[Grem] Tours-i Szt.Mrton pspk

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2014. Nov. 11., K, 19:33:50 CET 

Tours-i Szent Márton püspök
2014. november 11. kedd 09:11
http://magyarkurir.hu/hirek/szent-marton-unnepe
Szent Márton a középkor egyik legnépszerűbb szentje volt. Emléknapjához,
mely gazdasági határnap is volt, számos népszokás és hiedelem kapcsolódott.

<http://magyarkurir.hu/img.php?id=45397&img=o_martonfresko.jpg>

Márton tours-i püspök Pannóniában született 316 táján, 397-ben halt meg.
Katona volt, mielőtt a seregek Urának hívását meghallotta volna.
Elbocsátási kérelmét a császár gyávaságnak bélyegezte. A legenda szerint
Márton erre így válaszolt: „Ha kérésemet gyávaságnak becsmérled és nem
hitnek, hát holnap majd védtelenül odaállok a csatasor elé és Jézus
nevében, a kereszt jelével, pajzs és sisak nélkül áthatolok az ellenségen.”
Így is történt.

A legismertebb róla szóló történet szerint amikor Márton még római
katonatiszt és katechumen volt, lovon közeledett Amiens kapujához. A lova
egyszer csak visszahőkölt az úton, mert megmozdult a hó, és egy koldus
tápászkodott föl, akinek a vállán csak szakadozott rongyok lógtak. Éhezve
és vacogva nyújtotta a kezét a tiszt felé, és alamizsnát kért. Márton
azonban katonatársaival épp az imént játszotta el minden pénzét, s így
kiáltott: „Akár hiszed, akár nem, egy árva rézpénz nincs a zsebemben, de
azért várj csak, valahogy segítek rajtad!” Azzal fogta széles köpenyét,
lekanyarította a válláról, majd a kardjával széltében kettéhasította, és a
felét odaadta a koldusnak.

A Jeromos-féle Martirológium november 11-re teszi Szent Márton temetését.
Rómában a 6. század óta ünneplik.

Kultusza bizonyára már a honfoglalás előtt is virágzott Pannónia földjén.
Tiszteletét Szent István is felkarolta: zászlaira a hadverő Márton képét
festette. Szent Márton Szűz Mária után az ország patrónusa (patronus regni)
lett. A szabolcsi zsinat (1093) ünnepét nyilvánossá tette és háromnapos
előkészülettel is hangsúlyozta.

A magyar kereszténység bölcsője, a pannonhalmi bencés apátság Szent Márton
tiszteletére épült a róla elnevezett hegyen, ahol az egyik hagyomány
szerint a szent született.

A kutatások azóta tisztázták, hogy Márton szülővárosa Savaria, vagyis
Szombathely. Az itteni, többszörösen átépített Szent Márton-templomról, a
régebben különálló Szentmárton falu templomáról bebizonyosodott, hogy egyes
részleteiben talán csakugyan Márton szülőházának alapjaira épült. Az előtte
lévő kutat már a középkorban Szent Márton kútja néven emlegették.
Eszterházy Pál szerint ennek vizével keresztelték meg „dicsőséges Szent
Mártonunkat”.

A helyi kultusz híre az Udvarba is eljutott. II. Ferdinánd Szombathely
városát a királyi kincstárnak járó minden rendes és rendkívüli adó fizetése
alól minden időkre fölmentette, de egyben kötelezte is, hogy Márton ünnepén
gondoskodjék a szegényekről.


*Márton napja a néphagyományban*

Szent Márton ünnepe jeles nap a néphagyományban is, hozzá sok szokás,
jövendölés kapcsolódott.

A középkor óta határnap volt Márton napja: a gazdasági év kiemelkedő
zárónapja. A jószág e nap táján került be télre az istállóba. A pásztorok,
főleg az ország nyugati részein, ezen a napon számoltak el szolgálatukkal.

*„…meghoztam Szent Márton püspök vesszejét”*

Szent Mártont már a középkorban a jószág egyik jeles patrónusaként
tisztelték hazánkban. Ünnepéhez kapcsolódik a pásztorjárás és vesszőzés
hagyománya, mely főként a Dunántúlon, valamint a szomszédos burgenlandi és
a távolabbi németség körében ismeretes.

Ennek eredete egy répcevidéki legendára vezethető vissza, mely szerint
egyszer disznóvész dúlt, és az egyik pásztor bement Szombathelyre Mártonhoz
segítségért könyörögni. Álmában a szent püspök fehér nyírfaágat adott neki,
hogy ezzel vesszőzze meg a beteg jószágot, és így majd meggyógyul.

Márton napján ezért a nyugat-dunántúli falvak pásztorai házról házra
jártak, hosszú, lehetőleg dús lombozatú nyírfavesszőkkel. Ezek közül
egyet-egyet a gazdának adtak, akik ezzel hajtották ki tavasszal első ízben
a disznókat a legelőre. Ha sok lomb volt a vesszőn, az jó szaporulatot
ígért. A vessző átadásakor köszöntőt mondtak:* „Adjon Isten jó estét,
meghoztam Szent Márton püspök vesszejét. Annyi malacuk legyen, mint ahány
ága-boga van. Adja Isten, hogy több Szent Márton-napot is megélhessünk, s
erőben, egészségben eltölthessünk, nem ilyen búval, bánattal. Több
örvendetesebb napokat adjon Isten, adjon bort, búzát, békességet, s
lelkünknek örök üdvösséget!”*

A frissen vágott, zöldellő ág archaikus gonoszűző, termékenységvarázsló
eszköz, amelynek használatával többek között György, Katalin, Borbála és
aprószentek napján is találkozunk.

A köszöntő pásztoroknak minden háztól szentmárton-rétes vagy mártongaras
járt. Járandóságát nem egyszerre szedte össze, hanem beosztotta. Újévig is
eltartott, amíg minden háztól megkapta. A hosszúperesztegi gazdasszony
azért sütött ezen a napon rétest, hogy – mint a faluban mondogatták – Szent
Márton köpönyegét kinyújtsa, és így az ő könyörületességéből a család ne
szűkölködjék, és másokon is tudjon segíteni.

*„Aki Márton napján libát nem eszik…”*

Egy régi deák mondás szerint ludat ettek, bort ittak a szent püspök
ünnepén, amely az óév utolsó nagy jeles napja volt, mert adventtel már az
új esztendő kezdődött.

A lakomák célja volt, hogy egész esztendőben bőven ehessenek, ihassanak,
illetve az is magyarázza a nagy áldomásozást, hogy advent a karácsonyt
megelőző negyvennapos böjti időszak volt. Márton napja Bod Péter szerint
amolyan második farsang is volt a régieknél: sült ludat ettek és újbort
ittak. Ezzel függ össze a múlt század végén még élő mezőkövesdi matyó
hagyomány: a lakodalmakat az igazi nagyfarsang mellett Márton-nap táján
ülték.

A Szent Márton lúdja voltaképpen régi római étkezési szokásnak és
hagyománynak későbbi továbbélése. Ehhez kapcsolódott a legenda: Márton
alázatból a ludak óljába bújt, hogy ne válasszák püspökké. A libák azonban
hangjukkal elárulták őt.

Ezért Márton napjának – főleg Dunántúl – a frissen tömött lúd vált az
ünnepi eledelévé. A szombathelyi egyházmegye kispapjai a szent patrónus
napján hagyományosan Márton lúdját ettek és bort ittak rá.

Écs falu regulája szerint: „Aki Márton napján libát nem eszik, egész éven
át éhezik.” Hasonló Zalalövő tanítása is: „Aki Márton napján ludat nem
eszik, ehetik az bármit, mégis éhezik.” A mondás azok figyelmeztetésére
szolgálhatott, akik nem adták meg a szentnek az őt megillető tiszteletet.

*„A bornak Szent Márton a bírája”*

Márton napjára általában megforr az újbor. Ekkor kóstolták meg, ide
kapcsolódik a mondás: A bornak Szent Márton a bírája. A régi céhvilágban a
jól dolgozó egri mesterlegényre mondták: megérdemli a Márton poharát. A
város borából áldomásbor járt neki.

*„Márton napján, ha a lúd jégen áll…”*

Márton napja már a telet jelzi. Nemcsak lúdjának mellcsontjából, hanem
ünnepének időjárásából is következtettek a télre, jövő évi időjárásra,
termésre.

Már Apáczai Csere Jánosnál olvassuk: „Ha a Márton napja ködös, zűrzavaros
tél lészen, ha peniglen hideg, száraz tél. Ha a lúd mellcsontja világos, hó
jön, ha fekete, eső.” Bod Péter szerint a Szent Márton Napjáról is szoktak
jövendölni a parasztok: „Ha tisztába mégyen le a Nap, kemény tél, ha
homályba, lágy tél lészen.”

<http://magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Heni/naplemente.jpg>A
Somlóvidéken erre
a napra várták az első havat. Úgy mondogatták, ha Márton fehér lovon jön,
enyhe tél, ha pedig barnán, azaz ha nem esik hó, akkor kemény tél várható.
Endrőd népének nyilván kalendáriumi eredetű regulája: „Márton napján, ha a
lúd jégen áll, akkor karácsonykor vízben botorkál.”

Források: Diós István: *A szentek élete*, Bálint Sándor: *Ünnepi
kalendárium II.*, *Magyar Néprajzi Lexikon*, *Magyar Néprajz VII.*

Magyar Kurír
(bh)
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20141111/514428ee/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl