<div dir="ltr"><h1 class="">Tours-i Szent Márton püspök </h1>
<div class="">2014. november 11. kedd 09:11<br><a href="http://magyarkurir.hu/hirek/szent-marton-unnepe">http://magyarkurir.hu/hirek/szent-marton-unnepe</a><br></div>
<h3 class="">Szent Márton a középkor egyik legnépszerűbb szentje
volt. Emléknapjához, mely gazdasági határnap is volt, számos népszokás
és hiedelem kapcsolódott.</h3><p style="text-align:center"><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=45397&img=o_martonfresko.jpg"><img src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=45397&p=1&img=c_martonfresko.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>Márton tours-i püspök Pannóniában született 316 táján, 397-ben halt
meg. Katona volt, mielőtt a seregek Urának hívását meghallotta volna.
Elbocsátási kérelmét a császár gyávaságnak bélyegezte. A legenda szerint
Márton erre így válaszolt: „Ha kérésemet gyávaságnak becsmérled és nem
hitnek, hát holnap majd védtelenül odaállok a csatasor elé és Jézus
nevében, a kereszt jelével, pajzs és sisak nélkül áthatolok az
ellenségen.” Így is történt.</p>
<p>A legismertebb róla szóló történet szerint amikor Márton még római
katonatiszt és katechumen volt, lovon közeledett Amiens kapujához. A
lova egyszer csak visszahőkölt az úton, mert megmozdult a hó, és egy
koldus tápászkodott föl, akinek a vállán csak szakadozott rongyok
lógtak. Éhezve és vacogva nyújtotta a kezét a tiszt felé, és alamizsnát
kért. Márton azonban katonatársaival épp az imént játszotta el minden
pénzét, s így kiáltott: „Akár hiszed, akár nem, egy árva rézpénz nincs a
zsebemben, de azért várj csak, valahogy segítek rajtad!” Azzal fogta
széles köpenyét, lekanyarította a válláról, majd a kardjával széltében
kettéhasította, és a felét odaadta a koldusnak.</p>
<p>A Jeromos-féle Martirológium november 11-re teszi Szent Márton temetését. Rómában a 6. század óta ünneplik.</p>
<p>Kultusza bizonyára már a honfoglalás előtt is virágzott Pannónia
földjén. Tiszteletét Szent István is felkarolta: zászlaira a hadverő
Márton képét festette. Szent Márton Szűz Mária után az ország patrónusa
(patronus regni) lett. A szabolcsi zsinat (1093) ünnepét nyilvánossá
tette és háromnapos előkészülettel is hangsúlyozta.</p>
<p>A magyar kereszténység bölcsője, a pannonhalmi bencés apátság Szent
Márton tiszteletére épült a róla elnevezett hegyen, ahol az egyik
hagyomány szerint a szent született.</p>
<p>A kutatások azóta tisztázták, hogy Márton szülővárosa Savaria, vagyis
Szombathely. Az itteni, többszörösen átépített Szent Márton-templomról,
a régebben különálló Szentmárton falu templomáról bebizonyosodott, hogy
egyes részleteiben talán csakugyan Márton szülőházának alapjaira épült.
Az előtte lévő kutat már a középkorban Szent Márton kútja néven
emlegették. Eszterházy Pál szerint ennek vizével keresztelték meg
„dicsőséges Szent Mártonunkat”.</p>
<p>A helyi kultusz híre az Udvarba is eljutott. II. Ferdinánd
Szombathely városát a királyi kincstárnak járó minden rendes és
rendkívüli adó fizetése alól minden időkre fölmentette, de egyben
kötelezte is, hogy Márton ünnepén gondoskodjék a szegényekről.</p>
<p><strong><br>Márton napja a néphagyományban</strong></p>
<p>Szent Márton ünnepe jeles nap a néphagyományban is, hozzá sok szokás, jövendölés kapcsolódott.</p>
<p>A középkor óta határnap volt Márton napja: a gazdasági év kiemelkedő
zárónapja. A jószág e nap táján került be télre az istállóba. A
pásztorok, főleg az ország nyugati részein, ezen a napon számoltak el
szolgálatukkal.</p>
<p><em>„…meghoztam Szent Márton püspök vesszejét”</em></p>
<p>Szent Mártont már a középkorban a jószág egyik jeles patrónusaként
tisztelték hazánkban. Ünnepéhez kapcsolódik a pásztorjárás és vesszőzés
hagyománya, mely főként a Dunántúlon, valamint a szomszédos burgenlandi
és a távolabbi németség körében ismeretes. </p>
<p>Ennek eredete egy répcevidéki legendára vezethető vissza, mely
szerint egyszer disznóvész dúlt, és az egyik pásztor bement
Szombathelyre Mártonhoz segítségért könyörögni. Álmában a szent püspök
fehér nyírfaágat adott neki, hogy ezzel vesszőzze meg a beteg jószágot,
és így majd meggyógyul.</p>
<p><img style="vertical-align: middle; margin: 7px auto; display: block;" src="http://magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Heni/vesszohordo_0.jpg" alt="" height="379" width="300"></p>
<p>Márton napján ezért a nyugat-dunántúli falvak pásztorai házról házra
jártak, hosszú, lehetőleg dús lombozatú nyírfavesszőkkel. Ezek közül
egyet-egyet a gazdának adtak, akik ezzel hajtották ki tavasszal első
ízben a disznókat a legelőre. Ha sok lomb volt a vesszőn, az jó
szaporulatot ígért. A vessző átadásakor köszöntőt mondtak:<em> „Adjon
Isten jó estét, meghoztam Szent Márton püspök vesszejét. Annyi malacuk
legyen, mint ahány ága-boga van. Adja Isten, hogy több Szent
Márton-napot is megélhessünk, s erőben, egészségben eltölthessünk, nem
ilyen búval, bánattal. Több örvendetesebb napokat adjon Isten, adjon
bort, búzát, békességet, s lelkünknek örök üdvösséget!”</em></p>
<p>A frissen vágott, zöldellő ág archaikus gonoszűző,
termékenységvarázsló eszköz, amelynek használatával többek között
György, Katalin, Borbála és aprószentek napján is találkozunk.</p>
<p>A köszöntő pásztoroknak minden háztól szentmárton-rétes vagy
mártongaras járt. Járandóságát nem egyszerre szedte össze, hanem
beosztotta. Újévig is eltartott, amíg minden háztól megkapta. A
hosszúperesztegi gazdasszony azért sütött ezen a napon rétest, hogy –
mint a faluban mondogatták – Szent Márton köpönyegét kinyújtsa, és így
az ő könyörületességéből a család ne szűkölködjék, és másokon is tudjon
segíteni.</p>
<p><em>„Aki Márton napján libát nem eszik…”</em></p>
<p>Egy régi deák mondás szerint ludat ettek, bort ittak a szent püspök
ünnepén, amely az óév utolsó nagy jeles napja volt, mert adventtel már
az új esztendő kezdődött.</p>
<p>A lakomák célja volt, hogy egész esztendőben bőven ehessenek,
ihassanak, illetve az is magyarázza a nagy áldomásozást, hogy advent a
karácsonyt megelőző negyvennapos böjti időszak volt. Márton napja Bod
Péter szerint amolyan második farsang is volt a régieknél: sült ludat
ettek és újbort ittak. Ezzel függ össze a múlt század végén még élő
mezőkövesdi matyó hagyomány: a lakodalmakat az igazi nagyfarsang mellett
Márton-nap táján ülték.</p>
<p><img style="vertical-align: middle; margin: 7px auto; display: block;" src="http://magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Heni/liba.jpg" alt="" height="313" width="468"></p>
<p>A Szent Márton lúdja voltaképpen régi római étkezési szokásnak és
hagyománynak későbbi továbbélése. Ehhez kapcsolódott a legenda: Márton
alázatból a ludak óljába bújt, hogy ne válasszák püspökké. A libák
azonban hangjukkal elárulták őt.</p>
<p>Ezért Márton napjának – főleg Dunántúl – a frissen tömött lúd vált az
ünnepi eledelévé. A szombathelyi egyházmegye kispapjai a szent patrónus
napján hagyományosan Márton lúdját ettek és bort ittak rá. </p>
<p>Écs falu regulája szerint: „Aki Márton napján libát nem eszik, egész
éven át éhezik.” Hasonló Zalalövő tanítása is: „Aki Márton napján ludat
nem eszik, ehetik az bármit, mégis éhezik.” A mondás azok
figyelmeztetésére szolgálhatott, akik nem adták meg a szentnek az őt
megillető tiszteletet. </p>
<p><em>„A bornak Szent Márton a bírája”</em></p>
<p>Márton napjára általában megforr az újbor. Ekkor kóstolták meg, ide
kapcsolódik a mondás: A bornak Szent Márton a bírája. A régi céhvilágban
a jól dolgozó egri mesterlegényre mondták: megérdemli a Márton poharát.
A város borából áldomásbor járt neki.</p>
<p><em>„Márton napján, ha a lúd jégen áll…”</em></p>
<p>Márton napja már a telet jelzi. Nemcsak lúdjának mellcsontjából,
hanem ünnepének időjárásából is következtettek a télre, jövő évi
időjárásra, termésre.</p>
<p>Már Apáczai Csere Jánosnál olvassuk: „Ha a Márton napja ködös,
zűrzavaros tél lészen, ha peniglen hideg, száraz tél. Ha a lúd
mellcsontja világos, hó jön, ha fekete, eső.” Bod Péter szerint a Szent
Márton Napjáról is szoktak jövendölni a parasztok: „Ha tisztába mégyen
le a Nap, kemény tél, ha homályba, lágy tél lészen.”</p>
<p><a href="http://magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Heni/naplemente.jpg" rel="lightbox"><img style="vertical-align: middle; margin: 7px auto; display: block;" src="http://magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Heni/naplemente_0_0.jpg" alt="" height="333" width="468"></a>A Somlóvidéken erre
a napra várták az első havat. Úgy mondogatták, ha Márton fehér lovon
jön, enyhe tél, ha pedig barnán, azaz ha nem esik hó, akkor kemény tél
várható. Endrőd népének nyilván kalendáriumi eredetű regulája: „Márton
napján, ha a lúd jégen áll, akkor karácsonykor vízben botorkál.”</p>
<p>Források: Diós István: <em>A szentek élete</em>, Bálint Sándor: <em>Ünnepi kalendárium II.</em>, <em>Magyar Néprajzi Lexikon</em>, <em>Magyar Néprajz VII.</em></p>
<p>Magyar Kurír<br>(bh)</p></div>