[Grem] Pál Feri atya és mások a győri börtönben

[Emoke Greschik]

 HĂ­ressĂŠgek lĂĄtogatjĂĄk a bĂśrtĂśnt
http://mno.hu/magyar_nemzet_belfoldi_hirei/hiressegek-latogatjak-a-bortont-1281027
2015. ĂĄprilis 9., csĂźtĂśrtĂśk 13:00 , forrĂĄs: Magyar Nemzet
<http://mno.hu/magyar_nemzet/>, szerző: Velkei Tamás

*Nem az a kérdés, Isten szeret-e minket, hanem az, mi szeretjük-e őt –
mondta egy bĂśrtĂśnben PĂĄl Ferenc atya,* aki korĂĄbban soha nem jĂĄrt
fegyintĂŠzetben. Az egykori magasugrĂłbajnokot, katolikus papot elkĂ­sĂŠrtĂźk a
Győr-Moson-Sopron Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetbe, ahol előadásán
azt is megosztotta hallgatĂłsĂĄgĂĄval: *tudjuk befolyĂĄsolni sajĂĄt sorsunkat,* *s
mĂŠg ha kĂśvetĂźnk is el bĹąnt,** bĂĄrmikor vĂĄlaszthatjuk a bĹąntelensĂŠget. *

*HĂŠt ĂŠve* vĂĄgott bele programjĂĄba a megyeszĂŠkhely szĂ­vĂŠben ĂĄllĂł* bĂśrtĂśn
igazgatósága,* amelynek részeként *a szabadidő hasznos eltöltését szolgáló,
értékközvetítő eseményeket szervez egyházakkal, missziós szervezetekkel és
civilekkel egyĂźttmĹąkĂśdve.* Az esemĂŠnysorozatban szĂĄmos ismert szemĂŠlyisĂŠg
látogatott már a rácsok mögé és tartott előadást a raboknak. Korábban
felkereste az intĂŠzetet *a MuzsikĂĄs egyĂźttes, IttzĂŠs JĂĄnos nyugalmazott
evangélikus püspök, Földes „Hobo” László, Steinbach József református
püspök, Káli-Horváth Kálmán cigány festőművész, Fullajtár Andrea színész,
OrbĂĄn JĂşlia versmondĂł, Lanczendorfer Zsuzsanna nĂŠprajzkutatĂł, DinnyĂŠs
József zeneszerző, előadóművész, Verebes József futballtréner és Hajszán
Gyula válogatott labdarúgó. A győri bv-ben a Bárka Színház bemutatta Mrozek
MulatsĂĄg cĂ­mĹą drĂĄmĂĄjĂĄt (*Mucsi ZoltĂĄn, Scherer PĂŠter ĂŠs Szikszai RĂŠmusz
előadásában), valamint járt ott *a Soproni Petőfi Színház, a Tünet együttes
ĂŠs a ForrĂĄs SzĂ­nhĂĄz* is, tovĂĄbbĂĄ rendeztek *bibliakiĂĄllĂ­tĂĄst,
könyvbemutatót, katasztrófavédelmi előadást és fotótárlato*t is.

MihĂĄly Attila parancsnok elmondja,* ma 18 ezer fogvatartott van
MagyarorszĂĄgon, ha mindegyikĂźk esetĂŠben csak hat hozzĂĄtartozĂłval szĂĄmolunk,
máris százezres tömegről beszélhetünk.* A fogvatartottak jelentős része
rĂĄadĂĄsul *szabadulni fog,* ezĂŠrt *egyĂĄltalĂĄn nem mindegy, milyen ĂştravalĂłt
kapnak*. – Mindig embernek láttam azokat, akik a börtönből szabadulva
felkerestek, Ă­gy most kĂ­vĂĄncsian vĂĄrom a talĂĄlkozĂĄst a bentiekkel, mert Ăşgy
gondolom, fontos, mit visz magával egy előadó, miután látta a börtönvilágot
– mondja előzetesen *Pál Ferenc atya,* miközben az emeleti társalgó felé
lépcsőzünk.

A teremben negyven fogvatartott gyĹąlt Ăśssze, azĂŠrt csak enynyi, mert tĂśbben
nem fĂŠrnek be.

– Szívesen jöttem hozzátok, biztos tudok olyat mondani, amit használni
tudtok, amiből építkezhettek – kezdi előadását az atya, majd rátér arra,
hogy az Egyesßlt Államokban egy kÜzelmúltban vÊgzett kutatås azt vizsgålta, *mi
az, ami segít a börtönbe kerülőknek kiverekedni magukat a bűnöző
életformából*. A válasz *az önbecsülés,** a „több vagyok,* *mint rab*!”
gondolat.

Az atya *két széket húz a pódium előterébe, az egyik* *a bűnt, **a másik* a
b*ĹąntelensĂŠget** jelkĂŠpezi*. *Hogy valaki melyik szĂŠkre Ăźl, dĂśntĂŠs kĂŠrdĂŠse*,
ez esetben azonban az ĂśnsajnĂĄlatnak nincs helye.

–* Le kell tenni **a bűnt*, különben nem lehet az ember szabad. A
gondolatot példázattal támasztja alá. A vészkorszakban a vagon előtt álló
zsidĂłk kĂśzĂśtt akadt egy kisfiĂş, aki az ĂŠdesanyjĂĄtĂłl kapott vekni kenyeret
cipelt a tarisznyĂĄjĂĄban. Azzal indĂ­tottĂĄk Ăştnak, vigyĂĄzzon a cipĂłra, az
tĂśbb napig az ĂŠletet jelentheti neki. RĂĄjĂśtt, hogy terhĂŠvel nincs esĂŠlye a
menekĂźlĂŠsre, ezĂŠrt Ăłvatosan leoldotta tarisznyĂĄjĂĄt a vĂĄllĂĄrĂłl, majd egy
adott pillanatban szaladni kezdett – sikerült megmenekülnie. Később
kérdezték tőle, mi volt az életében a legnehezebb döntése, amire azt
felelte: az otthonrĂłl kapott ĂştravalĂłt letenni, ĂŠs mĂĄst vĂĄlasztani. MĂŠgis
ez az elhatĂĄrozĂĄs mentette meg az ĂŠletĂŠt.

Egy másik példázattal is tanít: egy idős férfi várta feleségét a
pĂĄlyaudvaron, majd miutĂĄn befutott a vonat, megĂśleltĂŠk egymĂĄst. OdakĂźlĂśnben
nem lehet az ember szabad –lépett hozzájuk egy fiatal férfi, s látva a
boldogságukat, azt mondta: „De szeretnék én is ilyen boldog lenni ennyi
idős koromban!” Az idős férj erre úgy felelt: „Ne bízzon benne, akarja.” – *Nem
remélni,** dönteni kell!* Egy régiségkereskedő is azt mondta, amikor egy
kevély ember lépett az üzletébe, és a legdrágább holmit kérte, hogy „*a
legdrágább én vagyok, és semmi pénzért nem vagyok eladó” – teszi hozzá Pál
Ferenc*.

Egy kiközösített sánta asszony azt mondta neki egyszer – folytatja –,
amikor *f*elkereste: magĂĄval mĂŠg sosem bĂĄnt jĂłl, sokan, sokszor csĂşfoltĂĄk,
de a legkegyetlenebb ő volt saját magával. Attól kezdve, hogy erre rájött,
szerette magát, a testét, azaz ő is a másik széket választotta. *A belső
rĂĄcsok sokszor rosszabbak, mint a valĂłdiak, szĂśgezi le az atya, hozzĂĄtĂŠve,
hogy bezárva is megőrizhetjük a belső szabadságot, élhetünk emberként, e
dĂśntĂŠsĂŠben mindenki szabad.*

Egyszer egy férfi úgy gyónt Pál Ferenc atyának: „Sok rosszat kaptam és sok
rosszat adtam.” Ez volt a legszörnyűbb gyónás, amit valaha hallott. Mer*t
nem szabad, hogy a mĂşlt dĂśntse el, mit adunk mĂĄsoknak.* *Egy asszony, aki a
mĂĄsodik vilĂĄghĂĄborĂşban elveszĂ­tette nyolc gyermekĂŠt, ĂĄrvahĂĄzat nyitott, ĂŠs
képes volt szeretet adni. *– *Nem az a fontos, mások mit tettek velünk* –
vonja le a kĂśvetkeztetĂŠst a pĂŠldĂĄzatbĂłl PĂĄl Ferenc.

Sokan kĂŠrdezik, szeret-e Isten, de nem ez a kĂŠrdĂŠs, mert Isten mindenkit
szeret, hanem az: mi szeretjĂźk-e Istent? *Sajnos mindenki kĂśvet el bĹąnt,
csak az nem mindegy, mi az arĂĄny a jĂł ĂŠs a rossz tettek kĂśzĂśtt*.
Emlékezzünk, amikor a lator azt kéri Jézustól, midőn együtt szenvednek a
kereszten, emlékezzen meg róla a Megváltó, mire Jézus azt feleli neki: „Még
ma velem leszel a paradicsomban.”* A döntésnek kulcsjelentősége van.*

A magával ragadó előadás után az atya megadja a lehetőséget a
fogvatartottaknak,* kĂŠrdezzenek bĂĄtran. SĂ­ri csĂśnd tĂĄmad.* MĂŠg az Ăłra
ketyegĂŠse is hallatszik. Ferenc atya mosolyog. VĂĄr. A lehorgasztott fejĹą,
talán magába néző negyven néma rab *hangtalanságát percek után töri csak
meg egyikĂźk. A bĹąn ĂştjĂĄra valĂł lĂŠpĂŠsĂŠt azzal indokolja, hogy a
rendszerváltás előtt jól élt, utána elveszítette mindenét.*

– Szűkültek az életlehetőségek, ez tény, ám míg voltak, akik hárítottak,
mások azt mondták: én is felelős vagyok valamennyire a helyzetemért. *Az
életünkről nem kizárólag mások döntenek! Egyszer egy hajléktalannak
szereztem egy nagyon klassz tĂŠlikabĂĄtot, csupĂĄn hĂĄrom gombja hiĂĄnyzott. Azt
mondta, ez neki nem kell, mert nincs rajta gomb. Eszébe sem jutott, hogy ő
is felvarrhat rĂĄ hĂĄrom gombot, hogy meg tudja csinĂĄlni. TestvĂŠrek, ez ebben
a legborzalmasabb!* – hívja fel döntéseink fontosságára a figyelmet Pál
Ferenc atya.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML ĂĄllomĂĄny ĂĄt lett konvertĂĄlva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150410/d2df65d0/attachment.html