[Grem] Odescalchi Pál herceg + egy kis XX.sz-i történelem

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2014. Sze. 28., V, 16:12:27 CEST


Odescalchi Pál hercegre emlékezünk
2014. szeptember 28. vasárnap 15:02
http://www.magyarkurir.hu/hirek/odescalchi-pal-hercegre-emlekezunk
Ma, szeptember 28-án *lenne 91 éves* az idén április 17-én, a
franciaországi Arles-ban elhunyt Odescalchi Pál herceg. A Bryan Cartledge
által írt életrajzzal emlékezünk rá.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=55826&img=o_op.jpg>

*Odescalchi Pál herceg*

*Odescalchi Pál az egyik utolsó kapocs volt a „régi Magyarországgal”*,
azzal a Magyarországgal, *amely társadalmilag és gazdaságilag egy maroknyi
nagy család, többek között az Eszterházy, a Károlyi, az Andrássy, az
Apponyi, a Pálffy, a Széchenyi és az Odescalchi család kezében volt.* Ennek
az arisztokráciának hatalmas földbirtokain alapuló hatalma megtört, amikor
az Osztrák–Magyar Monarchia elveszítette az első világháborút. *A háborút
lezáró trianoni békeszerződés megfosztotta az országot területe
kétharmadától, sok főnemesi birtok az utódállamokhoz – Csehszlovákia,
Románia, Jugoszlávia, Ausztria – került.*

*Az Odescalchi család *későn csatlakozott a magyar arisztokráciához, bár *már
a 11. századtól fogva jelentős szerepet játszott Észak-ltália nemessége
körében*. Benedetto Odescalchi, akit 1676-ban pápává választottak, és a XI.
Ince nevet vette fel, volt a lelke annak a Szent Ligának (Ausztria,
Lengyelország és Velence), amely 1683-ban felmentette Bécset a török ostrom
alól, és három évvel később, 1686-ban Budát is felszabadította a török
uralom alól. A pápa tevékenysége elismeréséül I. Lipót német-római
császárként azzal tisztelte meg az Odescalchi családot, hogy *a pápa
fivérét, Livio Odescalchit a Német-római birodalom hercege és a Szerémség
hercege címmel tüntette ki. A címmel nagy birtokok is jártak az akkor
Magyarországhoz tartozó Horvátország északi részében.* Ennek a hercegnek
leszármazottja, az azonos nevű Livio Odescalchi herceg, Mária Terézia
királynő és császárné udvari marsallja volt, aki a 18. század végén
megörökölte ezeket a birtokokat. Egy magyar örökösnőt vett feleségül, és
megalapította *az Odescalchi család magyar ágát, amely 1948-ig
tiszteletreméltó helyet foglalt el a magyar társadalomban.*

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=55826&img=o_xiince.jpg>

*XI. Ince szobra a budai várban*

*Miután a trianoni béke következtében a család elveszítette a
birtokait, **Odescalchi
Pál apja, Odescalchi Károly (Carlo) az üzleti életben érvényesült. *1935-ben
az egyik legnagyobb magyar iparvállalat, *a Ganz vezetőségének tagja *lett.

*1938*-ban Magyarország – viszonzásul Hitler segítségéért, amelynek
köszönhetően a Csehszlovákiához csatolt magyar területek nagy része
visszatért Magyarországhoz – csatlakozott a Németország, Olaszország és
Japán alkotta háromhatalmi egyezményhez, és elkötelezte magát a
tengelyhatalmak mellett. Ettől kezdve* gyorsan nőtt a magyarországi zsidó
népességre gyakorolt nyomás: a zsidótörvényekkel korlátozták polgári
jogaikat és gazdasági tevékenységüket.*

*A Ganz vezetősége Odescalchi Károly kivételével kizárólag zsidókból állt,
ezért nagyon sebezhető volt.* Amikor 1941-ben Magyarország belépett a
második világháborúba, és negyvenezer katonával támogatta a náci
Németországot a Szovjetunió megszállásában, a Honvédelmi Minisztérium
megbízottakat ültetett minden olyan vállalat vezetőségébe, amelynek köze
volt a honvédelemhez, így a Ganzéba is. A feladatuk az volt, hogy
kigyomlálják a „megbízhatatlan elemeket”, akiket vagy a frontra küldtek
vagy a frontvonalak mögé, olyan helyekre, ahol túlélési esélyeik csekélyek
voltak. *Amikor a Ganzhoz delegált megbízott egy olyan zsidó mérnök
elbocsátását kérte,* *aki az első világháború kitüntetett veteránja volt,
csak azért, mert németellenes megjegyzéseket tett,* *Odescalchi Károly
tiltakozott és kijelentette, hogy ő maga sem barátja Németországnak.*
Emiatt *letartóztatással fenyegették.* Személyes kapcsolatai
segítségével *sikerült
azonban elérnie Horthy kormányzót, aki elrendelte, hogy a minisztériumi
megbízottat más vállalathoz helyezzék*. 1944. március 19-e, Magyarország *német
megszállása után Károly megtudta, hogy neve a nácik feketelistája első
helyén szerepel. * Visszavonult, otthon dolgozott és a háború végéig
gyakran cserélte lakhelyét.

Odescalchi Pál édesanyja, Odescalchi Klára (Kája) hercegné Andrássy Gyula
gróf legfiatalabb unokája volt. (Andrássy Gyula a 19. század egyik
legnagyobb magyar politikusa, 1867 és 1871 között Magyarország
miniszterelnöke, majd 1871 és 1879 között az Osztrák-Magyar Monarchia
külügyminisztere volt.) *Amikor Hitler 1939-ban lerohanta Lengyelországot*, *a
lengyelek – köztük sok zsidó is – tömegesen menekültek a szomszédos
Magyarországra. A magyar kormány menedéket adott nekik, és átengedte
Nyugat-Európába azokat a lengyel katonákat, akik tovább akartak harcolni
Németország ellen. 1941-re csaknem ötvenezren tettek így. A magyarok jól
gondoskodtak azokról a lengyelekről is, akik itt maradtak, iskolákat
nyitottak a gyermekek számára*, és a náci tiltakozások ellenére a lengyel
követség 1940 novemberéig működött. *Odescalchi Klára a menekültekkel
foglalkozó magyar–lengyel bizottság alelnökeként jelentős részt vállalt
ebben a munkában,* Fő utcai otthonában székelt a bizottság irodája.
Kapcsolatot tartott fenn a brit nagykövetséggel is, és értékes politikai
információkkal látta el Owen O'Malley nagykövetet. Amikor 1941-ben
Magyarország hadba lépett, megszakadtak a brit–magyar diplomáciai
kapcsolatok és *megerősödött Budapesten a náci befolyás*.* O'Malley
figyelmeztette a hercegnét, **hogy a letartóztatás veszélye fenyegeti.
*Odescalchi
Klárát a brit tengerészeti attasé *Dubrovnikba vitte egy olyan kiutazási
engedéllyel, amelyet személyesen Horthy írt alá. *A tervek szerint a
királyi haditengerészet onnan tengeralattjáróval Görögországba, majd
Kairóba szállította volna őt. *Klára hercegné azonban tragikus módon életét
veszítette a dubroviniki kikötő olasz bombázása során.*

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=55826&img=o_opszulei.jpg>

*Odescalchi Károly  és Andrássy Klára esküvője 1921-ben*

*Odescalchi Pál tehát híresen hazafias és szilárdan náciellenes családból
származott*. Szülei már a háború kitörése előtt elváltak. Pál édesanyja
halálakor tizenhét esztendős volt. *A budapesti Ferenc József katolikus
gimnáziumba járt, majd a József nádor műegyetemre iratkozott be, ahol
mérnöki tanulmányokba kezdett. A német megszállás után Pál egyre inkább úgy
érezte, nem elégíti ki a diákélet. Türelmetlen volt, cselekedni szeretett
volna hazája **veszedelmes helyzetében*. Rokonlelkeket keresve kapcsolatba
lépett a magyar hadsereg két fiatal tisztjével, Thassy Jenővel és Görgey
Guidóval, akiknek sikerült elkerülniük a frontszolgálatot, és akik részt
vettek a náci megszállással szemben kibontakozó ellenállás néhány
akciójában. Emlékirataikból kiderül, hogy tevékenységüket eleinte az
ifjonti kalandvágy ihlette, de kétségtelenül hasznos szerepet játszottak,
amikor feladatokat hajtottak végre az ellenállás komolyabb szereplői
megbízásából. Odescalchi Pál mély benyomást gyakorolt rájuk, mert
elkötelezett volt (ahogyan ő mondta) „amellett, hogy tenni kell valamit,
leállítani a dolgokat, nehogy az ország maradjon Hitler utolsó csatlósa”.
Thassy úgy emlékezett rá mint legfiatalabb és leglelkesebb társukra.

*A magyarországi antifasiszta ellenállási mozgalom* *kicsi, megosztott és
politikai vetélkedések által szétszabdalt **volt *ahhoz, hogy árthatott
volna a náci vagy a nyilaskeresztes hatalomnak. *A mozgalom két
legfontosabb vezetője, a radikális demokrata Bajcsy-Zsilinszky Endre és a
kommunista Rajk László megkísérelt létrehozni egy közös felszabadítási
bizottságot, amely ösztönözte volna **a nyilas rezsimmel* *szemben a
fegyveres ellenállást*, de *a tervet *a bizottság megalakulásakor azonnal*
elárulták, és tagjait – Rajk kivételével – elfogták vagy felakasztották.*

*Odescalchi Pál hasznos munkát végzett mint futár az ellenálló csoportok
között, és megszervezte a zsidók és más potenciális áldozatok költöztetését
az egyik védett házból a másikba*, és benne volt több rosszul eltervezett,
kudarcra ítélt vállalkozásban is. Ezek között meg kell említeni a tervet,
amely szerint ki kellett volna szabadítani a kórházból és fel kellett volna
fegyverezni 42 amerikai hadifoglyot – az amerikai légierő tagjait, akiknek
a gépét bombatámadások során lelőtték –, és belőlük létrehozni egy
személyes testőrséget Horthy kormányzó számára. A hadfoglyokat azonban, még
mielőtt az ellenállók felvehették volna velük a kapcsolatot, elszállították
Németországba. *Miután 1944 novemberében a Felszabadítási Bizottság Kiss
János altábornagy irányította katonai vezetőségét az Andrássy út egyik
épületében egy titkosnak gondolt találkozón letartóztatták, **Odescalchi
Pál mozgósította az ellenállói köröket, hogy szabadítsák ki őket a Margit
körúti katonai fegyházból,* ahol *a kivégzésükre** vártak.* Ez Don
Quijote-i terv volt, nem lett belőle semmi. *Amikor a Vörös Hadsereg már
csaknem teljesen körülzárta Budapestet és megindult a város hosszú ostroma,
**Pál azt javasolta néhány társának, akadályozzák meg a visszavonuló nácik
szabotázsakcióit a Pestet és Budát összekötő hidak ellen. Pál egy
egészségügyi dolgozó papírjaival felszerelve megpróbált átjutni az Erzsébet
hídon, valószínűleg azzal a céllal, hogy hatástalanítsa a robbanóanyagot,
amely nem sokkal később elpusztította a hidat, de a hidat szigorúan
őrizték.*

*Odescalchi Pál azonban sikeres ellenállási akcióban is részt vett.* A Kiss
János altábornagy vezette ellenállási csoport felszámolása után
bajtársaival, Thassyval és Görgeyvel közeledtek a rivális ellenálló
csoporthoz, amely Sólyom László vezérkari százados körül alakult ki.
Akaratlanul is *egy kommunistákból és kommunista szimpatizánsokból álló
csoporthoz csatlakoztak, amely azonban a mozgalom egyik leghatékonyabb és
legfegyelmezettebb egysége volt. Sólyomtól robbanóanyagot kaptak, amelyet
szerszámos ládába rejtettek. Munkásruhát öltve Pál és társai
megsemmisítettek vagy használhatatlanná tettek a Gellérthegyen négy német
katonai teherautĂłt.*

Amikor 1944 decemberében megkezdődött Budapest ostroma és bombázása,
Odescalchi Pál Thassyval és Görgeyvel csatlakozott a főváros előkelő
társasága több tagjához, és a Vörösmarty téren, a Wagons Lits irodaépület
pincéjében találtak menedéket. Itt maradtak az *ostrom ideje alatt, és
feszülten várakoztak a kényszerű tétlenség miatt. **1945 január közepén
szovjet katonák rontottak be a pincébe, és az ott tartózkodókat
kiparancsolták a térre romeltakarításra, miközben ők, a „felszabadítók”,
kifosztották az épületet*. Pál és társai üzenetet kaptak, hogy január 19-én
délelőtt találkozhatnak Sólyom Lászlóval a Nemzeti Múzeumnál. Onnan Sólyom
elkísérte őket a Tisza Kálmán térre (ma: II. János Pál pápa tér), a
nácibarát Volksbund egykori székházába, amelyet akkor már elfoglalt a
Magyar Kommunista Párt budapesti bizottsága. Ott *bemutatták őket Kádár
Jánosnak, aki az 1956-os forradalom után, a kommunista Magyarország és a
kommunista párt vezetője lett. Kádár felkínálta a fiataloknak azt a
kiváltságot, hogy legyenek az MKP tagjai. Megtiszteltetésként alacsony
sorszámú tagkönyvet kaptak volna, elismerve ellenállói
tevékenységüket.* *Odescalchi
Pál azonnal visszautasította az ajánlatot*, Thassy és Görgey habozott.
Sólyom akkor azt javasolta, hogy dolgozzanak az ő irányítása alatt
újjászervezett rendőrség számára. Ahogyan Thassy később visszaemlékezett: *Pál
ezt az ajánlatot is „udvariasan, de határozottan” elutasította*,* s társai
elfogadták.* Amikor azonban kiléptek az épületből, *mindhármukat
letartóztatták a szovjet katonák, és egy közeli pincébe zárták őket.*
Thassynak és Görgeynek idővel sikerült megszökni a pincéből, Pált sorsára
hagyták. Később mint „osztályellenséget” a gödöllői szovjet koncentrációs
táborba vitték őt. A táborban tífuszjárvány pusztított, melyben a rabok
zöme meghalt. *Pál is megbetegedett, **de életben maradt. 1946-ban engedték
szabadon,** olyan fizikai állapotban, hogy az édesapja nem ismerte fel.*

*1947-ben Odescalchi Pálnak sikerült kiutazási engedélyt szereznie.
Kivándorolt Angliába, ahol a liverpooli egyetemen folytatta mérnöki
tanulmányait. Feleségül vette Tamássy Zsuzsannát, aki utána utazott
Budapestről. Házasságukból egy fiú született, Mark. Pál Liverpoolból a
bristoli egyetemre ment át, ahol pszichológiát és filozófiát tanult. Miután
megszerezte diplomáját, az IBM-nél kezdett dolgozni szervezetpszichológiai
területen. A cég megbízásából továbbképző központot irányított
Hollandiában, majd konzulként működött Cheltenhamben*. Időközben elvált, és
feleségül vette Antonina Horne-t. Egy lányuk született, Christina.

Nyugalomba vonulása után Pál* számos jótékonysági akciót támogatott,
amelyek kedvezményezettje Magyarország vagy Erdély volt. *Ezt a munkát
második válása után sem adta fel. 1995-ben Dél- Franciaországba, Arles-ba
költözött, ahol társával, Anne-Charlotte DuChastellel élt. Rendszeresen
hazalátogatott Budapestre és Tiszadobra, ahol az Andrássy családnak volt
egykor birtoka. A Transylvania Direct jótékonysági szervezet alelnökeként
támogatta az erdélyi magyar gyermekeknek magyar nyelvű iskolákba való
eljutását.* 2005-ben dédapja szellemi örökségének ápolására létrehozta az
Andrássy Gyula Alapítványt.*

*Odescalchi Pál herceg szelíd, udvarias, céljaihoz következetesen
ragaszkodó, elveihez hű ember maradt mindvégig. Ezek a tulajdonságok
különösen nyilvánvalóak voltak 1944-45-ben, amikor a herceg életét is
kockáztatta hazája becsületéért és jövőjéért.*

Magyar KurĂ­r
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140928/c8fcac44/attachment.html 


További információk a(z) Grem levelezőlistáról