[Grem] interj: gyermekvdelem, a szabadsg? veszlyei, homoszexualits, stb.
Emoke Greschik
greschem at gmail.com
2014. Okt. 26., V, 08:20:39 CET
Kelletek, férfiak!
2014. október 24. péntek, 06:12 | Írta: Toplak Zoltán
http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2061:kelletek-ferfiak&catid=48:gyerek&Itemid=71
*[image: ovobacsi]„Mindenütt kéne férfi is, nem is kevés. Férfiemancipáció.
A lehajlás képessége hol van a mai férfiban? Pont ott hiányzik, ahol az ő
erejére nagy szükség lenne!" – Pados Zsolt, a Vas megyei Gyermekvédelmi
Szakszolgálat vezetője magánemberként adott interjút Toplak Zoltánnak, a
Férfiak Lapja főszerkesztőjének.*
*Pados Zsolt:* – *Műszaki pályáról jöttem a gyerekvédelembe. *Egy baleset
is közbeszólt, és tanárként kezdtem dolgozni utána, mint hivatásos
pártfogó. Akkor ezt az intézményt GYIVI-nek hívták. Ez a szocializmus ideje
még. *Olyan gyerekekkel foglalkoztam, akiknél tartani lehetett* *a
bűncselekmény elkövetésétől,* és * a megelőzésben volt szerepem. *Illetve
már követtek el bűncselekményt, de az állam azt mondta, hogy nem büntetünk,
hanem új esélyt adunk. *Az intézménynek és dolgozóinak nagy tekintélye
volt. A pártfogó szavára állása lett a fiatalnak*, ha segélyt kért a
családnak, az a család kapott. Sokkal hatékonyabb volt a munka, mivel *a
szocializmusban* pl. kötelező volt dolgozni, másrészt a pártfogó személye
mint az állami apparátus része, garanciát jelentett a pártfogoltra nézve.
Nem sírjuk vissza a szocializmust, de akadtak dolgok, amik jobban, vagy
sokkal jobban működtek, mint ma. És van, ami ma jobb. A Valóság mindig
árnyalt.
[image: pados zsolt]*Az 1990-es években, a rendszerváltás után a GYIVI-s
háttér hirtelen hátrány lett a fiatalok munkakeresésénél, mert a kevés
állásra nem őket vették fel a sok jelentkező közül. A munkánk hatásfoka a
végén a nullával volt egyenlő,* *önmagukban a pedagógiai eszközök kevesek,
mert ha a pénz-, élelmiszer- és tárgyi szükségleteiket nem tudom segíteni
kielégíteni, a szép szavak már süket fülekre találnak.* Ha munkát tudok
adni, az már lelki segítség is az egyénnek is és a családnak is. Jobb a
társadalmi megítélése egy dolgozó embernek, és magukra is másképpen
gondolnak.
*– Ti, segítők, hogyan dolgoztátok fel ezt az erős és negatív váltást?*
– Zavarodottan. *A gyermekvédelemben a társadalom változásai rögtön
lecsapódnak.* A szociális területek általában ilyenek, hiszen a
legkiszolgáltatottabbakkal foglalkoznak. Hatalmas kihívás a
Gyermekvédelemnek, hogy azonnal tudjon reagálni a változásokra, mert
másképp nem lesz alkalmas funkciója ellátására. Nos, én '91-ig bírtam,
akkor váltottam, mert nem volt értelme alapvető változtatások nélkül. *
Akkor alakultak a családsegítők, és a munkatársaimmal Vasváron mi hoztuk
létre a második ilyen intézményt a megyében. Alapvetően más volt, mint amit
addig megszoktunk. Főállású, professzionális segítők álltak be a családok
mellé, személyes jelenléttel és szaktudással. A család kéri a segítséget –
nem megoldást, hanem segítséget kap – és a segítő személy kapcsolódik a
családsegítőhöz,* az pedig tovább a magasabb szintű apparátus felé. Van
szabadsága a segítőnek, de az önkényes megoldások ki vannak szűrve. *Volt
pl. ingyenkonyha, családterápia, egyéni terápia, szociális munka, de minden
kapcsolódott az önkormányzathoz. *Ma is látok ebben fantáziát, mert
alapvető változásokat lehetett és lehet elérni. Nagy gond, hogy az eredmény
kellene, de a szükséges munkát már nem akarják beletenni.
Megszületett *a 1997-es törvén*y, mely nagyon komoly joggaranciákat
jelentett a Gyermekvédelemnek, és erős lökést adott az ügynek. Egy ma is
modern jogszabályt tettek le az asztalra a törvényhozók, *amelynek a
gyermek van a középpontjában*. Más intézményrendszer, más látásmód – ez a
tömör lényege a törvénynek.* Hatalmas nevelőotthonok helyett kisebb,
családias környezet biztosítása, a feladatkörök tisztázása.* 1999
szeptembere óta
* dolgozom itt, mint intézményvezető.*
*– A mostani helyzetről mi a véleményed?*
– Ma az egyéniségre szabott és a valódi világtól csak a szükséges mértékben
lehatárolt nevelés számít helyesnek. *Éljen a társadalomban a gyerek,
amennyire lehet. De ma már ott tartunk, amikor ez nem elég. Egyre több
olyan gyereket látunk, aki ilyen gyermekotthonban él, ami szinte teljes
mása a megszokott családi környezetnek: nevelik, tanul másnapra, pihen,
törődnek vele, személyes figyelmet kap. A gyerekvédelemben is nevelni kell
a gyerekeket.** Gondjuk a sok lelki sérülés, elhagyottság és kemény
csalódás, de egyben a felkészületlenségük is a társadalomba való
beilleszkedésükre.* Magyarul, neveletlenek. Nagy kérdés: *neveljünk, de
mire? Mi számít értékesnek? **A világ értékválsággal küzd*. A felnőttek
zavarodottak. Kinek van tekintélye, hogy megmondja: mi jó és mi rossz? Mi
az érték? *A gyereknek stabil világ kellene*,* ő ebben a számára kaotikus
világban elveszik.* *A nevelőszülő képes megadni egy stabil irányt,* *de a
gyermekotthon már nem. * A nevelőszülők száma pedig kevés, és nem is
alkalmas rá mindenki. Sokkal nehezebb feladat, mint hagyományos szülőnek
lenni.
*– Ahol a személyes és egyéni odafigyelés elvész, „tömegbe" verődik az
ifjúság, és ott a legerőszakosabb, leghangosabb lesz a mintaadó.*
– Igen, a fiatalokra ez teljesen jellemző. Most képzeld el *a gyermekotthon
helyzeté*t! Nevelni kéne! Van öt-hat kolléga, akiktől nem kérdezik meg,
hogyan élsz, csak azt, van-e végzettséged a munkához. Dolgoznak, de mit
nyújtanak, hogyan nyilatkoznak meg? Milyen elvek köré rendezik az életüket,
amely a munkahelyen is meg fog mutatkozni? Fel tudja- e készíteni ez az öt
ember az Életre a gyermeket, hogy a társadalomba integrálódjon – hogy
hasznos és boldog, és boldogulni képes tagja legyen? Nekem a problémám,
hogy ezzel a kérdéssel a gyermekvédelemben SENKI nem foglalkozik.
Foglalkoznak azzal, hova lehet elhelyezni a gyereket, mert kevés a hely,
hogy milyen speciális ellátásban kell részesíteni, de *értékeket, amelyek
kiállják az idő próbáját, személyes törődést, amibe évtizedek múlva is
kapaszkodhat, nem kap, akkor VÉGÜK VAN. *Ez nincs a gyerekvédelemben – mert
nincs a társadalomban sem. Ezért állítom, hogy a gyermekvédelem is
válságban van, és a funkcióját nem látja el.
*Ahol egészséges család van, ott növekszik, fejlődik a társadalom.** Ilyen
egyre kevesebb van,* ezért rengeteg hatásnak van kitéve a gyerek, *hatalmas
a gondolati, szemléleti szabadság, ami gyerekek esetében – akiknek biztos
belső iránytűjük még nincs – nagy hátrány. Nagyon nagy*. És a sok hatás
közt van, ami kifejezetten káros, eleve pusztító, és olyan is, ami jó
szándékú, de nem végiggondolt, így végül ez is rombol. *Ami épít, *az
sokszor* kezdetben nem vonzó, mert áldozatot kér és hitet meg bizalmat.* *Ma
a szabadság az emberek istene.* *Mindent bízzunk az egyénre, majd ő
eldönti. *Csakhogy iszonyú teher és felelősség tízmillió kérdésben tudatos
döntést hozni.* A liberalizmus, ami egyébként s**ok szempontból szép eszme,
itt bukik meg:* *egy a szabadságra valóban kész embernek nagyon magas fokon
kell erényesnek lennie*, *különben a megdöbbentő mértékű szabadsága (főleg
belső szabadságot értek ez alatt, mert minden lényeges belülről indul)
egyszerűen elsodorja*. Itt *a „ne árts!" már régen kevés. *A „segítem a
másikat, akár a korábbi ellenségem is, kivéve a hülyeségben", kell.
Nem hiszik el az emberek, hogy* a gyerek megköszöni, hogy olyan intézménybe
vittük, ahol zártság van, és nem lehet kimenni.* Nem akar onnan eljönni.
Miért? Mert *érzi, hogy a korlátok védik is.* Ha kikerül, jönnek húszan,
drogoztatják, elviszik balhékba, ha lány, árulják, ha fiú, kihasználják,
lehúzzák pénzzel, bűncselekményben bedobják áldozatnak. Ezt tudja a fiatal,
mert nem buta. *Mivel a belső struktúrái még kialakulatlanok*, ezért *hálás
a napirendért, hogy dolgot, feladatot és szabadidőt adnak neki,* és életét
meghatározza egy rend, amiben ő is figyelembe van véve. Pl. ha teljesít,
kimehet, ha nem teljesít, nem mehet ki. Tehát teljesen nincsenek elzárva a
világtól, mert a teljes körű szeparációt a szocializmusban már kipróbálták,
„fényesen" megbukott. *Van olyan gyermekotthon, ahol a viszonylagos
szabadságmegvonás működik (hívjuk nevelési felügyeletnek). *Sokan mondják,
ez felháborító, mert a szabadságjogok így és úgy. Pedig *csak annak tudunk
szabadságot adni, aki ezzel tud élni.*
A mai magyar, de inkább* az európai társadalom képmutató, nem igazi
közösség*. *Azt mondja: a gyerekjog meg a gyermek az isten, és a gyakorlat
sokszor teljesen más.* A gyerekek érdeke más, mint amiket a róluk
gondolkodók állítanak. *Ők a kedvenc eszméiket és vágyaikat plántálják a
gyerek közelébe,* *miközben a gyereknek játékra, tanulásra, személyes
törődésre, és ebből fakadó biztonságra van szüksége.*
A nevelőszülői modellek mellett *zártabb intézményekre is szükség van. Mert
ott meg tudom védeni a gyereket.** Egyik intézményünk ma ott tart, hogy a
gyerekek bekerülésükkor nem voltak olyan rossz állapotban, mint ma, mert
egymást viszik bele a dolgokba. Olcsó drogokhoz jutnak, eleve ők a
célpontjaik a dílereknek.* A díler nem büntethető, mert a szer nincs
tiltólistán, az összetevőket olyan gyorsan változtatják, hogy a hivatalok
azt követni nem tudják, kínai eredetűek leginkább, „herbál" névvel árulják,
vagyis gyógynövényi alapanyagok vannak benne, de amivel azt átitatják, az
idegrendszerre hat, nem ismerjük, milyen hatása van pszichésen vagy
fiziológiailag, és néhányan már belehaltak. *Egyik gyerekünk vért hányt, a
másik ön és közveszélyes lett, rátámadt a rendőrre, a kórházi személyzetre,
a kollégámra, a másodikról ki akart ugrani, majdnem meghalt. És még azt sem
tudjuk, mivel állunk szemben, mert a marihuánát legalább ismerjük. A függés
biztos, a leépülés biztos, intellektuálisan is erős leépülés következik, ez
minden drognál így van.* *Mit szeressek én ezen a szabadságon?*
Meg kell védeni a drogtól a gyereket. Az első lépés a büntetőjogi.
Ikerváron a bejárathoz jön a díler, elhajtani nem tudom; feljelentettem:
kiröhögött. Ha tehát ezt nem tudom biztosítani, a gyereket kell elzárnom a
veszélyes világtól, nem teljesen, de ellenőrizhető kapcsolata legyen vele.
*A rosszat blokkolni önmagában kevés, helyette adni kell valamit,** ami
építő és örömteli*. Nekik leginkább *speciális tanulási terv és foglalkozás
kell, meg a szabadidejüket kell jól strukturálni. Nem túl mereven,* de
csellengők ne legyenek. Nevelőszülők kellenének. Rengeteg támogatást
kapnak, és még sincsenek. *Kelet-Magyarországon,* ahol nincs ilyen jó világ,*
több a nevelőszülő. Biztos a pénz miatt is, de ott jobban tudják az
emberek, hogy szükségük van egymásra.*
*Ma itthon nem arról szól az élet, hogy figyeljünk a másikra is*, ami
értékes benne, azt ismerjük el, ha engedi, vegyük át, mint az ő ötletét (és
nem sajátnak feltüntetni).* Ma az van, ha a „másik oldal" bármilyen jó
törvényjavaslatot ad be – mert ő adta be, el kell sikálni. Ha a politika
így működik, amely példát ad, akkor nem vitás, hogy a társadalom sem lesz
jobb.*
*– De mi az, ami bevált? Ami kiállta az idő próbáját?*
– Bármit mondanál, hogy ez jó, erre lehetne építeni, mindig hoznak egy
ellenpéldát – és a valóság olyan árnyalt és sokszínű, hogy lehet találni
olyat, ami miatt le lehet húzni, amit mondasz. Elgáncsolnak az első körben.
Példa erre *a kétezer éves Katolikus Egyház. Pár birodalmat túlélt.
Betegápoló rendek, hithirdetők, vértanúk. Valamit letett az asztalra.** Mi
a közvélekedés róla? A nagy mumus, tilalomfa (a Szabadság-Isten idején!)
gyerekmegrontó papokkal, meg hogy ötszáz évvel ezelőtt, amikor hatalma
volt, hogyan élt vissza vele, inkvizíció, amely már rég nincs, sőt II.
János Pál pápa bocsánatot kért érte, de ettől függetlenül szinte csak a
rosszat hallani.* Ha filmet készítenek, az a női pápáról készül, aki
valószínű sose létezett, és főműsoridőben a gyalázatos életű Borgia pápáról
látsz filmet; ami érték, azt a kisebb nézettségű közszolgálati tévé mutatja
meg. Nyíltan is mondjuk ki: szellemi hatalmakkal küzdünk, írta Pál apostol,
és ez szerintem is így van. Nézd meg *az amerikai filmeket! Ha jövő: romok,
pusztulás, magány, hordák, veszélyek.*
*Férfi és nő. Ami szintén természetes.* Vonzódás, házasság, gyermek. Ma nem
ezt látjuk. *Jön a „Pride", a Büszkeség Napja. Én mint gyermekvédő
szakember felháborítónak tartom, hogy a gyerekeknek ezt nem problematikus
helyzetként mutatják be, *amit türelemmel, megértéssel a helyére lehet
tenni, hanem *kíváncsi lesz rá, bevonzódik, a végén pedig elhiszi, hogy ez
természetes. *Meglehet, a homoszexuális azt mondja, ez jó, de én azt
gondolom, aki nem ezekkel az adottságokkal született, csak divatból követi,
annak káros, és *egy igazi, értékes és szép, izgalmas emberi élettől **fosztja
meg magát*. Megint: példa. *Dolgoztam homoszexuális emberekkel,
látensekkel, akik tényleg kínnak élték meg a heteroszexuális kapcsolatra
épülő családot, és valójában nem voltak már rég jelen benne. Nos, ő menjen,
és élje meg a homoszexualitását! De vannak mások is. Akik élték a
homoszexualitást, de nem voltak tőle jól.* *Bántotta őket, bűnnek élték
meg, *és tényleg *gyógyulni akartak. Hát ők akkor azt tehessék! Mert nekik
az a segítség*. A valóságot pusztán elvek mentén nem lehet megragadni. Kell
hozzá szív is: megértés, bizalom, hit és intuíció. Bátorság. Amúgy
szerintem ma Magyarországon a homoszexuálisokat nem bántja senki, a
társadalom nagy része toleráns. De* ahogy a felvonulók viselkednek,
mutogatják magukat, az veszélyes* *a gyerekeknek*. Elég régóta dolgozom
velük, meg családapa is vagyok, úgy gondolom, megalapozott a véleményem.
Attól, hogy vannak néhányan, akiknek tényleg az a jó, ha megélik addig
rejtett homoszexualitásukat, még nem jelenti azt, hogy azzá kellene
formálni a társadalmat, vagy örökbe adok nekik gyereket, akinek nem tudnak
heteroszexuális példát adni. *Amikor Apa is férfi és Anya is férfi? Vagy
nő? **És a gyerek mit tehet erről? Érdeke neki nem természetes közegben
felnőni? *Szóval toleráljuk a homoszexuálisokat, legyenek helyeik,
alkalmaik, ahol összejárnak, ismerkednek, de szemérmetlen és *veszélyes
reklámba ne kezdjünk az életmódjuk mellett!*
*– Szerinted-„hol vannak ma a férfiak?"*
– Sokan mondják, hogy a politikában és a döntéshozásban kevés a nő.
Üvegplafon, egyebek. Én meg azt mondom, hogy *az igazán fontos területeken:
oktatás, nevelés, gyerekvédelem, szociális terület, egészségügy – alig
látsz férfit.* Ahol rengeteg és fontos hatás éri a következő generációt, de
a már meglévőt is. *Mindenütt kéne férfi is, nem is kevés.
Férfiemancipáció.* A* lehajlás képessége hol van a mai férfiban? Pont ott
hiányzik, ahol az ő erejére nagy szükség lenne, hogy megossza azt, viselje,
illetve segítsen viselni más terhét, gyengeségét*. Ahol *az ő magatartása,
hangja, fellépése** hiányzik.* Mintát adó viselkedése. Bizony. A segítő
attitűdjük a nőknek erősebb, a segítő szakmák velük vannak tele.
*– Talán mert egy férfi másképp segít. Felhúz egy házat. Megszereli a
hűtőt. Az átlag férfi a lelkéről se tud könnyen beszélni.*
– Igen, *másképp segít a férfi, de mégis a személyes, bensőséges közegekbe
akkor is be kéne vonódniuk*, *nem mindig a külső világban alkotni és
teremteni.* A lélektől lélekig áramló folyamatokba, a családon belül, a
segítő szakmákon belül. Kelletek, férfiak! És ezt most nem egy nő mondja. A
jól tartott (érzelmekre, odafigyelésre gondolok elsősorban) asszony, a
segítettek,* a jó irányba terelt gyerekek, felkarolt idősek, betegek célt,
küldetést adnak, a fontosság és hasznosság érzését, és a szeretettség
élményét. **Melyik férfi bírja sokáig ezek nélkül*? Amit az ilyen
szerepvállalás ad, az mind természetes és helyes „tudatmódosító", míg, *aki
azt hiszi, megvan nélkülük, az mesterséges tudatmódosítókhoz fog nyúlni:
mértéktelen szex, ital, drog, hogy a szeretet és bensőségesség helyett
legyen mámor.* Na, a mámor szalmalángjánál nem fog felmelegedni!
*A teljes cikk a Férfiak Lapja - Keresztény, patriarchális férfimagazin
<http://www.ferfiaklapja.hu/orzoink-1/> oldalán olvasható.*
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20141026/def05edf/attachment.html
Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl