<div dir="ltr"><h3 class=""><a href="http://magyarkurir.hu/hirek/isten-nelkul-nem-lennek-itt-krisztus-mai-kalvariaja-sierra-leoneban">http://magyarkurir.hu/hirek/isten-nelkul-nem-lennek-itt-krisztus-mai-kalvariaja-sierra-leoneban</a><br></h3><h3 class="">Sierra Leone egyike annak a három nyugat-afrikai
országnak, ahol az ebolajárvány a legsúlyosabban tombol. Lothar Wagner
német szalézi testvér a fővárosban, Freetownban szolgál
misszionáriusként, igazgatója a Don Bosco Fambul szervezetnek. A
Politico magazinnak adott interjúját a Szaléziak.hu közli.</h3><p><strong><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=56518&img=o_lotharwagner1.jpg"><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=56518&p=1&img=c_lotharwagner1.jpg" alt="" border="0"></a></strong></p>
<p><strong>– Lothar testvér, hogyan jellemezné a jelenlegi helyzetet Sierra Leonéban?</strong><br> <br>– Bosszantó,
ami a nemzetközi politikai támogatást illeti. Ki tudtuk volna kerülni
ezt a megpróbáltatást, ha a nyugati világ korán és megfelelően reagál.
Eddig egyedül Kínából és Kubából jöttek orvosok és járványügyi
szakemberek az országba. Ők ugyanakkor nagyon sok reményt nyújtanak
nekünk. Az emberek idegesek és egyszerűen félnek. A fertőzött
személyeket és a fertőzésgyanús embereket megbélyegzik.</p>
<p><strong>– Hogyan alakult a helyzet az elmúlt hónapokban?</strong><br> <br>– Kezdetben
hanyagul alulértékelték a helyzetet, később megbocsáthatatlanul
figyelmen kívül hagyták. Hagyományos boszorkányüldözési rítusokat
végeztek és politikailag motivált vádakat mondtak ki. Mindez most
depresszív reménytelenségben csúcsosodik ki, ami eluralkodott az
embereken. Reméljük, hogy nemzetközi segítséggel meg tudjuk nyerni a
csatát a járvány ellen, és újrakezdhetünk mindent.<br> <br><strong>– Milyen az általános hangulat az országban?</strong><br> <br>– A
helytől függően változik. Épp most tértem vissza Port Lokóból, ahol
meglátogattam egy árvaházat. Ez a ház karantén alatt van amiatt, hogy a
vezetője elment az ebola egyik áldozatának temetésére. A harminckilenc
gyermek és az alkalmazottak teljesen magukra lettek hagyva. A
megbélyegzés, a félelem és a boszorkányságban való erős hit itt is
érvényesül, különösen a vidéki területeken. Az emberek úgy vélik, hogy a
beteg embert a rossz cselekedetei miatt büntetik. Freetown, a főváros
lakossága jobban tájékozott a járványról. Ennek ellenére itt is
uralkodik a félelem – és a város környékén mindenki nagy riadalomban él.
„Semmi testi kapcsolat!” – ezt a kiáltást gyakran hallottam az utcán.</p>
<p><strong><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=56518&img=o_lotharwagner2.jpg"><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=56518&p=1&img=c_lotharwagner2.jpg" alt="" border="0"></a></strong></p>
<p><strong>– Ki szenved leginkább a járványtól?</strong><br> <br>– Először
is természetesen maguk a beteg emberek, de a betegséggyanúsak is,
akiket karantén alá helyeznek. Ezek a csoportok találkoznak a lakosság
ellenséges hozzáállásával. Az emberek a karanténban kevés ételt vagy más
fontos segítséget kapnak. A forródrótunknak és a sürgősségi
menedékünknek köszönhetően mi a Don Bosco Fambulban szoros kapcsolatban
állunk a gyermekekkel és a fiatalokkal. Első kézből vagyunk tanúi a
sorsuknak, és így valóban súroljuk a határainkat. A legtöbbet szenvednek
azok a gyerekek, akik látták a szüleiket meghalni és végül árvák
lettek, de ugyanígy azok is, akik fertőzöttek voltak, de meggyógyultak,
és most kiközösítette őket a családjuk. Emellett még ott vannak,
természetesen, maguk a segítők. Rendkívül ébereknek kell lenniük, be
kell tartaniuk a biztonsági előírásokat, hogy ne tapasztalják saját
magukon a traumát.</p>
<p><strong><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=56518&img=o_lotharwagner3.jpg"><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=56518&p=1&img=c_lotharwagner3.jpg" alt="" border="0"></a></strong></p>
<p><strong>– Milyen most egy napja Sierra Leonéban?</strong><br> <br>– Különösen
fontos számomra a reggeli félórás meditáció, amikor Isten és én egyedül
vagyunk. Ez nagyon intenzív, és erőt ad nekem egész nap. Mindent a
Segítő Szűz Mária védelme alá helyeztem és ez nem szociális romantika.
Megtapasztaljuk a kézzelfogható segítségét és védelmét ezekben a nehéz
időkben. Sok gyors röpimát mondok a nap folyamán, amelyek gyakran
felváltják a zsolozsmát. Függetlenül ettől, én vagyok a felelős a
biztonsági és védelmi intézkedésekért a házainkban, a kapcsolatért a
kormánnyal és a partnerekkel és a projektmenedzsmenttel. Különben a
krízisintervenció is az egyike a napi feladataimnak.<br> <br><strong>– Mit jelent a járvány az ön munkájára nézve?</strong><br> <br>– Jelenleg
intenzív képzésben részesítjük minden munkatársunkat. Éles
megfigyelőknek kell lennünk, most inkább, mint valaha. Hogy viselkednek a
gyerekek? Elalszanak-e a padban? Betegek? Lázasak? Háromóránként
megmérjük a hőmérsékletüket. A felvételi eljárások az otthonokba tovább
tartanak, mivel dokumentálnunk kell a teljes orvosi kórtörténetet és
rögzíteni a környezetet, ahol a gyermek élt az előző három hét alatt.
Sok árva és a betegséggel érintett gyermeket befogadunk.
Lelkisegély-szolgálatunknál ráadásul megnégyszereződött a bejövő hívások
száma. Pillanatnyilag ezek szinte kizárólag vészhívások, amelyeknek az
időtartama a kétszerese a normál tanácsadó időnek.</p>
<p><strong>– Hogy van személyesen ön?</strong><br> <br>– Nagyon jól. Ami
az egészségemet illeti, fizikailag és lelkileg sem volt panaszom. Van
értelme, hogy ebben a pillanatban itt vagyok a helyszínen, akkor is, ha
sokak számára úgy tűnik, hogy értelmetlen. De az életben és a hit terén
sok minden ambivalens.<br> <br><strong>– Hogyan tud megbirkózni a személyes félelmeivel?</strong><br> <br>– Jól
vagyok, és elnyomom őket (nevet). A félelemszint csak akkor emelkedik
bennem, ha az intézetünkben jelentkezik egy gyanús eset. Ez kétszer
történt meg. Ilyenkor mindennek zökkenőmentesen kell lezajlania.
Azonnali elszigetelés, terápia és küldés az orvosért. És ha bizonyos
időt vesz igénybe, amíg a gyermeket felveszik, addig nagy a feszültség
és olyan kérdések kínoznak, mint például hogy milyen módon védjük meg
kellőképpen a többi gyereket és a személyzet tagjait az ilyen esetekben.
De ezeket a kérdéseket most nem zárhatjuk le. Sok etikai dilemma van,
amelyekkel foglalkozni kell.</p>
<p><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=56518&img=o_lotharwagner4.jpg"><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=56518&p=1&img=c_lotharwagner4.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><strong>– Milyen szerepet játszik Isten és a hit ebben a helyzetben?</strong><br> <br>– Isten
nélkül és a vele való kapcsolatom nélkül biztosan nem lennék itt. Vagy
elrejtőznék az irodámban, a logisztikai és számítógépes munkába
temetkeznék, hogy megnyugtassam a lelkiismeretemet. Korábban az életem
során még soha nem voltam ilyen boldog, mint itt és most. Igen, boldog
vagyok. A napi találkozás a gyermekekkel és a fiatalokkal számomra a
találkozás Krisztussal. Állok korunk kálváriája mentén, felkínálva
Veronika kendőjét, segítve, hogy elbírja a keresztet. Most már a
fiatalok azok, akik megszemélyesítik a történelmi Krisztust az én
életemben. Rajtuk és Krisztuson keresztül tudom, hogy az életem nem fog
véget érni a keresztre feszítéssel, hanem azért élünk, hogy
megünnepeljük a húsvétot.<br> <br><strong>– Mit szeretne elmondani a nyugati világnak?</strong><br> <br>– Nagy
rokonszenv létezik a lakosság körében, akár globális szolidaritásnak is
mondhatjuk. Ez ad nekem erőt, hogy folytassam. Egyedül csak
Németországban ötezer katona és civil önkéntes jelentkezett. Ez
hihetetlenül félelmetes! Most a német kormánynak azonnal lehetőséget
kell adnia ezeknek az önkénteseknek, hogy segítsenek itt a helyszínen.
Túl sok idő múlt el, és a nyugati kormányok továbbra is haboznak. Arra
kérem önöket: küldjenek mobil kórházakat legalább özeter férőhellyel,
laboratóriumokat, járványügyi szakértőket, valamint orvosokat és
ápolókat. Most van itt az ideje, hogy megakadályozzák a globális
járványt.</p>
<p>Fotó: Szaléziak.hu</p>
<p>Magyar Kurír</p></div>