[Grem] családszinódus / 1. nap / Erdő Péter vita előtti jelentése

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2014. Okt. 6., H, 17:48:46 CEST 

http://magyarkurir.hu/hirek/elkezdodott-csaladszinodus-plenaris-ulese-videoval
." ....
Ferenc pápa arra kérte a zsinat résztvevőit, hogy *beszéljenek nyíltan, és
alázattal hallgassák meg a másikat. *Tegyék ezt nagy nyugalommal és
békével, mert a szinódus mindig „cum Petro et sub Petro” – Péterrel és
Péter vezetése alatt – történik, a pápa jelenléte pedig mindenki számára
biztosíték, a hit őrzője.

<http://magyarkurir.hu/img.php?id=56070&img=o_ep.jpg>
*Erdő Péter bíboros, főrelátor *a Szentatya szavait követően bemutatta *a
„vita előtti jelentést” (Relatio ante disceptationem)*, amely a püspöki
szinódus* fő témái*t taglalja.

A bíboros megállapította, hogy a család nem elavult intézmény, az egyház
reménnyel és irgalommal tekint rá. Erdő Péter *megerősítette a házasság
felbonthatatlanságát, valamint annak a szükségletét, hogy „világos
irányvonalakra” van szükség *a nehéz családi helyzetekben.

Olyan világban élünk – hangoztatta a főrelátor, – amely csak az érzéseket
tartja fontosnak, az élet nem terv, hanem pillanatok sorozatából áll. *A
stabil elkötelezettség félelmet kelt, mert az embert törékennyé tette az
individualizmus. *De éppen az idők jeleivel szemben *a család evangéliuma
gyógyszert, **gyógyító igazságot jelent,* amelyet úgy kell javasolnunk,
hogy belehelyezkedünk azoknak a helyzetébe, akik nehezebben értik és élik
meg ezt az igazságot.

Nemet mondunk tehát a katasztrófizmusra vagy a lemondásokra az egyházon
belül: létezik a hit széleskörű öröksége, amelyben sokan osztoznak.
Például: az olyan ideológiai formákkal, mint a genderelmélet vagy a
homoszexuális párkapcsolatok egyenlővé tétele a férfi és a nő közötti
házassággal, a katolikusok nagy többsége nem ért egyet. A házasság és a
család továbbra is nagymértékben az emberiség „örökségének” része, amelyet
meg kell őrizni, elő kell mozdítani és védelmezni kell. Természetesen* a
hívők között az egyház tanítását gyakran kevéssé ismerik vagy kevéssé
gyakorolják,* de* ez nem jelenti azt, hogy magát a tanítást *
*megkérdőjeleznék.*

Ez főleg a házasság felbonthatatlanságára és a megkereszteltek közötti
házasság szentségi mivoltára vonatkozik. Nem kérdőjelezik meg tehát a
házasság felbonthatatlansága tanának kérdését. Sőt ezt nem vitatják a
legtöbb esetben azok sem, akiknek kudarcot vallott házasságuk, és akik új
kezdetet keresnek. Ezen a kifejezetten lelkipásztori természetű *szinóduson
tehát nem a tanbeli kérdésekről, hanem a gyakorlati kérdésekről folyik a
vita, amelyek egyébként elválaszthatatlanok a hitigazságtól.*

Ebből következik tehát, hogy* a híveknek több információra van szükségük*,
főleg ami a jegyespárokat illeti, hogy világosan tisztában legyene*k a
házasság szentségi méltóságával, amely az „egynejűségen, hűségen és
termékenységen” alapul,* továbbá a társadalom intézménye.* Olyan romboló
tényezők veszélyeztetik, mint a válás, az abortusz, az erőszak, a
szegénység, a visszaélések, az ideiglenes munka rémálma vagy a migráció
által előidézett egyensúlyhiány.*

Ezek ellenére a család továbbra is az „emberiség iskolája” marad. A család
szinte az utolsó emberi befogadó valóság egy olyan világban, amelyet
csaknem teljes egészében a pénzügy és a technológia határoz meg. A család
új kultúrája egy megújuló emberi civilizáció kiindulási pontjává válhat –
hangoztatta Erdő Péter bíboros, szinódusi főrelátor.

Ezért az egyház konkrétan támogatja a családot, akkor is, ha ez a segítség
nem nélkülözheti az államok tevékeny elkötelezettségét a közjó óvásában és
előmozdításában, megfelelő politika révén.

Erdő Péter bíboros *a nehéz házassági helyzetben élőkről *szólva
hangsúlyozta, hogy* az egyház „szülői ház”: velük szemben szükség van egy
megújult és megfelelő családpasztorációra. Elsősorban éreztetni kell velük,
hogy Isten és az egyházi közösség szereti őket, olyan irgalmassággal, amely
azonban nem törli el az igazságot és az igazságosságot.*

Az irgalmasság tehát nem törli el azokat az kötelezettségeket sem, amelyek
a házastársi kötelék igényeiből születnek. Ezek akkor is tovább élnek,
amikor az emberi szeretet megfogyatkozott vagy megszűnt. Ez azt jelenti,
hogy egy szentségi (elhált) házasság esetében, válás után, *miközben az
első házasfél még életben van, nem lehetséges **egy második, egyház által
elismert házasság.*

A különféle helyzetek miatt – válások, polgári házasságok, együttélések –
szükség van olyan világos irányvonalakra, hogy a helyi közösségek
lelkipásztorai konkrétan tudjanak segítséget nyújtani a nehézségekkel küzdő
házaspároknak, az egyes lelkipásztorok által „barkácsolt” improvizációkat
kerülve*. Ami a polgárilag újraházasodott elváltakat illeti, félrevezetne,
ha arra a kérdésre összpontosítanánk, hogy járulhatnak-e vagy sem a
szentségekhez.* Ehelyett szükség van a házassági előkészítésre és a
házaspárok nem bürokratikus, hanem *lelkipásztori támogatására, hogy
segítsék őket az első házasság kudarca okainak megértésére és a semmisség
esetleges elemeinek azonosítására.*

Figyelembe kell venni *a különbözőség*et* azok között, akik hibásak a
házasság felbontásában,* és *azok között, akiket elhagytak*. Az egyház
lelkipásztori munkája különösen ez utóbbiakat vegye figyelembe.* A
polgárilag újraházasodott elváltak az egyházhoz tartoznak. Szükségük van
rá, és joguk van hozzá, hogy lelkipásztoraik elkísérjék őket *–
hangsúlyozta jelentésében Erdő Péter bíboros, szinódusi főrelátor.

Mivel ma csak kevéssé vannak tudatában az emberek a házasság szentségi
mivoltának, és elterjedt a válóper lehetőségének gondolata, könnyű azt
gondolni, hogy több egyházi házasság nem érvényes.

A reláció ezért tartalmazza azt a javaslatot, hogy * vizsgálják felül a
házassági kapcsolat semmiségéhez szükséges két egybehangzó ítélet
kötelezettségét, hogy elkerüljék a gépiességet**, annak a látszatát, hogy
lehetővé teszik a válást,* illetve* kerüljék **az igazságtalan és botrányos
megoldásokat.* Ezen a téren *tanulmányozni kell egyes ortodox egyházak
gyakorlatát is, amelyek szerint lehetséges a második és harmadik házasság
bűnbánatot követően.*

A dokumentum utolsó részében Erdő Péter bíboros az élet evangéliumáról
szólt: a lét a fogantatástól a természetes halálig tart – hangsúlyozta a
főrelátor. Az életre való nyitottság alapvető része, elválaszthatatlan
igénye a házastársi szeretetnek, miközben – főleg Nyugaton – van, aki nem
akar gyermekeket, mások pedig mindenáron akarják őket.

*Az élet befogadása,* vagyis *annak a felelősségnek a felvállalása, amelyet
az élet fakasztása és az ezt megkövetelő gondoskodás jelent, csak akkor
lehetséges, ha a családot nem elszigetelt töredéknek tekintjük, hanem olyan
valóságnak, amely kapcsolatok szövetébe illeszkedik bele*. Egyre fontosabbá
válik, hogy *ne hagyjuk magára a családot, a családokat, hanem kísérjük
őket és támogassuk őket útjukon*. A családi tragédiák mögött gyakran
reménytelen magányosság rejlik, a szenvedés kiáltása, amelyet senki nem
vett Ă©szre.

Fontos tehát, hogy megtaláljuk *a széleskörű és konkrét szolidaritás*
érzését, leküzdve az érzelmek magánosítását, amely kiüresíti a család
értelmét és azt az egyén választására bízza; szükség van arra, hogy
intézményes szinten olyan feltételeket teremtsenek, amelyek megkönnyítik
egy gyermek befogadását és egy idős gondozását, mint olyan szociális
javakat, amelyeket védelmezni kell. Az egyház fordítson* különös gondot az
érzelmek világát, a szexualitást illető oktatásra, elmagyarázva annak
értékét, kerülve** banalizálását és a felszínességet.*

A szinódus kihívása, hogy a világnak ismételten felkínálja a gyakorló
katolikusok körét és a házasságra és a családra vonatkozó keresztény üzenet
vonzó szépségét, igaz és szeretettel teli válaszokat adva, mivel a világnak
szüksége van Krisztusra – mondta végül Erdő Péter bíboros, szinódusi
főrelátor.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20141006/a7597ed3/attachment.html

További információk a(z) Grem levelezőlistáról