<div dir="ltr"><br><div class="gmail_quote"><br><div dir="ltr"><br><div class="gmail_quote"><div dir="ltr"><div><div><br></div> grúz film:<br><br><a href="http://filmbirodalom.com/watch-embed-356862-22569" target="_blank">http://filmbirodalom.com/watch-embed-356862-22569</a><br><br></div><br></div><div class="gmail_extra"><br><br></div><div class="gmail_extra"><br></div><div class="gmail_extra"><div class="gmail_quote"><a href="http://www.filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=6120" target="_blank">http://www.filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=6120</a><br><br><span style="color:rgb(0,0,255)"><b><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">A grúzok nagy filmköltője a neorealizmusból nőtt ki, hogy aztán
utánozhatatlanul egyéni stílusban, felkavaró expresszivitással olvasszon
egybe köznapi valósággal mítoszt, folklórt, vallást, költészetet.
(port)<br>
<br>
"A Könyörgésben minden elhangzó szó Psaveláé. Nevezetesen: az Aluda
Ketelauri (1888) s A vendég és a házigazda (1893) című elbeszélő
költeménye, 1893–1913 közt írott öt verse (Újévi álom, Látomás I.,
Ábránd, Karácsonyi álom, Látomás II.), valamint prózában írott
lírai-filozófiai miniatűrjei s a prológusban elhangzó, címadó Könyörgés
(vers) szolgáltatják az anyagot, amelyet Abuladze és
forgatókönyvíró-társai (Anzor Szalukvadze és Revaz Kveszelava) a
„variációk egy témára” zenei kompozíciós elvét követve építenek
filmszerkezetté, s amely Alekszandr Antvipenko fekete-fehér képein – az
egész szovjet filmművészet egyik legnagyobb operatőri teljesítményén –
válik igazi film-látomássá." (FILMVILÁG: Csala Károly)</span></b></span><br><br></div><div class="gmail_quote">bővebben:<br></div><div class="gmail_quote"><p class="MsoNormal" style="margin:0cm 0cm 0pt;text-indent:17.85pt"><span style="color:rgb(39,78,19)"><b><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif"><span style="font-size:10pt">Vazsa
Psavela (eredeti nevén Luka Razikasvili, 1861 –1915) a grúz irodalom
klasszikusa, költő, próza- és drámaíró, a modern grúz irodalmi nyelv
megteremtője, s egyébként a múlt századi népies realizmus utolsó nagyja
hazájában.</span></span></b></span></p><span style="color:rgb(39,78,19)"><b><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span></b></span><p class="MsoNormal" style="margin:0cm 0cm 0pt;text-indent:17.85pt"><span style="color:rgb(39,78,19)"><b><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif"><span style="font-size:10pt">A <i>Könyörgés</i>ben minden elhangzó szó Psaveláé. Nevezetesen: az <i>Aluda Ketelauri </i>(1888) s <i>A vendég és a házigazda </i>(1893) című elbeszélő költeménye, 1893–1913 közt írott öt <i>verse (Újévi álom, Látomás I., Ábránd, Karácsonyi álom, Látomás II.), </i>valamint prózában írott lírai-filozófiai miniatűrjei s a prológusban elhangzó, címadó <i>Könyörgés </i>(vers)
szolgáltatják az anyagot, amelyet Abuladze és forgatókönyvíró-társai
(Anzor Szalukvadze és Revaz Kveszelava) a „variációk egy témára” zenei
kompozíciós elvét követve építenek filmszerkezetté, s amely Alekszandr
Antvipenko fekete-fehér képein – az egész szovjet filmművészet egyik
legnagyobb operatőri teljesítményén – válik igazi film-látomássá.</span></span></b></span></p><span style="color:rgb(39,78,19)"><b><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span></b></span><p class="MsoNormal" style="margin:0cm 0cm 0pt;text-indent:17.85pt"><span style="color:rgb(39,78,19)"><b><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif"><span style="font-size:10pt">A
színészekről – itt – ne beszéljünk. Egyének ugyanis nincsenek. Típusok
vannak és allegóriák. A „tipázs” – a nép, a Vazsa Psavelánál is
erőteljes folklóralap képviselője; az allegóriák pedig a Jó és a Rossz
megszemélyesítői. A központi alak Hvisztija, aki a Költő, pontosabban a
költői gondolatok megszemélyesítője.</span></span></b></span></p><span style="color:rgb(39,78,19)"><b><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span></b></span><p class="MsoNormal" style="margin:0cm 0cm 0pt;text-indent:17.85pt"><span style="color:rgb(39,78,19)"><b><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif"><span style="font-size:10pt">Ez
így, persze, túlságosan egyszerűnek látszik. Pedig a film nagyon
bonyolult, mind konstrukcióját, mind részleteinek fölépítését tekintve. S
bizony nem könnyű utánaolvasás nélkül megérteni. Így bármily sajnálatos
a művészetkedvelés szemszögéből nézve, mégis indokolható, hogy évek óta
hasztalan hever – s kivételesen jó magyar változatban! – a Magyar
Televízió raktárában. Nem mer műsorra kerülni.</span></span></b></span></p><span style="color:rgb(39,78,19)"><b><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span></b></span><p class="MsoNormal" style="margin:0cm 0cm 0pt;text-indent:17.85pt"><span style="color:rgb(39,78,19)"><b><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif"><span style="font-size:10pt">Hősök
bukkannak föl, akik ugyanazok és mégis mások; nemzetiségi és vallási
különbségek demonstrálódnak, amelyeknek a nem-grúz néző nemigen
ismerheti a hátterét: keresztény <i>hevszurok </i>és mohamedán <i>kisztinek </i>(cseesencek)
csapnak össze, csak hát a kereszténységnek ez a formája is merő rejtély
maradhat annak, aki nem tudja például, hogy a régi grúz faluközösségek
elöljárója egyben vallási vezető, „pap” is volt; Psavela utalásait
hordozza magával a fölhasznált költői anyag, s nincs magyarázat rájuk a
filmben. Egy-egy jelenetnél valami furcsa rítust lát csupán a néző.
Kétszer is előfordul például, hogy a szereplők zord képpel eloltják
gyertyáikat, kupáikba belemártva. Mi ez? Ősi hevszur rítus, a
nemzetségből, törzsből való kiközösítésé (tudnivaló hozzá, hogy a
kupákban sör van ilyenkor). Először Aluda történetében láthatjuk ezt,
aki szembekerül nemzetségével, mert megbecsüli legyőzött kisztin
ellenfelét, s nem hajlandó az ősi szokásoknak engedelmeskedve,
megcsonkítani a tetemét (levágni a jobb kezét). Másodszor, amikor a
költő alteregója meginog hitében a világ gonoszsága láttán, s már-már
föladná a Jóért való, örök küzdelmet; ekkor a korábban látott hősök
sorra elébe járulnak, s eloltják gyertyáikat a söröskupákban.
Hvisztija-Psavela-Abuladze azonban minden csüggesztő tapasztalat dacára –
ez a film végső konklúziója, olyasmi, akár a madáchi „Ember, küzdj, és
bízva bízzál!” – a Jóért vívott heroikus küzdelmet választja végül is. A
film summája e költői sor: „Nem halhat meg a gyönyörű emberi lényeg.”</span></span></b></span></p><span style="color:rgb(39,78,19)"><b><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span></b></span><p class="MsoNormal" style="margin:0cm 0cm 0pt;text-indent:17.85pt"><span style="color:rgb(39,78,19)"><b><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif"><span style="font-size:10pt"> </span></span></b></span></p><span style="color:rgb(39,78,19)"><b><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
<span style="font-size:10pt"></span><br><br><br></span></b></span></div><br></div>
</div><br></div>
</div><br></div>