<div dir="ltr"><div>
<h2>
Kelletek, férfiak!
</h2>
<div>
2014. október 24. péntek, 06:12 | Írta: Toplak Zoltán<br><a href="http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2061:kelletek-ferfiak&catid=48:gyerek&Itemid=71" target="_blank">http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2061:kelletek-ferfiak&catid=48:gyerek&Itemid=71</a><br></div>
</div>
<p><b><img style="float:left" src="http://talita.hu/images/ovobacsi.jpg" alt="ovobacsi" height="281" width="245"><br>„<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>Mindenütt
kéne férfi is, nem is kevés.</u></span> Férfiemancipáció. A lehajlás képessége hol
van a mai férfiban? Pont ott hiányzik, ahol az ő erejére nagy szükség
lenne!" – Pados Zsolt, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>a Vas megyei Gyermekvédelmi Szakszolgálat
vezetője magánemberként adott interjút</u></span> Toplak Zoltánnak, a Férfiak Lapja
főszerkesztőjének.<br><br></b></p>
<p><b> </b></p>
<p> </p>
<p><b>Pados Zsolt:</b> – <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Műszaki pályáról jöttem a
gyerekvédelembe. </b></u></span>Egy baleset is közbeszólt, és tanárként kezdtem
dolgozni utána, mint hivatásos pártfogó. Akkor ezt az intézményt
GYIVI-nek hívták. Ez a szocializmus ideje még. <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Olyan gyerekekkel
foglalkoztam, akiknél tartani lehetett</b></u></span> <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>a bűncselekmény elkövetésétől,</b></u></span> és
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> a megelőzésben volt szerepem. </b></u></span>Illetve már követtek el bűncselekményt,
de az állam azt mondta, hogy nem büntetünk, hanem új esélyt adunk. <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Az
intézménynek és dolgozóinak nagy tekintélye volt. A pártfogó szavára
állása lett a fiatalnak</b></u></span>, ha segélyt kért a családnak, az a család
kapott. Sokkal hatékonyabb volt a munka, mivel <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>a szocializmusban</b></u></span> pl.
kötelező volt dolgozni, másrészt a pártfogó személye mint az állami
apparátus része, garanciát jelentett a pártfogoltra nézve. Nem sírjuk
vissza a szocializmust, de akadtak dolgok, amik jobban, vagy sokkal
jobban működtek, mint ma. És van, ami ma jobb. A Valóság mindig árnyalt.<br><br><img style="float:right" src="http://talita.hu/images/pados_zsolt.jpg" alt="pados zsolt" height="200" width="150"><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Az
1990-es években, a rendszerváltás után a GYIVI-s háttér hirtelen
hátrány lett a fiatalok munkakeresésénél, mert a kevés állásra nem őket
vették fel a sok jelentkező közül. A munkánk hatásfoka a végén a
nullával volt egyenlő,</b></u></span> <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>önmagukban a pedagógiai eszközök kevesek, mert ha
a pénz-, élelmiszer- és tárgyi szükségleteiket nem tudom segíteni
kielégíteni, a szép szavak már süket fülekre találnak.</b></u></span> Ha munkát tudok
adni, az már lelki segítség is az egyénnek is és a családnak is. Jobb a
társadalmi megítélése egy dolgozó embernek, és magukra is másképpen
gondolnak.</p>
<p><b>– Ti, segítők, hogyan dolgoztátok fel ezt az erős és negatív váltást?</b></p>
<p>– Zavarodottan. <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>A gyermekvédelemben a társadalom változásai rögtön
lecsapódnak.</b></u></span> A szociális területek általában ilyenek, hiszen a
legkiszolgáltatottabbakkal foglalkoznak. Hatalmas kihívás a
Gyermekvédelemnek, hogy azonnal tudjon reagálni a változásokra, mert
másképp nem lesz alkalmas funkciója ellátására. Nos, én '91-ig bírtam,
akkor váltottam, mert nem volt értelme alapvető változtatások nélkül. <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>
Akkor alakultak a családsegítők, és a munkatársaimmal Vasváron mi hoztuk
létre a második ilyen intézményt a megyében. Alapvetően más volt, mint
amit addig megszoktunk. Főállású, professzionális segítők álltak be a
családok mellé, személyes jelenléttel és szaktudással. A család kéri a
segítséget – nem megoldást, hanem segítséget kap – és a segítő személy
kapcsolódik a családsegítőhöz,</b></u></span> az pedig tovább a magasabb szintű
apparátus felé. Van szabadsága a segítőnek, de az önkényes megoldások ki
vannak szűrve. <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Volt pl. ingyenkonyha, családterápia, egyéni terápia,
szociális munka, de minden kapcsolódott az önkormányzathoz. </b></u></span>Ma is látok
ebben fantáziát, mert alapvető változásokat lehetett és lehet elérni.
Nagy gond, hogy az eredmény kellene, de a szükséges munkát már nem
akarják beletenni.<br><br>Megszületett <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>a 1997-es törvén</b></u></span>y, mely nagyon
komoly joggaranciákat jelentett a Gyermekvédelemnek, és erős lökést
adott az ügynek. Egy ma is modern jogszabályt tettek le az asztalra a
törvényhozók, <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>amelynek a gyermek van a középpontjában</b></u></span>. Más
intézményrendszer, más látásmód – ez a tömör lényege a törvénynek.<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>
Hatalmas nevelőotthonok helyett kisebb, családias környezet biztosítása,
a feladatkörök tisztázása.</b></u></span> 1999 szeptembere óta<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b> dolgozom itt, mint
intézményvezető.<br></b></u></span><br><b>– A mostani helyzetről mi a véleményed?</b><br><br>–
Ma az egyéniségre szabott és a valódi világtól csak a szükséges
mértékben lehatárolt nevelés számít helyesnek. <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Éljen a társadalomban a
gyerek, amennyire lehet. De ma már ott tartunk, amikor ez nem elég.
Egyre több olyan gyereket látunk, aki ilyen gyermekotthonban él, ami
szinte teljes mása a megszokott családi környezetnek: nevelik, tanul
másnapra, pihen, törődnek vele, személyes figyelmet kap. A
gyerekvédelemben is nevelni kell a gyerekeket.</b></u></span><span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b> Gondjuk a sok lelki
sérülés, elhagyottság és kemény csalódás, de egyben a
felkészületlenségük is a társadalomba való beilleszkedésükre.</b></u></span> Magyarul,
neveletlenek. Nagy kérdés: <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>neveljünk, de mire? Mi számít értékesnek? </b></u></span><span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>A
világ értékválsággal küzd</b></u></span>. A felnőttek zavarodottak. Kinek van
tekintélye, hogy megmondja: mi jó és mi rossz? Mi az érték? <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A gyereknek
stabil világ kellene</b></u></span>,<span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b> ő ebben a számára kaotikus világban elveszik.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>A
nevelőszülő képes megadni egy stabil irányt,</b></u></span> <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>de a gyermekotthon már nem.
</b></u></span> A nevelőszülők száma pedig kevés, és nem is alkalmas rá mindenki.
Sokkal nehezebb feladat, mint hagyományos szülőnek lenni.</p>
<p><b>– Ahol a személyes és egyéni odafigyelés elvész,<span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u> „tömegbe"
verődik az ifjúság, és ott a legerőszakosabb, leghangosabb lesz a
mintaadó.</u></span></b></p>
<p>– Igen, a fiatalokra ez teljesen jellemző. Most képzeld el <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>a
gyermekotthon helyzeté</b></u></span>t! Nevelni kéne! Van öt-hat kolléga, akiktől nem
kérdezik meg, hogyan élsz, csak azt, van-e végzettséged a munkához.
Dolgoznak, de mit nyújtanak, hogyan nyilatkoznak meg? Milyen elvek köré
rendezik az életüket, amely a munkahelyen is meg fog mutatkozni? Fel
tudja- e készíteni ez az öt ember az Életre a gyermeket, hogy a
társadalomba integrálódjon – hogy hasznos és boldog, és boldogulni képes
tagja legyen? Nekem a problémám, hogy ezzel a kérdéssel a
gyermekvédelemben SENKI nem foglalkozik. Foglalkoznak azzal, hova lehet
elhelyezni a gyereket, mert kevés a hely, hogy milyen speciális
ellátásban kell részesíteni, de<span style="background-color:rgb(255,255,0)"> </span><span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b><span style="background-color:rgb(255,255,0)">értékeket, amelyek kiállják az idő
próbáját, személyes törődést, amibe évtizedek múlva is kapaszkodhat</span>, nem
kap, akkor VÉGÜK VAN. </b></u></span>Ez nincs a gyerekvédelemben – mert nincs a
társadalomban sem. Ezért állítom, hogy a gyermekvédelem is válságban
van, és a funkcióját nem látja el. <br><br><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Ahol egészséges család van,
ott növekszik, fejlődik a társadalom.</b></u></span><span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b> Ilyen egyre kevesebb van,</b></u></span> ezért
rengeteg hatásnak van kitéve a gyerek, <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>hatalmas a gondolati, szemléleti
szabadság, ami gyerekek esetében – akiknek biztos belső iránytűjük még
nincs – nagy hátrány. Nagyon nagy</b></u></span>. És a sok hatás közt van, ami
kifejezetten káros, eleve pusztító, és olyan is, ami jó szándékú, de nem
végiggondolt, így végül ez is rombol. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Ami épít, </b></u></span>az sokszor<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b> kezdetben
nem vonzó, mert áldozatot kér és hitet meg bizalmat.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>Ma a szabadság az
emberek istene.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>Mindent bízzunk az egyénre, majd ő eldönti. </b></u></span>Csakhogy
iszonyú teher és felelősség tízmillió kérdésben tudatos döntést hozni.<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b> A
liberalizmus, ami egyébként s</b></u></span><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>ok szempontból szép eszme, <span style="background-color:rgb(213,166,189)">itt bukik meg:</span></b></u></span>
<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>egy a szabadságra valóban kész embernek nagyon magas fokon kell
erényesnek lennie</b></u></span>, <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>különben a megdöbbentő mértékű szabadsága (főleg
belső szabadságot értek ez alatt, mert minden lényeges belülről indul)
egyszerűen elsodorja</b></u></span>. Itt <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>a „ne árts!" már régen kevés. </b></u></span>A „segítem a
másikat, akár a korábbi ellenségem is, kivéve a hülyeségben", kell.<br><br>Nem
hiszik el az emberek, hogy<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> a gyerek megköszöni, hogy olyan intézménybe
vittük, ahol zártság van, és nem lehet kimenni.</b></u></span> Nem akar onnan eljönni.
Miért? Mert <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>érzi, hogy a korlátok védik is.</b></u></span> Ha kikerül, jönnek húszan,
drogoztatják, elviszik balhékba, ha lány, árulják, ha fiú, kihasználják,
lehúzzák pénzzel, bűncselekményben bedobják áldozatnak. Ezt tudja a
fiatal, mert nem buta. <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Mivel a belső struktúrái még kialakulatlanok</b></u></span>,
ezért <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>hálás a napirendért, hogy dolgot, feladatot és szabadidőt adnak
neki,</b></u></span> és életét meghatározza egy rend, amiben ő is figyelembe van véve.
Pl. ha teljesít, kimehet, ha nem teljesít, nem mehet ki. Tehát teljesen
nincsenek elzárva a világtól, mert a teljes körű szeparációt a
szocializmusban már kipróbálták, „fényesen" megbukott. <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Van olyan
gyermekotthon, ahol a viszonylagos szabadságmegvonás működik (hívjuk
nevelési felügyeletnek). </b></u></span>Sokan mondják, ez felháborító, mert a
szabadságjogok így és úgy. Pedig <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>csak annak tudunk szabadságot adni, aki
ezzel tud élni.</b></u></span><br><br>A mai magyar, de inkább<span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b> az európai társadalom
képmutató, nem igazi közösség</b></u></span>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Azt mondja: a gyerekjog meg a gyermek az
isten, és a gyakorlat sokszor teljesen más.</b></u></span> A gyerekek érdeke más, mint
amiket a róluk gondolkodók állítanak. <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b></b></u></span><span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>Ők a kedvenc eszméiket és
vágyaikat plántálják a gyerek közelébe,</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>miközben a gyereknek játékra,
tanulásra, személyes törődésre, és ebből fakadó biztonságra van
szüksége.</b></u></span><br><br>A nevelőszülői modellek mellett <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>zártabb intézményekre
is szükség van. Mert ott meg tudom védeni a gyereket.</b></u></span><span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b> Egyik intézményünk
ma ott tart, hogy a gyerekek bekerülésükkor nem voltak olyan rossz
állapotban, mint ma, mert egymást viszik bele a dolgokba. Olcsó
drogokhoz jutnak, eleve ők a célpontjaik a dílereknek.</b></u></span> A díler nem
büntethető, mert a szer nincs tiltólistán, az összetevőket olyan gyorsan
változtatják, hogy a hivatalok azt követni nem tudják, kínai eredetűek
leginkább, „herbál" névvel árulják, vagyis gyógynövényi alapanyagok
vannak benne, de amivel azt átitatják, az idegrendszerre hat, nem
ismerjük, milyen hatása van pszichésen vagy fiziológiailag, és néhányan
már belehaltak. <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>Egyik gyerekünk vért hányt, a másik ön és közveszélyes
lett, rátámadt a rendőrre, a kórházi személyzetre, a kollégámra, a
másodikról ki akart ugrani, majdnem meghalt. És még azt sem tudjuk,
mivel állunk szemben, mert a marihuánát legalább ismerjük. A függés
biztos, a leépülés biztos, intellektuálisan is erős leépülés következik,
ez minden drognál így van.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Mit szeressek én ezen a szabadságon?</b></u></span><br>Meg
kell védeni a drogtól a gyereket. Az első lépés a büntetőjogi. Ikerváron
a bejárathoz jön a díler, elhajtani nem tudom; feljelentettem:
kiröhögött. Ha tehát ezt nem tudom biztosítani, a gyereket kell elzárnom
a veszélyes világtól, nem teljesen, de ellenőrizhető kapcsolata legyen
vele.<br><br><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>A rosszat blokkolni önmagában kevés, helyette adni kell
valamit,</b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> ami építő és örömteli</b></u></span>. Nekik leginkább <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>speciális tanulási terv
és foglalkozás kell, meg a szabadidejüket kell jól strukturálni. Nem túl
mereven,</b></u></span> de csellengők ne legyenek. Nevelőszülők kellenének. Rengeteg
támogatást kapnak, és még sincsenek. <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Kelet-Magyarországon,</b></u></span> ahol nincs
ilyen jó világ,<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b> több a nevelőszülő. Biztos a pénz miatt is, de ott
jobban tudják az emberek, hogy szükségük van egymásra.</b></u></span><br><br><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Ma itthon
nem arról szól az élet, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)">figyeljünk a másikra is</span></b></u></span>, ami értékes benne,
azt ismerjük el, ha engedi, vegyük át, mint az ő ötletét (és nem
sajátnak feltüntetni).<span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b> Ma az van, ha a „másik oldal" bármilyen jó
törvényjavaslatot ad be – mert ő adta be, el kell sikálni. Ha a politika
így működik, amely példát ad, akkor nem vitás, hogy a társadalom sem
lesz jobb.</b></u></span></p>
<p><b>– De mi az, ami bevált? Ami kiállta az idő próbáját?</b></p>
<p>– Bármit mondanál, hogy ez jó, erre lehetne építeni, mindig hoznak
egy ellenpéldát – és a valóság olyan árnyalt és sokszínű, hogy lehet
találni olyat, ami miatt le lehet húzni, amit mondasz. Elgáncsolnak az
első körben. Példa erre <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a kétezer éves Katolikus Egyház. Pár birodalmat
túlélt. Betegápoló rendek, hithirdetők, vértanúk. Valamit letett az
asztalra.</b></u></span><span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b> Mi a közvélekedés róla? A nagy mumus, tilalomfa (a
Szabadság-Isten idején!) gyerekmegrontó papokkal, meg hogy ötszáz évvel
ezelőtt, amikor hatalma volt, hogyan élt vissza vele, inkvizíció, amely
már rég nincs, sőt II. János Pál pápa bocsánatot kért érte, de ettől
függetlenül szinte csak a rosszat hallani.</b></u></span> Ha filmet készítenek, az a
női pápáról készül, aki valószínű sose létezett, és főműsoridőben a
gyalázatos életű Borgia pápáról látsz filmet; ami érték, azt a kisebb
nézettségű közszolgálati tévé mutatja meg. Nyíltan is mondjuk ki:
szellemi hatalmakkal küzdünk, írta Pál apostol, és ez szerintem is így
van. Nézd meg <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>az amerikai filmeket! Ha jövő: romok, pusztulás, magány,
hordák, veszélyek.</b></u></span><br><br><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Férfi és nő. Ami szintén természetes.</b></u></span>
Vonzódás, házasság, gyermek. Ma nem ezt látjuk. <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>Jön a „Pride", a
Büszkeség Napja. Én mint gyermekvédő szakember felháborítónak tartom,
hogy a gyerekeknek ezt nem problematikus helyzetként mutatják be, </b></u></span>amit
türelemmel, megértéssel a helyére lehet tenni, hanem <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>kíváncsi lesz rá,
bevonzódik, a végén pedig elhiszi, hogy ez természetes. </b></u></span>Meglehet, a
homoszexuális azt mondja, ez jó, de én azt gondolom, aki nem ezekkel az
adottságokkal született, csak divatból követi, annak káros, és <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>egy
igazi, értékes és szép, izgalmas emberi élettől </b></u></span><span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>fosztja meg magát</b></u></span>.
Megint: példa. <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Dolgoztam homoszexuális emberekkel, látensekkel, akik
tényleg kínnak élték meg a heteroszexuális kapcsolatra épülő családot,
és valójában nem voltak már rég jelen benne. Nos, ő menjen, és élje meg a
homoszexualitását! De vannak mások is. Akik élték a homoszexualitást,
de nem voltak tőle jól.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Bántotta őket, bűnnek élték meg, </b></u></span>és tényleg
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>gyógyulni akartak. Hát ők akkor azt tehessék! Mert nekik az a segítség</b></u></span>. A
valóságot pusztán elvek mentén nem lehet megragadni. Kell hozzá szív
is: megértés, bizalom, hit és intuíció. Bátorság. Amúgy szerintem ma
Magyarországon a homoszexuálisokat nem bántja senki, a társadalom nagy
része toleráns. De<span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b> ahogy a felvonulók viselkednek, mutogatják magukat,
az veszélyes</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a gyerekeknek</b></u></span>. Elég régóta dolgozom velük, meg családapa is
vagyok, úgy gondolom, megalapozott a véleményem. Attól, hogy vannak
néhányan, akiknek tényleg az a jó, ha megélik addig rejtett
homoszexualitásukat, még nem jelenti azt, hogy azzá kellene formálni a
társadalmat, vagy örökbe adok nekik gyereket, akinek nem tudnak
heteroszexuális példát adni. <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>Amikor Apa is férfi és Anya is férfi? Vagy
nő? </b></u></span><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>És a gyerek mit tehet erről? Érdeke neki <span style="background-color:rgb(213,166,189)">nem természetes közeg</span>ben
felnőni? </b></u></span>Szóval toleráljuk a homoszexuálisokat, legyenek helyeik,
alkalmaik, ahol összejárnak, ismerkednek, de szemérmetlen és <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>veszélyes
reklámba ne kezdjünk az életmódjuk mellett!</b></u></span></p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(0,255,255)"><u>Szerinted-„hol vannak ma a férfiak?"</u></span></b></p>
<p>– Sokan mondják, hogy a politikában és a döntéshozásban kevés a nő.
Üvegplafon, egyebek. Én meg azt mondom, hogy <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>az igazán fontos
területeken: oktatás, nevelés, gyerekvédelem, szociális terület,
egészségügy – alig látsz férfit.</b></u></span> Ahol rengeteg és fontos hatás éri a
következő generációt, de a már meglévőt is. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Mindenütt kéne férfi is, nem
is kevés. Férfiemancipáció.</b></u></span> A<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b> lehajlás képessége hol van a mai
férfiban? Pont ott hiányzik, ahol az ő erejére nagy szükség lenne, hogy
megossza azt, viselje, illetve segítsen viselni más terhét, gyengeségét</b></u></span>.
Ahol <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>az ő magatartása, hangja, fellépése</b></u></span><span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b> hiányzik.</b></u></span> Mintát adó
viselkedése. Bizony. A segítő attitűdjük a nőknek erősebb, a segítő
szakmák velük vannak tele.</p>
<p><b>– Talán mert <span style="background-color:rgb(0,255,255)"><u>egy férfi másképp segít. Felhúz egy házat. Megszereli a hűtőt. Az átlag férfi a lelkéről se tud könnyen beszélni.</u></span></b></p>
<p>– Igen, <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>másképp segít a férfi, de mégis a személyes, bensőséges
közegekbe akkor is be kéne vonódniuk</b></u></span>, <u><b>nem mindig a külső világban
alkotni és teremteni.</b></u> A lélektől lélekig áramló folyamatokba, a családon
belül, a segítő szakmákon belül. Kelletek, férfiak! És ezt most nem egy
nő mondja. A jól tartott (érzelmekre, odafigyelésre gondolok
elsősorban) asszony, a segítettek,<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> a jó irányba terelt gyerekek,
felkarolt idősek, betegek célt, küldetést adnak, a fontosság és
hasznosság érzését, és a szeretettség élményét. </b></u></span><span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>Melyik férfi bírja
sokáig ezek nélkül</b></u></span>? Amit az ilyen szerepvállalás ad, az mind természetes
és helyes „tudatmódosító", míg, <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>aki azt hiszi, megvan nélkülük, az
mesterséges tudatmódosítókhoz fog nyúlni: mértéktelen szex, ital, drog,
hogy a szeretet és bensőségesség helyett legyen mámor.</b></u></span> Na, a mámor
szalmalángjánál nem fog felmelegedni!</p>
<br><i>A teljes cikk a <a href="http://www.ferfiaklapja.hu/orzoink-1/" target="_blank">Férfiak Lapja - Keresztény, patriarchális férfimagazin</a> oldalán olvasható.</i></div>