[Grem] !! Torkos Matild az USA s a magyar baloldal rulsairl az elmlt 25 v sorn

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2014. Okt. 26., V, 17:25:26 CET 

*Huszonöt év magány*

*Torkos Matild (Publice) írása.*


*http://mandiner.hu/cikk/20141026_torkos_matild_huszonot_ev_magany
<http://mandiner.hu/cikk/20141026_torkos_matild_huszonot_ev_magany>*

A napilapos újságíróként eltöltött húsz esztendő alatt rögzült, friss hírre
való reagálás kényszere nem engedi meg, hogy az elmúlt negyedévszázad
értékelésekor képes legyek eltekinteni attól, ami az elmúlt napokban
történt a belpolitikában. Arra a csupán homályos célozgatásokra,
*ellenőrizetlen
információkra alapozott, majd világra szóló botránnyá dagasztott ügyre
gondolok, ami arról szól, hogy állítólag a kormányzat szintjéig hatolt a
szerteágazó befolyással való üzérkedéssel, avagy zsarolással fűszerezett
korrupció.*

*M. André Goodfriend az amerikai nagykövetség ideiglenes ügyvivőjének
közlése szerint hat magyar állampolgár számára megtiltották a beutazást az
USA-ba.  (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a nagyköveti kinevezésre váró
Coleen Bell szappanopera-producer személyében egy olyan embert jelölt Obama
vélhetően hálából Budapestre, aki több mint 2 millió dollárt gyűjtött össze
az elnöknek és pártjának az amerikai választási kampányban. A mi fogalmaink
szerint ez is a korrupció egyik formája.)*

*

Történt tehát, hogy Goodfriend úr a korrupció gyanújába kevert, mind a mai
napig konkrét bizonyítékok nélkül, magas állami beosztásban dolgozó
köztisztviselőket. Ezzel kapcsolatban október 18-án az amerikai
nagykövetség egy nyilatkozatot adott ki, amiből most idézek:

*„Az USA komolyan veszi a korrupciót. Az Egyesült Államok Igazságügyi
Minisztériuma létrehozott egy kleptokrácia-ellenes egységet, hogy
kiterjessze azt a képességét, hogy nyomon kövesse azokat az eseteket,
melyeknél a nem egyenes úton szerzett, tengerentúli vagyon kapcsolatban van
az Egyesült Államokkal. Bizonyos magyar magánszemélyekről úgy találták,
hogy nem jogosultak az Egyesült Államokba való belépésre, ugyanis hiteles
információ áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy ezek a személyek
korrupciós cselekményekben vesznek részt vagy azokból hasznot húznak. (…) A
büntetőjogi eljárás lefolytatása kérdésében az illető ország dönt. A
magánélet védelmét célzó amerikai törvények megtiltják számunkra, hogy
kiadjuk az illető személyek nevét.”*

Az USA és hazánk között meglévő bűnüldözést célzó együttműködési
megállapodások ellenére tehát *a nagykövetség nem a korrupció üldözését
tekinti elsőrendű feladatának „a magánélet védelmére” hivatkozva,* *hanem a
magyar kormány ellen intéz támadást, nemzetközi lejárató akciót.*

Teljesen nyilvánvaló a Goodfriend-akció álságos célja. A teljesen
hasznavehetetlen ellenzék helyett* a CIA szokásos módszereire hajazó
botránygerjesztéssel állunk szemben, amit követnek majd a hálózatba
szervezett „civil szervezetek” utcai megmozdulásai, hídelzárásokkal,
tüntetésekkel. *A „jóbaráti” televíziók behívják majd, vagy telefonon
megszólaltatják az Obama mögött álló hálózatokkal kapcsolatban álló magyar
közvélemény-formáló potentátokat, akik *maffiaállamról, kormányzati
korrupciókról fognak beszélni,* *mindenféle konkrét információk nélkül*,
előkerül majd a trafikbotrány, meg a földmutyi, sőt Horváth András
elhíresült vékonyka dossziéja is. Azt remélik, hogy „MAJDAN” lesz itt
felfordulás.

Ha felfordulás nem is lesz, de a gyomrunk biztosan felfordul.

*

Ha visszatekintünk az elmúlt 25, 50 vagy akár 75 esztendőre, és
megvizsgáljuk, hogy a*z Amerikai Egyesült Államok* mikor volt
Magyarországgal, választott vezetőivel „kegyes”, és hogy ez a barátság
milyen időszakokban és milyen kérdésekben tetőzött, és mikor, milyen
körülmények között hagyott alább, akkor elég könnyen beláthatjuk: *mindig
akkor voltak szívélyesek, amikor a magyar kormány kiszolgálta az USA
gazdasági érdekeit, katonapolitikai, geostratégiai céljait. *És *akkor vált
mindig rideggé és barátságtalanná a viszonyunk, ha** a magyar kormány a
saját népe érdekeit előbbre valónak **az USA érdekeinek kiszolgálásával
szemben.* A* mosolyszünet* egyébiránt *2010 óta vált visszatérő jelenség*gé
viszonyunkban.

*Az Egyesült Államok egyébiránt* nem csupán velünk nem bánik úgy, mint ha
gyarmati befolyása alatt állna. Például *Németországgal *(amelynek
állítólag jelentős aranytartalékát őrizheti az USA) és más, erősebb,
befolyásosabb nyugat-európai országgal *is megtette, hogy hírhedt
titkosszolgálatával lehallgatta első számú vezetőinek telefonjait.* Egyenlő
partneri viszony mellett ez a szövetségi rendszer felbomlásával, sőt
diplomáciai kapcsolatok megszakításával járna. *A liberális demokráciával
átitatott Amerika kormánya *ezt mindenféle különösebb politikai
következmény nélkül *megtehette *Európával szemben.

*Mintha a lehallgatások idején figyelmen kívül hagyták volna a „magánélet
védelmét célzó amerikai törvényeket”. *Tudjuk, hogy a magyar vezetők
telefonjait se kímélte meg a hallgatózástól a CIA, mint ahogy azokról az
üzenetekről is értesülhettünk a Wikileaks-nek köszönhetően, amelyeket a
budapesti nagykövetségről továbbítottak, és amelyek ismeretében minden
racionálisan gondolkodó magyar polgár levonhatta az egyetlen lehetséges
következtetést az USA valódi szándékairól és szövetségesi barátságának
álságos voltáról.

A rendszerváltozás idején, 1989-ben még nem láttunk ilyen tisztán.
Visszatekintve azokra az időkre és az amerikai politikát befolyásoló,
egykoron magas pozíciót betöltő amerikaiak utóbbi időkben megismert
nyilatkozataira, majdnem teljesen eloszlott a homály. Ma már tudjuk, miért
nem jöttek a II. világháború után, miért nem segítettek 1956-ban, amikor
hívtuk őket, amikor legjobb fiaink a Gonosz Birodalmától való
megszabadulásunkért Molotov-koktélokkal keltek hadra az orosz tankok ellen.
Amikor tényleg vártuk, hogy segítsenek.

*Amikor a nyolcvanas években pénzzel segítettek, a Világbankjuk vagy az
IMF-ük közbeiktatásával, már akkor sem a tiszta szándék vezette őket, az
eladósításunkra spekuláltak.* A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek
elején a közvélemény-formáló média még hangosan zengte minden
hullámhosszon, hogy „eladósodtunk”, „tönkremegyünk”, pedig az államadósság
csak a töredéke volt a jelenleginek. *„Az állam rossz tulajdonos,
privatizációra van szükség” *− harsogták a mindig mindent jobban tudó,
magabiztosan közvéleményt diktáló kiválasztottak. *A Soros Alapítvány
segítségével „megfelelő” szakembereket tenyészettek ki nekünk, illetve az
Egyesült Államok jól fizetett helytartói is itt állomásoztak már*. Az, hogy
éppen ők voltak azok, akik korábban az állami tulajdon mindenhatóságát,
jóságát védelmezték, nem csupán a véletlen műve.

*

*Antall Józsefet, a hosszú évtizedek után az első demokratikus választáson
nyertes párt elnökét mindjárt kormányfői hatalomba kerülése után gazdasági
fenyegetésük alá vonták külföldi bankárok, pénzkivonással fenyegették meg,
és a nemzeti érdekekkel ellenkező gazdaságpolitikára, nemzeti vagyonunk
gyors privatizációjára kényszerítették.*

1990 tavaszán, a szabadon választott Országgyűlés első ülése előtti napon
az MDF képviselőcsoportja előtt Antall József az alábbiakról beszélt: *„Holnap
megalakul a magyar Országgyűlés. (…) Ennek az új korszaknak a
többpártrendszeren alapuló politikai demokrácia a lényege. (…) A Magyar
Demokrata Fórum a jelenlegi helyzetben kormányzó pártként fog működni,
hacsak valami ezzel ellentétes eseményre nem kerül sor. (…) Felhívom a
figyelmüket, hogy Magyarország jelenleg politikai, bizalmi és gazdasági
jellegű válsághatáron van a világban, (…) minden lehetősége megvan a teljes
bukásnak és a pénzügyi összeomlásnak. Az elmúlt héten a hét vezető ország
bankárai jelentek meg, több gazdasági szakember volt hivatalos.
Tájékoztatást kaptunk arról, hogy az elmúlt hónapokban
Kelet-Közép-Európával szembeni bizalmatlanság keretében több száz millió
dollár betétet vontak ki a magyar bankokból, így a nemzeti bank rendkívül
nehéz helyzetbe került. Az elmúlt héten ez fokozódott. (…) Nekünk olyan
magatartást és politikai helyzetet kell teremteni, ami azt mutatja, hogy
Magyarország kormányzóképes lesz, (…) teljes politikai stabilitást kell
bizonyítanunk. (…) Ennek érdekében (…) bocsátkoztunk a koalíciós
tárgyalásokba. (…) Az előbb elmondott kritikus helyzetben folytattuk a
tárgyalást (…) a Szabad Demokraták Szövetségével, (…) hogy eredményt érjünk
el a kormányozhatóság érdekében. (…) Éppen ezért az ellenzékkel – amelynek
jelen pillanatban ebben az értelemben a foglyai vagyunk – konstruktív
kompromisszummal kellett eredményt elérni. Ennek érdekében többnapos
tárgyalás keretében az elnök és a szakértői csoport (…) pártközi
megállapodást kötött.”* (A szöveget rögzített hangfelvétel alapján Szűcs
István MDF-es képviselő hozta nyilvánosságra.)

*Antall József, *a demokratikus választáson nyertes párt elnöke a bankárok
gazdasági fenyegetése alatt a vesztesek foglyának érezte magát! *Hét nagy
állam bankárai pénzkivonással fenyegetve a volt kommunistákkal és a
vesztesekkel való egyezkedésre kényszerítették* *a legitim
miniszterelnököt. **A nép nem tudott miniszterelnöke kiszolgáltatott
helyzetéről.*

A bankárok Antallt szorongatták, az egekbe emelték a kamatokat, lejárttá
tették a hiteleket, inflálták a forintot, sorra omlottak össze a nagy
hagyományú vállalatok, vesztek a munkahelyek, a felhalmozott tudás és piaci
kapcsolat, veszett az emberek szociális biztonsága. *A sajtó ontotta a
dicshimnuszokat a piacgazdaságról*. A kormány a munkahely- és
jövedelemvesztés miatti adókiesés és az egekbe emelt kamat kettős
szorításában vergődött. A törékeny társadalmi béke érdekében a
munkahelyüket elvesztő emberek tömeges rokkantnyugdíjazása fölött is szemet
hunyt a hatalom. És *akkor jött az ostorral az IMF, és mentő-,
szerkezet-átalakító programjával a Világbank. És jöttek a pénzügyi
tanácsadók, akik még a jövőnket is jobban tudják**, mint mi magunk.*

A behatolók szinte az egész élelmiszeriparra bejelentették igényüket.
Megszerezték, majd* fokozatosan leszerelték a cukorgyárakat, a
legkorszerűbb növényolajgyárakat, a vágóhidakat, a konzervüzemeket, a
takarmánykeverőket, a gabonaraktárakat, a magyar gazdaságot finanszírozó
bankokat.* A sajtóban ez idő tájt jelentek meg spontán módon* a „gyorsítani
kell a privatizációt” tartalmú hírek*. És *felszedegettük a hiteleket magas
kamatra, és úgy adtuk el mindenünket, a gyárainkat,
energiaszolgáltatóinkat, hogy az adósságunk ez idő alatt nemhogy csökkent
volna, hanem egyre dagadt.*

Vazalluslelkű apparátusunkban* a „gazdasági bérgyilkosok” behatoló kése
vajat talált.* A rendszert váltó többi kis ország tudott gondoskodni
alkotmányuk segítségével gazdasági érdekeik védelméről, csak a magyarok
nem. Mi nem csak minden stratégiai ágazatunkat adtuk át a külföldieknek, de
sok esetben már 25 százalékos tulajdonlás mögé is *odaadtuk a teljes
vállalatirányítási jogot, vagy elképesztő módon nyolc százalékos profitot
garantáltunk a villamosenergia-, illetve a gázszolgáltatók
privatizációjánál, a magyar fogyasztók kárára a szent szabad verseny előtt
tisztelegve.*

Néhány független közgazdásznak köszönhetően ma már pontosan látható, hogy*
a külföldi multinacionális tőke a hazai elittel összejátszva miként
fosztotta meg a magyar társadalmat közösségi vagyonától, és miként tett
sokakat földönfutóvá *saját hazájukban. A pártállami diktatúra politikai
rendszerének összeomlása *együtt járt az ország gazdaságának csődközeli
állapotba jutásával.* Ráadásul ebben a nehéz helyzetben *még nyakunkon volt
22 milliárd dollárnyi megörökölt államadósság is* a maga *megfizethetetlen
kamatterheivel.*

Ennek az adósságnak a fedezetéül szolgálhatott volna a nemzeti vagyon, ha a
jó gazda gondosságával gazdálkodtak volna vele a kormányaink. Becslések
szerint a 2000 milliárdos, eladásra szánt vállalkozói nemzeti vagyonra a
rendszerváltozás idején csupán 100-150 milliárd forintnyi hazai forrás állt
rendelkezésre a magyar gazdaság szereplőinél. Akik tehát a '90-es évek
elején a privatizációs folyamat felgyorsítását erőltették, azok lényegében
a hazai termelőkapacitás és ezek piacainak külföldi tulajdonba juttatását
szorgalmazták.

*Az Antall-kormány a hazai vásárlóerő megnövelése céljából dolgozta ki a
kárpótlási jegy-, az Egzisztencia-hitel, az MRP-s privatizációs
konstrukciókat*, *ám az állami korrupció elburjánzása miatt a gyakorlatban
éppen ezek a lehetőségek teremtették meg leginkább a pártállami diktatúra
kedvezményezettjei számára a kapcsolati tőke gyümölcsöztetését, a
kommunista gyökerű új milliárdos elit kialakulását. *Ez az a pártállami
gyökerekkel rendelkező milliárdos elit, amely *megteremtette azt a bizonyos
Katona Béla által emlegetett hidat a politikai hatalom és az üzleti alvilág
között.*

*

*A Nyugatnak eszébe se jutott a rendszerváltásunk hajnalán, hogy erkölcsi
alapon kezelje Magyarországot, hogy sokat szenvedett népe életének jobbra
fordításához nyújtsanak segítséget. *Meg sem fordult a fejekben ott a
Világbanknál és a bank mögött álló USA-ban, hogy elengedjék azt a
hitelkövetelést, amit egy diktatúra kormánya vett fel tőlük a magyar nép
megkérdezése nélkül. A hitelnyújtás a „behatolás” egyik eszköze volt a
szovjetek által megszállt blokkba.* Hogy azután megismerjük
„felemelkedésünk” általuk javallott receptjét, melynek kulcsszavai a
liberalizáció, a deregularizáció és privatizáció voltak. Majd ész nélkül
igyekeztünk növelni az exportot, ennek érdekében például Bokros ész nélkül
értékelte le valutánkat, aminek következtében folyamatosan csökkent a
reálbérünk, ugyanakkor csökkenteni kellett a költségvetési kiadásainkat
(ami ami miatt jóval kevesebb jutott* *a szociális védőhálóra,
egészségügyre, oktatásra és egyéb olyan fontos dolgokra, amelyek ahhoz
kellettek volna, hogy a piacgazdaságra való áttérést az emberek tömegeinek
életminőségének megőrzésével tudjuk megvalósítani.*

*A magyar politikai baloldal *tragédiája, hogy miután a rendszerváltozás
előtt *készségesen **eladósították az országot,* azzal együtt, hogy
ráadásul éppen* az IMF rabigája alá is bevittek minket*, a rendszerváltás
után, amikor politikai hatalomra tettek szert készségesen* kiszolgálták a
nyugati pénzügyi hatalmakat*. Éppen *annyiszor árulták el a magyar népet,
ahányszor erre lehetőségük adódott. **Az elmúlt huszonöt esztendő tehát
akár a politikai baloldal árulásainak történetével is leírható.*

*

*Európában *pedig azt látjuk, hogy például a brüsszeli döntéshozók
politikáján is *sokkal inkább érvényesül az amerikai befolyás, **mint a
nemzetállamok felől érkező népek akarata*.

A világpolitikát formáló Brzezinski, Carter elnök egykori biztonsági
tanácsadója a magyar köztévének 2000 tájékán adott nyilatkozatában nem is
titkolta *az USA eredeti céljá*t, ami nyersen és őszintén az volt, hogy *„ne
jöjjön létre olyan eurázsiai hatalom, amelyik kihívást jelenthet
Amerikának”.*

*Ha pedig Magyarország és kormánya éppen az olyan megoldások árán válik
Európa népei számára rokonszenvessé, mint amilyen a lakosságot
adósrabszolgává süllyesztő bankok megregulázása,* vagy *az extraprofitot
országból kiszivattyúzó multinacionális cégek **megadóztatása,* vagy a*
közszolgáltató cégek visszaállamosítása*, *akkor érthető, hogy* ezt a
politikát eredményesen megvalósító *kormányt *a* nemzetközi tőke érdekeit
képviselő pénzügyi kör, amely ott áll szorosan Obama mögött is, el akarja
takarítani az útból. * Úgy tűnik,* Obamáék a budapesti nagykövetségüket is
fel akarják használni a célra. Ha már Sorosék emberei csúfos kudarcot
vallottak a választásokon.*

Irak után most a szomszédos Ukrajna példáján is jól látjuk, hogy *az USA
geostratégiai érdekei mindent felülírnak*, *amit a nemzetközi jogról,
önrendelkezési jogról, emberi jogról, civilizációról az iskolában
tanultunk. **Magyarország gyakorlatilag a rendszerváltozás óta az
államadósság csapdájában vergődik.  Az utóbbi években csak az
államadósságunk finanszírozására évi 1100-1200 milliárd forintot
költöttünk, úgy hogy alig van lehetőségünk a csökkentésére, csak nyögjük az
iszonyatos kamatokat, miközben a lejáró tartozásokat újabbakra
cserélgetjük.* Annyit *tízezernyi velejéig korrupt politikus, gátlástalan
kormányzati tisztségviselő* se volt képes elsíbolni a közös kasszából az
elmúlt 25 esztendő alatt, pedig volt itt lemutyizott privatizációból is
ezernyi, mint* amennyit legálisan, vagyis törvényesen címén szivattyúznak
ki évente ebből az országból*. Mindazonáltal *nem emlékszem olyanra, hogy
amerikai céget érintő, a korrupció gyanújával is erősen belengett
privatizációs mutyi miatt bárkit is a beutazók tiltólistájára raktak volna.*

Amikor például *a világbankos háttérrel is rendelkező Bokros Lajos* magyar
pénzügyminiszterként* úgy adta el az amerikai General Electricnek a
korábban általa igazgatott Budapest Bankot, hogy előbb az állam belerakott
12 milliárd forintot *(alárendelt kölcsöntőkének hívták a stafírungot) ,
majd vételárként kért éppen 12 milliárd forintot. Később az új tulajdonos
visszaadta BB leánybankját (Polgári Bank), amiért visszakapott 1,1
milliárdot, majd a szerződésbe iktatott állami garancia apropóján pedig
plusz éppen a vételárból még hiányzó 11 milliárdot, nos, *akkor nem akadt
ki a korrupciós barométer az amerikai nagykövetségen. **Az rendben volt az
erkölcsi értékrendjük szerint, hogy a magyarok a bank eladása előtt még 12
milliárdot be is tolnak egy bankba, amelynek az ingatlanvagyona is több
milliárdot ért, csak vigye már a kedves vevő nulla forintért. És ebben az
ügyben nem merült fel semmilyen bűncselekmény gyanúja, ez nem zavarta
amerikai barátainkat.*

A rendszerváltozásból, az eredeti tőkefelhalmozás lehetőségéből kimarad
emberek, akiknek az elmúlt években államosították a magánnyugdíj-pénztári
megtakarítását, akiknek sikeresen „felülvizsgálták” a rokkant nyugdíj
járandóságának megalapozottságát, vagy éppen közmunkásként a minimálbért
sem elérő összegért bocsátják áruba munkaerejüket, jogosan érezhetik úgy,
hogy hiba volt „önként és dalolva” vállukra venni a rendszerváltozás minden
nyűgét, kár volt a nyolcvanas évek végének életszínvonalát a jobb és
demokratikusabb jövő érdekében kockáztatni.

Ők azok, akik nem csalják el az áfát, hanem ők megfizetik a kenyér és a tej
után is. Ők azok, akiket nem lehet megfenyegetni amerikai bankszámlák
zárolásával, se az USA területére való beutazás megtiltásával, mert a 25
évvel ezelőtt visszanyert szabadságukat csak a szívükben tudják megélni. Ők
azok, akik jobban szégyellik ezt a világra szóló korrupciós botrányt, mint
a hírbe hozottak, vagy a Kossuth téri politikai elit. Ők azok, akik most
tényleg nagyon dühösek…

   - Mandiner Torkos Matild: Huszonöt év magány − Velünk élő rendszerváltás
   XVI.
   <http://mandiner.blog.hu/2014/10/26/huszonot_ev_magany_velunk_elo_rendszervaltas_xvi?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201410>
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20141026/b6f9fa23/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl