[Grem] Abuladze film: Knyrgs 1967,
Rita Kunsay-Sipos
ritakunsay at gmail.com
2015. pr. 7., K, 17:43:08 CEST
grúz film:
http://filmbirodalom.com/watch-embed-356862-22569
http://www.filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=6120
*A grúzok nagy filmköltője a neorealizmusból nőtt ki, hogy aztán
utánozhatatlanul egyéni stílusban, felkavaró expresszivitással olvasszon
egybe köznapi valósággal mítoszt, folklórt, vallást, költészetet. (port) "A
Könyörgésben minden elhangzó szó Psaveláé. Nevezetesen: az Aluda Ketelauri
(1888) s A vendég és a házigazda (1893) című elbeszélő költeménye,
1893–1913 közt írott öt verse (Újévi álom, Látomás I., Ábránd, Karácsonyi
álom, Látomás II.), valamint prózában írott lírai-filozófiai miniatűrjei s
a prológusban elhangzó, címadó Könyörgés (vers) szolgáltatják az anyagot,
amelyet Abuladze és forgatókönyvíró-társai (Anzor Szalukvadze és Revaz
Kveszelava) a „variációk egy témára” zenei kompozíciós elvét követve
építenek filmszerkezetté, s amely Alekszandr Antvipenko fekete-fehér képein
– az egész szovjet filmművészet egyik legnagyobb operatőri teljesítményén –
válik igazi film-látomássá." (FILMVILÁG: Csala Károly)*
bővebben:
*Vazsa Psavela (eredeti nevén Luka Razikasvili, 1861 –1915) a grúz irodalom
klasszikusa, költő, próza- és drámaíró, a modern grúz irodalmi nyelv
megteremtője, s egyébként a múlt századi népies realizmus utolsó nagyja
hazájában.*
*A Könyörgésben minden elhangzó szó Psaveláé. Nevezetesen: az Aluda
Ketelauri (1888) s A vendég és a házigazda (1893) című elbeszélő
költeménye, 1893–1913 közt írott öt verse (Újévi álom, Látomás I., Ábránd,
Karácsonyi álom, Látomás II.), valamint prózában írott lírai-filozófiai
miniatűrjei s a prológusban elhangzó, címadó Könyörgés (vers) szolgáltatják
az anyagot, amelyet Abuladze és forgatókönyvíró-társai (Anzor Szalukvadze
és Revaz Kveszelava) a „variációk egy témára” zenei kompozíciós elvét
követve építenek filmszerkezetté, s amely Alekszandr Antvipenko
fekete-fehér képein – az egész szovjet filmművészet egyik legnagyobb
operatőri teljesítményén – válik igazi film-látomássá.*
*A színészekről – itt – ne beszéljünk. Egyének ugyanis nincsenek. Típusok
vannak és allegóriák. A „tipázs” – a nép, a Vazsa Psavelánál is erőteljes
folklóralap képviselője; az allegóriák pedig a Jó és a Rossz
megszemélyesítői. A központi alak Hvisztija, aki a Költő, pontosabban a
költői gondolatok megszemélyesítője.*
*Ez így, persze, túlságosan egyszerűnek látszik. Pedig a film nagyon
bonyolult, mind konstrukcióját, mind részleteinek fölépítését tekintve. S
bizony nem könnyű utánaolvasás nélkül megérteni. Így bármily sajnálatos a
művészetkedvelés szemszögéből nézve, mégis indokolható, hogy évek óta
hasztalan hever – s kivételesen jó magyar változatban! – a Magyar Televízió
raktárában. Nem mer műsorra kerülni.*
*Hősök bukkannak föl, akik ugyanazok és mégis mások; nemzetiségi és vallási
különbségek demonstrálódnak, amelyeknek a nem-grúz néző nemigen ismerheti a
hátterét: keresztény hevszurok és mohamedán kisztinek (cseesencek) csapnak
össze, csak hát a kereszténységnek ez a formája is merő rejtély maradhat
annak, aki nem tudja például, hogy a régi grúz faluközösségek elöljárója
egyben vallási vezető, „pap” is volt; Psavela utalásait hordozza magával a
fölhasznált költői anyag, s nincs magyarázat rájuk a filmben. Egy-egy
jelenetnél valami furcsa rítust lát csupán a néző. Kétszer is előfordul
például, hogy a szereplők zord képpel eloltják gyertyáikat, kupáikba
belemártva. Mi ez? Ősi hevszur rítus, a nemzetségből, törzsből való
kiközösítésé (tudnivaló hozzá, hogy a kupákban sör van ilyenkor). Először
Aluda történetében láthatjuk ezt, aki szembekerül nemzetségével, mert
megbecsüli legyőzött kisztin ellenfelét, s nem hajlandó az ősi szokásoknak
engedelmeskedve, megcsonkítani a tetemét (levágni a jobb kezét). Másodszor,
amikor a költő alteregója meginog hitében a világ gonoszsága láttán, s
már-már föladná a Jóért való, örök küzdelmet; ekkor a korábban látott hősök
sorra elébe járulnak, s eloltják gyertyáikat a söröskupákban.
Hvisztija-Psavela-Abuladze azonban minden csüggesztő tapasztalat dacára –
ez a film végső konklúziója, olyasmi, akár a madáchi „Ember, küzdj, és
bízva bízzál!” – a Jóért vívott heroikus küzdelmet választja végül is. A
film summája e költői sor: „Nem halhat meg a gyönyörű emberi lényeg.”*
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150407/d8d35acb/attachment.html
Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl