<div dir="ltr"><div>
<h2> 
Kelletek, férfiak!
</h2>

<div>
2014. október 24. péntek, 06:12 | Írta: Toplak Zoltán<br><a href="http://talita.hu/index.php?option=com_content&amp;view=article&amp;id=2061:kelletek-ferfiak&amp;catid=48:gyerek&amp;Itemid=71" target="_blank">http://talita.hu/index.php?option=com_content&amp;view=article&amp;id=2061:kelletek-ferfiak&amp;catid=48:gyerek&amp;Itemid=71</a><br></div>
</div>

<p><b><img style="float:left" src="http://talita.hu/images/ovobacsi.jpg" alt="ovobacsi" height="281" width="245"><br>„<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>Mindenütt
 kéne férfi is, nem is kevés.</u></span> Férfiemancipáció. A lehajlás képessége hol
 van a mai férfiban? Pont ott hiányzik, ahol az ő erejére nagy szükség 
lenne!&quot; – Pados Zsolt, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>a Vas megyei Gyermekvédelmi Szakszolgálat 
vezetője magánemberként adott interjút</u></span> Toplak Zoltánnak, a Férfiak Lapja
 főszerkesztőjének.<br><br></b></p>



<p><b> </b></p>
<p> </p>
<p><b>Pados Zsolt:</b> – <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Műszaki pályáról jöttem a 
gyerekvédelembe. </b></u></span>Egy baleset is közbeszólt, és tanárként kezdtem 
dolgozni utána, mint hivatásos pártfogó. Akkor ezt az intézményt 
GYIVI-nek hívták. Ez a szocializmus ideje még. <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Olyan gyerekekkel 
foglalkoztam, akiknél tartani lehetett</b></u></span> <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>a bűncselekmény elkövetésétől,</b></u></span> és
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> a megelőzésben volt szerepem. </b></u></span>Illetve már követtek el bűncselekményt, 
de az állam azt mondta, hogy nem büntetünk, hanem új esélyt adunk. <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Az 
intézménynek és dolgozóinak nagy tekintélye volt. A pártfogó szavára 
állása lett a fiatalnak</b></u></span>, ha segélyt kért a családnak, az a család 
kapott. Sokkal hatékonyabb volt a munka, mivel <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>a szocializmusban</b></u></span> pl. 
kötelező volt dolgozni, másrészt a pártfogó személye mint az állami 
apparátus része, garanciát jelentett a pártfogoltra nézve. Nem sírjuk 
vissza a szocializmust, de akadtak dolgok, amik jobban, vagy sokkal 
jobban működtek, mint ma. És van, ami ma jobb. A Valóság mindig árnyalt.<br><br><img style="float:right" src="http://talita.hu/images/pados_zsolt.jpg" alt="pados zsolt" height="200" width="150"><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Az
 1990-es években, a rendszerváltás után a GYIVI-s háttér hirtelen 
hátrány lett a fiatalok munkakeresésénél, mert a kevés állásra nem őket 
vették fel a sok jelentkező közül. A munkánk hatásfoka a végén a 
nullával volt egyenlő,</b></u></span> <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>önmagukban a pedagógiai eszközök kevesek, mert ha
 a pénz-, élelmiszer- és tárgyi szükségleteiket nem tudom segíteni 
kielégíteni, a szép szavak már süket fülekre találnak.</b></u></span> Ha munkát tudok 
adni, az már lelki segítség is az egyénnek is és a családnak is. Jobb a 
társadalmi megítélése egy dolgozó embernek, és magukra is másképpen 
gondolnak.</p>
<p><b>– Ti, segítők, hogyan dolgoztátok fel ezt az erős és negatív váltást?</b></p>
<p>– Zavarodottan. <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>A gyermekvédelemben a társadalom változásai rögtön 
lecsapódnak.</b></u></span> A szociális területek általában ilyenek, hiszen a 
legkiszolgáltatottabbakkal foglalkoznak. Hatalmas kihívás a 
Gyermekvédelemnek, hogy azonnal tudjon reagálni a változásokra, mert 
másképp nem lesz alkalmas funkciója ellátására. Nos, én &#39;91-ig bírtam, 
akkor váltottam, mert nem volt értelme alapvető változtatások nélkül. <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>
Akkor alakultak a családsegítők, és a munkatársaimmal Vasváron mi hoztuk
 létre a második ilyen intézményt a megyében. Alapvetően más volt, mint 
amit addig megszoktunk. Főállású, professzionális segítők álltak be a 
családok mellé, személyes jelenléttel és szaktudással. A család kéri a 
segítséget – nem megoldást, hanem segítséget kap – és a segítő személy 
kapcsolódik a családsegítőhöz,</b></u></span> az pedig tovább a magasabb szintű 
apparátus felé. Van szabadsága a segítőnek, de az önkényes megoldások ki
 vannak szűrve. <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Volt pl. ingyenkonyha, családterápia, egyéni terápia, 
szociális munka, de minden kapcsolódott az önkormányzathoz. </b></u></span>Ma is látok 
ebben fantáziát, mert alapvető változásokat lehetett és lehet elérni. 
Nagy gond, hogy az eredmény kellene, de a szükséges munkát már nem 
akarják beletenni.<br><br>Megszületett <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>a 1997-es törvén</b></u></span>y, mely nagyon 
komoly joggaranciákat jelentett a Gyermekvédelemnek, és erős lökést 
adott az ügynek. Egy ma is modern jogszabályt tettek le az asztalra a 
törvényhozók, <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>amelynek a gyermek van a középpontjában</b></u></span>. Más 
intézményrendszer, más látásmód – ez a tömör lényege a törvénynek.<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b> 
Hatalmas nevelőotthonok helyett kisebb, családias környezet biztosítása,
 a feladatkörök tisztázása.</b></u></span> 1999 szeptembere óta<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b> dolgozom itt, mint 
intézményvezető.<br></b></u></span><br><b>– A mostani helyzetről mi a véleményed?</b><br><br>–
 Ma az egyéniségre szabott és a valódi világtól csak a szükséges 
mértékben lehatárolt nevelés számít helyesnek. <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Éljen a társadalomban a 
gyerek, amennyire lehet. De ma már ott tartunk, amikor ez nem elég. 
Egyre több olyan gyereket látunk, aki ilyen gyermekotthonban él, ami 
szinte teljes mása a megszokott családi környezetnek: nevelik, tanul 
másnapra, pihen, törődnek vele, személyes figyelmet kap. A 
gyerekvédelemben is nevelni kell a gyerekeket.</b></u></span><span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b> Gondjuk a sok lelki 
sérülés, elhagyottság és kemény csalódás, de egyben a 
felkészületlenségük is a társadalomba való beilleszkedésükre.</b></u></span> Magyarul, 
neveletlenek. Nagy kérdés: <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>neveljünk, de mire? Mi számít értékesnek? </b></u></span><span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>A 
világ értékválsággal küzd</b></u></span>. A felnőttek zavarodottak. Kinek van 
tekintélye, hogy megmondja: mi jó és mi rossz? Mi az érték? <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A gyereknek 
stabil világ kellene</b></u></span>,<span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b> ő ebben a számára kaotikus világban elveszik.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>A 
nevelőszülő képes megadni egy stabil irányt,</b></u></span> <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>de a gyermekotthon már nem.
</b></u></span> A nevelőszülők száma pedig kevés, és nem is alkalmas rá mindenki. 
Sokkal nehezebb feladat, mint hagyományos szülőnek lenni.</p>
<p><b>– Ahol a személyes és egyéni odafigyelés elvész,<span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u> „tömegbe&quot; 
verődik az ifjúság, és ott a legerőszakosabb, leghangosabb lesz a 
mintaadó.</u></span></b></p>
<p>– Igen, a fiatalokra ez teljesen jellemző. Most képzeld el <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>a 
gyermekotthon helyzeté</b></u></span>t! Nevelni kéne! Van öt-hat kolléga, akiktől nem 
kérdezik meg, hogyan élsz, csak azt, van-e végzettséged a munkához. 
Dolgoznak, de mit nyújtanak, hogyan nyilatkoznak meg? Milyen elvek köré 
rendezik az életüket, amely a munkahelyen is meg fog mutatkozni? Fel 
tudja- e készíteni ez az öt ember az Életre a gyermeket, hogy a 
társadalomba integrálódjon – hogy hasznos és boldog, és boldogulni képes
 tagja legyen? Nekem a problémám, hogy ezzel a kérdéssel a 
gyermekvédelemben SENKI nem foglalkozik. Foglalkoznak azzal, hova lehet 
elhelyezni a gyereket, mert kevés a hely, hogy milyen speciális 
ellátásban kell részesíteni, de<span style="background-color:rgb(255,255,0)"> </span><span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b><span style="background-color:rgb(255,255,0)">értékeket, amelyek kiállják az idő 
próbáját, személyes törődést, amibe évtizedek múlva is kapaszkodhat</span>, nem
 kap, akkor VÉGÜK VAN. </b></u></span>Ez nincs a gyerekvédelemben – mert nincs a 
társadalomban sem. Ezért állítom, hogy a gyermekvédelem is válságban 
van, és a funkcióját nem látja el. <br><br><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Ahol egészséges család van, 
ott növekszik, fejlődik a társadalom.</b></u></span><span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b> Ilyen egyre kevesebb van,</b></u></span> ezért 
rengeteg hatásnak van kitéve a gyerek, <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>hatalmas a gondolati, szemléleti 
szabadság, ami gyerekek esetében – akiknek biztos belső iránytűjük még 
nincs – nagy hátrány. Nagyon nagy</b></u></span>. És a sok hatás közt van, ami 
kifejezetten káros, eleve pusztító, és olyan is, ami jó szándékú, de nem
 végiggondolt, így végül ez is rombol. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Ami épít, </b></u></span>az sokszor<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b> kezdetben 
nem vonzó, mert áldozatot kér és hitet meg bizalmat.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>Ma a szabadság az 
emberek istene.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>Mindent bízzunk az egyénre, majd ő eldönti. </b></u></span>Csakhogy 
iszonyú teher és felelősség tízmillió kérdésben tudatos döntést hozni.<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b> A
 liberalizmus, ami egyébként s</b></u></span><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>ok szempontból szép eszme, <span style="background-color:rgb(213,166,189)">itt bukik meg:</span></b></u></span> 
<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>egy a szabadságra valóban kész embernek nagyon magas fokon kell 
erényesnek lennie</b></u></span>, <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>különben a megdöbbentő mértékű szabadsága (főleg 
belső szabadságot értek ez alatt, mert minden lényeges belülről indul) 
egyszerűen elsodorja</b></u></span>. Itt <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>a „ne árts!&quot; már régen kevés. </b></u></span>A „segítem a 
másikat, akár a korábbi ellenségem is, kivéve a hülyeségben&quot;, kell.<br><br>Nem
 hiszik el az emberek, hogy<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> a gyerek megköszöni, hogy olyan intézménybe 
vittük, ahol zártság van, és nem lehet kimenni.</b></u></span> Nem akar onnan eljönni. 
Miért? Mert <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>érzi, hogy a korlátok védik is.</b></u></span> Ha kikerül, jönnek húszan, 
drogoztatják, elviszik balhékba, ha lány, árulják, ha fiú, kihasználják,
 lehúzzák pénzzel, bűncselekményben bedobják áldozatnak. Ezt tudja a 
fiatal, mert nem buta. <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Mivel a belső struktúrái még kialakulatlanok</b></u></span>, 
ezért <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>hálás a napirendért, hogy dolgot, feladatot és szabadidőt adnak 
neki,</b></u></span> és életét meghatározza egy rend, amiben ő is figyelembe van véve. 
Pl. ha teljesít, kimehet, ha nem teljesít, nem mehet ki. Tehát teljesen 
nincsenek elzárva a világtól, mert a teljes körű szeparációt a 
szocializmusban már kipróbálták, „fényesen&quot; megbukott. <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Van olyan 
gyermekotthon, ahol a viszonylagos szabadságmegvonás működik (hívjuk 
nevelési felügyeletnek). </b></u></span>Sokan mondják, ez felháborító, mert a 
szabadságjogok így és úgy. Pedig <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>csak annak tudunk szabadságot adni, aki
 ezzel tud élni.</b></u></span><br><br>A mai magyar, de inkább<span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b> az európai társadalom 
képmutató, nem igazi közösség</b></u></span>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Azt mondja: a gyerekjog meg a gyermek az 
isten, és a gyakorlat sokszor teljesen más.</b></u></span> A gyerekek érdeke más, mint 
amiket a róluk gondolkodók állítanak. <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b></b></u></span><span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>Ők a kedvenc eszméiket és 
vágyaikat plántálják a gyerek közelébe,</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>miközben a gyereknek játékra, 
tanulásra, személyes törődésre, és ebből fakadó biztonságra van 
szüksége.</b></u></span><br><br>A nevelőszülői modellek mellett <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>zártabb intézményekre 
is szükség van. Mert ott meg tudom védeni a gyereket.</b></u></span><span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b> Egyik intézményünk
 ma ott tart, hogy a gyerekek bekerülésükkor nem voltak olyan rossz 
állapotban, mint ma, mert egymást viszik bele a dolgokba. Olcsó 
drogokhoz jutnak, eleve ők a célpontjaik a dílereknek.</b></u></span> A díler nem 
büntethető, mert a szer nincs tiltólistán, az összetevőket olyan gyorsan
 változtatják, hogy a hivatalok azt követni nem tudják, kínai eredetűek 
leginkább, „herbál&quot; névvel árulják, vagyis gyógynövényi alapanyagok 
vannak benne, de amivel azt átitatják, az idegrendszerre hat, nem 
ismerjük, milyen hatása van pszichésen vagy fiziológiailag, és néhányan 
már belehaltak. <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>Egyik gyerekünk vért hányt, a másik ön és közveszélyes 
lett, rátámadt a rendőrre, a kórházi személyzetre, a kollégámra, a 
másodikról ki akart ugrani, majdnem meghalt. És még azt sem tudjuk, 
mivel állunk szemben, mert a marihuánát legalább ismerjük. A függés 
biztos, a leépülés biztos, intellektuálisan is erős leépülés következik,
 ez minden drognál így van.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Mit szeressek én ezen a szabadságon?</b></u></span><br>Meg 
kell védeni a drogtól a gyereket. Az első lépés a büntetőjogi. Ikerváron
 a bejárathoz jön a díler, elhajtani nem tudom; feljelentettem: 
kiröhögött. Ha tehát ezt nem tudom biztosítani, a gyereket kell elzárnom
 a veszélyes világtól, nem teljesen, de ellenőrizhető kapcsolata legyen 
vele.<br><br><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>A rosszat blokkolni önmagában kevés, helyette adni kell 
valamit,</b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> ami építő és örömteli</b></u></span>. Nekik leginkább <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>speciális tanulási terv 
és foglalkozás kell, meg a szabadidejüket kell jól strukturálni. Nem túl
 mereven,</b></u></span> de csellengők ne legyenek. Nevelőszülők kellenének. Rengeteg 
támogatást kapnak, és még sincsenek. <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Kelet-Magyarországon,</b></u></span> ahol nincs 
ilyen jó világ,<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b> több a nevelőszülő. Biztos a pénz miatt is, de ott 
jobban tudják az emberek, hogy szükségük van egymásra.</b></u></span><br><br><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Ma itthon 
nem arról szól az élet, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)">figyeljünk a másikra is</span></b></u></span>, ami értékes benne,
 azt ismerjük el, ha engedi, vegyük át, mint az ő ötletét (és nem 
sajátnak feltüntetni).<span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b> Ma az van, ha a „másik oldal&quot; bármilyen jó 
törvényjavaslatot ad be – mert ő adta be, el kell sikálni. Ha a politika
 így működik, amely példát ad, akkor nem vitás, hogy a társadalom sem 
lesz jobb.</b></u></span></p>
<p><b>– De mi az, ami bevált? Ami kiállta az idő próbáját?</b></p>
<p>– Bármit mondanál, hogy ez jó, erre lehetne építeni, mindig hoznak 
egy ellenpéldát – és a valóság olyan árnyalt és sokszínű, hogy lehet 
találni olyat, ami miatt le lehet húzni, amit mondasz. Elgáncsolnak az 
első körben. Példa erre <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a kétezer éves Katolikus Egyház. Pár birodalmat 
túlélt. Betegápoló rendek, hithirdetők, vértanúk. Valamit letett az 
asztalra.</b></u></span><span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b> Mi a közvélekedés róla? A nagy mumus, tilalomfa (a 
Szabadság-Isten idején!) gyerekmegrontó papokkal, meg hogy ötszáz évvel 
ezelőtt, amikor hatalma volt, hogyan élt vissza vele, inkvizíció, amely 
már rég nincs, sőt II. János Pál pápa bocsánatot kért érte, de ettől 
függetlenül szinte csak a rosszat hallani.</b></u></span> Ha filmet készítenek, az a 
női pápáról készül, aki valószínű sose létezett, és főműsoridőben a 
gyalázatos életű Borgia pápáról látsz filmet; ami érték, azt a kisebb 
nézettségű közszolgálati tévé mutatja meg. Nyíltan is mondjuk ki: 
szellemi hatalmakkal küzdünk, írta Pál apostol, és ez szerintem is így 
van. Nézd meg <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>az amerikai filmeket! Ha jövő: romok, pusztulás, magány, 
hordák, veszélyek.</b></u></span><br><br><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Férfi és nő. Ami szintén természetes.</b></u></span> 
Vonzódás, házasság, gyermek. Ma nem ezt látjuk. <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>Jön a „Pride&quot;, a 
Büszkeség Napja. Én mint gyermekvédő szakember felháborítónak tartom, 
hogy a gyerekeknek ezt nem problematikus helyzetként mutatják be, </b></u></span>amit 
türelemmel, megértéssel a helyére lehet tenni, hanem <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>kíváncsi lesz rá, 
bevonzódik, a végén pedig elhiszi, hogy ez természetes. </b></u></span>Meglehet, a 
homoszexuális azt mondja, ez jó, de én azt gondolom, aki nem ezekkel az 
adottságokkal született, csak divatból követi, annak káros, és <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>egy 
igazi, értékes és szép, izgalmas emberi élettől </b></u></span><span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>fosztja meg magát</b></u></span>. 
Megint: példa. <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Dolgoztam homoszexuális emberekkel, látensekkel, akik 
tényleg kínnak élték meg a heteroszexuális kapcsolatra épülő családot, 
és valójában nem voltak már rég jelen benne. Nos, ő menjen, és élje meg a
 homoszexualitását! De vannak mások is. Akik élték a homoszexualitást, 
de nem voltak tőle jól.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Bántotta őket, bűnnek élték meg, </b></u></span>és tényleg 
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>gyógyulni akartak. Hát ők akkor azt tehessék! Mert nekik az a segítség</b></u></span>. A
 valóságot pusztán elvek mentén nem lehet megragadni. Kell hozzá szív 
is: megértés, bizalom, hit és intuíció. Bátorság. Amúgy szerintem ma 
Magyarországon a homoszexuálisokat nem bántja senki, a társadalom nagy 
része toleráns. De<span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b> ahogy a felvonulók viselkednek, mutogatják magukat, 
az veszélyes</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a gyerekeknek</b></u></span>. Elég régóta dolgozom velük, meg családapa is
 vagyok, úgy gondolom, megalapozott a véleményem. Attól, hogy vannak 
néhányan, akiknek tényleg az a jó, ha megélik addig rejtett 
homoszexualitásukat, még nem jelenti azt, hogy azzá kellene formálni a 
társadalmat, vagy örökbe adok nekik gyereket, akinek nem tudnak 
heteroszexuális példát adni. <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>Amikor Apa is férfi és Anya is férfi? Vagy 
nő? </b></u></span><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>És a gyerek mit tehet erről? Érdeke neki <span style="background-color:rgb(213,166,189)">nem természetes közeg</span>ben 
felnőni? </b></u></span>Szóval toleráljuk a homoszexuálisokat, legyenek helyeik, 
alkalmaik, ahol összejárnak, ismerkednek, de szemérmetlen és <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>veszélyes 
reklámba ne kezdjünk az életmódjuk mellett!</b></u></span></p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(0,255,255)"><u>Szerinted-„hol vannak ma a férfiak?&quot;</u></span></b></p>
<p>– Sokan mondják, hogy a politikában és a döntéshozásban kevés a nő. 
Üvegplafon, egyebek. Én meg azt mondom, hogy <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>az igazán fontos 
területeken: oktatás, nevelés, gyerekvédelem, szociális terület, 
egészségügy – alig látsz férfit.</b></u></span> Ahol rengeteg és fontos hatás éri a 
következő generációt, de a már meglévőt is. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Mindenütt kéne férfi is, nem
 is kevés. Férfiemancipáció.</b></u></span> A<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b> lehajlás képessége hol van a mai 
férfiban? Pont ott hiányzik, ahol az ő erejére nagy szükség lenne, hogy 
megossza azt, viselje, illetve segítsen viselni más terhét, gyengeségét</b></u></span>.
 Ahol <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>az ő magatartása, hangja, fellépése</b></u></span><span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b> hiányzik.</b></u></span> Mintát adó 
viselkedése. Bizony. A segítő attitűdjük a nőknek erősebb, a segítő 
szakmák velük vannak tele.</p>
<p><b>– Talán mert <span style="background-color:rgb(0,255,255)"><u>egy férfi másképp segít. Felhúz egy házat. Megszereli a hűtőt. Az átlag férfi a lelkéről se tud könnyen beszélni.</u></span></b></p>
<p>– Igen, <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>másképp segít a férfi, de mégis a személyes, bensőséges 
közegekbe akkor is be kéne vonódniuk</b></u></span>, <u><b>nem mindig a külső világban 
alkotni és teremteni.</b></u> A lélektől lélekig áramló folyamatokba, a családon
 belül, a segítő szakmákon belül. Kelletek, férfiak! És ezt most nem egy
 nő mondja. A jól tartott (érzelmekre, odafigyelésre gondolok 
elsősorban) asszony, a segítettek,<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> a jó irányba terelt gyerekek, 
felkarolt idősek, betegek célt, küldetést adnak, a fontosság és 
hasznosság érzését, és a szeretettség élményét. </b></u></span><span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>Melyik férfi bírja 
sokáig ezek nélkül</b></u></span>? Amit az ilyen szerepvállalás ad, az mind természetes
 és helyes „tudatmódosító&quot;, míg, <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>aki azt hiszi, megvan nélkülük, az 
mesterséges tudatmódosítókhoz fog nyúlni: mértéktelen szex, ital, drog, 
hogy a szeretet és bensőségesség helyett legyen mámor.</b></u></span> Na, a mámor 
szalmalángjánál nem fog felmelegedni!</p>
<br><i>A teljes cikk a <a href="http://www.ferfiaklapja.hu/orzoink-1/" target="_blank">Férfiak Lapja - Keresztény, patriarchális férfimagazin</a> oldalán olvasható.</i></div>