[Grem] Ebola iIerra Leone-ban / interj egy szalzivel

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2014. Okt. 25., Szo, 15:08:36 CEST 

http://magyarkurir.hu/hirek/isten-nelkul-nem-lennek-itt-krisztus-mai-kalvariaja-sierra-leoneban
Sierra Leone egyike annak a három nyugat-afrikai országnak, ahol az
ebolajárvány a legsúlyosabban tombol. Lothar Wagner német szalézi testvér a
fővárosban, Freetownban szolgál misszionáriusként, igazgatója a Don Bosco
Fambul szervezetnek. A Politico magazinnak adott interjúját a Szaléziak.hu
közli.

* <http://magyarkurir.hu/img.php?id=56518&img=o_lotharwagner1.jpg>*

*– Lothar testvér, hogyan jellemezné a jelenlegi helyzetet Sierra Leonéban?*

– Bosszantó, ami a nemzetközi politikai támogatást illeti. Ki tudtuk volna
kerülni ezt a megpróbáltatást, ha a nyugati világ korán és megfelelően
reagál. Eddig egyedül Kínából és Kubából jöttek orvosok és járványügyi
szakemberek az országba. Ők ugyanakkor nagyon sok reményt nyújtanak nekünk.
Az emberek idegesek és egyszerűen félnek. A fertőzött személyeket és a
fertőzésgyanús embereket megbélyegzik.

*– Hogyan alakult a helyzet az elmúlt hónapokban?*

– Kezdetben hanyagul alulértékelték a helyzetet, később megbocsáthatatlanul
figyelmen kívül hagyták. Hagyományos boszorkányüldözési rítusokat végeztek
és politikailag motivált vádakat mondtak ki. Mindez most depresszív
reménytelenségben csúcsosodik ki, ami eluralkodott az embereken. Reméljük,
hogy nemzetközi segítséggel meg tudjuk nyerni a csatát a járvány ellen, és
újrakezdhetünk mindent.

*– Milyen az általános hangulat az országban?*

– A helytől függően változik. Épp most tértem vissza Port Lokóból, ahol
meglátogattam egy árvaházat. Ez a ház karantén alatt van amiatt, hogy a
vezetője elment az ebola egyik áldozatának temetésére. A harminckilenc
gyermek és az alkalmazottak teljesen magukra lettek hagyva. A megbélyegzés,
a félelem és a boszorkányságban való erős hit  itt is érvényesül, különösen
a vidéki területeken. Az emberek úgy vélik, hogy a beteg embert a rossz
cselekedetei miatt büntetik. Freetown, a főváros lakossága jobban
tájékozott a járványról. Ennek ellenére itt is uralkodik a félelem – és a
város környékén mindenki nagy riadalomban él. „Semmi testi kapcsolat!” –
ezt a kiáltást gyakran hallottam az utcán.

* <http://magyarkurir.hu/img.php?id=56518&img=o_lotharwagner2.jpg>*

*– Ki szenved leginkább a járványtól?*

– Először is természetesen maguk a beteg emberek, de a betegséggyanúsak is,
akiket karantén alá helyeznek. Ezek a csoportok találkoznak a lakosság
ellenséges hozzáállásával. Az emberek a karanténban kevés ételt vagy más
fontos segítséget kapnak. A forródrótunknak és a sürgősségi menedékünknek
köszönhetően mi a Don Bosco Fambulban szoros kapcsolatban állunk a
gyermekekkel és a fiatalokkal. Első kézből vagyunk tanúi a sorsuknak, és
így valóban súroljuk a határainkat. A legtöbbet szenvednek azok a gyerekek,
akik látták a szüleiket meghalni és végül árvák lettek, de ugyanígy azok
is, akik fertőzöttek voltak, de meggyógyultak, és most kiközösítette őket a
családjuk. Emellett még ott vannak, természetesen, maguk a segítők.
Rendkívül ébereknek kell lenniük, be kell tartaniuk a biztonsági
előírásokat, hogy ne tapasztalják saját magukon a traumát.

* <http://magyarkurir.hu/img.php?id=56518&img=o_lotharwagner3.jpg>*

*– Milyen most egy napja Sierra Leonéban?*

– Különösen fontos számomra a reggeli félórás meditáció, amikor Isten és én
egyedül vagyunk. Ez nagyon intenzív, és erőt ad nekem egész nap. Mindent a
Segítő Szűz Mária védelme alá helyeztem és ez nem szociális romantika.
Megtapasztaljuk a kézzelfogható segítségét és védelmét ezekben a nehéz
időkben. Sok gyors röpimát mondok a nap folyamán, amelyek gyakran
felváltják a zsolozsmát. Függetlenül ettől, én vagyok a felelős a
biztonsági és védelmi intézkedésekért a házainkban, a kapcsolatért a
kormánnyal és a partnerekkel és a projektmenedzsmenttel. Különben a
krízisintervenció is az egyike a napi feladataimnak.

*– Mit jelent a járvány az ön munkájára nézve?*

– Jelenleg intenzív képzésben részesítjük minden munkatársunkat. Éles
megfigyelőknek kell lennünk, most inkább, mint valaha. Hogy viselkednek a
gyerekek? Elalszanak-e a padban? Betegek? Lázasak? Háromóránként megmérjük
a hőmérsékletüket. A felvételi eljárások az otthonokba tovább tartanak,
mivel dokumentálnunk kell a teljes orvosi kórtörténetet és rögzíteni a
környezetet, ahol a gyermek élt az előző három hét alatt. Sok árva és a
betegséggel érintett gyermeket befogadunk. Lelkisegély-szolgálatunknál
ráadásul megnégyszereződött a bejövő hívások száma. Pillanatnyilag ezek
szinte kizárólag vészhívások, amelyeknek az időtartama a kétszerese a
normál tanácsadó időnek.

*– Hogy van személyesen ön?*

– Nagyon jól. Ami az egészségemet illeti, fizikailag és lelkileg sem volt
panaszom. Van értelme, hogy ebben a pillanatban itt vagyok a helyszínen,
akkor is, ha sokak számára úgy tűnik, hogy értelmetlen. De az életben és a
hit terén sok minden ambivalens.

*– Hogyan tud megbirkózni a személyes félelmeivel?*

– Jól vagyok, és elnyomom őket (nevet). A félelemszint csak akkor emelkedik
bennem, ha az intézetünkben jelentkezik egy gyanús eset. Ez kétszer történt
meg. Ilyenkor mindennek zökkenőmentesen kell lezajlania. Azonnali
elszigetelés, terápia és küldés az orvosért. És ha bizonyos időt vesz
igénybe, amíg a gyermeket felveszik, addig nagy a feszültség és olyan
kérdések kínoznak, mint például hogy milyen módon védjük meg kellőképpen a
többi gyereket és a személyzet tagjait az ilyen esetekben. De ezeket a
kérdéseket most nem zárhatjuk le. Sok etikai dilemma van, amelyekkel
foglalkozni kell.

<http://magyarkurir.hu/img.php?id=56518&img=o_lotharwagner4.jpg>

*– Milyen szerepet játszik Isten és a hit ebben a helyzetben?*

– Isten nélkül és a vele való kapcsolatom nélkül biztosan nem lennék itt.
Vagy elrejtőznék az irodámban, a logisztikai és számítógépes munkába
temetkeznék, hogy megnyugtassam a lelkiismeretemet. Korábban az életem
során még soha nem voltam ilyen boldog, mint itt és most. Igen, boldog
vagyok. A napi találkozás a gyermekekkel és a fiatalokkal számomra a
találkozás Krisztussal. Állok korunk kálváriája mentén, felkínálva Veronika
kendőjét, segítve, hogy elbírja a keresztet. Most már a fiatalok azok, akik
megszemélyesítik a történelmi Krisztust az én életemben. Rajtuk és
Krisztuson keresztül tudom, hogy az életem nem fog véget érni a keresztre
feszítéssel, hanem azért élünk, hogy megünnepeljük a húsvétot.

*– Mit szeretne elmondani a nyugati világnak?*

– Nagy rokonszenv létezik a lakosság körében, akár globális szolidaritásnak
is mondhatjuk. Ez ad nekem erőt, hogy folytassam. Egyedül csak
Németországban ötezer katona és civil önkéntes jelentkezett. Ez
hihetetlenül félelmetes! Most a német kormánynak azonnal lehetőséget kell
adnia ezeknek az önkénteseknek, hogy segítsenek itt a helyszínen. Túl sok
idő múlt el, és a nyugati kormányok továbbra is haboznak. Arra kérem
önöket: küldjenek mobil kórházakat legalább özeter férőhellyel,
laboratóriumokat, járványügyi szakértőket, valamint orvosokat és ápolókat.
Most van itt az ideje, hogy megakadályozzák a globális járványt.

Fotó: Szaléziak.hu

Magyar Kurír
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20141025/77ba46cd/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl