[Grem] !!!! Új utak? valóban hívő, megtérő elváltaknak / Walter Kasper bíboros felszólalása

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2014. Sze. 19., P, 11:57:24 CEST


Új utak a családoknak: Walter Kasper bíboros felszólalása
2014. szeptember 19. péntek 09:30
http://www.magyarkurir.hu/hirek/uj-utak-csaladoknak-walter-kasper-biboros-felszolalasa
A családdal foglalkozó októberi rendkívüli szinódusra készülve *Walter
Kasper bíboros Ferenc pápa felkérésére a februári konzisztóriumon előadást
tartott a család mai problémáiról.* Szabó Ferenc atya jezsuita lapok
segítségével elemezte az írást a Vatikáni Rádióban.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=55665&img=o_kasper.jpg>

*Walter Kasper bíboros neves teológus, magyarul is megjelent Jézus a
Krisztus című kiváló könyve*. Februári merész felszólalása először olaszul,
majd németül és franciául is megjelent. A francia jezsuiták *Études* című
folyóirata szeptemberi számában Patrick Goujon jezsuita teológus
kommentálja a feltűnést keltő beszédet. Szabó Ferenc a tanulmánynak főleg
azzal a részével foglalkozik, amely* az elvált és polgárilag újraházasodott
katolikusok égető problémájára keres megoldást.*

*Walter Kasper osztja Ferenc pápa (és a felmérések) diagnózisát **a család
válságáról*; hivatkozik Ferenc pápa *Az evangélium öröme* kezdetű
buzdítására (66): *„A család – mint minden közösség és társadalmi kapcsolat
– mély kulturális válságon megy keresztül.* A család esetében *a
kapcsolatok törékenysége* *különösen súlyossá válik*, mert a társadalom
alapvető sejtjéről van szó.” *A bíboros teológus* részletezi is a válság
megnyilvánulásait. Nem akarja enyhíteni, inkább radikalizálja a
kérdést, *visszamegy
az evangéliumhoz, és onnan tekint a jövőbe.* Olyan* új utakat keres,
amelyek lehetővé teszik az egyház hitéhez való hűséget, és amelyek
mindenkit az állandó megtérésre szólítanak.* A Szentírás és a hagyomány
tanítását, a teremtő és üdvözítő Isten tervét összefoglalva a családról, a
mai valóságot, a kulturális változatosságot is figyelembe veszi, miként a
II. vatikáni zsinat a *Gaudium et spes* kezdetű konstitúcióban: sürgeti,
hogy *a mai evangelizálásban a lelkipásztorok hirdessék Isten irgalmasságát
és képviseljék azt* *a sokszor fájdalmas helyzetekben szenvedő, hívő és
Krisztushoz ragaszkodó elvált házasokról gondoskodva.*

Kasper bíboros alapvetően az egész egyháztól megkövetelt, a pápa által
hirdetett megtérés dinamizmusára támaszkodik.* Emlékeztet a házasság
felbonthatatlanságára, amely összekapcsolja Istenben a hűséget és az
irgalmasságot,* majd megkülönbözteti a polgárilag elváltak helyzetét és
annak következményeit, hogy az egyházi hozzáállást tisztázza. Előbb
azonban *válaszol
azok ellenvetésére*,* akik attól tartanak, hogy – megengedve a házasságról
szóló egyházi tanítás fejlődését (az 1983-as kánonjogi kódex 1093-as
kánonja már nem helyez kilátásba kiközösítést, mint az 1917-es tette) – az
kikezdi a házasság felbonthatatlanságáról szóló tanítást.* *Erről nincs
szó,* *hanem a személyek iránti figyelem és az irgalmas Isten lelkipásztori
képviselete a cél.* Kasper bíboros érvelésében részben Joseph Ratzinger
professzor (a Hittani Kongregáció prefektusa, a későbbi XVI. Benedek pápa)
egy 1972-es tanulmányára hivatkozik.

*Az egyháznak **az első századokban, az üldözések idején, szembe kellett
néznie a keresztények aposztáziájával, hittagadásával*. Azokat, akik
megtagadták keresztségüket, latinul lapsinak, elbukottaknak nevezték. *Számukra
az egyház penitenciatartást (bűnbánati, megtérési gyakorlatot) írt elő,* az
új vízkeresztség helyett *a könnyek keresztségét.* „A hajótörést
szenvedőknek, a vízbe fúlóknak nem másik hajót ajánlott, hanem a
szabadulás/üdvösség deszkáját.”

*Ezt a hasonlatot alkalmazza Kasper bíboros az elvált és újraházasodott
hívő katolikusokra:* az érvényes házasság után nem egy második házasságot
(„második hajót”), hanem* a „szabadulás deszkáját” ajánlja, ami lehetővé
teszi a szentáldozáshoz járulást.* Nemcsak lelki áldozásról van szó
(bűnbánat, megtérés után), hanem teljes részvételről a szentáldozásban; és
ezt egyöntetűen be kellene vezetni az egyházban. Kasper bíboros azokat a
szakembereket, akik ezt vitatják, *emlékezteti a Credóra: „Hiszem a bűnök
bocsánatát.”* Azt is kiemeli azonban, hogy „Isten irgalmassága nem olcsó
kegyelem, amely felmentene a megtérés alól”.

*Walter Kasper megoldási javaslata tehát egyszerre megőrzi a házasság
felbonthatatlanságát (ezt sohase vonta kétségbe) és az irgalmasság
gyakorlását, feltéve, hogy az elváltak megtérnek, és az egész egyház
tanúskodik gyökeres megtérésükről.*

Az új evangelizálásban, a családok lelkipásztori gondozásában mindig a
folytonos megtérés dinamizmusára kell ügyelni, visszatérve az evangéliumi
gyökerekhez. Az „aranyszabály” (a másiknak tedd azt, amit magadnak
szeretnél) az Istennek az emberek iránti szeretetén alapul, Isten irgalmas
szeretetén. Az emberi személyek iránti tisztelet minden kultúra hitében
Isten emberszeretetéből ered: az emberi méltóság tisztelete a hűségen át a
megbocsátáshoz vezet, amelyet a szerető Isten megad a bűnbánó megtérőknek. *Az
egyház a megtérésre szólítja fel az elvált és újraházasodott hívőket, de ez
a felhívás teljes igazságban csak az Isten bocsánatát közvetítő egyháztól
jöhet.*

Az egyháznak jelnek kell lennie, de hogyan lehet a hűség és irgalmasság
közti felbonthatatlan kapcsolat jel a lelkipásztori tevékenységben az
elvált és új polgári házasságot kötött hívők körében? Meg kell
különböztetni a javasolt megoldást (az „üdvösség deszkáját”) a kellő
feltételek mellett semmisséget kimondható helyzetektől, amikor a felek
újabb szentségi házasságot köthetnek, de *mindig ügyeljenek a
lelkipásztorok, hogy a bűnbánat és a szív megtérése igazságban
megtörténjék.*

Walter Kasper javaslatával foglakozik a svájci jezsuiták francia
folyóirata, a *Choisir* legújabb, szeptemberi száma is. François-Xavier
Amherdt, aki a lelkipásztori teológia professzora a fribougi egyetemen,
cikkében kitér a gyakorlati, lelkipásztori szempontokra is. Miután
hivatkozott az ortodox egyház gyakorlatára, amely az egyházatyákat követve
gyakorolja az „irgalmasság ekonómiáját”, részletezi *a Kasper bíboros által
javasolt megoldás feltételeit, a gyakorlat öt állomását:*





*1. az elvált felek ismerjék el felelősségüket az első házasság
felbomlásában;2. a válás az igazságosság szellemében történjék az elvált
(elhagyott) fél és a született gyermek(ek) tekintetében;3. világosan
bizonyítani kell, hogy már lehetetlen lemondani az új féllel való
kapcsolatról, mert például már gyermekük született;4. az elvált hívő fél új
házasságában keresztény házaséletet akar folytatni az evangélium
szellemében;5. számára a szentségekhez való járulás nem formaság lesz,
hanem életbevágó jelentőséggel bír.*

A püspöknek megfelelően felkészült, *bölcs papokra kellene bíznia az ilyen
esetek rendezését.*

A svájci cikkíró is hangsúlyozza az első keresztények példájára az
irgalmasság gyakorlását. Idézi Kasper bíboros meghökkentő kijelentését: „Ha
a szentségi feloldozás lehetséges a gyilkos számára, aki megbánta bűnét,
miért kellene megtagadni az irgalmasságot a bűnbánó házasságtörőtől?”

Láthatjuk, hogy* a német teológus főpásztor javaslata egyaránt elkerüli **a
rigorizmust, a túlzott szigort* *és a laxizmust,* *a túlságos
engedékenységet.* *Walter Kasper bíboros nem akar elébe vágni a szinódusi
munkáknak és a pápai döntésnek, csak emlékeztetni kívánta az egész egyházat
Isten mindig felajánlott irgalmasságára.*

Magyar KurĂ­r
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140919/11777107/attachment.html 


További információk a(z) Grem levelezőlistáról