<div dir="ltr"><div>
<h1>Utolsó menedék</h1>
</div>
<div>
<i>Amikor az emberekben megmozdul a lelkiismeret<br><a href="http://mno.hu/magyar_nemzet_magazin/utolso-menedek-1281329" target="_blank">http://mno.hu/magyar_nemzet_magazin/utolso-menedek-1281329</a><br></i>
</div>
<div><span><br>2015. április 11., szombat 13:55, frissítve: szombat 14:05 , forrás: <a href="http://mno.hu/magyar_nemzet_magazin_ajanlo" target="_blank">Magyar Nemzet Magazin</a>, szerző: Varga Attila </span>
</div>
<table style="margin:auto" align="center" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0">
<tbody>
<tr>
<td>
<div style="width:100%;min-height:auto;float:none"><img style="float:none;margin:auto" src="http://mno.hu/data/cikk/1/28/13/29/cikk_1281329/VL20150409_0310.jpg" alt="Utolsó menedék" height="411" width="645"></div>
</td>
</tr>
<tr>
<td>Kocsis Sándor és párja, Mariann az ideiglenes lakhelyül szolgáló garázsban. A festékek már kifizetve</td>
</tr>
<tr>
<td>Végh László / Magyar Nemzet</td>
</tr>
</tbody>
</table>
<div>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Lakossági összefogással próbálnak
lelket önteni Kocsis Sándorba és párjába, Mariannba a főváros
tizenkettedik kerületében élők.</b></span> Pontosabban<span style="background-color:rgb(255,255,0)"> 329 lakos kérte Pokorni
Zoltán hegyvidéki polgármestert, hogy önkormányzati tulajdonú, átmeneti
időre kiutalt ingatlannal segítse az utcán élő, tisztességes, munkát
kereső hajléktalan párt.</span></p>
</div>
<p>Kocsisék Bermuda-háromszögének közepén, egy
italkimérésben találkozom Sándorral. Két tenyerével szorítja a csészét,
amelyben forró kávé gőzölög. <span style="background-color:rgb(255,255,0)">Tavaly decemberben,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> amikor éjjelente
mínusz tíz fokot is mértek</b></span>, a közelben, egy élelmiszerbolt Ugocsa utcára
nyíló raktárának meleg levegőt kieresztő szellőzőrácsán húzta meg magát
Kocsis Sándor az élettársával,</span> Mariannal és Rambóval, behemót
kutyájukkal. Egyik este <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>meglátta őket egy közeli házban lakó, otthonába
tartó szociológus házaspár, s az asszony úgy érezte, képtelen elmenni
mellettük, valamit azonnal tenniük kell. Saját felelősségükre
becsempészték őket a lépcsőházuk lift melletti, szél- és fagyvédett
zugába, majd másnap körbekönyörögték a lakókat, hogy legalább az ünnepek
idején védjék meg a fagyhaláltól a két embert és a kutyát. A ház
lakóközössége január 11-éig adott lehetőséget a két embernek s
kutyájuknak az ott maradásra.</b></span></p>
<h3>Cirkusz, vasöntöde, lovas kocsi</h3>
<p><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b>A lakók megítélése egyébként felemás volt. Néhányan nem akartak
hajléktalanokat látni a liftakna mellett, sőt valaki azt mondta, hogy a
kilincset sem meri megfogni utánuk,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>mások viszont rendszeresen kávét
főztek és süteménnyel kínálták a két embert, csemegét vittek
kutyájuknak.</b></span> Az is előfordult, hogy megkérdezték tőlük, mit főzzenek
nekik. Mindenesetre a pár a januári határidőre összecsomagolt, és sátort
készült felhúzni valahol a budai hegyekben,<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> amikor a közeli Budai Kuckó
presszó tulajdonosa szívességi munkaként „felkérte őket” a fedett
terasz őrzésére, bár éjszakai ébrenlét nem szerepelt a kívánalmai
között… Mindennap felszolgált nekik kávét, teát, pizzát és
melegszendvicset. Csupán hetekig tartott ez a túléléshez elegendő,</b></span> de
idillinek korántsem nevezhető<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> állapot</b></span>, ugyanis a szemben lévő házak
lakosai úgy gondolták, hogy panorámájukat zavarja a hajléktalanok
látványa, és feljelentő hadjáratot indítottak ellenük. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Végül Kocsis
Sándorék egy közeli garázsban kaptak menedéket, itt élnek most is</b></span>. Napok
múlva innen is költözniük kell.</p>
<p>Kocsis Sándor a Budai Kuckóban édes-bús történetét meséli.<b><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> Most 47
éves. Kisvárdán született, egy maszeknál cserépkályha-építői szakmát
tanult. Huszonévesen többször is Budapesten vállalt munkát, dolgozott
egy csőszerelő vállalatnál és a Magyar Cirkusz- és Varieté Vállalat
utazó cirkuszainál mindenesként, azaz a hazai előadások előtt, alatt és
után pakolta a díszleteket és a berendezést. Végül nem ment a
társulattal Svédországba, inkább visszautazott szülőföldjére, és egy
kisvárdai vasöntödében dolgozott formázóként. Egy orgonaillatú május
elsején ismerkedett meg későbbi feleségével, 1988-ban született egy
lányuk. Sándornak volt lovas kocsija, azzal vállalt fuvart, de a
billencses ZIL-ek a kilencvenes évek közepére megölték a vállalkozását.
2002-ben elvált, és újra Budapesten próbált boldogulni.</span></b></p>
<h3>Főznek és mosnak rájuk</h3>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Raktárosként, targoncásként, kőművesek mellett hidegburkolóként
dolgozott. Munkásszállásokon lakott, amikor nem volt jobb munkája,
napszámot vállalt. De megváltozott a gazdasági környezet, kifogytak
alóla a szállások.</b></span> Kocsis Sándor <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>már nem emlékszik</b></span> arra,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> hogy mikor
kényszerült először az utcán, a szabad ég alatt aludni.</b></span> Többször<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
sátrazott a Hűvösvölgy erdőiben</b></span>, de sohasem tartott a sátras
kolóniákkal. Ha az ötven méterre lakó viselkedése nem tetszett neki,
vagy szemetelt, azonnal máshol vert tanyát. Előfordult, hogy
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>kihasználták a hajléktalanságát, hiába dolgozott, nem fizették ki.</b></span> Ha ez
történt, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>szó nélkül továbbállt</b></span>. Egy ismerője szerint egyetlen hibája,
hogy az önérvényesítő képesség hiányzik belőle. E<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>gy biztos ember mindig
is volt az életében, bizonyos Józsi, akinek korábban építkezéseken,
mostanában pedig kútfúrásokon segédkezik.</b></span></p>
<p>„Akármikor bajban voltam, segített rajtam. Idén már három temetésen
voltam Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, s ő megelőlegezte az
útiköltségemet” – mondja a halk szavú Kocsis Sándor. Mariannt tizennyolc
évvel ezelőtt ismerte meg. Akkoriban ő éttermekben mosogatott, majd
gondnok volt. Három évig éltek együtt, aztán szétváltak útjaik. Két
évvel ezelőtt a Fény utcai piacon – már mindketten hajléktalanként –
összetalálkoztak, azóta újra együtt vannak.</p>
<p>Kocsis <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>életében kétszer aludt hajléktalanszállón, mindkét alkalommal
meglopták.</b></span> Öt éve a kukában talált egy kidobott, félholt kölyökkutyát.
Két hétig hordta a kabátja alatt, cseppenként szuszakolta bele
cumisüvegből a tejet, amíg túl nem volt az életveszélyen. Bár azóta a
kölyökkutya borjúnyivá cseperedett, egy napra sem váltak meg egymástól.
Rambo az életét adná a gazdájáért és párjáért, a pár pedig úgy tűnik,
inkább kockáztatja a fagyhalált, mint hogy elhagyja. Kocsisékat a
tizenkettedik kerületben hamar megkedvelte a környék. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Szerények,
amennyire lehet, ápolják magukat, nem koldulnak, ha adományt kapnak,
hálásan fogadják. </b></span>Sándor születésnapjára egy hölgy tortát sütött,
hetente kétszer főznek rájuk, időnként kimossák a ruháikat. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A
hajléktalan pár a Déli pályaudvarnál az illemhely tusolójában
alkalmanként 300 forintért le tud zuhanyozni. Egyik nap Sándor, másik
nap Mariann tisztálkodik, hiszen az 53 kilós Rambo kutya nehezményezi,
ha a gazdák eltávolodnak tőle.</b></span> A napokban elszakadt az a bőr nyakörve
is, amelyet egy idős úr ajándékozott nekik.</p>
<h3>Visszatérhetnének a társadalomba</h3>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A hajléktalanok mellé állók március közepén bejutottak Pokorni Zoltán
polgármesterhez, s letették az aláírásgyűjtő ívüket, amellyel arra
kérik az önkormányzatot, nyújtson segítséget, hogy Kocsisék szerény
fedél alá juthassanak</b></span>, mert alkalmasnak tartják őket arra, hogy kis
hátszéllel visszatérhessenek a társadalomba. Bebizonyították, hogy
akarnak és tudnának is dolgozni. Valamennyien hiszik, hogy amint
Kocsisék egy viszonylag biztos fedél alatt testileg, lelkileg
megerősödnek, és munkába állnak, nem kerülnek vissza az utcára.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A civil kezdeményezés nem áll meg az aláírásgyűjtésnél – tudom meg az
egyik támogatótól, Németh Szilviától. Egy nap alatt berendezhetik a
lakást, ajánlottak már fel nekik mosógépet, hűtőszekrényt, televíziót.
Sőt, a felújításhoz szükséges festékek már ki vannak fizetve az egyik
festékboltban.</b></span> Németh Szilvia egy barátnőjével azt is felajánlotta, hogy
az önkormányzat segítségéért cserébe kitisztítják a környék egyik
kutyafuttatóját, amelyet a napokban meg is tettek.</p>
<p>Most úgy tűnik, az önkormányzati gépezetben lelassult a lakáskiutalás
ügye. Lehet, hogy illúzió: mire ezek a sorok az olvasó elé kerülnek,
már a tényleges lakásfelújítás is elkezdődhet. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Kocsis Sándor a napokban
eljegyezte Mariannt.</b></span></p>
<p>És hagyott még egy sátrat valahol Hűvösvölgyben, az erdő mélyén. Nem szeretnék, ha az lenne az utolsó menedék.</p></div>