[Grem] Forrai T: közösség / figyelmeztetés / megbocsájtva levés / a szív keménysége

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2014. Sze. 7., V, 12:40:03 CEST


A közösség mint a növekedés helye
2014. szeptember 6. szombat 20:00
Évközi 23. vasárnap – Gondolatok az evangéliumhoz (Mt 18,15–20)

*A mai evangélium és az olvasmányok a testvéri figyelmeztetésről szólnak*.
De vajo*n reális-e, megengedett-e ez a mai világban? *Hiszen, nézzünk
körbe, mintha alapjában lenne megkérdőjelezve a másik emberért viselt
egyéni felelősség, mintha a „szabadsága” eleve kizárná azt, hogy kihívás
elé állítsam.

*Elmegyünk az utcán a szemetelő mellett, nem merünk rászólni a buszon
hangoskodóra, ahogy tanárként vagy szülőként nem lehet rászólni a gyerekre
sem, civilként a politikusra sem.* *Az evangéliumi út ezzel élesen szemben
áll: nekem nem lehet mindegy, hogy mi történik a másik emberrel.* A
keresztény társadalmi tanítás szerint *felelősségem van iránta, hiszen
mindenki közösségben tud csak növekedni, *illetve a nem növekedő ember
lehúzza magával a környezetében élőket.

Ahogy az olvasmányban Ezekielnek mondja az Úr: „*Ha te nem teszel semmit,
hogy az istentelent visszatérítsd útjáról, az istentelen vétke miatt hal
ugyan meg, de vérét tőled kérem számon”*. De hogyan tudunk élni e nehéz
szolgálattal, és melyek a feltételei?* Akkor állíthatom kihívás elé a másik
embert, ha cselekedetem forrása a szeretet, egészen konkrétan az a
reményem, hogy a másik képes a megtérésre, a belső alakulásra.* Ezért
persze nagyon *fontos a figyelmeztetés sorrendje*, hiszen ez fejezi ki a
valós bizalmat, azt, *hogy bízom a másik ember változásában*. *Feltétel *a
saját reményem hitelessége is, ami azonban *nem a bűntelenségem*et
jelenti, *hanem
sokkal inkább saját gyengeségeim elismerésé*t: *azaz figyelmeztetésem nem
lehet* *kioktató*! Abból kell forrásoznia, hogy *én is csak kaptam a
megbocsátást.*

*A figyelmeztetés közege a közösség, maga az Egyház*, hiszen nem a magam
nevében kérem változásra a másikat. Ez azt is jelenti, hogy *szükségünk van
keresztény közösségeinkre, ahol az alternatív társadalom felmutatható mint
örömmel élhető, mindenki számára látható és vonzó evangéliumi hely.* (Ha
ettől távol lennénk, úgy ezt érdemes közösen kérni!) De mi történjen, „ha
az Egyházra sem hallgat”? Valóban le lehet mondani róla, „mintha pogány
volna vagy vámos”? Igen, ha viselkedése már a közösséget veszélyezteti, és
nem jön létre a párbeszéd. De *mi jelenthet ekkora akadályt* mindebben? *A
szív keménysége*, ahogy ezt a Szentírás számos helyen leírja. *A másik
szívének keménysége, amikor nem érdekli a figyelmeztetés, hárítja azt,
tudva vagy tudatlanul védi magát a belső keménységgel*. És akadály lehet *az
én keményszívűségem is*, *amikor lemondok **a másik ember változásának
reményéről*. Így végül is mindannyiunk számára azonos az irány: a kölcsönös
szeretet felé, aki maga Jézus. *Tegyük meg, lehetőleg még ma, az első
lépést!*

Forrai Tamás SJ
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140907/f606de5d/attachment.html 


További információk a(z) Grem levelezőlistáról