[Grem] Pál Feri: / Mindenszentekkor / 'Az életszentség az önmegvalósításnak is része'

[Emoke Greschik]

PĂĄl Feri: Az ĂŠletszentsĂŠg az ĂśnmegvalĂłsĂ­tĂĄsnak is termĂŠszetes rĂŠsze
2014. oktĂłber 31. pĂŠntek 18:15
http://magyarkurir.hu/hirek/pal-feri-az-eletszentseg-az-onmegvalositasnak-is-termeszetes-resze
Mivel lép túl a szent a hősön? Hogyan tudunk jól szembenézni a
halĂĄllal? *Mindenszentek
ĂźnnepĂŠre ĂŠs halottak napjĂĄra kĂŠszĂźlve ezek a tĂŠmĂĄk kerĂźltek terĂ­tĂŠkre PĂĄl
Ferenc atyával* – közismert nevén: Pál Ferivel – folytatott
beszĂŠlgetĂŠsĂźnkben.

* <http://magyarkurir.hu/img.php?id=56651&img=o_palferimindenszentek2.jpg>*

*– A keresztény emberekre is jellemző sokszor, hogy nem tudnak mit kezdeni
a szĂłval: ĂŠletszentsĂŠg. Elvont eszme ez szĂĄmukra, nem annyira kĂŠzzelfoghatĂł
életcél. Hogyan tehető tudatosabbá?*

– *Egy történet szerint a templomban a pap megkérdezi a gyerekektől, hogy
kik a szentek*. Az egyik gyerek azt vĂĄlaszolja, hogy azok, akiken
ĂĄtsugĂĄrzik a fĂŠny, ĂŠs felmutat a nagy Ăźvegablakokra, ahol hazĂĄnk
szentjeinek kĂŠpĂŠn tĂŠnyleg ĂĄtsĂźt a fĂŠny. TulajdonkĂŠppen csak ĂĄtvitt
ĂŠrtelemben hasznĂĄljuk bĂĄrkire is a szent kifejezĂŠst, mert *egyedĂźl Isten a
szent, mi csak valamiképpen részesedünk a szentségből: rajtunk keresztül a
szent Isten megjelenhet.* Általunk tud Ês akar valamit megmutatni abból,*
mit jelent szeretni, megbocsĂĄtani, vagy nagyvonalĂşnak, Ăśnzetlennek lenni.*
Amikor valaki ĂŠletszentsĂŠgre tĂśrekszik, arra vĂĄllalkozik, hogy rajta
keresztĂźl a nĂĄlĂĄnĂĄl tĂśbb meg tudjon nyilatkozni. ValĂłjĂĄban az
ĂśnmegvalĂłsĂ­tĂĄsnak is rĂŠsze, hogy ĂĄltalam ĂŠs rajtam keresztĂźl a nĂĄlam tĂśbb
kibontakozhasson ebben a vilĂĄgban. Ez *az ĂśnfelĂźlmĂşlĂĄs dimenziĂłja*, amely a
mai – és bármely – kor embere számára a legcsodálatosabb útja annak, hogy
kifejezésre jusson, *milyen hatalmas lehetőségek vannak az emberi
termĂŠszetben, az emberi ĂŠletben.*

Ha a szent emberrel pĂĄrhuzamban kellene keresnĂźnk egy, a mai vilĂĄgban
fontos értéket, akkor a hőst mondhatnánk. A hős vagy egy hatalmas
gesztussal, egy cselekvéssel mutatja meg hős voltát, vagy pedig időben
megélve a helytállással, a hősies kitartásával. Így például *egy édesanya a
hosszan tartó hősies magatartása révén mutathatja a hős jegyeit,* *mégis
ritkán nevez egy anyát a mai világ hősnek*. Amikor a ma embere – és a
szociálpszichológia – hősről beszél, ebben a tekintetben* az anyát két
dolog jellemzi döntően: olyan helyzetekben is cselekvőképes marad, amikor a
legtöbb ember már nem; és akkor is képes másokkal törődni, amikor a
legtĂśbben mĂĄr csak magukra figyelnek.* Olyan helyzetekben is ezt teszi,
amelyekben maga szĂĄmĂĄra is vilĂĄgos, hogy kockĂĄzatos, akĂĄr az ĂŠletĂŠt is
fenyegetheti a cselekvése és a másokra irányultsága. Ebből a szempontból az
életszentséget megvalósító ember és a hős nagyon közel áll egymáshoz, de *a
szentnek van egy döntő sajátossága*: miközben a hős alapismérvei
jellemzik, *hősies
viselkedĂŠsĂŠvel Isten szĂĄndĂŠkĂĄt ĂŠs tervĂŠt akarja megvalĂłsĂ­tani.* Az
motivĂĄlja, ĂŠs* cĂŠlkĂŠnt arra irĂĄnyul*.

A hős lehet nagyon megbecsült, a szó sajátos értelmében sikeres, éppen
azĂŠrt, mert egy adott tĂĄrsadalomban a kultĂşra nagy ĂŠrtĂŠknek tekinti azt,
amit tesz, Ă­gy pĂŠldakĂŠppĂŠ is formĂĄlĂłdhat. *Amikor valaki szent lesz,
előfordulhat, hogy ez egyáltalán nem történik meg vele, nem biztos, hogy
példakép lesz, nem is válik híressé, nem jelent a többség számára követendő
életformát, de mégiscsak övé lesz a dicsőség.* Érdemes *megkülönböztetni a
sikert a dicsőségtől.** Sikeres az, akinek a földön tapsolnak az emberek*, *és
dicsőségre jut az, akinek a mennyben tapsolnak az angyalok.*

*– Mégis mintha úgy állnánk hozzá, hogy rendben, tapsoljanak a mennyben az
angyalok, de itt lenn is jusson ki szĂĄmunkra a taps. A szentsĂŠg tĂĄvolinak
tĹąnik mĂŠg a gyakorlĂł katolikus emberek szĂĄmĂĄra is.*

– Ez döntően azon múlik, hogy *milyen életcélok*at tűzünk ki. *Minél
rövidebb távú vagy csak középtávú életcéljaink vannak – ami egyébként
jellemzi a ma emberét* –, akkor természetesen* a mennyei taps* olyan*
tĂĄvoli dolognak tĹąnik*, amiĂŠrt nem ĂŠrdemes tenni, vagy ha ĂŠrdemes is, nem
látjuk, hogy ebből itt és most mi következik számunkra. Ám ha hajlandók
vagyunk ĂŠletre szĂłlĂł vagy halĂĄlon tĂşlmutatĂł ĂŠletcĂŠlokat kitĹązni magunk
szĂĄmĂĄra, majd ezekhez rendelĂźnk kĂśzĂŠp- ĂŠs rĂśvid tĂĄvĂş cĂŠlokat, akkor mindez
ĂŠletszerĹąbbĂŠ, ĂŠlmĂŠnyszerĹąbbĂŠ vĂĄlik. Akkor azok az aprĂł lĂŠpĂŠsek, amelyeket
megteszek, mĂĄr magukban hordozzĂĄk annak az ĂśrĂśmĂŠt, hogy abba az irĂĄnyba
haladok, *ami az ĂŠletre szĂłlĂł, halĂĄlon tĂşlmutatĂł ĂŠletcĂŠlom.
VisszajelzĂŠseket kapunk: lĂĄtjuk egy embernek a hĂĄlĂĄs arcĂĄt, valaki
köszönetet mond, valakinek továbbjut az élete, vagy egy gödörből kilábal
azĂĄltal, hogy tudtam neki adni valamit, amire szĂźksĂŠge van.*

 *– A szentségnek halálon túlmutató célja van, hiszen a keresztény ember
szĂĄmĂĄra a halĂĄl nem vĂŠgpont, hanem ĂĄtvezet az ĂśrĂśk ĂŠletre. Az egyes ember
halĂĄlrĂłl alkotott kĂŠpĂŠben hogyan tud ez megjelenni akkor, amikor konkrĂŠtan
szembesül a halállal? Egyes keresztények őrlődnek, hogy miként
gyászoljanak, hiszen alapvetően pozitívan, az örök életbe vezető
lépcsőfokként kellene látniuk szeretteik halálát, ugyanakkor nehéz az
elhunytakat elengedniĂźk. Hogyan lehet ezt az Ăśsszetett ĂŠlethelyzetet
keresztĂŠny mĂłdon megĂŠlni?*

– Amikor elveszítjük egy szerettünket, gyászfolyamat veszi kezdetét, tehát
egészen természetes, hogy ilyen kettősség jellemez bennünket; de a két
dolog: *a gyĂĄsz ĂŠs az ĂśrĂśk ĂŠlet remĂŠnye nem feltĂŠtlenĂźl ĂĄll feszĂźltsĂŠgben
egymĂĄssal.* TermĂŠszetes mĂłdon ĂŠljĂźk meg a vesztesĂŠget ĂŠs az azzal jĂĄrĂł
fĂĄjdalmat, keserĹąsĂŠget, mert *minĂŠl inkĂĄbb szerettĂźnk valakit, minĂŠl inkĂĄbb
megosztottuk az életünket valakivel, ő annál inkább a saját, önmagunkról
alkotott képünknek, sőt az önazonosságunknak is a részévé vált.*
TulajdonkĂŠppen sajĂĄt magunkra sem tekinthetĂźnk mĂĄr Ăşgy, mint ahogyan
azelőtt. Ez kifejezetten megterhelő belső érzelmi munkát igénylő feladatot
jelent szĂĄmunkra, ĂŠppen azĂŠrt, mert *az identitĂĄsunk nemcsak individuĂĄlis,
hanem társas természetű. *Másfelől pedig azt mondjuk, hogy* a halál az
életnek nem a vége, hanem a része,* ezért valami meg is őrződik, mert
maradandó. Mindez visszahat a gyászmunkára, annak minőségére, hiszen eleve
valamilyen cĂŠlt ĂŠs tĂĄvlatot ad neki. AzĂŠrt is ĂŠlhetem ĂĄt a gyĂĄsznak a
mĂŠlysĂŠgeit, mert tudom, *nem a halĂĄlĂŠ, a megvĂĄltoztathatatlan vesztesĂŠgĂŠ az
utolsĂł szĂł, hanem a remĂŠnyĂŠ ĂŠs a beteljesedĂŠsĂŠ, csakhogy oda mĂŠg el kell
jutnom.*

Az megint mĂĄs kĂŠrdĂŠs, hogy mit kezdek a sajĂĄt halĂĄlommal. SajĂĄt halĂĄlunk ma
nagyon jellemzően problémaként jelentkezik, mégpedig azért, mert *az egyes
ember hajlamos énközpontúan élni, kultúránk pedig erőteljesen
egyénközpontú.* Ebből következően, ha csak úgy tekintünk a halálra, mint
sajĂĄt ĂŠletĂźnk vĂŠgĂŠre, vagy a kultĂşra Ăşgy tekint rĂĄ, mint a legfontosabb
ĂŠrtĂŠk megsemmisĂźlĂŠsĂŠre, persze hogy nem szĂ­vesen talĂĄlkozunk vele. *Az
segĂ­theti a halĂĄllal valĂł megbirkĂłzĂĄsomat, ha kinĂśvĂśm az ĂŠnkĂśzpontĂşsĂĄgot,
fölfedezem azt, lehet, hogy belőlem valaminek meg kell semmisülnie, de a
szemĂŠlyem maradandĂł. *FĂślismerhetem, hogy az ĂŠlet nem az enyĂŠm, akkor sem,
ha úgy szoktunk fogalmazni, hogy az én életem. Isten életéből kaptunk, és
kapunk a halĂĄlunk utĂĄn is remĂŠnyĂźnk szerint. *Az egyes ember tehĂĄt mĂĄsoknak
rĂŠsze is, akĂĄr a vilĂĄgnak, akĂĄr Isten orszĂĄgĂĄnak, akĂĄr Krisztus titokzatos
testĂŠnek, Isten ĂŠletĂŠnek.*

FotĂł: Lambert Attila

AgonĂĄs Szonja/Magyar KurĂ­r
KĂśvesse a Magyar KurĂ­rt a Facebookon <http://www.facebook.com/magyarkurir>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML ĂĄllomĂĄny ĂĄt lett konvertĂĄlva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20141101/c2312a2c/attachment.html