[Grem] Magyar falu Galileában / Középkori lovagok leszármazottai

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2014. Nov. 23., V, 15:33:30 CET 

k.Lttagtól, másik listáról:
Magyar falu Galileában Középkori lovagok leszármazottai
Szarka Lajos <http://www.hetek.hu/szerzo/szarka_lajos> 2000. 02. 26. (IV/9)
<http://www.hetek.hu/archiv/2000_02_26_iv9>
http://www.hetek.hu/hit_es_ertekek/200002/kozepkori_lovagok_leszarmazottai

  <http://www.hetek.hu/files/images/2000/04.009/hit/boltiv.JPG>
A Belvoir lovagvár belső udvara






*Nemrégiben egy érdekes anyagot kaptam izraeli ismerősömtől. Arra hívta fel
a figyelmemet, hogy van Izraelben egy arab falu, melynek keresztény lakói
vélhetően magyar eredetűek, akik a keresztes hadjáratok idején települtek
le ott, ahol ma is élnek. Ismerősöm szakirodalmat és térképet mellékelt
küldeményéhez, ezért írása hihetőnek tűnt számomra. Mielőtt az említett
érdekes feltételezést megvizsgálnánk, érdemes néhány szót ejteni a
keresztes hadjáratok motívumairól, történetéről és következményeiről.*



* A Belvoir lovagvár belső udvara     *

A keresztes hadjáratok a középkori vallásos felbuzdulás, esetenként a
fanatizmus
nagyszabású vállalkozásai voltak, melyek paraszttól nemesig megmozgatták a
korabeli
társadalmakat. Az ezredforduló után változatlanul divatozó szentföldi
zarándoklatok
az 1070-es években hirtelen veszélybe kerültek, mivel a szeldzsuk-török
Arszlán bég elfoglalta Szíriát, valamint Palesztinát, vereséget mérve az
egyiptomi kalifára ésa bizánci császárra egyaránt. Az utóbbi uralkodó a
pápától kért segítséget,aki a kereszt jegyében "szent" háborút hirdetett
Krisztus sírja és a többiszenthely felszabadítására.
Mi motiválta 1095-ben II. Orbán pápát a clermont-i zsinaton, amikor Isten
akaratává nyilvánította a keresztes hadjáratot? Majdnem két évtizeddel
korábban elődje, VII. Gergely pápa kirobbantotta az úgynevezett
invesztitúra háborút, hogy a pápai hatalom elsőbbségét elismertesse a
világi hatalommal szemben. A pápa Isten földi helytartójaként igényt
formált a keresztény világ vezetésére, beleértve az 1054-ben elszakadt
bizánci egyházat is. A keresztes hadjárat sikere megszilárdíthatta a pápa
tekintélyét fő riválisa, a német-római császár felett, de lehetőséget
kínált a bizánci hit?
szakadárok Rómához való visszaterelésére is.
A keresztes seregek fő erejét a feudális arisztokrácia alsóbb részén
elhelyezkedő lovagok képezték, akik egy-egy nagyobb h?bérúr vagy akár az
uralkodó vezetésével indultak harcba. A lovagok lételeme, élethivatása a
harc volt, a szent célokért folytatott háború megszentelte a nem éppen
keresztényi öldöklést. A korai középkor évszázadai során az egykor vérivó,
koponyalyukasztó barbár harcos szelídebb lovaggá változott át, aki már a
lovagi eszmények jegyében bizonyos eszmei, erkölcsi értékekért is hajlandó
volt kockára tenni életét. A lovag fő jellemvonásának változatlanul az
agresszív vitézség számított, de a nyers erőhöz egyéb erények társultak,
mint például: bőkezűség, hűség, az elesettek védelme – s ezek gyakorlása
által a durva harcos "nemes" lovaggá alakult át. A nemes lovag
természetesen jó keresztény volt, akinek egy lovagi fogadalom szerint
naponta, jámbor elmélyedéssel misét kellett hallgatnia, életét bármikor
merészen kockára kellett tennie a katolikus hitért, s szent kötelességei
közé tartozott az anyaszentegyházat megszabadítania minden zaklatójától.

És hogy miért indultak hadba a parasztok? A mesésnek elképzelt Kelet, a
könnyebb élet reménye, s jutalomként a bűnbocsánat és az örök üdvösség
elnyerése lebegett szemeik előtt. A paraszti tömegeknek (nem pedig
hadaknak!) azonban minimális esélyük volt. Hiába patkolták meg ökreiket a
Remete PĂ©ter vezette parasztok 1096-ban, s indultak el a hosszĂş Ăştra,
reménykedve kérdezve egy-egy város előtt, hogy ez vajon már Jeruzsálem-e,
sorsuk óhatatlanul a felmorzsolódás lett. Hasonlóan jártak 1212-ben a
gyermekek, akiket bűntelennek tekintettek, s úgy gondolták, hogy ezért
fegyvertelenül is képesek ellenfeleiket legyőzni. Egy István nev? francia
parasztfiú Jézus Krisztustól kapott személyes felhatalmazására hivatkozva
toborozta össze 15 ezer gyerektársát, akik végül a muszlim
rabszolga-kereskedők kezében kötöttek ki.

*Túlélő lovagrendek*
Az eredetileg kitűzött cél elérése, a Szentföld felszabadítása csak a lovagi
seregek számára volt lehetséges. A kétszáz évig zajló hadjáratok (1096 és
1291 között nyolc hadjárat) azonban csak nagyon rövid élet? katonai
sikereket hoztak. A legsikeresebbnek az első hadjárat bizonyult (1096-99),
melynek során "felszabadították" Jeruzsálemet, lekaszabolva a zsidókat és
muszlimokat, majd a győztesek létrehozták államaikat: a Jeruzsálemi
Királyságot, a Tripoliszi Grófságot, az Antiokhiai Fejedelemséget és az
Edesszai Grófságot. Formailag az utóbbi államok a Jeruzsálemi Királyság
vazallusai voltak.

Jeruzsálemet azonban 1187-ben elfoglalta Szaladin szultán, aki nem
rendezett mészárlást, hanem váltságdíj fejében elengedte a keresztényeket,
de a Jeruzsálem visszaszerzéséért induló harmadik keresztes hadjárat
(1189-1192) nem járt eredménnyel, s Oroszlánszív?
Richárd angol király csak a zarándokok jeruzsálemi látogatását tudta
kiharcolni Szaladin szultántól. A negyedik keresztes hadjárat során
(1202-1204) nyilvánvalóvá vált az eredeti cél feladása, s a hatalmi érdekek
leplezetlenül mutatkoztak meg a keresztesek ellentéteivel együtt. A hatalma
csúcspontján álló III. Ince pápa a görög és római egyház egyesítését,
Velence pedig a levantei kereskedelem megkaparintását remélte akkor, amikor
a kereszteseket Konstantinápolyba irányítva, azok létrehozták a mindössze
néhány évtizedig fennálló Latin Császárságot.

A 13. század folyamán indult még néhány hadjárat, többek között a mi II.
Andrásunk vezetésével, majd II. Frigyes német-római császár rövid időre
megszerezte Jeruzsálemet (1229); de a város 1244-ben végérvényesen a
muszlimok kezébe került, ezután pedig az utolsó keresztes uralkodó, IX.
Lajos francia király is kudarcot vallott hadjáratai során (1248-54, illetve
1270). A keresztes államok sorsa megpecsételődött, 1268-ban az Antiochiai
Fejedelemség, 1289-ben a Tripoliszi Grófság szűnt meg, majd 1291-ben
Ashraf Khalil mameluk szultán elfoglalta Akkont (Akkó), a keresztesek
utolsó erődítményét.

A bukást csak a Szentföldön megalakított lovagrendek élték túl. A keresztes
háborúk során létrejövő lovagrendek – a Johannita, a Templomos és a Német
Lovagrend – az aszketikus (szerzetesi) és a lovagi (harcos) ideált
egyesítették, ötvözve a középkori felfogást, mely a szerzetest és a lovagot
Jézus Krisztus földi arcmásának tekintette. A lovagrendek tagjai szerzetesi
fogadalmat tettek (szegénység, szüzesség, engedelmesség), de a lovagi
erényeket is magukénak vallották. A szüzességi fogadalom célja a bűnnek
tekintett szexualitás elfojtása volt, s a lovagok eszmei síkon, a nőiség
kultuszában kerestek maguknak kielégülést. Ezt szolgálta a Mária-kultusz,
melynek érdekében a második keresztes hadjárat fő ideológusa, Clairvaux-i
Bernát cisztercita főapát folytatott hatékony propagandát. Véleménye
szerint a Szűzanya tisztelete képes eltörölni a nőiség által gerjesztett
tisztátalan vágyakat, illetve az ezektől indított bűnöket.
Mária metaerotikus szimbólummá vált, aki a nőiséget vegytisztán, a
szexualitástól mentesen jelképezte, s misztikus imádásán keresztül
erotikától mentes szellemi élményben részesítette híveit.

*Magyar keresztesek*

* A Montfort erőd madártávlatból    *

A keresztes hadjáratokból a magyarok is kivették részüket. Magyarország a
keresztes hadak átvonulási terepe volt, II. András királyunk pedig maga is
vezetett hadjáratot 1217-18-ban. A magyar keresztesek 1217 nyarán indultak
el, s Zágráb – Spalató érintésével velencei hajókon jutottak Cipruson
keresztül Akkonba (Akkó) 1217 októberében.

Akkon jelentősége különösen Jeruzsálem Szaladin általi elfoglalása után
nőtt meg (1187), a város a kisebb területűre zsugorodott keresztes
királyság fővárosává vált, ide érkeztek a tenger felől a keresztes hadak, s
a velencei, genovai, pisai kereskedők révén a térség kereskedelmi
központjává fejlődött. A városban külön negyedük volt a különféle
nációknak, a magyarok ideérkezésük után a német negyedben laktak, majd
hamarosan támadásba lendültek a mohamedánok ellen. Harcoltak a Jordán
völgyében, a Tábor-hegy mellett és a Kinneret-tó környékén is. Az első
támadást II. András maga vezette, majd a parancsnokságot fiára, Dénesre
bízva ereklyegyűjtő körútra
indult, és hajón a Tripoliszi Grófságba látogatott. II. András végül
különösebb
hadi sikerek nélkül, 1218 januárjában szárazföldi úton indult hazafelé,
ahova az esztendő végére érkezett meg. Később III. Honorius pápa előtt
azzal védekezett, hogy a Magyarországról kapott rossz hírek késztették
hadjárata abbahagyására.

*Mátyás, az arab*
Akkon városát a korabeli térképek Saint Jean d\'Arc-nak (az Akkon-i Szent
János) nevezték, melytől északkeletre emelkedett Montfort keresztes vára. A
vár közelében pedig egy Balaton nev? helyiséget jelöl a régi térkép! A falu
mai neve Máiljá (Máálija, Micilya), melyről a jelenkori izraeli útikönyvek
megjegyzik, hogy lakói keresztény arabok, s a faluból rövid gyalogtúrával
közelíthető meg Montfort vára, mely 1126-ban épült Akkon védelmére, majd
Szaladin szultán lerombolta, a Német Lovagrend nagymestere pedig 1220 után
újjáépítette. A viszonylag épen maradt erődítmény 18 méter magas tornyából
a mai látogató elé is csodálatos kilátás nyílik Galilea nyugati részének
hegyeire és völgyeire. Izraeli ismerősöm adatai szerint a vár közelében
fekvő, már említett Máiljá falu lakói katolikus vallású arabok, holott a
keresztény arabok többsége ortodox, s a mai napig megőrizték olyan
családneveiket, mint például: Albert, János, István, Mátyás, Fanni, Regina,
stb. A magyar nevek tükrében feltehető a kérdés: az említett arab családok
magyar keresztes vitézek leszármazottai lennének?
A keresztes hadjáratok katonailag kudarcnak értékelhetők, a nyomukban járó
gazdasági, kulturális változások viszont pozitívak. Fellendültek az
észak-itáliai és dél-francia városok, megélénkült a pénzgazdálkodás,
megerősödött a polgárság, a gazdasági és szellemi téren fejlettebb
bizánci-arab világgal való érintkezés megtermékenyítőleg hatott Európa
nyugati felére. A "harcos lovagok" társadalma visszaszorulóba került, hogy
átadja helyét a "polgárok" társadalmának. A lovagság kudarcot vallott
társadalmi réteggé vált, s lovagi tornákkal és szerelmi költészettel
vígasztalta önmagát. A kibontakozó új, polgári világban az anyagi és
szellemi javak termelői, a polgárok,
értelmiségiek kerültek előtérbe, s ők határozták meg az újkori Európa
arculatát.
Kudarcot vallott a római egyház is, mivel széles néprétegekben rendült meg
a Szentszék iránti vallásos tisztelet, s új, világi életérzések és szellemi
áramlatok terjedtek el.

Persze volt ország, ahol nem következett be az említett változás, itt
azonban
megrekedt a polgárosodás, s reménytelenül konzerválódott a középkor.
Spanyolország, miután befejezte a reconquistát (1492. Granada elfoglalása),
s megszabadult a móroktól, kiűzte a zsidókat is, az egy évtizeddel korábban
felújított inkvizíció pedig javában működött. Spanyolországon ezek után még
Amerika aranya sem tudott segíteni. Európa boldogabb részén izmosodott a
"polgárok világa", Hispánia kopár vidékein pedig La Mancha búskép? lovagja,
Don Quijote kergette a letűnt eszményeket és a reménytelen szerelmet.

***

Végezetül csak annyit: mit nem adnék érte, ha Montfort vára tövében kezet
foghatnék egy magyar-arab-izraelivel, akit történetesen Istvánnak vagy
Mátyásnak neveznek!

*(A szerző történész)*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20141123/29bedba5/attachment.html

További információk a(z) Grem levelezőlistáról