[Grem] Hajléktalan pár - remélhetőleg, segítséggel, vissza tud térni a társadalomba

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. Ápr. 12., V, 07:56:55 CEST


 Utolsó menedék


*Amikor az emberekben megmozdul a
lelkiismerethttp://mno.hu/magyar_nemzet_magazin/utolso-menedek-1281329
<http://mno.hu/magyar_nemzet_magazin/utolso-menedek-1281329>*

2015. április 11., szombat 13:55, frissítve: szombat 14:05 , forrás: Magyar
Nemzet Magazin <http://mno.hu/magyar_nemzet_magazin_ajanlo>, szerző: Varga
Attila
  [image: Utolsó menedék]
  Kocsis Sándor és párja, Mariann az ideiglenes lakhelyül szolgáló
garázsban. A festékek már kifizetve  Végh László / Magyar Nemzet

*Lakossági összefogással próbálnak lelket önteni Kocsis Sándorba és
párjába, Mariannba a főváros tizenkettedik kerületében élők.* Pontosabban
329 lakos kérte Pokorni Zoltán hegyvidéki polgármestert, hogy önkormányzati
tulajdonú, átmeneti időre kiutalt ingatlannal segítse az utcán élő,
tisztességes, munkát kereső hajléktalan párt.

Kocsisék Bermuda-háromszögének közepén, egy italkimérésben találkozom
Sándorral. Két tenyerével szorítja a csészét, amelyben forró kávé
gőzölög. Tavaly
decemberben,* amikor éjjelente mínusz tíz fokot is mértek*, a közelben, egy
élelmiszerbolt Ugocsa utcára nyíló raktárának meleg levegőt kieresztő
szellőzőrácsán húzta meg magát Kocsis Sándor az élettársával, Mariannal és
Rambóval, behemót kutyájukkal. Egyik este *meglátta őket egy közeli házban
lakó, otthonába tartó szociológus házaspár, s az asszony úgy érezte,
képtelen elmenni mellettük, valamit azonnal tenniük kell. Saját
felelősségükre becsempészték őket a lépcsőházuk lift melletti, szél- és
fagyvédett zugába, majd másnap körbekönyörögték a lakókat, hogy legalább az
ünnepek idején védjék meg a fagyhaláltól a két embert és a kutyát. A ház
lakóközössége január 11-éig adott lehetőséget a két embernek s kutyájuknak
az ott maradásra.*
Cirkusz, vasöntöde, lovas kocsi

*A lakók megítélése egyébként felemás volt. Néhányan nem akartak
hajléktalanokat látni a liftakna mellett, sőt valaki azt mondta, hogy a
kilincset sem meri megfogni utánuk,* *mások viszont rendszeresen kávét
főztek és süteménnyel kínálták a két embert, csemegét vittek kutyájuknak.*
Az is előfordult, hogy megkérdezték tőlük, mit főzzenek nekik. Mindenesetre
a pár a januári határidőre összecsomagolt, és sátort készült felhúzni
valahol a budai hegyekben,* amikor a közeli Budai Kuckó presszó tulajdonosa
szívességi munkaként „felkérte őket” a fedett terasz őrzésére, bár éjszakai
ébrenlét nem szerepelt a kívánalmai között… Mindennap felszolgált nekik
kávét, teát, pizzát és melegszendvicset. Csupán hetekig tartott ez a
túléléshez elegendő,* de idillinek korántsem nevezhető* állapot*, ugyanis a
szemben lévő házak lakosai úgy gondolták, hogy panorámájukat zavarja a
hajléktalanok látványa, és feljelentő hadjáratot indítottak ellenük. *Végül
Kocsis Sándorék egy közeli garázsban kaptak menedéket, itt élnek most is*.
Napok múlva innen is költözniük kell.

Kocsis Sándor a Budai Kuckóban édes-bús történetét meséli.* Most 47 éves.
Kisvárdán született, egy maszeknál cserépkályha-építői szakmát tanult.
Huszonévesen többször is Budapesten vállalt munkát, dolgozott egy
csőszerelő vállalatnál és a Magyar Cirkusz- és Varieté Vállalat utazó
cirkuszainál mindenesként, azaz a hazai előadások előtt, alatt és után
pakolta a díszleteket és a berendezést. Végül nem ment a társulattal
Svédországba, inkább visszautazott szülőföldjére, és egy kisvárdai
vasöntödében dolgozott formázóként. Egy orgonaillatú május elsején
ismerkedett meg későbbi feleségével, 1988-ban született egy lányuk.
Sándornak volt lovas kocsija, azzal vállalt fuvart, de a billencses ZIL-ek
a kilencvenes évek közepére megölték a vállalkozását. 2002-ben elvált, és
újra Budapesten próbált boldogulni.*
Főznek és mosnak rájuk

*Raktárosként, targoncásként, kőművesek mellett hidegburkolóként dolgozott.
Munkásszállásokon lakott, amikor nem volt jobb munkája, napszámot vállalt.
De megváltozott a gazdasági környezet, kifogytak alóla a szállások.* Kocsis
Sándor *már nem emlékszik* arra,* hogy mikor kényszerült először az utcán,
a szabad ég alatt aludni.* Többször* sátrazott a Hűvösvölgy erdőiben*, de
sohasem tartott a sátras kolóniákkal. Ha az ötven méterre lakó viselkedése
nem tetszett neki, vagy szemetelt, azonnal máshol vert tanyát. Előfordult,
hogy *kihasználták a hajléktalanságát, hiába dolgozott, nem fizették ki.*
Ha ez történt, *szó nélkül továbbállt*. Egy ismerője szerint egyetlen
hibája, hogy az önérvényesítő képesség hiányzik belőle. E*gy biztos ember
mindig is volt az életében, bizonyos Józsi, akinek korábban építkezéseken,
mostanában pedig kútfúrásokon segédkezik.*

„Akármikor bajban voltam, segített rajtam. Idén már három temetésen voltam
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, s ő megelőlegezte az útiköltségemet” –
mondja a halk szavú Kocsis Sándor. Mariannt tizennyolc évvel ezelőtt
ismerte meg. Akkoriban ő éttermekben mosogatott, majd gondnok volt. Három
évig éltek együtt, aztán szétváltak útjaik. Két évvel ezelőtt a Fény utcai
piacon – már mindketten hajléktalanként – összetalálkoztak, azóta újra
egyĂĽtt vannak.

Kocsis *életében kétszer aludt hajléktalanszállón, mindkét alkalommal
meglopták.* Öt éve a kukában talált egy kidobott, félholt kölyökkutyát. Két
hétig hordta a kabátja alatt, cseppenként szuszakolta bele cumisüvegből a
tejet, amíg túl nem volt az életveszélyen. Bár azóta a kölyökkutya
borjúnyivá cseperedett, egy napra sem váltak meg egymástól. Rambo az életét
adná a gazdájáért és párjáért, a pár pedig úgy tűnik, inkább kockáztatja a
fagyhalált, mint hogy elhagyja. Kocsisékat a tizenkettedik kerületben hamar
megkedvelte a környék. *Szerények, amennyire lehet, ápolják magukat, nem
koldulnak, ha adományt kapnak, hálásan fogadják. *Sándor születésnapjára
egy hölgy tortát sütött, hetente kétszer főznek rájuk, időnként kimossák a
ruháikat. *A hajléktalan pár a Déli pályaudvarnál az illemhely tusolójában
alkalmanként 300 forintért le tud zuhanyozni. Egyik nap Sándor, másik nap
Mariann tisztálkodik, hiszen az 53 kilós Rambo kutya nehezményezi, ha a
gazdák eltávolodnak tőle.* A napokban elszakadt az a bőr nyakörve is,
amelyet egy idős úr ajándékozott nekik.
Visszatérhetnének a társadalomba

*A hajléktalanok mellé állók március közepén bejutottak Pokorni Zoltán
polgármesterhez, s letették az aláírásgyűjtő ívüket, amellyel arra kérik az
önkormányzatot, nyújtson segítséget, hogy Kocsisék szerény fedél alá
juthassanak*, mert alkalmasnak tartják őket arra, hogy kis hátszéllel
visszatérhessenek a társadalomba. Bebizonyították, hogy akarnak és tudnának
is dolgozni. Valamennyien hiszik, hogy amint Kocsisék egy viszonylag biztos
fedél alatt testileg, lelkileg megerősödnek, és munkába állnak, nem
kerülnek vissza az utcára.

*A civil kezdeményezés nem áll meg az aláírásgyűjtésnél – tudom meg az
egyik támogatótól, Németh Szilviától. Egy nap alatt berendezhetik a lakást,
ajánlottak már fel nekik mosógépet, hűtőszekrényt, televíziót. Sőt, a
felújításhoz szükséges festékek már ki vannak fizetve az egyik
festékboltban.* Németh Szilvia egy barátnőjével azt is felajánlotta, hogy
az önkormányzat segítségéért cserébe kitisztítják a környék egyik
kutyafuttatóját, amelyet a napokban meg is tettek.

Most úgy tűnik, az önkormányzati gépezetben lelassult a lakáskiutalás ügye.
Lehet, hogy illúzió: mire ezek a sorok az olvasó elé kerülnek, már a
tényleges lakásfelújítás is elkezdődhet. *Kocsis Sándor a napokban
eljegyezte Mariannt.*

És hagyott még egy sátrat valahol Hűvösvölgyben, az erdő mélyén. Nem
szeretnék, ha az lenne az utolsó menedék.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150412/fe8b245f/attachment.html 


További információk a(z) Grem levelezőlistáról