<div dir="ltr"><h1 class="">Odescalchi Pál hercegre emlékezünk </h1>
<div class="">2014. szeptember 28. vasárnap 15:02<br><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/odescalchi-pal-hercegre-emlekezunk">http://www.magyarkurir.hu/hirek/odescalchi-pal-hercegre-emlekezunk</a><br></div>
<h3 class="">Ma, szeptember 28-án <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>lenne 91 éves</u></span> az idén április 
17-én, a franciaországi Arles-ban elhunyt Odescalchi Pál herceg. A Bryan
 Cartledge által írt életrajzzal emlékezünk rá.</h3><p style="text-align:center"><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=55826&amp;img=o_op.jpg"><img src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=55826&amp;p=1&amp;img=c_op.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><em>Odescalchi Pál herceg</em></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Odescalchi Pál az egyik utolsó kapocs volt a „régi Magyarországgal”</b></u></span>, 
azzal a Magyarországgal, <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>amely társadalmilag és gazdaságilag egy 
maroknyi nagy család, többek között az Eszterházy, a Károlyi, az 
Andrássy, az Apponyi, a Pálffy, a Széchenyi és az Odescalchi család 
kezében volt.</b></u></span> Ennek az arisztokráciának hatalmas földbirtokain alapuló 
hatalma megtört, amikor az Osztrák–Magyar Monarchia elveszítette az első
 világháborút. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>A háborút lezáró trianoni békeszerződés megfosztotta az 
országot területe kétharmadától, sok főnemesi birtok az utódállamokhoz –
 Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia, Ausztria – került.</b></u></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Az Odescalchi család </b></u></span>későn csatlakozott a magyar arisztokráciához, 
bár <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>már a 11. századtól fogva jelentős szerepet játszott Észak-ltália 
nemessége körében</b></u></span>. Benedetto Odescalchi, akit 1676-ban pápává 
választottak, és a XI. Ince nevet vette fel, volt a lelke annak a Szent 
Ligának (Ausztria, Lengyelország és Velence), amely 1683-ban felmentette
 Bécset a török ostrom alól, és három évvel később, 1686-ban Budát is 
felszabadította a török uralom alól. A pápa tevékenysége elismeréséül I.
 Lipót német-római császárként azzal tisztelte meg az Odescalchi 
családot, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a pápa fivérét, Livio Odescalchit a Német-római birodalom
 hercege és a Szerémség hercege címmel tüntette ki. A címmel nagy 
birtokok is jártak az akkor Magyarországhoz tartozó Horvátország északi 
részében.</b></u></span> Ennek a hercegnek leszármazottja, az azonos nevű Livio 
Odescalchi herceg, Mária Terézia királynő és császárné udvari marsallja 
volt, aki a 18. század végén megörökölte ezeket a birtokokat. Egy magyar
 örökösnőt vett feleségül, és megalapította <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>az Odescalchi család magyar 
ágát, amely 1948-ig tiszteletreméltó helyet foglalt el a magyar 
társadalomban.</b></u></span></p>
<p style="text-align:center"><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=55826&amp;img=o_xiince.jpg"><img src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=55826&amp;p=1&amp;img=c_xiince.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><em>XI. Ince szobra a budai várban</em></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Miután a trianoni béke következtében a család elveszítette a 
birtokait, </b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Odescalchi Pál apja, Odescalchi Károly (Carlo) az üzleti 
életben érvényesült. </b></u></span>1935-ben az egyik legnagyobb magyar iparvállalat, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a
 Ganz vezetőségének tagja </b></u></span>lett.</p>
<p><u><b>1938</b></u>-ban Magyarország – viszonzásul Hitler segítségéért, amelynek 
köszönhetően a Csehszlovákiához csatolt magyar területek nagy része 
visszatért Magyarországhoz – csatlakozott a Németország, Olaszország és 
Japán alkotta háromhatalmi egyezményhez, és elkötelezte magát a 
tengelyhatalmak mellett. Ettől kezdve<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> gyorsan nőtt a magyarországi zsidó
 népességre gyakorolt nyomás: a zsidótörvényekkel korlátozták polgári 
jogaikat és gazdasági tevékenységüket.</b></u></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>A Ganz vezetősége Odescalchi Károly kivételével kizárólag zsidókból 
állt, ezért nagyon sebezhető volt.</b></u></span> Amikor 1941-ben Magyarország belépett
 a második világháborúba, és negyvenezer katonával támogatta a náci 
Németországot a Szovjetunió megszállásában, a Honvédelmi Minisztérium 
megbízottakat ültetett minden olyan vállalat vezetőségébe, amelynek köze
 volt a honvédelemhez, így a Ganzéba is. A feladatuk az volt, hogy 
kigyomlálják a „megbízhatatlan elemeket”, akiket vagy a frontra küldtek 
vagy a frontvonalak mögé, olyan helyekre, ahol túlélési esélyeik 
csekélyek voltak. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Amikor a Ganzhoz delegált megbízott egy <span style="background-color:rgb(255,255,0)">olyan zsidó 
mérnök</span> elbocsátását kérte,</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>aki az első világháború kitüntetett veteránja
 volt, csak azért, mert németellenes megjegyzéseket tett,</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Odescalchi 
Károly tiltakozott és kijelentette, hogy ő maga sem barátja 
Németországnak.</b></u></span> Emiatt <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>letartóztatással fenyegették.</b></u></span> Személyes 
kapcsolatai segítségével <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>sikerült azonban elérnie Horthy kormányzót, aki
 elrendelte, hogy a minisztériumi megbízottat más vállalathoz helyezzék</b></u></span>.
 1944. március 19-e, Magyarország <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>német megszállása után Károly 
megtudta, hogy neve a nácik feketelistája első helyén szerepel. </b></u></span>
Visszavonult, otthon dolgozott és a háború végéig gyakran cserélte 
lakhelyét.</p>
<p>Odescalchi Pál édesanyja, Odescalchi Klára (Kája) hercegné Andrássy 
Gyula gróf legfiatalabb unokája volt. (Andrássy Gyula a 19. század egyik
 legnagyobb magyar politikusa, 1867 és 1871 között Magyarország 
miniszterelnöke, majd 1871 és 1879 között az Osztrák-Magyar Monarchia 
külügyminisztere volt.) <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Amikor Hitler 1939-ban lerohanta 
Lengyelországot</b></u></span>, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a lengyelek – köztük sok zsidó is – tömegesen 
menekültek a szomszédos Magyarországra. A magyar kormány menedéket adott
 nekik, és átengedte Nyugat-Európába azokat a lengyel katonákat, akik 
tovább akartak harcolni Németország ellen. 1941-re csaknem ötvenezren 
tettek így. A magyarok jól gondoskodtak azokról a lengyelekről is, akik 
itt maradtak, iskolákat nyitottak a gyermekek számára</b></u></span>, és a náci 
tiltakozások ellenére a lengyel követség 1940 novemberéig működött. 
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Odescalchi Klára a menekültekkel foglalkozó magyar–lengyel bizottság 
alelnökeként jelentős részt vállalt ebben a munkában,</b></u></span> Fő utcai 
otthonában székelt a bizottság irodája. Kapcsolatot tartott fenn a brit 
nagykövetséggel is, és értékes politikai információkkal látta el Owen 
O&#39;Malley nagykövetet. Amikor 1941-ben Magyarország hadba lépett, 
megszakadtak a brit–magyar diplomáciai kapcsolatok és <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>megerősödött 
Budapesten a náci befolyás</b></u></span>.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> O&#39;Malley figyelmeztette a hercegnét, </b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>hogy a 
letartóztatás veszélye fenyegeti. </b></u></span>Odescalchi Klárát a brit tengerészeti 
attasé <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Dubrovnikba vitte egy olyan kiutazási engedéllyel, amelyet 
személyesen Horthy írt alá. </b></u></span>A tervek szerint a királyi haditengerészet 
onnan tengeralattjáróval Görögországba, majd Kairóba szállította volna 
őt. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Klára hercegné azonban tragikus módon életét veszítette a 
dubroviniki kikötő olasz bombázása során.</b></u></span></p>
<p style="text-align:center"><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=55826&amp;img=o_opszulei.jpg"><img src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=55826&amp;p=1&amp;img=c_opszulei.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><em>Odescalchi Károly  és Andrássy Klára esküvője 1921-ben</em></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Odescalchi Pál tehát híresen hazafias és szilárdan náciellenes 
családból származott</b></u></span>. Szülei már a háború kitörése előtt elváltak. Pál 
édesanyja halálakor tizenhét esztendős volt. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A budapesti Ferenc József 
katolikus gimnáziumba járt, majd a József nádor műegyetemre iratkozott 
be, ahol mérnöki tanulmányokba kezdett. A német megszállás után Pál 
egyre inkább úgy érezte, nem elégíti ki a diákélet. Türelmetlen volt, 
cselekedni szeretett volna hazája </b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>veszedelmes helyzetében</b></u></span>. Rokonlelkeket
 keresve kapcsolatba lépett a magyar hadsereg két fiatal tisztjével, 
Thassy Jenővel és Görgey Guidóval, akiknek sikerült elkerülniük a 
frontszolgálatot, és akik részt vettek a náci megszállással szemben 
kibontakozó ellenállás néhány akciójában. Emlékirataikból kiderül, hogy 
tevékenységüket eleinte az ifjonti kalandvágy ihlette, de kétségtelenül 
hasznos szerepet játszottak, amikor feladatokat hajtottak végre az 
ellenállás komolyabb szereplői megbízásából. Odescalchi Pál mély 
benyomást gyakorolt rájuk, mert elkötelezett volt (ahogyan ő mondta) 
„amellett, hogy tenni kell valamit, leállítani a dolgokat, nehogy az 
ország maradjon Hitler utolsó csatlósa”. Thassy úgy emlékezett rá mint 
legfiatalabb és leglelkesebb társukra.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A magyarországi antifasiszta ellenállási mozgalom</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>kicsi, megosztott 
és politikai vetélkedések által szétszabdalt </b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>volt </b></u></span>ahhoz, hogy árthatott 
volna a náci vagy a nyilaskeresztes hatalomnak. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A mozgalom két 
legfontosabb vezetője, a radikális demokrata Bajcsy-Zsilinszky Endre és a
 kommunista Rajk László megkísérelt létrehozni egy közös felszabadítási 
bizottságot, amely ösztönözte volna </b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>a nyilas rezsimmel</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>szemben a 
fegyveres ellenállást</b></u></span>, de<span style="background-color:rgb(255,255,0)"> <u><b>a tervet </b></u></span>a bizottság megalakulásakor azonnal<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> 
elárulták, é<span style="background-color:rgb(255,255,0)">s tagjait</span> – Rajk kivételével – elfogták vagy felakasztották.</b></u></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Odescalchi Pál hasznos munkát végzett mint futár az ellenálló 
csoportok között, és megszervezte a zsidók és más potenciális áldozatok 
költöztetését az egyik védett házból a másikba</b></u></span>, és benne volt több 
rosszul eltervezett, kudarcra ítélt vállalkozásban is. Ezek között meg 
kell említeni a tervet, amely szerint ki kellett volna szabadítani a 
kórházból és fel kellett volna fegyverezni 42 amerikai hadifoglyot – az 
amerikai légierő tagjait, akiknek a gépét bombatámadások során lelőtték 
–, és belőlük létrehozni egy személyes testőrséget Horthy kormányzó 
számára. A hadfoglyokat azonban, még mielőtt az ellenállók felvehették 
volna velük a kapcsolatot, elszállították Németországba. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Miután 1944 
novemberében a Felszabadítási Bizottság Kiss János altábornagy 
irányította katonai vezetőségét az Andrássy út egyik épületében egy 
titkosnak gondolt találkozón letartóztatták, </b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Odescalchi Pál mozgósította
 az ellenállói köröket, hogy szabadítsák ki őket a Margit körúti katonai
 fegyházból,</b></u></span> ahol <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>a kivégzésükre</b></u><u><b> vártak.</b></u></span> Ez Don Quijote-i terv volt, nem
 lett belőle semmi. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Amikor a Vörös Hadsereg már csaknem teljesen 
körülzárta Budapestet és megindult a város hosszú ostroma, </b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Pál azt 
javasolta néhány társának, akadályozzák meg a visszavonuló nácik 
szabotázsakcióit a Pestet és Budát összekötő hidak ellen. Pál egy 
egészségügyi dolgozó papírjaival felszerelve megpróbált átjutni az 
Erzsébet hídon, valószínűleg azzal a céllal, hogy hatástalanítsa a 
robbanóanyagot, amely nem sokkal később elpusztította a hidat, de a 
hidat szigorúan őrizték.</b></u></span></p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
</b></u></span><p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Odescalchi Pál azonban sikeres ellenállási akcióban is részt vett.</b></u></span> A 
Kiss János altábornagy vezette ellenállási csoport felszámolása után 
bajtársaival, Thassyval és Görgeyvel közeledtek a rivális ellenálló 
csoporthoz, amely Sólyom László vezérkari százados körül alakult ki. 
Akaratlanul is <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>egy kommunistákból és kommunista szimpatizánsokból álló 
csoporthoz csatlakoztak, amely azonban a mozgalom egyik leghatékonyabb 
és legfegyelmezettebb egysége volt. Sólyomtól robbanóanyagot kaptak, 
amelyet szerszámos ládába rejtettek. Munkásruhát öltve Pál és társai 
megsemmisítettek vagy használhatatlanná tettek a Gellérthegyen négy 
német katonai teherautót.</b></u></span></p>
<p>Amikor 1944 decemberében megkezdődött Budapest ostroma és bombázása, 
Odescalchi Pál Thassyval és Görgeyvel csatlakozott a főváros előkelő 
társasága több tagjához, és a Vörösmarty téren, a Wagons Lits 
irodaépület pincéjében találtak menedéket. Itt maradtak az <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>ostrom ideje 
alatt, és feszülten várakoztak a kényszerű tétlenség miatt. </b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>1945 január 
közepén szovjet katonák rontottak be a pincébe, és az ott tartózkodókat 
kiparancsolták a térre romeltakarításra, miközben ők, a „felszabadítók”,
 kifosztották az épületet</b></u></span>. Pál és társai üzenetet kaptak, hogy január 
19-én délelőtt találkozhatnak Sólyom Lászlóval a Nemzeti Múzeumnál. 
Onnan Sólyom elkísérte őket a Tisza Kálmán térre (ma: II. János Pál pápa
 tér), a nácibarát Volksbund egykori székházába, amelyet akkor már 
elfoglalt a Magyar Kommunista Párt budapesti bizottsága. Ott <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>bemutatták 
őket Kádár Jánosnak, aki az 1956-os forradalom után, a kommunista 
Magyarország és a kommunista párt vezetője lett. Kádár felkínálta a 
fiataloknak azt a kiváltságot, hogy legyenek az MKP tagjai. 
Megtiszteltetésként alacsony sorszámú tagkönyvet kaptak volna, elismerve
 ellenállói tevékenységüket.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Odescalchi Pál azonnal visszautasította az 
ajánlatot</b></u></span>, Thassy és Görgey habozott. Sólyom akkor azt javasolta, hogy 
dolgozzanak az ő irányítása alatt újjászervezett rendőrség számára. 
Ahogyan Thassy később visszaemlékezett: <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Pál ezt az ajánlatot is 
„udvariasan, de határozottan” elutasította</b></u></span>,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> s társai elfogadták.</b></u></span> Amikor 
azonban kiléptek az épületből, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>mindhármukat letartóztatták a szovjet 
katonák, és egy közeli pincébe zárták őket.</b></u></span> Thassynak és Görgeynek 
idővel sikerült megszökni a pincéből, Pált sorsára hagyták. Később mint 
„osztályellenséget” a gödöllői szovjet koncentrációs táborba vitték őt. A
 táborban tífuszjárvány pusztított, melyben a rabok zöme meghalt. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Pál is
 megbetegedett, </b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>de életben maradt. 1946-ban engedték szabadon,</b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> olyan 
fizikai állapotban, hogy az édesapja nem ismerte fel.</b></u></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>1947-ben Odescalchi Pálnak sikerült kiutazási engedélyt szereznie. 
Kivándorolt Angliába, ahol a liverpooli egyetemen folytatta mérnöki 
tanulmányait. Feleségül vette Tamássy Zsuzsannát, aki utána utazott 
Budapestről. Házasságukból egy fiú született, Mark. Pál Liverpoolból a 
bristoli egyetemre ment át, ahol pszichológiát és filozófiát tanult. 
Miután megszerezte diplomáját, az IBM-nél kezdett dolgozni 
szervezetpszichológiai területen. A cég megbízásából továbbképző 
központot irányított Hollandiában, majd konzulként működött 
Cheltenhamben</b></u></span>. Időközben elvált, és feleségül vette Antonina Horne-t. 
Egy lányuk született, Christina.</p>
<p>Nyugalomba vonulása után Pál<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> számos jótékonysági akciót támogatott, 
amelyek kedvezményezettje Magyarország vagy Erdély volt. </b></u></span>Ezt a munkát 
második válása után sem adta fel. 1995-ben Dél- Franciaországba, 
Arles-ba költözött, ahol társával, Anne-Charlotte DuChastellel élt. 
Rendszeresen hazalátogatott Budapestre és Tiszadobra, ahol az Andrássy 
családnak volt egykor birtoka. A Transylvania Direct jótékonysági 
szervezet alelnökeként támogatta az erdélyi magyar gyermekeknek magyar 
nyelvű iskolákba való eljutását.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> 2005-ben dédapja szellemi örökségének 
ápolására létrehozta az Andrássy Gyula Alapítványt.</b></u></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Odescalchi Pál herceg szelíd, udvarias, céljaihoz következetesen 
ragaszkodó, elveihez hű ember maradt mindvégig. Ezek a tulajdonságok 
különösen nyilvánvalóak voltak 1944-45-ben, amikor a herceg életét is 
kockáztatta hazája becsületéért és jövőjéért.</b></u></span></p>
<p>Magyar Kurír</p></div>