<div dir="ltr"><div>
<h1>Hírességek látogatják a börtönt </h1><a href="http://mno.hu/magyar_nemzet_belfoldi_hirei/hiressegek-latogatjak-a-bortont-1281027" target="_blank">http://mno.hu/magyar_nemzet_belfoldi_hirei/hiressegek-latogatjak-a-bortont-1281027</a><br><span>2015. április 9., csütörtök 13:00 , forrás: <a href="http://mno.hu/magyar_nemzet/" target="_blank">Magyar Nemzet</a>, szerző: Velkei Tamás </span>
</div>
<div>
<p><span style="background-color:rgb(255,153,0)"><b>Nem az a kérdés, Isten szeret-e
minket, hanem az, mi szeretjük-e őt – mondta egy börtönben Pál Ferenc
atya,</b></span> aki korábban soha nem járt fegyintézetben. Az egykori
magasugróbajnokot, katolikus papot elkísértük a Győr-Moson-Sopron Megyei
Büntetés-végrehajtási Intézetbe, ahol előadásán azt is megosztotta
hallgatóságával:<span style="background-color:rgb(255,153,0)"> <b>tudjuk befolyásolni saját sorsunkat,</b> </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>s még ha követünk
is el bűnt<span style="background-color:rgb(255,153,0)">,</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b><span style="background-color:rgb(255,153,0)"> bármikor választhatjuk a bűntelenséget.</span> </b></span></p>
</div>
<div>
<p><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b>Hét éve</b></span> vágott bele programjába a
megyeszékhely szívében álló<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b> börtön igazgatósága,</b></span> amelynek részeként <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b>a
szabadidő hasznos eltöltését szolgáló, értékközvetítő eseményeket
szervez egyházakkal, missziós szervezetekkel és civilekkel
együttműködve.</b></span> Az eseménysorozatban számos ismert személyiség látogatott
már a rácsok mögé és tartott előadást a raboknak. Korábban felkereste
az intézetet <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a Muzsikás együttes, Ittzés János nyugalmazott evangélikus
püspök, Földes „Hobo” László, Steinbach József református püspök,
Káli-Horváth Kálmán cigány festőművész, Fullajtár Andrea színész, Orbán
Júlia versmondó, Lanczendorfer Zsuzsanna néprajzkutató, Dinnyés József
zeneszerző, előadóművész, Verebes József futballtréner és Hajszán Gyula
válogatott labdarúgó. A győri bv-ben a Bárka Színház bemutatta Mrozek
Mulatság című drámáját (</b></span>Mucsi Zoltán, Scherer Péter és Szikszai Rémusz
előadásában), valamint járt ott <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a Soproni Petőfi Színház, a Tünet
együttes és a Forrás Színház</b></span> is, továbbá rendeztek <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>bibliakiállítást,
könyvbemutatót, katasztrófavédelmi előadást és fotótárlato</b></span>t is.</p>
<p>Mihály Attila parancsnok elmondja,<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b> ma 18 ezer fogvatartott van
Magyarországon, ha mindegyikük esetében csak hat hozzátartozóval
számolunk, máris százezres tömegről beszélhetünk.</b></span> A fogvatartottak
jelentős része ráadásul <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>szabadulni fog,</b></span> ezért <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>egyáltalán nem mindegy,
milyen útravalót kapnak</b></span>. – Mindig embernek láttam azokat, akik a
börtönből szabadulva felkerestek, így most kíváncsian várom a
találkozást a bentiekkel, mert úgy gondolom, fontos, mit visz magával
egy előadó, miután látta a börtönvilágot – mondja előzetesen <span style="background-color:rgb(255,153,0)"><b>Pál Ferenc
atya,</b> </span>miközben az emeleti társalgó felé lépcsőzünk.</p>
<p>A teremben negyven fogvatartott gyűlt össze, azért csak enynyi, mert többen nem férnek be.</p>
<p>– Szívesen jöttem hozzátok, biztos tudok olyat mondani, amit
használni tudtok, amiből építkezhettek – kezdi előadását az atya, majd
rátér arra, hogy az Egyesült Államokban egy közelmúltban végzett kutatás
azt vizsgálta, <span style="background-color:rgb(255,153,0)"><b>mi az, ami segít a börtönbe kerülőknek kiverekedni
magukat a bűnöző életformából</b></span>. A válasz <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>az önbecsülés,</b><b> a „több vagyok,</b></span>
<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b>mint rab</b></span>!” gondolat.</p>
<p>Az atya <span style="background-color:rgb(255,153,0)"><b>két széket húz a pódium előterébe, az egyik</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a bűnt, </b></span><span style="background-color:rgb(255,153,0)"><b>a másik</b></span> a
b<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>űntelenséget</b></span><span style="background-color:rgb(255,153,0)"><b> jelképezi</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Hogy valaki melyik székre ül, döntés kérdése</b></span>,
ez esetben azonban az önsajnálatnak nincs helye.</p>
<p>–<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> Le kell tenni </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a bűnt</b></span>, különben nem lehet az ember szabad. A gondolatot példázattal támasztja alá. A vészkorszakban a
vagon előtt álló zsidók között akadt egy kisfiú, aki az édesanyjától
kapott vekni kenyeret cipelt a tarisznyájában. Azzal indították útnak,
vigyázzon a cipóra, az több napig az életet jelentheti neki. Rájött,
hogy terhével nincs esélye a menekülésre, ezért óvatosan leoldotta
tarisznyáját a válláról, majd egy adott pillanatban szaladni kezdett –
sikerült megmenekülnie. Később kérdezték tőle, mi volt az életében a
legnehezebb döntése, amire azt felelte: az otthonról kapott útravalót
letenni, és mást választani. Mégis ez az elhatározás mentette meg az
életét.</p>
<p>Egy másik példázattal is tanít: egy idős férfi várta feleségét a
pályaudvaron, majd miután befutott a vonat, megölelték egymást.
Odakülönben nem lehet az ember szabad –lépett hozzájuk egy fiatal férfi, s látva a boldogságukat, azt
mondta: „De szeretnék én is ilyen boldog lenni ennyi idős koromban!” Az
idős férj erre úgy felelt: „Ne bízzon benne, akarja.” – <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><span style="background-color:rgb(255,255,0)">Nem </span>remélni,</b></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>
dönteni kell!</b></span> Egy régiségkereskedő is azt mondta, amikor egy kevély
ember lépett az üzletébe, és a legdrágább holmit kérte, hogy „<span style="background-color:rgb(255,153,0)"><b>a
legdrágább én vagyok, és semmi pénzért nem vagyok eladó” – teszi hozzá
Pál Ferenc</b></span>.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Egy kiközösített sánta asszony azt mondta neki egyszer – folytatja –,
amikor </span><b>f</b>elkereste: magával még sosem bánt jól, sokan, sokszor
csúfolták, de a legkegyetlenebb ő volt saját magával. Attól kezdve, hogy
erre rájött, szerette magát, a testét, azaz ő is a másik széket
választotta. <span style="background-color:rgb(255,153,0)"><b>A belső rácsok sokszor rosszabbak, mint a valódiak, szögezi
le az atya, hozzátéve, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)">bezárva is megőrizhetjük a belső
szabadságot, élhetünk emberként, e döntésében mindenki szabad.</span></b></span></p>
<p>Egyszer egy férfi úgy gyónt Pál Ferenc atyának: „Sok rosszat kaptam
és sok rosszat adtam.” Ez volt a legszörnyűbb gyónás, amit valaha
hallott. Mer<span style="background-color:rgb(255,153,0)"><b>t nem szabad, hogy a múlt döntse el, mit adunk másoknak.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,153,0)"><b>Egy
asszony, aki a második világháborúban elveszítette nyolc gyermekét,
árvaházat nyitott, és képes volt szeretet adni. </b></span>– <span style="background-color:rgb(255,153,0)"><b>Nem az a fontos, mások
mit tettek velünk</b></span> – vonja le a következtetést a példázatból Pál Ferenc.</p>
<p>Sokan kérdezik, szeret-e Isten, de nem ez a kérdés, mert Isten
mindenkit szeret, hanem az: mi szeretjük-e Istent? <span style="background-color:rgb(255,153,0)"><b>Sajnos mindenki követ
el<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> bűnt</span>, csak az nem mindegy, mi az arány a jó és a<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> rossz </span>tettek
között</b></span>. Emlékezzünk, amikor a lator azt kéri Jézustól, midőn együtt
szenvednek a kereszten, emlékezzen meg róla a Megváltó, mire Jézus azt
feleli neki: „Még ma velem leszel a paradicsomban.”<span style="background-color:rgb(255,153,0)"><b> A döntésnek
kulcsjelentősége van.</b></span></p>
<p>A magával ragadó előadás után az atya megadja a lehetőséget a
fogvatartottaknak,<span style="background-color:rgb(255,153,0)"><b> kérdezzenek bátran. Síri csönd támad.</b></span> Még az óra
ketyegése is hallatszik. Ferenc atya mosolyog. Vár. A lehorgasztott
fejű, talán magába néző negyven néma rab <span style="background-color:rgb(255,153,0)"><b>hangtalanságát percek után töri
csak meg egyikük. A bűn útjára való lépését azzal indokolja, hogy a
rendszerváltás előtt jól élt, utána elveszítette mindenét.</b></span></p>
<p>– Szűkültek az életlehetőségek, ez tény, ám míg voltak, akik
hárítottak, mások azt mondták: én is felelős vagyok valamennyire a
helyzetemért. <span style="background-color:rgb(255,153,0)"><b>Az életünkről nem kizárólag mások döntenek! Egyszer egy
hajléktalannak szereztem egy nagyon klassz télikabátot, csupán három
gombja hiányzott. Azt mondta, ez neki nem kell, mert nincs rajta gomb.
Eszébe sem jutott, hogy ő is felvarrhat rá három gombot, hogy meg tudja
csinálni. Testvérek, ez ebben a legborzalmasabb!</b></span> – hívja fel döntéseink
fontosságára a figyelmet Pál Ferenc atya.</p> </div></div>