<div dir="ltr"><div><p><font>2015.04.01. szerda</font></p><p><i><b>Az Úr megsegít engem, ezért nem maradok gyalázatban</b></i></p><hr><p><a name="14c7233857661b13_Iz 50,4-9a"><font color="#000000">Iz 50,4-9a</font></a></p><p><span>Az
Úristen megadta nekem a tanítványok nyelvét, hogy támogatni tudjam
szóval a fáradtat. Fölébreszti reggel, reggel fölébreszti fülemet, hogy
hallgassam, mint a tanítványok. Az Úristen megnyitotta fülemet, én pedig
nem ellenkeztem, nem hátráltam meg. Hátamat odatartottam az
ütlegelőknek, és orcámat a tépdesőknek; arcomat nem rejtettem el a
gyalázás és köpdösés elől. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>De az Úristen megsegít engem, ezért nem ér
gyalázat; ezért tettem arcomat olyanná, mint a kovakő, és tudom, hogy
nem szégyenülök meg. Közel van, aki igazságot szolgáltat nekem. Ki
szállhat perbe velem?</b></span> Álljunk ki együtt! Ki az ellenfelem? Lépjen ide
hozzám! Íme, az Úristen megsegít engem, ki mondhat bűnösnek? Íme,
mindnyájan szétfoszlanak, mint a ruha, moly emészti meg őket. </span></p><p><a name="14c7233857661b13_Zs 68,8-34"><font color="#000000">Zs 68,8-34</font></a></p><p><span>Mert
érted viselem gyalázatomat, érted borítja arcomat szégyen. Érted lettem
testvéreim előtt idegenné, anyám fiai előtt jövevénnyé. Mert emészt a
buzgóság házadért, gyalázóid szidalma engem ér. Ha böjtölve siratom
lelkemet, az is gyalázatomra válik. Ha szőrzsákot öltök, gúnyolódnak
rajtam. Ellenem beszélnek, akik a kapuban ülnek, s akik boroznak, rólam
énekelnek.<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Az én imám pedig szálljon hozzád, Uram, a kegyelem idején, ó
Isten! Nagy irgalmasságodban hallgass meg engem szabadító hűséged
szerint.</b></span> Ragadj ki az iszapból, hogy el ne merüljek, szabadíts meg
azoktól, akik gyűlölnek, és a vizek mélységéből. Ne merítsen el a víz
vihara, a mélység el ne nyeljen, s az örvény be ne zárja száját
fölöttem. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Hallgass meg, Uram, hisz irgalmad kegyes; Tekints rám nagy
könyörületedben. Ne fordítsd el szolgádtól arcodat,</b></span> szorongatás gyötör,
siess, hallgass meg engem! Légy közel lelkemhez, szabadíts meg engem,
ments meg ellenségeimtől. Hiszen te ismered gyalázatomat, szégyenemet,
pironkodásomat.Előtted van mind, aki szorongat engem; A gyalázat
megtörte a szívemet és elernyedtem. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Kerestem, aki szánakozzék rajtam, de
nem akadt senki sem, nem találtam senkit sem, aki vigasztalt volna
engem<span style="color:rgb(102,0,0)">.</span></b></span><span style="color:rgb(102,0,0)"><b> Sőt epét adtak nekem enni, szomjúságomban ecettel itattak.
</b></span>Asztaluk legyen előttük tőrré, visszafizetéssé, kelepcévé! Homályosodjék
el szemük, hogy ne lássanak, ágyékukat tedd örökre erőtlenné! Öntsd ki
rájuk haragodat, haragod heve érje utol őket! Lakóhelyük legyen
pusztasággá, hajlékaikban senki se lakozzék! Mert üldözik, akit te
sújtottál, s növelik annak fájdalmát, akit megsebeztél. Hagyd, hogy
gonoszságot gonoszságra halmozzanak, s ne jussanak igazságodra! Töröld
ki őket az élők könyvéből, s ne írd őket az igazak közé! Én szegény
vagyok és szenvedek, de fölemel, Istenem, a te segítséged. Énekszóval
áldom Isten nevét és hálával magasztalom. Ez kedvesebb lesz Isten előtt,
mint a borjú, amelynek éppen ered a szarva és patája. Látják majd a
szegények és örvendeznek<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>; Keressétek Istent és élni fog szívetek. Mert
meghallgatja az Úr a szegényeket, és nem veti meg foglyait. </b></span></span></p><p><a name="14c7233857661b13_Mt 26,14-25"><font color="#000000">Mt 26,14-25</font></a></p><p><span>Ekkor
egy a tizenkettő közül, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a
főpapokhoz és azt mondta nekik: ,<span style="color:rgb(102,0,0)"><b>,Mit akartok nekem adni, hogy átadjam
őt nektek?’’ Azok megígértek neki harminc ezüstöt [Zak 11,12]. Attól
fogva kereste a kedvező alkalmat, hogy elárulja őt.</b></span> A kovásztalan
kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz és azt mondták:
<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>,,Hol akarod, hogy elkészítsük neked a húsvéti vacsorát?’’ Ő azt
felelte: ,,Menjetek el a városba ehhez és ehhez, és mondjátok meg neki:
�,,A Mester üzeni: Az időm közel van, tanítványaimmal együtt nálad fogom
megtartani a húsvétot.</b></span>�''’’ A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus
meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor
beesteledett, asztalhoz ült a tizenkettővel. Miközben ettek, így szólt:
<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>,,Bizony, mondom nektek:</b></span> <span style="color:rgb(102,0,0)"><b>egy közületek elárul engem.’</b></span>’ Erre nagyon
elszomorodtak és egyenként elkezdték kérdezgetni őt: ,,Csak nem én
vagyok az, Uram?’’ Ő így válaszolt: ,,Aki velem együtt mártja kezét a
tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva
róla,<span style="color:rgb(102,0,0)"><b> de jaj annak az embernek, aki az </b></span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Emberfiát </b></span><span style="color:rgb(102,0,0)"><b>elárulja.</b></span> Jobb lett
volna annak az embernek, ha meg sem születik.’’ <span style="color:rgb(102,0,0)"><b>Ekkor megszólalt Júdás,
aki elárulta őt: ,,Csak nem én vagyok az, Rabbi?</b></span>’’ <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Ő azt felelte neki:
,,Te mondtad.’’</b></span></span></p></div><div><br></div></div>