munkába állnak, nem
kerülnek vissza az utcára.
*A civil kezdemĂ©nyezĂ©s nem áll meg az aláĂrásgyűjtĂ©snĂ©l – tudom meg az
egyik támogatótól, Németh Szilviától. Egy nap alatt berendezhetik a lakást,
ajánlottak már fel nekik mosĂłgĂ©pet, hűtĹ‘szekrĂ©nyt, televĂziĂłt. SĹ‘t, a
felĂşjĂtáshoz szĂĽksĂ©ges festĂ©kek már ki vannak fizetve az egyik
festékboltban.* Németh Szilvia egy barátnőjével azt is felajánlotta, hogy
az önkormányzat segĂtsĂ©géért cserĂ©be kitisztĂtják a környĂ©k egyik
kutyafuttatóját, amelyet a napokban meg is tettek.
Most úgy tűnik, az önkormányzati gépezetben lelassult a lakáskiutalás ügye.
Lehet, hogy illúzió: mire ezek a sorok az olvasó elé kerülnek, már a
tĂ©nyleges lakásfelĂşjĂtás is elkezdĹ‘dhet. *Kocsis Sándor a napokban
eljegyezte Mariannt.*
És hagyott még egy sátrat valahol Hűvösvölgyben, az erdő mélyén. Nem
szeretnék, ha az lenne az utolsó menedék.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150412/fe8b245f/attachment.html
További információk a(z) Grem levelezőlistáról