[Grem] görögkat. érsek /hazug, félrevezető a 'segélyezés szemlélet'

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. Ápr. 7., K, 22:20:58 CEST


 A Magyar Nemzet belföldi hírei <http://mno.hu/magyar_nemzet_belfoldi_hirei>
*InterjĂş*
 „A hatalom sokakat megbolondít”
http://mno.hu/magyar_nemzet_belfoldi_hirei/a-hatalom-sokakat-megbolondit-1280364?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201504

 *Kocsis Fülöp: Nem tudtam, hogy ennyire rafináltnak kell lenni, ha az
ember jĂłt akar*
2015. április 4., szombat 15:57, frissítve: szombat 20:12 , forrás: Magyar
Nemzet <http://mno.hu/magyar_nemzet/>, szerző: Velkei Tamás
   [image: „A hatalom sokakat megbolondít”]
  Hegedűs Márta / Magyar Nemzet

A legnagyobb nyomorúságban hordozza a legfontosabb üzenetet a föltámadás –
mondta Kocsis Fülöp hajdúdorogi görög katolikus érsek húsvét alkalmából. A
főegyházmegyei rangra emelt egyházvezető szerint *hazug és félrevezető
szemlélet, hogy a szegényeket segéllyel kell támogatni; így csak
konzerváljuk a nyomort.* A Huszár-telepi iskola kapcsán beszélt a
viszonyáról a politikai elithez. Interjú.

*– Tűzfészekké vált a Közel-Kelet, a szomszédban, Ukrajnában háború dúl, és
egyre gyakoribbak a terrorcselekmények is. Ilyen korban milyen üzenetet
hordoz a húsvét, mit jelenthet az embereknek a bűnök megváltása, a
feltámadás?*
– Pontosan *a legnagyobb nyomorúságban hordozza a legfontosabb üzenetet az
emberek számára a föltámadás, az ínség ugyanis nem tudja kioltani az emberi
méltóságot.* A föltámadásnak az üzenete nemcsak az, hogy a koporsó után
lesz még valami. Annál sokkal több. Azt jelenti, hogy a földi élet nem
kizárólag emberi dimenzióval mérhető. Nemcsak egy száznyolcvan centiméter
magas, fél köbméternyi embertömeg vagyok, hanem mindaz, ami az én
szellemiségemből fakad. Hogy meg tudok tervezni egy házat, tudok építeni
egy gépet, ez mind az én szellemiségemnek a gazdagsága.

*– A teremtett ember az Isten képmása.*
– Igen, * mégis akad olyan emberi élet, ami nem több, mint az említett fél
köbméternyi emberanyag, mert nem él másért, csak hogy egyen, testi örömöket
habzsoljon, saját magának minél több tárgyi dolgot megszerezzen. Ez állati
élet.* Sajnos ebbe az irányba megy a szellemiségétől megfosztott ember, ne
gondolkodjon, ne alkosson, ne kezdeményezzen, csak fogyasszon! Így viszont
összezsugorított lénnyé válik, amelynek nincs távlata. S nemcsak a halála
utáni távlattól fosztja meg ez a szemlélet, hanem ennek a világnak a
tágasságától is.

*– Tehát a föltámadásnak az a jelentése, hogy az ember sokkal több annál,
mint aminek első ránézésre látszik?*
– *Amikor baj történik, bántanak, fáj valamink, az megnyomorítja az embert,
védekezésre készteti, sőt, agresszívvá teheti, ki is forgathatja
szellemiekben gazdag mivoltából. **A föltámadás üzenete, hogy ez nem
törvényszerű. Ezért a hívő embert még a legnyomorúságosabb körülmények
között sem tudják megfosztani belső értékeitől. Éppen ilyen helyzetben
érezheti meg leginkább, hogy a föltámadás távlata sokkal többé teszi őt*, s
elvehetetlen ez a méltósága. Hála istennek számtalan példa van erre is, a
lágerekben, a vészkorszakban, amikor túlnő önmagán az ember. Persze arra is
akadnak példák, hogy szörnyalakká válik. A hit, az Istenre való nyitottság,
az Isten képmásának fölismerése önmagamban, hogy ez éltet engem, ez eme
fölül mindenen – ez a föltámadás üzenete. Mindez csakis úgy lehetséges,
hogy az Isten Fia magára vette a mi emberi életünket, végigélte, bele is
halt, mint minden ember, de aztán föltámadt, s ebbe a föltámadásba belevitt
mindnyájunkat. Az Isten emberré lett azért, hogy az embert fölemelje az
isteni létbe, hogy túlemelje önmagán, ráébressze arra, hogy sokkal több,
mint ami egymagában lenni tudna.


*– Szavaiból az tűnik ki, hogy az elmúlt kétezer évben emberek nagy tömege
egyszerű fogyasztógéppé vált.– Inkább csak az utóbbi néhány száz év
folyamata ez*. Bár talán még mindig nem illő nevén nevezni, de bizony ez az
úgynevezett felvilágosodás korának az eredménye. Már akkor Isten helyébe
tették az embert, aki attól kezdve egyre nyomorúságosabbá válik, lassan
kifordul önmagából. Ugyanis az ember nem értelmezhető önmagában, csak Isten
teremtményeként. Bár *szépnek tűnik a cél, hogy az emberi szabadságnak ne
legyen gátja, ne legyen senki fölöttünk*, ám *látnunk kell, hogy ezek az
eszmék Isten nélkül éppen hogy nem fölszabadítják, hanem lealacsonyítják az
embert.* Az, hogy Isten teremtményei vagyunk, nem kisebbít bennünket, hanem
fölemel, miként a gyermek sem kisebb attól, hogy fölnéz szüleire. Rousseau,
Voltaire és társai akkoriban nem sejtették, hogy elméletük ide vezet
majd. *Gazságok,
háborúk voltak a kereszténység jegyében is*, ezt nem tagadhatjuk, *de az
eszme, amely kikapcsolja** Istent *az emberi gondolkodásból,
törvényszerűen *elvezet
a mai fogyasztói szemlélethez, amikor az ember már csak vegetál, szinte
állati szintre süllyed, mert egy fogyasztó tárgy csupán.*

*– Úgy látszik, ez a gondolatiság megfelelő táptalajra talált… Mi lehet az
oka annak, hogy sokan a ma élő emberek közül is azt hiszik, boldogulhatnak
Isten nélkül, s elutasítják a segítségét?*
–* Az ember szabad*, Isten senkire sem kényszeríti rá az ő felsőbbségét,
azt, hogy őt el kell fogadni. Ezt a szabadságot ő maga adta, hogy akár
szembe is fordulhatok vele. Ez sokaknak tetszik. *Az emberben ott van a
rosszra hajló természet, ami olyan, mint a gravitáció, lefelé húz. Ha az
ember nem **törekszik fölfelé,** akkor lefelé csúszik, hisz az sokkal
kényelmesebb.* *Ez az oka annak, hogy a tömeg elbolondítható e silány,
igénytelen és pusztán földi, anyagias értékek követésére.* Különben
erőfeszítéseket kellene tennie, erősítenie kellene magát, hogy a
gravitációt legyőzve fölfelé haladjon.

*– Hogy lehetne az embereket rábírni, hogy eddzék magukat, leküzdjék a
gravitációt, s ne csak húsvétkor vagy karácsonykor gondoljanak Istenre –
akkor is jobbára hagyománytiszteletből?*
– Ebben nekünk, keresztény, hívő embereknek óriási felelősségünk van. *Vonzóvá
kell tennünk a szellemi, a hitben való életet, az Istennel való kapcsolatot*.
Fel kell mutatnunk a gravitáció ellentéteként ezt a másik vonzerőt. Ha úgy
élünk az emberek között, hogy azt mondják, „így érdemes!” vagy „miért ilyen
jó ez az ember?”, akkor máris fölkeltettük bennük az érdeklődést, hogy
lehet máshogy létezni. Amit még tehetünk, hogy nemcsak egyénileg éljük meg
a hitünket, hanem* közösség*ben. Ez az egyház lényegéhez tartozik, hogy
vonzó közösség, család legyen, ahová szeretnek tartozni az emberek, nem
pedig pusztán szervezet. Ha mi hitelesen tudunk élni, ha közösségeink az
Isten szeretetét közvetítik, akkor lesznek emberek, akik le tudják küzdeni
a gravitációs erőt, és Isten felé törekednek.

*– Az említett feladatokban segítségére lehet a görög katolikus egyháznak,
hogy *Ferenc pápa *a napokban megalapította a hajdúdorogi metropóliát
(jelentése: főegyházmegye – a szerk.)?*
– Föltétlenül, bár azt is mondhatjuk, hogy ez a döntés eddigi munkánk
egyfajta megkoronázása, a katolikus egyház általi hitelesítése. Hosszú utat
tett meg a magyar görög katolikusság idáig: sokáig nem volt saját
egyházmegyénk, később megadta Isten. Aztán továbbfejlődött a közösségünk, s
mára olyan erőssé váltunk, hogy három egyházmegyénk és metropóliánk van.
Mindez az eddigi munkánk hitelességét is jelzi. Ugyanakkor új feladatot
jelent, mert önmagában semmit nem ér ez a rendelkezés, ha nem eredményez
lelki növekedést. Az a feladatunk, hogy Krisztus evangéliuma minél több
emberhez elérjen. Ebben nagy segítséget jelent a metropólia, amely egész
Magyarországra kiterjed. A kihirdetéskor is arról beszéltem: az örömhír
továbbadásában mi, görög katolikusok legyünk a példaadók. Feladatomnak
tartom, hogy *a görög katolikus híveket megerősítsem ebben: legyenek vonzó
emberek, olyan keresztények, akik másokat is közelebb segítenek az
Ăšristenhez.*

*– Az ünnepélyes kihirdetésen azt is mondta, hogy „megrendülten áll a csoda
előtt az egész görög katolikus egyház, […] senki ne gondolja, hogy ügyes
taktikai vagy diplomáciai lépések állnának a metropólia megalapítása
mögött!” Mit értett ez alatt?*
– Azokban a napokban fantasztikus csodasort éltünk meg az által, hogy
a *máriapócsi
kegykép bejárta az országot. Döbbenetes volt látni, hogy mit váltott ki az
emberekből a kép*. Olyan arcokat, megrendült állapotokat, átszellemült,
áhítattal teli tekinteteket senki nem tud produkálni csak az Istenszülő
maga. Az a pócsi kép csodája volt. E csodasor láncolatában hirdette ki a
pápa a metropóliát. Ekkor én éppen Szegeden tartózkodtam, a
szülővárosomban, ahol magam jelenthettem be a jó hírt – a kegykép útjához
igazodott a történelmi esemény.

*– „Véletlen” történt így?*
– Nem lett volna az a programszervező, aki képes lett volna így koordinálni
ezeket az eseményeket, egyedül a gondviselő Isten. Ezért állítom, hogy
csodával szembesültünk. Igaz, mi is sokat tettünk a metropóliáért; de hát a
csoda természete is épp ez, hogy nem csak úgy lepottyan az égből. Annak
számára nyílik meg, aki nyitott rá, és aki hisz benne, akit meg is tud
változtatni.

*– Mint – húsvétnál maradva – Jézus tanítványait, Máriát és Mária
Magdolnát.*
– Pontosan. De *említhetem a máriapócsi kegyhelyünket is, ahol nagyon sok
csoda történik, de azért, mert hittel mennek oda az emberek*. *Hit nélkül
nincsen csoda.* *A csoda *nem fizikai törvényszerűségek felfüggesztése,
hanem* jel, ajándék, üzenet, amit valakinek be kell fogadni, akit átalakít,*
aki utána tovább is viszi. Ilyen értelemben élem meg a metropólia
létrejöttét, még ha mi magunk sokat tettünk is érte az egyházon belül és
Rómában egyaránt.

*– Az önálló metropólia mit jelent a görög katolikus egyház számára?
Fejlődhet, gyarapodhat a hívek számában, több forráshoz juthat?*
– Lelki forrásokhoz biztosan, anyagilag azonban ma még nem látjuk át, mit
jelent az alapítás. Annyit elárulhatok, hogy Debrecen városa óriási
lelkesedéssel fogadta a bejelentést, hogy a metropólia székhelye a
cívisváros lett.

*– A kálvinista Róma?*
– Úgy látom, protestáns testvéreink velünk együtt örvendenek, mivel ez a
városuk további erősödését jelenti. Debrecen kifejezte, hogy minden módon,
akár anyagilag is támogatna minket. Bízom benne, hogy az ország vezetése is
fölismeri ennek a jelentőségét, és szintén segítségünkre lesz. Egy biztos:
a határon belül *szórványban élő görög katolikusokat jobban meg tudjuk majd
így erősíteni,* mert ha nincs meg a lelki fejlődés, a családok keresztény
szemléletében való megerősödése, akkor az egész fabatkát sem ér.

*– Sokan csak úgy emlékeznek a görög katolikusokra, hogy ez az egyház
alapított szegregált iskolát a nyíregyházi Huszár-telepen. Hogyan élték meg
a pert és az elmarasztaló ítéletet?*
– Én magam tragikusan, noha a kezdetektől nagyon bizakodó voltam. Ugyanis
az iskola nem szegregáló intézmény. Hiszen nem azért hoztunk létre iskolát,
hogy a cigány gyerekek ne keveredjenek a magyarokkal, hanem azért, mert ott
előtte nem működött iskola. Látjuk, nagyon jó munkát végeznek a
pedagógusaink, az ott tanuló gyerekek fejlődnek, szép eredményeket érnek
el, ragaszkodnak hozzánk. Ezért nem is féltem a perbe hívástól. Sajnos
korábban bizonyos uniós irányelvek nyomására olyan törvények születtek
Magyarországon, amelyek ma ezt a józan ésszel ellentétes ítéletet
eredményezték. Így a jelenleg érvényes jogrendnek ki kellett mondani, hogy
ha több a cigány gyermek, mint a magyar, akkor az szegregáció.

*– De hát a Huszár-telepen romák élnek.*
– Erre az volt a válasz, hogy akkor ott nem szabad iskolát alapítani. Pedig
most már nem csak iskolánk van. Ahol megjelenik egy intézmény, az a teljes
lakókörnyezetet, annak kultúráját, légkörét is emeli. Ez történt itt is.
Nem adom tehát fel, hiszen tapasztaljuk, hogy a gyerekeknek ez jó. És a
szülőknek is: kétszáz aláírással érkezett hozzám egy levél azzal, hogy ne
hagyjuk elveszni az iskolát.

*– Belefognának újra?*
– Látva azt, hogy micsoda tortúra lett belőle, milyen jogtalan támadások
értek, nos, nem biztos, hogy újra kitenném magam ezeknek. Talán másképpen
valósítottuk volna meg, ahogy jogilag kevésbé támadható. Nem tudtam, hogy
ennyire rafináltnak kell lenni, ha az ember jót akar. Hiszek abban, hogy
idővel meg fog mutatkozni, igazunk van; a gyerekek felnőttként odaállnak
mellénk, és tanúsítják, mennyire sokat segítettünk nekik annak idején. Egy
biztos: engem nem állítottak le, mert az oktatás az egyház missziós
feladata. Lehet, hogy a nyilatkozataimmal óvatosabbnak és körültekintőbbnek
kell lennem, ha már ilyen támadások várnak rám, de Magyarországnak olyan
helynek kell lennie, ahol a cigány ember önmaga lehet. Ha csak az
integrációra figyelünk, az megöli a cigány öntudatot, mert csak arra
összpontosít, hogy beilleszkedjen, legyen egy elem, ami nem lóg ki a
sorból. Az egyház feladata odamenni a rászorulókhoz, beállni közéjük,
azonosulni velük, hogy érezzék, az ő életüket átjárja ez az új erő. Persze,
a telepnek minden hátránya szűnjön meg, és a hátrányos megkülönböztetés is,
de ne a telep. Félre ne értsen: fontos az együttélés, de tekintettel kell
lenni a cigányok különbözőségeire is.

*– A per során tanúként meghallgatták Balog Zoltánt, az emberi erőforrások
miniszterét is. Milyen viszonyban vannak a tárcával, a kormánnyal, a
politikai elittel?*
–* Balog Zoltánnal, hogy úgy mondjam, egymásra találtunk, e téren is
egyezik a véleményünk. Nem véletlen, hogy ugyanúgy támadják őt is. Persze,
ő még nagyobb igazságtalan pofonokat kap. Keresi a módját, hogyan tudná a
jó, igaz, embert segítő törekvéseket támogatni. A kormánnyal való
kapcsolat? Büszke vagyok a hazámra, hogy keresztény vezetői vannak, hogy e
honban a keresztény értékek szabad teret kapnak;* *nem hagyjuk*, *hogy az
említett fogyasztói szemlélet, amely kiforgatja az embert a saját
mivoltából, méltóságából, erőszakosan terjedjen, mint más nyugati
országokban*.  *Minden nemes és krisztusi szemléletet támogatok, és
megköszönöm az ország vezetőinek, ha ők is támogatják az egyházakat
ebben.**Sajnos
a hatalom olykor megbolondít sokakat, fáj, amikor helytelen döntések
születnek,* de azokat bátran bírálom. Néha ezért is kapok a fejemre.

*– Nem tartja visszataszítónak, hogy politikusok az átlagembert vagy a
nehéz körülmények között élőket irritálva viselkednek, nyilatkoznak,
képviselnek nézeteket?*
– A sajtót nem figyelem, a rendelkezéseket igen. Azok pedig azt segítik,
hogy fejlődjön az ország, és ne legyen szegénység. *Teljesen hazug és
félrevezető szemlélet az, hogy a szegény embereket segélyekkel kellene
támogatni. Ezzel csak konzerválnánk a nyomort. **Az ember annál sokkal
több, mint hogy munka nélkül kapjon valamennyit a betevőre. Rá kell vezetni
arra, hogy dolgozni, tanulni, küzdeni kell a megélhetésért. *A törekvések,
az elvek jók, hogy azokat a családokat támogatják, amelyek dolgoznak is
ezért a hazáért. Az persze nekem fáj, hogy * Kelet-Magyarország* még mindig
kevesebb figyelmet kap, mint az ország nyugati fele. Itt s*okkal
jelentősebb fejlesztésre volna szükség.*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150407/c1d0724d/attachment.html 


További információk a(z) Grem levelezőlistáról