<div dir="ltr"><h1>A közösség mint a növekedés helye </h1>
<div>2014. szeptember 6. szombat 20:00</div>
<h3>Évközi 23. vasárnap – Gondolatok az evangéliumhoz (Mt 18,15–20)</h3><p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A
 mai evangélium és az olvasmányok a testvéri figyelmeztetésről szólnak</b></u></span>. 
De vajo<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>n reális-e, megengedett-e ez a mai világban? </b></u></span>Hiszen, nézzünk 
körbe, mintha alapjában lenne megkérdőjelezve a másik emberért viselt 
egyéni felelősség, mintha a „szabadsága” eleve kizárná azt, hogy kihívás
 elé állítsam.</p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Elmegyünk az utcán a szemetelő mellett, nem merünk rászólni a buszon 
hangoskodóra, ahogy tanárként vagy szülőként nem lehet rászólni a 
gyerekre sem, civilként a politikusra sem.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Az evangéliumi út ezzel 
élesen szemben áll: nekem nem lehet mindegy, hogy mi történik a másik 
emberrel.</b></u></span> A keresztény társadalmi tanítás szerint <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>felelősségem van 
iránta, hiszen mindenki közösségben tud csak növekedni, </b></u></span>illetve a nem 
növekedő ember lehúzza magával a környezetében élőket.</p>
<p>Ahogy az olvasmányban Ezekielnek mondja az Úr: „<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><u><b>Ha te nem teszel 
semmit, hogy az istentelent visszatérítsd útjáról, az istentelen vétke 
miatt hal ugyan meg, de vérét tőled kérem számon”</b></u></span>. De hogyan tudunk élni
 e nehéz szolgálattal, és melyek a feltételei?<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Akkor állíthatom kihívás 
elé a másik embert, ha cselekedetem forrása a szeretet, egészen 
konkrétan az a reményem, hogy a másik képes a megtérésre, a belső 
alakulásra.</b></u></span> Ezért persze nagyon <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>fontos a figyelmeztetés sorrendje</b></u></span>, 
hiszen ez fejezi ki a valós bizalmat, azt, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>hogy bízom a másik ember 
változásában</b></u></span>. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Feltétel </b></u></span>a saját reményem hitelessége is, ami azonban <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>nem a
 bűntelenségem</b></u></span>et jelenti, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>hanem sokkal inkább saját gyengeségeim 
elismerésé</b></u></span>t: <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>azaz figyelmeztetésem nem lehet</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>kioktató</b></u></span>! Abból kell 
forrásoznia, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>én is csak kaptam a megbocsátást.</b></u></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A figyelmeztetés közege a közösség, maga az Egyház</b></u></span>, hiszen nem a 
magam nevében kérem változásra a másikat. Ez azt is jelenti, hogy 
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>szükségünk van keresztény közösségeinkre, ahol az alternatív társadalom 
felmutatható mint örömmel élhető, mindenki számára látható és vonzó 
evangéliumi hely.</b></u></span> (Ha ettől távol lennénk, úgy ezt érdemes közösen 
kérni!) De mi történjen, „ha az Egyházra sem hallgat”? Valóban le lehet 
mondani róla, „mintha pogány volna vagy vámos”? Igen, ha viselkedése már
 a közösséget veszélyezteti, és nem jön létre a párbeszéd. De <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>mi 
jelenthet ekkora akadályt</b></u></span> mindebben? <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>A szív keménysége</b></u></span>, ahogy ezt a 
Szentírás számos helyen leírja. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>A másik szívének keménysége, amikor nem 
érdekli a figyelmeztetés, hárítja azt, tudva vagy tudatlanul védi magát a
 belső keménységgel</b></u></span>. És akadály lehet <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>az én keményszívűségem is</b></u></span>, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>amikor 
lemondok </b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a másik ember változásának reményéről</b></u></span>. Így végül is 
mindannyiunk számára azonos az irány: a kölcsönös szeretet felé, aki 
maga Jézus. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Tegyük meg, lehetőleg még ma, az első lépést!</b></u></span></p>
<p>Forrai Tamás SJ</p></div>