<div dir="ltr"><h1 class="">Odescalchi Pál hercegre emlékezünk </h1>
<div class="">2014. szeptember 28. vasárnap 15:02<br><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/odescalchi-pal-hercegre-emlekezunk">http://www.magyarkurir.hu/hirek/odescalchi-pal-hercegre-emlekezunk</a><br></div>
<h3 class="">Ma, szeptember 28-án <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>lenne 91 éves</u></span> az idén április
17-én, a franciaországi Arles-ban elhunyt Odescalchi Pál herceg. A Bryan
Cartledge által írt életrajzzal emlékezünk rá.</h3><p style="text-align:center"><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=55826&img=o_op.jpg"><img src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=55826&p=1&img=c_op.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><em>Odescalchi Pál herceg</em></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Odescalchi Pál az egyik utolsó kapocs volt a „régi Magyarországgal”</b></u></span>,
azzal a Magyarországgal, <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>amely társadalmilag és gazdaságilag egy
maroknyi nagy család, többek között az Eszterházy, a Károlyi, az
Andrássy, az Apponyi, a Pálffy, a Széchenyi és az Odescalchi család
kezében volt.</b></u></span> Ennek az arisztokráciának hatalmas földbirtokain alapuló
hatalma megtört, amikor az Osztrák–Magyar Monarchia elveszítette az első
világháborút. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>A háborút lezáró trianoni békeszerződés megfosztotta az
országot területe kétharmadától, sok főnemesi birtok az utódállamokhoz –
Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia, Ausztria – került.</b></u></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Az Odescalchi család </b></u></span>későn csatlakozott a magyar arisztokráciához,
bár <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>már a 11. századtól fogva jelentős szerepet játszott Észak-ltália
nemessége körében</b></u></span>. Benedetto Odescalchi, akit 1676-ban pápává
választottak, és a XI. Ince nevet vette fel, volt a lelke annak a Szent
Ligának (Ausztria, Lengyelország és Velence), amely 1683-ban felmentette
Bécset a török ostrom alól, és három évvel később, 1686-ban Budát is
felszabadította a török uralom alól. A pápa tevékenysége elismeréséül I.
Lipót német-római császárként azzal tisztelte meg az Odescalchi
családot, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a pápa fivérét, Livio Odescalchit a Német-római birodalom
hercege és a Szerémség hercege címmel tüntette ki. A címmel nagy
birtokok is jártak az akkor Magyarországhoz tartozó Horvátország északi
részében.</b></u></span> Ennek a hercegnek leszármazottja, az azonos nevű Livio
Odescalchi herceg, Mária Terézia királynő és császárné udvari marsallja
volt, aki a 18. század végén megörökölte ezeket a birtokokat. Egy magyar
örökösnőt vett feleségül, és megalapította <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>az Odescalchi család magyar
ágát, amely 1948-ig tiszteletreméltó helyet foglalt el a magyar
társadalomban.</b></u></span></p>
<p style="text-align:center"><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=55826&img=o_xiince.jpg"><img src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=55826&p=1&img=c_xiince.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><em>XI. Ince szobra a budai várban</em></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Miután a trianoni béke következtében a család elveszítette a
birtokait, </b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Odescalchi Pál apja, Odescalchi Károly (Carlo) az üzleti
életben érvényesült. </b></u></span>1935-ben az egyik legnagyobb magyar iparvállalat, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a
Ganz vezetőségének tagja </b></u></span>lett.</p>
<p><u><b>1938</b></u>-ban Magyarország – viszonzásul Hitler segítségéért, amelynek
köszönhetően a Csehszlovákiához csatolt magyar területek nagy része
visszatért Magyarországhoz – csatlakozott a Németország, Olaszország és
Japán alkotta háromhatalmi egyezményhez, és elkötelezte magát a
tengelyhatalmak mellett. Ettől kezdve<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> gyorsan nőtt a magyarországi zsidó
népességre gyakorolt nyomás: a zsidótörvényekkel korlátozták polgári
jogaikat és gazdasági tevékenységüket.</b></u></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>A Ganz vezetősége Odescalchi Károly kivételével kizárólag zsidókból
állt, ezért nagyon sebezhető volt.</b></u></span> Amikor 1941-ben Magyarország belépett
a második világháborúba, és negyvenezer katonával támogatta a náci
Németországot a Szovjetunió megszállásában, a Honvédelmi Minisztérium
megbízottakat ültetett minden olyan vállalat vezetőségébe, amelynek köze
volt a honvédelemhez, így a Ganzéba is. A feladatuk az volt, hogy
kigyomlálják a „megbízhatatlan elemeket”, akiket vagy a frontra küldtek
vagy a frontvonalak mögé, olyan helyekre, ahol túlélési esélyeik
csekélyek voltak. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Amikor a Ganzhoz delegált megbízott egy <span style="background-color:rgb(255,255,0)">olyan zsidó
mérnök</span> elbocsátását kérte,</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>aki az első világháború kitüntetett veteránja
volt, csak azért, mert németellenes megjegyzéseket tett,</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Odescalchi
Károly tiltakozott és kijelentette, hogy ő maga sem barátja
Németországnak.</b></u></span> Emiatt <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>letartóztatással fenyegették.</b></u></span> Személyes
kapcsolatai segítségével <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>sikerült azonban elérnie Horthy kormányzót, aki
elrendelte, hogy a minisztériumi megbízottat más vállalathoz helyezzék</b></u></span>.
1944. március 19-e, Magyarország <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>német megszállása után Károly
megtudta, hogy neve a nácik feketelistája első helyén szerepel. </b></u></span>
Visszavonult, otthon dolgozott és a háború végéig gyakran cserélte
lakhelyét.</p>
<p>Odescalchi Pál édesanyja, Odescalchi Klára (Kája) hercegné Andrássy
Gyula gróf legfiatalabb unokája volt. (Andrássy Gyula a 19. század egyik
legnagyobb magyar politikusa, 1867 és 1871 között Magyarország
miniszterelnöke, majd 1871 és 1879 között az Osztrák-Magyar Monarchia
külügyminisztere volt.) <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Amikor Hitler 1939-ban lerohanta
Lengyelországot</b></u></span>, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a lengyelek – köztük sok zsidó is – tömegesen
menekültek a szomszédos Magyarországra. A magyar kormány menedéket adott
nekik, és átengedte Nyugat-Európába azokat a lengyel katonákat, akik
tovább akartak harcolni Németország ellen. 1941-re csaknem ötvenezren
tettek így. A magyarok jól gondoskodtak azokról a lengyelekről is, akik
itt maradtak, iskolákat nyitottak a gyermekek számára</b></u></span>, és a náci
tiltakozások ellenére a lengyel követség 1940 novemberéig működött.
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Odescalchi Klára a menekültekkel foglalkozó magyar–lengyel bizottság
alelnökeként jelentős részt vállalt ebben a munkában,</b></u></span> Fő utcai
otthonában székelt a bizottság irodája. Kapcsolatot tartott fenn a brit
nagykövetséggel is, és értékes politikai információkkal látta el Owen
O'Malley nagykövetet. Amikor 1941-ben Magyarország hadba lépett,
megszakadtak a brit–magyar diplomáciai kapcsolatok és <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>megerősödött
Budapesten a náci befolyás</b></u></span>.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> O'Malley figyelmeztette a hercegnét, </b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>hogy a
letartóztatás veszélye fenyegeti. </b></u></span>Odescalchi Klárát a brit tengerészeti
attasé <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Dubrovnikba vitte egy olyan kiutazási engedéllyel, amelyet
személyesen Horthy írt alá. </b></u></span>A tervek szerint a királyi haditengerészet
onnan tengeralattjáróval Görögországba, majd Kairóba szállította volna
őt. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Klára hercegné azonban tragikus módon életét veszítette a
dubroviniki kikötő olasz bombázása során.</b></u></span></p>
<p style="text-align:center"><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=55826&img=o_opszulei.jpg"><img src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=55826&p=1&img=c_opszulei.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><em>Odescalchi Károly és Andrássy Klára esküvője 1921-ben</em></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Odescalchi Pál tehát híresen hazafias és szilárdan náciellenes
családból származott</b></u></span>. Szülei már a háború kitörése előtt elváltak. Pál
édesanyja halálakor tizenhét esztendős volt. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A budapesti Ferenc József
katolikus gimnáziumba járt, majd a József nádor műegyetemre iratkozott
be, ahol mérnöki tanulmányokba kezdett. A német megszállás után Pál
egyre inkább úgy érezte, nem elégíti ki a diákélet. Türelmetlen volt,
cselekedni szeretett volna hazája </b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>veszedelmes helyzetében</b></u></span>. Rokonlelkeket
keresve kapcsolatba lépett a magyar hadsereg két fiatal tisztjével,
Thassy Jenővel és Görgey Guidóval, akiknek sikerült elkerülniük a
frontszolgálatot, és akik részt vettek a náci megszállással szemben
kibontakozó ellenállás néhány akciójában. Emlékirataikból kiderül, hogy
tevékenységüket eleinte az ifjonti kalandvágy ihlette, de kétségtelenül
hasznos szerepet játszottak, amikor feladatokat hajtottak végre az
ellenállás komolyabb szereplői megbízásából. Odescalchi Pál mély
benyomást gyakorolt rájuk, mert elkötelezett volt (ahogyan ő mondta)
„amellett, hogy tenni kell valamit, leállítani a dolgokat, nehogy az
ország maradjon Hitler utolsó csatlósa”. Thassy úgy emlékezett rá mint
legfiatalabb és leglelkesebb társukra.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A magyarországi antifasiszta ellenállási mozgalom</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>kicsi, megosztott
és politikai vetélkedések által szétszabdalt </b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>volt </b></u></span>ahhoz, hogy árthatott
volna a náci vagy a nyilaskeresztes hatalomnak. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A mozgalom két
legfontosabb vezetője, a radikális demokrata Bajcsy-Zsilinszky Endre és a
kommunista Rajk László megkísérelt létrehozni egy közös felszabadítási
bizottságot, amely ösztönözte volna </b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>a nyilas rezsimmel</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>szemben a
fegyveres ellenállást</b></u></span>, de<span style="background-color:rgb(255,255,0)"> <u><b>a tervet </b></u></span>a bizottság megalakulásakor azonnal<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>
elárulták, é<span style="background-color:rgb(255,255,0)">s tagjait</span> – Rajk kivételével – elfogták vagy felakasztották.</b></u></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Odescalchi Pál hasznos munkát végzett mint futár az ellenálló
csoportok között, és megszervezte a zsidók és más potenciális áldozatok
költöztetését az egyik védett házból a másikba</b></u></span>, és benne volt több
rosszul eltervezett, kudarcra ítélt vállalkozásban is. Ezek között meg
kell említeni a tervet, amely szerint ki kellett volna szabadítani a
kórházból és fel kellett volna fegyverezni 42 amerikai hadifoglyot – az
amerikai légierő tagjait, akiknek a gépét bombatámadások során lelőtték
–, és belőlük létrehozni egy személyes testőrséget Horthy kormányzó
számára. A hadfoglyokat azonban, még mielőtt az ellenállók felvehették
volna velük a kapcsolatot, elszállították Németországba. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Miután 1944
novemberében a Felszabadítási Bizottság Kiss János altábornagy
irányította katonai vezetőségét az Andrássy út egyik épületében egy
titkosnak gondolt találkozón letartóztatták, </b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Odescalchi Pál mozgósította
az ellenállói köröket, hogy szabadítsák ki őket a Margit körúti katonai
fegyházból,</b></u></span> ahol <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>a kivégzésükre</b></u><u><b> vártak.</b></u></span> Ez Don Quijote-i terv volt, nem
lett belőle semmi. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Amikor a Vörös Hadsereg már csaknem teljesen
körülzárta Budapestet és megindult a város hosszú ostroma, </b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Pál azt
javasolta néhány társának, akadályozzák meg a visszavonuló nácik
szabotázsakcióit a Pestet és Budát összekötő hidak ellen. Pál egy
egészségügyi dolgozó papírjaival felszerelve megpróbált átjutni az
Erzsébet hídon, valószínűleg azzal a céllal, hogy hatástalanítsa a
robbanóanyagot, amely nem sokkal később elpusztította a hidat, de a
hidat szigorúan őrizték.</b></u></span></p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
</b></u></span><p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Odescalchi Pál azonban sikeres ellenállási akcióban is részt vett.</b></u></span> A
Kiss János altábornagy vezette ellenállási csoport felszámolása után
bajtársaival, Thassyval és Görgeyvel közeledtek a rivális ellenálló
csoporthoz, amely Sólyom László vezérkari százados körül alakult ki.
Akaratlanul is <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>egy kommunistákból és kommunista szimpatizánsokból álló
csoporthoz csatlakoztak, amely azonban a mozgalom egyik leghatékonyabb
és legfegyelmezettebb egysége volt. Sólyomtól robbanóanyagot kaptak,
amelyet szerszámos ládába rejtettek. Munkásruhát öltve Pál és társai
megsemmisítettek vagy használhatatlanná tettek a Gellérthegyen négy
német katonai teherautót.</b></u></span></p>
<p>Amikor 1944 decemberében megkezdődött Budapest ostroma és bombázása,
Odescalchi Pál Thassyval és Görgeyvel csatlakozott a főváros előkelő
társasága több tagjához, és a Vörösmarty téren, a Wagons Lits
irodaépület pincéjében találtak menedéket. Itt maradtak az <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>ostrom ideje
alatt, és feszülten várakoztak a kényszerű tétlenség miatt. </b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>1945 január
közepén szovjet katonák rontottak be a pincébe, és az ott tartózkodókat
kiparancsolták a térre romeltakarításra, miközben ők, a „felszabadítók”,
kifosztották az épületet</b></u></span>. Pál és társai üzenetet kaptak, hogy január
19-én délelőtt találkozhatnak Sólyom Lászlóval a Nemzeti Múzeumnál.
Onnan Sólyom elkísérte őket a Tisza Kálmán térre (ma: II. János Pál pápa
tér), a nácibarát Volksbund egykori székházába, amelyet akkor már
elfoglalt a Magyar Kommunista Párt budapesti bizottsága. Ott <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>bemutatták
őket Kádár Jánosnak, aki az 1956-os forradalom után, a kommunista
Magyarország és a kommunista párt vezetője lett. Kádár felkínálta a
fiataloknak azt a kiváltságot, hogy legyenek az MKP tagjai.
Megtiszteltetésként alacsony sorszámú tagkönyvet kaptak volna, elismerve
ellenállói tevékenységüket.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Odescalchi Pál azonnal visszautasította az
ajánlatot</b></u></span>, Thassy és Görgey habozott. Sólyom akkor azt javasolta, hogy
dolgozzanak az ő irányítása alatt újjászervezett rendőrség számára.
Ahogyan Thassy később visszaemlékezett: <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Pál ezt az ajánlatot is
„udvariasan, de határozottan” elutasította</b></u></span>,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> s társai elfogadták.</b></u></span> Amikor
azonban kiléptek az épületből, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>mindhármukat letartóztatták a szovjet
katonák, és egy közeli pincébe zárták őket.</b></u></span> Thassynak és Görgeynek
idővel sikerült megszökni a pincéből, Pált sorsára hagyták. Később mint
„osztályellenséget” a gödöllői szovjet koncentrációs táborba vitték őt. A
táborban tífuszjárvány pusztított, melyben a rabok zöme meghalt. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Pál is
megbetegedett, </b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>de életben maradt. 1946-ban engedték szabadon,</b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> olyan
fizikai állapotban, hogy az édesapja nem ismerte fel.</b></u></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>1947-ben Odescalchi Pálnak sikerült kiutazási engedélyt szereznie.
Kivándorolt Angliába, ahol a liverpooli egyetemen folytatta mérnöki
tanulmányait. Feleségül vette Tamássy Zsuzsannát, aki utána utazott
Budapestről. Házasságukból egy fiú született, Mark. Pál Liverpoolból a
bristoli egyetemre ment át, ahol pszichológiát és filozófiát tanult.
Miután megszerezte diplomáját, az IBM-nél kezdett dolgozni
szervezetpszichológiai területen. A cég megbízásából továbbképző
központot irányított Hollandiában, majd konzulként működött
Cheltenhamben</b></u></span>. Időközben elvált, és feleségül vette Antonina Horne-t.
Egy lányuk született, Christina.</p>
<p>Nyugalomba vonulása után Pál<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> számos jótékonysági akciót támogatott,
amelyek kedvezményezettje Magyarország vagy Erdély volt. </b></u></span>Ezt a munkát
második válása után sem adta fel. 1995-ben Dél- Franciaországba,
Arles-ba költözött, ahol társával, Anne-Charlotte DuChastellel élt.
Rendszeresen hazalátogatott Budapestre és Tiszadobra, ahol az Andrássy
családnak volt egykor birtoka. A Transylvania Direct jótékonysági
szervezet alelnökeként támogatta az erdélyi magyar gyermekeknek magyar
nyelvű iskolákba való eljutását.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> 2005-ben dédapja szellemi örökségének
ápolására létrehozta az Andrássy Gyula Alapítványt.</b></u></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Odescalchi Pál herceg szelíd, udvarias, céljaihoz következetesen
ragaszkodó, elveihez hű ember maradt mindvégig. Ezek a tulajdonságok
különösen nyilvánvalóak voltak 1944-45-ben, amikor a herceg életét is
kockáztatta hazája becsületéért és jövőjéért.</b></u></span></p>
<p>Magyar Kurír</p></div>