[Grem] mai igék

[Emoke Greschik]

2015.04.01. szerda

*Az Úr megsegít engem, ezért nem maradok gyalázatban*
------------------------------

Iz 50,4-9a

Az Úristen megadta nekem a tanítványok nyelvét, hogy támogatni tudjam
szĂłval a fĂĄradtat. FĂślĂŠbreszti reggel, reggel fĂślĂŠbreszti fĂźlemet, hogy
hallgassam, mint a tanítványok. Az Úristen megnyitotta fülemet, én pedig
nem ellenkeztem, nem hátráltam meg. Hátamat odatartottam az ütlegelőknek,
és orcámat a tépdesőknek; arcomat nem rejtettem el a gyalázás és köpdösés
elől. *De az Úristen megsegít engem, ezért nem ér gyalázat; ezért tettem
arcomat olyanná, mint a kovakő, és tudom, hogy nem szégyenülök meg. Közel
van, aki igazsågot szolgåltat nekem. Ki szållhat perbe velem?* Álljunk ki
együtt! Ki az ellenfelem? Lépjen ide hozzám! Íme, az Úristen megsegít
engem, ki mondhat bűnösnek? Íme, mindnyájan szétfoszlanak, mint a ruha,
moly emészti meg őket.

Zs 68,8-34

Mert érted viselem gyalázatomat, érted borítja arcomat szégyen. Érted
lettem testvéreim előtt idegenné, anyám fiai előtt jövevénnyé. Mert emészt
a buzgĂłsĂĄg hĂĄzadĂŠrt, gyalĂĄzĂłid szidalma engem ĂŠr. Ha bĂśjtĂślve siratom
lelkemet, az is gyalázatomra válik. Ha szőrzsákot öltök, gúnyolódnak
rajtam. Ellenem beszĂŠlnek, akik a kapuban Ăźlnek, s akik boroznak, rĂłlam
ĂŠnekelnek.* Az ĂŠn imĂĄm pedig szĂĄlljon hozzĂĄd, Uram, a kegyelem idejĂŠn, Ăł
Isten! Nagy irgalmassĂĄgodban hallgass meg engem szabadĂ­tĂł hĹąsĂŠged szerint.*
Ragadj ki az iszapbĂłl, hogy el ne merĂźljek, szabadĂ­ts meg azoktĂłl, akik
gyűlölnek, és a vizek mélységéből. Ne merítsen el a víz vihara, a mélység
el ne nyeljen, s az ĂśrvĂŠny be ne zĂĄrja szĂĄjĂĄt fĂślĂśttem. *Hallgass meg,
Uram, hisz irgalmad kegyes; Tekints rĂĄm nagy kĂśnyĂśrĂźletedben. Ne fordĂ­tsd
el szolgĂĄdtĂłl arcodat,* szorongatĂĄs gyĂśtĂśr, siess, hallgass meg engem! LĂŠgy
közel lelkemhez, szabadíts meg engem, ments meg ellenségeimtől. Hiszen te
ismered gyalázatomat, szégyenemet, pironkodásomat.Előtted van mind, aki
szorongat engem; A gyalĂĄzat megtĂśrte a szĂ­vemet ĂŠs elernyedtem. *Kerestem,
aki szĂĄnakozzĂŠk rajtam, de nem akadt senki sem, nem talĂĄltam senkit sem,
aki vigasztalt volna engem.** Sőt epét adtak nekem enni, szomjúságomban
ecettel itattak. *Asztaluk legyen előttük tőrré, visszafizetéssé,
kelepcĂŠvĂŠ! HomĂĄlyosodjĂŠk el szemĂźk, hogy ne lĂĄssanak, ĂĄgyĂŠkukat tedd ĂśrĂśkre
erőtlenné! Öntsd ki rájuk haragodat, haragod heve érje utol őket!
LakĂłhelyĂźk legyen pusztasĂĄggĂĄ, hajlĂŠkaikban senki se lakozzĂŠk! Mert
ĂźldĂśzik, akit te sĂşjtottĂĄl, s nĂśvelik annak fĂĄjdalmĂĄt, akit megsebeztĂŠl.
Hagyd, hogy gonoszsĂĄgot gonoszsĂĄgra halmozzanak, s ne jussanak igazsĂĄgodra!
Töröld ki őket az élők könyvéből, s ne írd őket az igazak közé! Én szegény
vagyok és szenvedek, de fölemel, Istenem, a te segítséged. Énekszóval áldom
Isten nevét és hálával magasztalom. Ez kedvesebb lesz Isten előtt, mint a
borjĂş, amelynek ĂŠppen ered a szarva ĂŠs patĂĄja. LĂĄtjĂĄk majd a szegĂŠnyek ĂŠs
Ăśrvendeznek*; KeressĂŠtek Istent ĂŠs ĂŠlni fog szĂ­vetek. Mert meghallgatja az
Úr a szegényeket, és nem veti meg foglyait. *

Mt 26,14-25

Ekkor egy a tizenkettő közül, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a
főpapokhoz és azt mondta nekik: ,*,Mit akartok nekem adni, hogy átadjam őt
nektek?’’ Azok megígértek neki harminc ezüstöt [Zak 11,12]. Attól fogva
kereste a kedvező alkalmat, hogy elárulja őt.* A kovásztalan kenyerek első
napjĂĄn odamentek a tanĂ­tvĂĄnyok JĂŠzushoz ĂŠs azt mondtĂĄk: *,,Hol akarod, hogy
elkészítsük neked a húsvéti vacsorát?’’ Ő azt felelte: ,,Menjetek el a
városba ehhez és ehhez, és mondjátok meg neki: �,,A Mester üzeni: Az időm
közel van, tanítványaimmal együtt nálad fogom megtartani a húsvétot.*�''’’
A tanĂ­tvĂĄnyok Ăşgy tettek, ahogy JĂŠzus meghagyta nekik, ĂŠs elkĂŠszĂ­tettĂŠk a
húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkettővel.
MikĂśzben ettek, Ă­gy szĂłlt: *,,Bizony, mondom nektek:* *egy kĂśzĂźletek elĂĄrul
engem.’*’ Erre nagyon elszomorodtak és egyenként elkezdték kérdezgetni őt:
,,Csak nem én vagyok az, Uram?’’ Ő így válaszolt: ,,Aki velem együtt mártja
kezĂŠt a tĂĄlba, az ĂĄrul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van
Ă­rva rĂłla,* de jaj annak az embernek, aki az **EmberfiĂĄt **elĂĄrulja.* Jobb
lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.’’ *Ekkor megszólalt
Júdás, aki elárulta őt: ,,Csak nem én vagyok az, Rabbi?*’’ *Ő azt felelte
neki: ,,Te mondtad.’’*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML ĂĄllomĂĄny ĂĄt lett konvertĂĄlva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150401/798a768c/attachment.html